Erdélyi Híradó, 1843. január-június (1-52. szám)

1843-05-16 / 39. szám

oldala; az izgatás, mellyel a népet ellenünk álmából lelrázá, öntudatra jött, ’s miután a képzelt ellenével kifáradt, kezd most, már ma­ga korűl is tekinteni, ’s nagy étvágyat érez különösen önügyeit megizletni, Ő megmérte erejét, s ti többé nem táplálhatjátok péppel. ’S hogy szavaim nem valótlan állítás , ajánlom a’ Lieb. Boténak figyelemmel újból meg újból átolvasni a’ Lieb. Wochenblatt 2­6 - os i­k számá­ban a’ 147— 148 és 149-dik lapon tett meg­jegyzéseket , mellyeket szerencsés valék már nem egy értelmes szásztól helyeseltetni halla­ni. Az idő meghozza, megérleli, ’s kivívja esz­méit, ’s szerencsés a’ nemzet hol a’ vonako­dás csak nevetséges marad.—ím adattal szol­gálok: Ujegyház azon indítványa , miszerint az évenkénti nemzeti gyűlés üléseibe az ifjú hiva­talnokok és turisták *) szabad bemenetelt nyer­hessenek, ugyancsak a’ confluxus előtt meg­bukott azon nézetből, mivel a’ szász turisták­­ egy a’ szász nemzet kebelében felállítandó jog­tanári szék megnyílásáig szükséges elméleti is­meretekkel nem bírnának , ’s igy azon gyakor­lati miveltség, mellyet a’ nyilvánosság útján szerezhetnének, még idő előtti. Furcsa logi­­ca! mivel nincs theoria, tehát a’ praxis is szükség feletti. Az életben épp az ellenke­ző eset leggyakoribb. De hát épp olly ke­vés elméleti ismeretekkel birnának-e a’ szász turisták, hogy a’ nyilvánosság gyakorlati os­kolája merőben műveletlen mezőre találna? S csak majd 10 vagy néhány év múlva — ha a szerencse kedvez — ki­ondnának a’ szász tu­risták annyi tudományos ismerettel, hogy va­lamivel több gyakorlatba is lehessen őket ré­szeltetni?— ’S miért ne lehetne most elkez­deni­­ midőn mind tanácskozó mind hallgató egyenlő elméleti miveltséggel bír, ’s miért é­­vek múlva, midőn­­„talán a’ hallgató ifjúság va­lóban több észszel birva, még jobban átlátandó­ja a’ tanácskozásokban­ elméleti és gyakorlati hiányt. Ebből megítélhetni minő véleménynyel vannak ez urak egymásról, ’s az egész bure­­aucratai osztály apródjairól. De a’ confluxus kebelébeni nyilvánosság elve is valami maga­sabb szempontból, minthogy az, néhány tu­­rista mivelődhetésének eszközül, szolgálhasson, nem méltán­yoltatott! **) А’ со. fluxus ülései bevégezvék , a’ fonto­sabb tárgyak biztosságoknak adattak át kidol­gozásul. A követ urak meg nem jöltek le Bécs­­ből. De zárom levelem nehogy hosszas leven több anyagot szolgáltassak a . eb. Boténak leitender artikelhez» id. Miaros-S'­Ciski A’ maros­vásárhelyi ref. ecciesiában l. Dim­é­ny József úr e mentével egy papi állomás ürességb­e jő­vén, mint 11 irodónk­ olvasói is tudhatják, há­rom hónapi idő tűzetett ki csőd tekintetéből. Ez okon több hivatalkeresők lőnek próbát i­len csaknem minden vasarium, sőt, volt olly napunk is, midőn a két ref. templomban, u­­gyanazon egy órán , egyszerre ketten is ver­senyeztek. A közvélemény eddigelé a' szom­széd­ Saromberke derek lulszonokat, l. A I­*) Juristáknak nevezetnek ,illatában a' szicsi­ ok közt mitül azon сум nek , kik torunyt vöye/.ven tói M.nye­­ismereteik által kitűnők , ha hál nem is hivataloskor­­nak a’ szőkék tanácsai vag­’ universitas mellett. **) A’ sieb. Botéból olvassuk , hogy a’ szász nem­zetnek nincs sz­űksége nyilvánosságra; a mint önnem­zeti gyülősök állitja pedig, meg a’ turisták sincsenek rá megérve. Oh­! oh! minő alaptalan a’ bureaucratia titkolódzása ellen emelt vád ! bért János ural pártol,a * s ha a­ esődidő hátra levő részén valamelly jeles verseny­társ nem fejthetend föl, győzedelnének szinte teljes­­biztosan örülhet előre is. M. Vásárhelytől keletre egy órai távol­ságban a [Nyarad vize]mellett fekvő Cserefal­­va csaknem egészen elhamvadt. Ugyanis folyó hó 4-kén­t és 5­ óra közt egy ottani lakos Nagy Dániel—­ki még egyszer saját házát felgyújta— Maros Vásárhelyről ittasan haza mennen veréssel kényszeritette gyermekét, hogy vinne pipájába szenet a’ csűrbe, hol rá­­zottba fekűtve piájából tűz esett lé száraz szal­mába, mi egyszerre lángot kapván a’ dühön­gő szél által élesztetve, másfél óra alatt 64 gaz­da minden vagyona martalékja lett a’ dühön­gő elemnek, ’s csak 21 épület maradt épen. Ezen szerencsétlenek az egész Nyárád menti­ben csak nem legbecsületesebb ’s jobb gazdák valának, volt köztök ki felkelhetőkben 6 — 7 ezer forint kárt vallott, s nem maradt most semmi egyebök, mint rajtok levő mivesnapi öltözetek, mezőn levő marhájok ’s vetésük. Becsülést érdemlő, hogy saját vagyonukat ment­­hetlenűl égni látván, egyházuk javai mentési­­re siettek, de ez is temidomjukat kivéve—tor­nyok ’s papi lakjok két harangjokkal együtt elégett. Egy nőn kivid, ki öszve égve másnap meghala, több emberélet nem leve áldozat. Vagyonbeli kárukat általánosan tehetni 50 — 60 ezer forintra. — Siettek a’ szerencsétleneken segitni gr. Told­a­­­ági Ferenci úr egy sze­kér kenyérrel, minden gazdán egy egy tallér­ral és ugyanannyi véka gabonával. Főtiszt Gál József úr 50 véka liszttel, szalonnával, krumplival. Maros kerületi ела ref. esperest t­­t. Musnai József úr 20 véka gabonával. M. Vásárhelyi kereskedő Csiky Gergely úr 60 véka gabonával és 50 font hússal. Karácsonfal­­vi ev. ref. lelkész t. Erdélyi Sámuel úr egy szekér gabonával. Gróf Teleki Sámuel 500 czmóval, s­ hihetőleg mások, kiknek adomá­nyaik közlő tudomására nem jutottak. Ezeken kivül a’ m. vásárhelyi kőhegyembeli ifjúság ezioabeli járandósága átajánlása által kívánt a’ szerencsétlenek sorsán könnyilni. Cz. Sz. Györgyön is* múlt hó 25. mig a’ lakosok tempilomba lennének, a’ falus biró gyer­mekei a’ csűrben tűzzel játszódván 14 leglehe­­tösb gazda minden vagyona leve egy nehány perez alatt az emésztő lángok martaléka. 1° а г к a s í al v у 'Vi Ik i о a*, Bes'/t­erc'/e, majus lödkén. — Olly I magasztos érzés hevítő keblemet tavaszutó­zike estvérén , millyettre még számítani is, csak me­rész remények es kegyes óhajtások közé sorolhatónak tartottam volna. Ugyanis néhány nappal ezelőtt megjelent e körben tanczmű­­vész M­a­n­ds C­h­ei­n­ úr , kinek Kolozsvárit lé­te alatt sikerült egy uj tánczot betanulni, 's ennek tanitására is egy valaki által fölszok­tat­­va — ’s a’ táncz timulandó ifjaknak is hajla­mát ama becses táncz betanulására megnyer­ve—alig 15 nap, ’s két táncz bevala tanilva, ha­bár nem egészen honosítva is. Eljött az óra, mellyben néhány j­ar tanezos 14 napi szor­galmának eredményét vala bemutatandó. Köz­­tánezterem vala,­ próba mutatvány szinpadán, jelelve, hová én is szerencsés valék meghivás következésében megjelenhetni, ürömtől daga­dó kebellel lépek a­ tanezterembe, nem azért hogy tánczot látok , hanem mivel előre tildám, millyen táncz, milly körben s kik állal tán­­czolandó. A vigalom kezdődött, 'sim tisztelt vi­asc, oh­­term 1 , i, l,.Ol­án soha még hangszer sem pendült meg a* végre, hogy ma­gyar hangok mellett magyar tánczal járjon va­laki, most édesen zengedezett az előzene, a’ tánczmestert rendezésre, a’ tánczolókat mindi­g szép és illedelmes rendbesállásra szólító. Körbe ál­l a nyolcz par tanezos, ’s a kedves mag­­us kör táncz ifji­ lelkesedéssel tánczoltat­va , a’ je­lenlevők által közkedvességgel fogadtatott, ’s helyesléssel a tanczolók, íme Besztercze, — s a’ szép magyar körtancz,— még jpedig néhány ifjú tanczos által olly hévvel ’s elragadtatással fo­gadtad­a, hogy az utána tánczolandó fran­­cziára nézve , néhányan igy nyilatkoztak: , n­e­m t­­a­n­c­zo­l­j­u­k m­i e’ tánczot, m­ért nincs s nem is lehet ebben olly hat­á­s, ked-emő örömérzés futotta át idegeimet e’ sza­vak hallásakor, ’semennyire éledt már szinte CSLiggedező remenyem, a magyarhoz! vonsza­­lomra nézve! Mit most idegenség fagylak­ hi­dege dermeszt — még felébredhet, es fel kell ébr­ed­ni, elebb kicsinségek magyar táncz és dalok által—a’ naggyá lehető és lenni kellető, közös czél fele vezető egyesülési vonzalom­nak!! hí Яв jjj* HIrS«í|¡ Vik­ig'. 1. Erdélyi alapo.h. E’ rovat alatt, aligha nyújthatunk mulatságosb olvasmányt, mint ha hű másolatban adjuk a’ Sieb. Во Le egyik czikkét, melly a’ nemzeti gyűlés eloszlásáról szól következőkép : „Szeben, apr. 28-án. Teg­nap vala utósó ülése az ezévi első szász nem­­zeti gyűlésnek, ’s a’ követek már most haza térnek számot adni küldőiknek az elékerült tár­gyakról.­­Nem lehet tagadni, hogy e’ gyüleke­zet eredményei a szász nemzet körében úgy mint azon túl is feszülten várattak , ’s ha azok suk ebes kíváncsisággal várnak tudomást (va­lót vagy hamisat az mindegy) különösen, hogy a’ magyar hírlapok hasábait töltsék, ’s szász mozgalmakról új jeremiadokat intonáljanak —• reményeikben most csalatkoznak , legalább nem mulasztandjak a régi notát a szász burencza­­liáról, tiszti zsarnokságról, nyilvánosság hiá­nyáról eldudolni. Ezeket,­­s könyenhivő hall­gatóikat azonban bizonyossá tesszük , hogy e’ gyűlés határozó végzéseiről azon egyszerű ok­ból nem veendnek tudomást — mert illyszerü végzések nem feleltek. De ezért ne higyjélek, hogy a’ gyűlés fon­­tosságtalan volt, ezélának meg nem felelt, ’s az eloszlott országgyűléssel a szász nemzet ’s ké­jviselőinek munkássága s ereje véget ért. A’ figyelmes észlelőre jóllévőleg kellett hatni az egyes kerületek képviselőinek adott utasit­­ványbúl a' szász nemzetnek együltartása ’s e­­gyesü­lt törekvése jólfontolt jogaikat szilárdul­tantartani, a nélkül, hogy a’ seb­ellen maradt hűség fejedelmük iránt, vagy alkotmányszerü jogai a' társnemzeteknek csorbulást szenvedje­nek. De a’ tárgyak, mellyek szőnyegre kerül­tek, sokkal fontosbak valanak , ’s hosszabb elő­munkálatot igényeltek, hogysem e­ helyen egyszerre megoldassanak. Ezért a kim­eritőmuni­­kálat egyes bizottmányoknak adaték át, ezek­nek dolgozata a kerületekkel közöltésül lóg, ’s azok meghallgatása után fog a következő nemzeti gyűlésen elhatározó tárgyalás alá vé­tetni. Így oldotta meg nemzetgyűlésünk feladatát sok font­o­lás­sal, és újólag bizony­ságát adá, hogy nemzetünk „Prudentes et circu­mspen­“ czimenem levegőből szedetett. Egyébiránt a nemzeti gyűlés mint törvényszék a magányjólétre nézve sok perek elitélése ál-

Next