Erdélyi Híradó, 1830. január - június (1-52. szám)

1830-05-04 / 36. szám

Nr­­. 3­6 ■\-v\\-vvV\\XN\w Kedden, Május 14-dikén (—) 1830 mmuwmsmmmţmmm* ramm nrararannimraxn^ Columbia—Portugália—Spanyolország—Nagybritannia—Frantz­iaország—Németország Külöm­bféle—Előfizetés. Columbia Bogotából írják jan. 14-dikén, hogy Olivár ezen hónap­ közepén megérkezne da, Popayanból, és 21-dikén nyitná­ meg­­ ő’ izenete a’ Congrest ; barátijainak­ilágosan kijelentette , hogy magát a’ köz­­letböl félre húzza , mihelyt Columbiában Országlószék áll—fe­l , mellyel a’ Congress­­nek kell felállítania ; és Bolivár azt ígérte — hogy saját szavaival éljek — minden nejét ara fordítja , hogy az újj ország­­ást megerőssí­tse; fegyverével és barát­aival fogja segíteni a’ Columbiának adan­­ló felsőséget, és maga , belsőidőnek fogja ártani, ahhoz teljes engedelmességgel vi­seltetni. („Ez a’maga viselet, semmi belső­ét-vadász és szándékra nem mutat, a’ mi­ Vel őtet ellenségei vádolják. —Sucre Gén. Megérkezett Bogotába , mint választott Népkövet Quiloért. A’ Köztársaság’ déli és közép- Despartementeikbeli, általjában azt a’ sürgetős óhajtást szívelik , hogy Co­lumbiában egy hatalmas kellőközépi or­szágrás állíttatnak fel. Boli vár, jan. 20-dikán Bogotában, az itt következő Hirdetményit botsátotta­­ki a’ Columbiaiakhoz, melyben hírré­ ad­­ja , hogy Hivatalát, mint legfelső polgá­ri és katonai Feje a’ columbiai Köztár­saságnak , leteszi: ’’Columbianusok ! Ma szőnök­ meg a’ Titeket-kormányozástól: 20 esztendeig szolgáltam már Nektek , va­lamint katona, úgy Magistratus is: ismét elfoglaltuk ezen hosszas idő,alatt a’ hazát, 5 Köztársaságot kiszabadítottunk , sok bel­ső háborút elfojtottunk, és 4-szer adtam én vissza önkéntes és saját ösztönözteté­­semből elkövetett újjontani gyűlése által a Szerző Congressnek, a’ nép’ egész hatal­mát. Ezen lett dolgokat a’ Ti’ virtusaitok­nak, vxességieknek és hazai nagylelküség­­ieknek köszönöm. Enyím a’ ditsősség , hogy azt vezérelt­ettem. Az országiás­ szerző Con­gress, mely m­a beiktattatott, ara rendel­tetett a’Gond­viseléstől, hogy a’nemzet­nek az ő általa kívánt intézeteket meg­tartsa. Minthogy pedig tartok­ tőlle , ne­hogy én mint akadál nézeltethessek a’ Köztársaságnak igazi talpon megerőssít­­tetése ellen az ő’ szerentséjében ; tehát önkéntesen hágok­ le a’ legmagassabb fel­sőség’ Hivatalából, a’ hova engem a’Ti’ jóságtok emelt. — Columbianusok! Áldo­zatija lettem én gyalázatos gyanúknak, és még princípiumom’ tisztasága sem e­­légséges encem­ attól megmenteni. Azok, a’ kik a’felső halálomra törekednek, ösz­­sze esküitek, engem a’ Ti’ szívetekből ki­­szakasztani, midőn az ő’ saját hajlandó­­ságjokat nekem tulajdoní­tják, engem , mint szerzőjét ollyan jóanumoknak leír­ván , a’ miket tsak ők egyedül koholtak.

Next