Erdélyi Híradó, 1834. január-június (első félév, 1-51. szám)
1834-03-04 / 18. szám
145 Szerént, Quesa da general valami egybe esküvés nyomába akadt, melybe nagy születésűek is vannak elegyedve. (Indicateur de Bordeaux). Madridi levelek febr.áról jelentik: Brigaderos don Gáspár de Jaureguy, general B aldesnek azt ígérte, hogy 14 nap alatt a’ baski tartományok lázzadóit széjjel veri ’s az egész tartományt lecsendesíti, ha sergeit 1500 emberrel szaporítják , melyre nézve egy környülállásos tervet terjesztett a’ general elébe, melyben állítása kivihetőségét kívánja bébizonyitni. Ma estve tudtuk meg, hogy a’ Boncai völgye melletti csata felette tüzes volt, és hogy general Lorenzo, egy ezen a’ ponton álló hidat lerontatott, hogy a’ carlisták futását megakadályoztassa. PORTUGALLIA. A’ Carron által, mely febr. 9kén érkezett Falmouthba, hozott hírek Lissabonból febr. 2ig terjednek. Legfontosabb ezek közt, hogy general Saldanha Leiria megvétele után (jan. Jukén) nem ment, mint elébb hitték , Coimbra felé, hanem újra visszatért Santarem környékébe a’ főtáborral egyesülendő. Mint látszik, januarius vég napjaiban ezen környéken több csatázások estek, névszerént a’ Saldanha és Villaflor sergei, amaz Pernesnél, ez pedig az assecai hídnál van. 30kán a’ miguelistáktól megtámadtattak, de mind két rendbéli próba a’ miguelistákra nézve szerencsétlenül ütött ki, különösen a’ Saldanha elleni, melyben az új fögeneral Povoas,4000 katonái közül 800 foglyott vesztett. FRANCZIAORSZÁG. A’ követek házában febr.lőkén a’financzminister öt törvényjavaslatot adott elő. A’ három első a’ korona és királyi, a’ köz és privat jószágok cseréje iránt szóll. A’ negyedik illeti a’ Seinén való hajózást. Az ötödik Francziaország bankja tartalék tárát 10 millióban állitja meg. — Napirendre jött a’ régi civilliste liquidatioja megvizsgálása. Követi a bet úr, a’ Journal le Populaire némely sértő czikkelyekért a’ kamarától kereset alá vetettvén, ugyan ezen ügyben, a’ kamara februarius 8-án tartott ülésében, miután a’ kérdésben forgó újság illető czikkelyeit felolvasta, így szóllott: Uraim ! Midőn egyszer a’ ministerek a’ lengyeleknek rosz magok viseleteket szemekre vetették, következő axiomat mondtak ki: „ Mond meg nekem kivel társalkodót, és én megmondom neked, ki vagy te.“ A’ Populaire semmit sem csinált egyebet csak ezen elvet alkalmaztatta. ” elnézte a’ thronus körzetét ’s elcsudálkozott, midőn ott a’ restauratio több híres pártolóit ’s ezek közt egy oly ministert látott, ki a’ három színű zászlót elégettette. Ha én a’ törvényszék előtt megbukom, mindég különös dicsőségemnek fogom tartani, hogy szabadságomat vittem áldozatul azon gyalázatos bánás mód megbélyegezésére, mellyel a’ kormány a’ lengyeleket illette. D’ A rge ut úr: C a be t úr azzal vádol minket, hogy ötét rágalmaztuk ’s személyes tekintetétől megfosztottuk. Én nem tudom, elvesztette ezt Cabet úr vagy nem, de ezennel kinyilatkoztatom, hogy a kormány ötét soha sem rágalmazta. A’ kormány senkit sem is szokott rágalmazni, és bár ötét felette gyakran rágalmazzák, ily dolgokat még felezetére sem méltat. Míg tehát Cabet úr meg nem mutatja, hogy a’ kormány ötét rágalmazta, a’rágalmazó nevet neki vissza adom. Nehány hangok: He a’ három színű zászlóra nem felelt. Cabet úr: A’ minister és kamara tudják, hogy én szüntelen tárgya vagyok a’ Figaro csipkedő rágalmazásainak. H’ Argout úr: A’ Figaro nem a’ kormány. C a b e t úr: A’ köztudomat a’ kormányt vallja ezen infamitások indítójának. Ezen kitétellel nem a’ személyt, hanem a’ cselekedet illetem. A’ Figaro a’ politia zsoldosa, miért is az infamitas kitétele mellett megmaradok. D’ Argout úr: ezt újra az úrra utasítom vissza. Párisi Journalok szerént ezen személyes versengés későbbre annyira ment, hogy a’ felek párviadalra valának kelendők. De több érdemes követek ’s különösen admi-