Erdélyi Híradó, 1841. január-június (első félév, 1-52. szám)

1841-05-04 / 36. szám

Holokevárst, ERDÉ­L­YI 1841. 3­) dik szí mi. Foglalat. Erdé­ly és Magyarország: (Garasos intézet; budapesti napló; Pest, Nográd , Heves vármegyék’ közgyűlései.) Törökország: (Arábiában új próféta; Mehem­ed Ali ellentállásra készül.) Poroszország: (sajtó­szabadság’ ügyében javaslat.) Belgium­ : (új cabinet’ programmája.) Francziaország : (rendkívüli költségek iránti­­ törvényjavaslatok ; algíri gyarmat rendszer iránti követkamarai vita ; a’ tengerszorosok felet­ti szerződés elkészítve.) Anglia. Spanyolország: (Espartero nyilván fő­hatalomra törekszik.) Oroszország. Északamerika . (pénzügyi viszony.) Újabb tudósítások : (Rescind’ megbuktatása’ pártja; a porosz országgyűlések berekesztve.) Erdély és Magyarország­. (Ch­arasos intézet.) „Tanulj fiam, hogy légy több em­ber apádnál!“ Ez azon életbölcseségi intés, mellyel szülők gyer­mekeiket oktató állitványainkba küldeni ’s pályajokbani kitűzésre nógatni szokták. És igazok van , mert iskolánk rendszerint csak a’ sorsábóli kihágásra ’s mások felibe kapaszkodásra alakított lépcsők. Csupán ezek’ czélszerű javítása is nyithatja el ama’ hiúságot, az emberi indulatok’ nem legnemesbikét tápláló maximát. Csupán ez hozhatja divatba a­ következőt: „Tanulj fiam, hogy lélekezeid’ki­­mivelésében lelj hasznot és gyönyört, hogy életmódod’ segéd for­rásaival ismerkedj meg, hogy az élet’ igazi becsét a’ csodalény­től, a’ csendes boldogságot a’ hiúság’ lármás kecsegtetéseitöl meg­különböztesd , szóval hogy sorsoddal megelégedj, annak kötelessé­geit készséggel teljesítsd és örömeit élvezni tudd!“ Az iskoláknak, nevezetesen a’ falusi iskoláknak azon szolczra emelése, hogy maguk­ban , minden feljebbi kinézés nélkül, általános emberi czélokat, értelmesítést elősegítő eszközök legyenek : ez minden emberbarát’ forró óhajtása, ez lehet a népoktatás’ elfogult elleneivel kibékélte­­tője, ez általában korunk’ fő eszméje. De a’ mód, a’ mód kivite­lére ! A’ já­mbor óhajtások’ e’ szirtje ne rettentsen el bennünket! Keressetek az istennek országát és annak igazságát, és minden egye­bek megadatnak tinektek ! Fordítsuk buzgón és állandóan szemün­ket a' kitűzött czélra; adjunk erőhatást a’ meggyőződésnek; taní­tsuk szívvel az eszet ’s majd még a’ föld is vitézeket termend, mint Cudmusnak , a’ szegénység’ ’s miveletlenség’ sárkányai’ legyőzésére. A’ természet’ legszebb, legbámulatosabb munkája, midőn kicsiny eszközökkel nagy végeket ér el; az ember a’ természet’ szülötte, tanítványa, ollykor szerencsés vetélytársa is hasonlót ígérhet ma­gának ; azért a’ kicsiny okok és kicsin módok legyenek fontosak előtte, mert már sokszor tartotta meg fűszál egy vizbehaló’ éltét. Az elkésett vagy elmaradott nép merőben ellenkező állásban van Alexanderrel, ki azért nem oldl­atá meg a’ Gordius’ bogár, hogy egy szálvéget sem­ láthata. Előttünk, akarom mondani, amaz el­maradt nép előtt, igen is sok szálvég fityeg a’ letekerendő gomo- rjából; ha tétovázva csak állunk előtte’s várjuk, mint Horatius'föl­­désze, a’ viz’ lefolytál, soha sem leend lebontva, hanem Isten’ne­vében meg kell ragadni egyiket ’s fejteni m­ig megy. E’ szálvéget adá kezünkbe azon id­­es terv’ készítője, melly jelen czikkü­nk’ tárgyát teszi. 1854 ben (az annyi emlékezetet felkeltő időszak !) az ev. ref. főegyházi tanács határozá:­szólíttassék fel minden birtokos ref. házgazda, hogy magáért és minden szolgáló emberiért vagy zsel­léréért kötelezze magát új évenként minden füstről egy —* egy e­­zü­st garas’ fizetésére. Valljon ki volna az a’ keményeden szívű, ki élte’ ismét egy évének elhaladásával vissza ne tekintene a’ multra, ki ne látná hálával a’ gondviselés’ Ápoló kezeinek nyomát még vi­szályai közli is, ki ne érezné a’ vallás’ vigasztaló, erősitő igaz­ságait, ki ne emlékeznék azon embertársairól, kik az életnek nem részesültek, mint ő annyi javaiban, annyi kényelmeiben ? Valljon szíve’ illy kitágultában sajnálná-e fillérkejét oda nyúj­tani egy olly czélra, mellynek jótékony eredményei nem csak a’ közvetlen érdeklőd­ekre, hanem reá az adóra is kiterjednek? Az emelt szó nem is viszhangzalian húrokon suhant át, mert hiszen a’ kitűzött zászlóra e’ magas czél, a’ kereszténység’ legnagyobb e­­redménye: „nép ne­ve­lés“ vala írva, ’s azon számítást, melly 58ből 55at eltalál, elvetettnek nem lehet mondani. De beszéljünk világosban. Az erdélyi ev. ref. egyház 18 megyéjéből és superin­­tendensi külön vizsgálat (numerus) a­la­tt lévő egyházi közönsé°ből van alkotva. Ezekben közelítő számítással 58,254 házi gazda van ’s közülök a’ hirdetmény’ szét küldése után a’ meghívó szózatnak 55,591 felett. Itt be szeretnők végezni tudósításunkat, mert a’lát­határ ismét setéllik. De már mondjunk el mindent. Itt is mint má­sutt az idves tervei az eszközök’ elégtelensége fenyegeti megfojtani. Minden a’ nagy tömegre számított intézetet véleményünk szerint úgy kell szerkeszteni, mint egy erőművet, hol a kerekeknek t. i. a’ kezelőknek egy kicsiül a’fejétől és szivétől is az ő emberi mél­­tóságokrai tekintetből várhatni, de legtöbbet a’természet’ vagy bár a’ legnagyobb rész’ anyagi törvényeire építni. Szóval, mi nem két­kedülik, hogy minden ember az egy garas újévi ajándékot jó szív­vel megadja, hanem nagyobb aggodalom azokról gondoskodni , kik tőle megkérjék. Hoc ojras, loc labor! Előttünk vannak a’r. fő egy­­házi tanács több rendbeli köriratai, mellyekben a’ garasok’ béjö­­vetelérőli kimutatás’ alkalmával buzgóság’ hiányzásáról, hidegségről panaszkodik. Mi e’ panaszt természetesnek ’s az e. tanács’ meleg részvéte’jelének , de egészen sikeretlennek véljük; a’gépezetet kell czélszerüleg rendezni ’s aztán ha még sem megy, addig igazgatni, kenegetni, mig egyszer csak megindul ’s ekkor aztán a’ liliomok’ sorsára bízható, mert Isten nem hagyó el övéit. Aide toi et Dieu t’ aide la! Amaz első évi bő aratást szűk termések köve­ték. 1836ban 15,655 garas, 1837ben 15,926 garas gyűlt, 1858- ban , alig hiszünk szemeinknek, a’ hivő gazdák tizede sem fi­­­lére­­zett; nem akart-e? nem hiszszük ; a’felszedésben volt-e a’ hiány? nem tudjuk; de annyi igaz, hogy az eredmény csak 4945 garas volt. A’ következő évben ismét szép szökellést vett az ügy, ’s a’ kimutatásban elég szél’ szám 19,300 gr. díszült, de mindjárt 1840- ben a’ lajtorja’ legalsó fokára sűlyed ’s 5160 gr. volt a’ hívek’ új évi adakozásának minden gyümölcse. Erősen megvagyunk győződ­ve, hogy ezen felette kiáltó különbségeknek kitapogatható okai van­­na­k, de arról is , hogy csak nyomozások után lehet segéd szerek­ről gondolkozni. (A’ garasok’ hova fordításáról ’s a’ terv’ szélesí­téséről jövő alkalommal szólandunk.) Kezdi Pólyán a­pr. 19-kén. A’ mai nagy nap pompásan innepelteték meg kis körünkben. Reggeli 8 órakor a’gör. egy. tem­plomban esperest Boér Antal, 10 órakor pedig a’r. cath. templom­­ban Bogdán István plébános által nagy oltári áldozat­ra utattaték bé a’ királyok’ királyának­­ ige. hosszas és boldog országijáért, ’s az egész császári házért. Ezen diszes szertartás előtt és után a’ kis leányok’ serge három lobogóval az oltár előtt térdelve az is­meretes néphymnus­t meglep­őleg éneklé. A’ 2-dik nemes székely gy. ezred’ polyáni 12-dik századja az isteni szolgálat alatt örömlö­­­völdözésekkel tisztelkedik díszruhában. Részt vettek az ünnepből a’ polyári anya, és bélafalvi leánymegye’ férfi és nő hívei nemze­ti öltözetben. Végzetével a század egy jóllevő honfi’ szívességé­ből a’százados’ udvarán étellel, és itallal megvendégeltetett, melly alkalommal ő felsége’ boldogságáért poharak üríttettek , ’s két közvi­­téz a’ sorból kilépvén a’ század’ nevében keblök’ szent érzelmeit halaszavakban tolmácsba, kiemelvén ő felségének azon kegyelmét, mi szerint múlt évben több1 ezer forint segedelmet kegyeskedett három év alatti részenkénti visszafizetés mellett kamat nélkül ki­osztatni, ’s ez által feleségeiket, gyermekeiket a’ fenyegető éhel­halástól megmenteni. Budapesti napló. A’ faesti német Napilap’ (Tageblatt) api*« 21—ki számában két hasábnyi epigrammák olvashatók, mely­­lyek gúny ’s ocsárlási hangon nevetségessé törekszenek tenni mind azt, mi újabb időben nemzetiség’ ’s átalános haladás’ és csinos­­bulás’ ügyében nálunk hazaszerte történt. Többek köztt ezeket mond­ja : „Indítsatok hadat visszaéléstek ellen, de magatokon kezdjétek, Mossátok meg kezeiteket, mi előtt a’ szennyet nekünk mutatná­tok. Tivornya, pénz- és mindennemű vesztegetés vezérlik nálatok a­ választásokat, lelkiismeret és jogosság ellen, ’s a’ t. Mi ha igaz is némelly megyék’ egyeseiről, lehet-e illy undok bűnnel vádolni

Next