Erdélyi Helikon, 1944 (17. évfolyam, 1-7. szám)

1944-02-01 / 2. szám

Művészeti Szemle a könyv írójának gyakorlati színház-kultúrája. Ezek teszik könnyűvé és egyúttal gazdaggá. Jouvet idejében a színjáték három nagy tényezőjén — a költőn, szí­nészen és közönségen — kívül új tényezőként mind nagyobb szerepet kapott a játékszerzésben a „rendező“. Jelenléte egyre hangosabb lett az elmúlt félszázad alatt. Sőt, neve fölkerült a színlapra, megelőzve a színé­szeket, mindjárt a szerző neve után. Hivatása azonban valójában végig, s máig is igen kétes és bizonytalan maradt. Sőt, amikor igazán láttatni akarta valamilyen formában a maga jelenlétét a színjátéknál, ebben több­nyire alig volt köszönet. A legjobb esetben is vitatható volt szerepének értéke. S nem kétséges ma már, ha van­ alkotó hozzájárulása a szín­játékhoz, akár ez annál értékesebb, minél kevésbé vehető észre a kész előadásban. A rendező lényegében a színjáték három örök tényezőjének feladataiból csipkedi le a maga hivatáskörét. Ebből a leglényegesebb és legszerencsésebb azonban nyilván az, amit Jouvet röviden így fejez ki: „a közönség megbízottja“. Tehát ő az ideális néző, aki vigyáz, hogy az előadás jól tolmácsolja a költőt, vagy a közönség szempontjából: minél hatásosabb legyen az előadás.. . Igazában érdemes volna Jouvet idevágó eleven, a lényegre jól mutató megjegyzéseit mind idézni, hogy a rendező kétes hivatására egyik legnagyobb mesterével magából a „műhelyből“ rávilágítsunk. — A színjátéknál Jouvet szerint a rangsorban elől a költő áll, s jóval utána következnek a többi tényezők. Ez talán mindenki előtt mindig is természetesnek látszott, csupán éppen a második tényező, a színész előtt nem, s az előtt a felületes néző előtt, aki naivul a szerénytelenül hajlongó színésznek tapsol, ha a költő a színész száján át megragadja. És nem látszik természetesnek az előtt a rendező előtt, aki, még ha ideálisan vezényelte is az együttest, elfelejti, hogy a művet, amelyet vezényel, a költő alkotta meg. Ez a rendező az, aki, hogy jelt adjon a maga létéről, minduntalan belekontárkodik a költő művébe, s a maga szűkebb értel­mével „javít“ rajta. Az ilyen rendezők számára nemcsak élvezetes és gazdagító, de igen egészséges is, ha Jouvet pompás kis könyvét elol­vassák. De mindenki számára, aki a színház nagyjelentőségű művészete iránt érdeklődik, mert nálánál nem igen találhat élvezetesebb vezetőt ennek a művészetnek eleven, bonyolult műhelyében. KOVÁCS LÁSZLÓ MINDENÉRT FIZETNI KELL. — Roger Ferdinánd színjátéka a kolozsvári Nemzeti Színházban. — Bizony-bizony, mindenért fizetni kell, azért is, ha egyszerre két úrnak szol­gálunk. A kolozsvári Nemzeti Színház Kemény János báró legutóbbi nyilatko­zata szerint ugyanis erre vállalkozott. Egyetlen színház lévén a városban — mondja a főigazgató — a kulturális misszió mellett szórakoztató anyaggal is el kell látnia a közönséget. Bizonyára e meggondolás alapján került szinre a legújabb francia színpadi irodalom sikerdarabja, Roger Ferdinánd: „Mindenért fizetni kell“ c. játéka, Heszke Béla fordításában. Az író szétnézett egy francia kisváros utcáin és éles szemmel kihalászott a sétáló polgárok közül egy marokra való sérült, hibás embert, mesét kanya- 121

Next