Erdélyi Híradó, 1828. december - 1829. június (1-52. szám)

1928-12-30 / 1. szám

ff­a sodort. Santander’ halálra—ítél­tetese lessz ennek természete következése , és , akár életével fizessen már ő , vagy, alkalmasint nem hihető, külümböztetés által, az ő’ büntetését, haláláig tartó számkivetésre változtatnák, elég az, hogy Bolivár meg­szabadult már az ő’ rettentő ellenségé­től , ’s azt lehet mondani, az ő egye­­dűlvaló ellenkezőjétől; egyedül maradó jövendőre Columbia’ sorsának megítélő bírája. Sokan láttak volna az ő’ maga­viseletében valami nyugtalanító sympto­ma­t a' szabadtságra­ nézve, próbálgatták az ocam­ai Congressus’ felbomlását egy­­be­ hasonlítani a’ 18-adik Brumair-ral, a’ columbiai Elölülőség’organizáló V­ég­zéseit, a frantzia- tsászári organizáló kon­­stitutzióval. Ne visgálljuk azt, van-é e­­zen tűnődéseknek he­lyes oka , jól tud­juk, hogy a’ hatalom a’ legjobb szándé­kot is elcsábíthattja , de , még­se bútsu­z­­hatunk­­ el reménységünktől Bolivárra­­nézve, sőt inkább, azzal ketsegtettjü­k magunkat, hogy ő, az ő általa viselendő szakmány’ nagyságát által fogja látni, és bírni fog a’ szükséges lelki erővel, annak egész kiterjedésében megfelelni. M­em­ lehet azonban Columbia’ erköltsi és testi állapottját elmellőzni, hanem meg kell vallani, hogy egy igen erős emelő­rúd szükséges egy ollyan országlás ter­hét kézen tartani. Nem lehet­­itt azon princípiumokat venni elő, mellyek sze­rént az északám. Eggyel. Státusokat, és Európa’ Statusainak nagyobb részét szok­ták megítélni. Igen bátra van még Co­lumbiában a’ pallérozódás, a’ Barátság’ lántzai és határtalan uralkodás , mély ny­omait hagyta hátra , mellyek száz­ esz­tendők után enyésznek­ el. A ’ világosság­nak és erőnek oly’ tsekély elementumai ( erődítői) mellett, több erőhatalom egy­sége kívántatik a’ hatalomnak, hogy az eggyes akaratokat eggyesítve tarthassa. — Semmi részre nem hajló tudósítások­­ megeggyeznek abban, hogy a’ Santan­der’ kormány­ozása , kivált’ a’ finántz’ pusztításában, igen káros volt, és, mint­hogy már, a’ Santander’ akaratija sze­rént, a’ kettő közzül, el kell eggy­iknek a’ politikai láttérről enyészni, nagy sze­­rentsének lehet tartani, hogy a’ győze­­delem a’ Bolivár’ részén maradt, kinek, magához­ nemszító characterét minde­nek megvallják, és a’ kinek bölts be­látásának ’s maga’ hosszas felszentelésé­nek köszönheti a’ haza nagy­­ részént, megszabadulását.— A’ legtisztább­ lelkű polgárok Columbiában , például , Castil­lo Doctor, mikor látták, hogy a’ baj, Szemét les, és hogy vagy eggyik vagy másik mellett kell nekiek maradni, Bo­livárnak adták az elsőséget, és a’ nép, eggy­ik inkább mint a’ másik , önként haj­­lottak ő-hozzá. Hoz még fel a’ J. des Debals egy bogotai újjabb tudósítást némely' újjabb 'kör­nyűletekről. “A’ megszalasztott Pat­tantyúsok üldözésére Varsásból kiin­dult egy szakasz - katonaságot Torrealva Hadnagy vezérelte, a’ ki ott áristomban volt, hanem, az ott őrt­ állott Tisztet, állása’ védelmezésében, haszonnal segítet­te — a’ fogot , az ő’ saját Porkolábját! Az a’ veszedelem , mely­ben a palota for­gott, indította Torre­lvát, hogy minde­nek felett oda mennjem De, minekután­­na a’ maga’ kevés teltérseit az össze-es­­kü­vők ellen folytatott verekedésében, kik a’palotában voltak, ellövőldözte, vissza kellett neki Vargásba mennie, hogy­ ujj töltéseket hozzon. Ezen pillanlatban ta­lálkozott ő a’ Hadminister Ur Cardane­­tával szembe, ki az ép­pen történteket Whittle Kommendánstól tudta­ meg , e­­zen katonaságnak ujj töltéseket osztott­­ki , ’s vezette őket a’ p­alotához. A’ pa­lotát üressen tál­ál vád, kiállóit a’ nagy

Next