Erdélyi Hiradó, 1848. január-május (314-374. szám)
1848-05-16 / 366. szám
nácsidóm ég gyfírodom. ha önt isten és világ előtt második atyámnak , magamat pedig ön iránti hálára kötelezettnek vallom bé. ’S ezzel, isten nevében munkára! öcsről Ferencz, tulajdonos szerkesztő. Slolozsvaisnal. 14-kén. Olvasom az országgyűlés iránti kir. leiratot. Ha kérdi valaki : hát milyenek ? Csak azt felelem : roszak lesz azok. De mégsem oly roszak , miér ti milyeneknek hiresztelték. Más szókkal : csak anynyira roszak , hogy ha akarjuk , hasznunkra fordíthatjuk. Fordítsuk tehát hasznunkra. Királyi biztosul b. Puchner Antal van kinevezve. Miért nem István, vagy Ferencz József főherczegeink egyike, kiket minden igaz rongyart szeret, mert bizik bennük ? ’s miért oly egyén , kiben nem igen bíznak ?S miért nem? Mert napjainkban a magyarok iránt nagyon kevés, sőt semmi rokonszenvet sem mutatott. Azonban, mert a’ kinevezés már meg van, fordítsuk hasznunkra. Élünk vele békében, azon remény mellett , hogy nincs felülről rosz utasítása az unió ellen. Legroszabbak a leirat 1- 2 ik pontjai, melyek ,, minden egyéb tárgyalás előtt“ rendelik, hogy „udvari cancellárt és királyi táblai elnököt válaszszunk.“ Ezen „minden egyéb tárgyalg előtt“ kitétel csakugyan az unió iránt legkisebb jó szándékra sem mutat azoktól, kik e’ leiratot szerkesztették. Talán bizony azért sürgették anynyira ezen országgyűlést, hogy legyen ünnepédes hely, és alkalmunk, hol egy korlátnoki választással újabban kést döfhessünk hazánk szivébe ? ! Isten mentsen minket több cancellártól mind világ végéig! Én mint jó keresztény azt akarom hinni, hogy ezen választást csak a’ megszokott táblabirói politicából tették bele. Vagy ha úgy tetszik , mint a’ Metternich-lélekvándorlás végvonaglásának utolsó sóhajtását. De legyen bár miként, anynyi áll, hogy ezen országgyűlésnek a’ választás nem teendője , és anynyira nem, hogy kár e’ felett tintát és szót vesztegetni. 3 ik pont érinti az uniót. Azon óvatosság, valamit-mondás és nem-akarás, mely e’ ponton szembe ötlő, valóban nevetséges. Azok, kik e’ leiratot bölcsőként öszszealkották , vagy szörnyű silány diplomaták , vagy rá akarták szedni magát jó fejedelmünket. Itt a’ kérdés csak az : akarta-é a’ magyar király a’ két magyar haza egyesülését, mikor az ez iránti törvényt szentesítette, vagy nem? Ha akarta,—’s ki lenne felégsértő , az ellenkezőt állitni ?— miért burkolják gyanúsító szándékba a’ király jó akaratát? Ha nem akarja, úgy nem írja vala alá a’ törvényt, ’s azon esetben meg sem kellett volna emlitni a’ leiratban. Erdély fejedelme jól tudja, hogy Erdély csak az unióért sürgette az országgyűlést ; jól tudja, hogy alkotmányos országban a’ többség határoz; és hogy e többség most még a’ jogos többség. De tudjuk mi is, hogy ő felsége ezen alkotmányos joggyakorlat ellen semmit sem akar tenni; és tudjuk mindenek felett azt, hogy jogos többségünk határozatának nyomatékul adni, a’ gyáva bujtogatók bárminő nagy száma ellen, 100 000 fegyveres szabad székely áll talpon. ’S — istenemre! — ez elegendő erő bárminő más erdélyi erő ellen. Fordítsuk tehát hasznunkra ezen pontot is, ’s bármily kétséges legyen tartalma, mi mondjuk ki tisztán és határozottan, hogy egyesülni akarunk és fogunk is Magyarországgal. A 4 ik pont szól az úrbéri viszonyoknak a’ földesurak kártalanítása melletti megszüntetéséről. De nehogy azt higyje valaki, mintha az ápril 3-án kelt kir. leírat ezen tartozások megszüntetését tárgyalta volna. Ebben is meg akarták csalni jó fejedelmünket és az úrbéreseket ; mert azon leiratban a’ leghatározatlanabb kifejezésekkel volt némi könynyitése igérve az úrbéresek sorsának. Fordítsuk azonban e’ pontot hasznunkra, ’s az unió kimondásával egyszerre mondjuk ki az úrbéri tartozások megszüntetését is. 5- ik pont: a közterheknek minden szervélyválogatás nélküli hordozása. Ez már jó , de az unióban ez is megvan. 6- ik pont: hogy az oláhok állapotáról, polgári és vallásos jogaikat illetőleg gondoskodás legyen. Ez is jó. Az unió mindkettőt megadja. Vallásuk szintoly jogos vallás leend, mint minden más vallás; polgári joguk anynyi, mint más nemzeteknek. Mi kell ennél több!z ik pont szól a’ sajtószabadságról. E’ pontra sincs semmi szükség, mert Magyarország sajtószabadsága és sajtótörvényei is sajátunkká válnak. Fordítsuk tehát az egészet hasznunkra, ’s az eredmény leendő unió. Nem hagyhatom említés nélkül, miszerint ez leirat latinul van írva. Ugyan kérdem a’ cancellariát : miért e' nevetséges rechthaberer - féle gyermekjáték az idő hatalomszavával szemközt? Azonban, mert nem akarom, hogy a’ formák tovább is gyilkoljanak, s előttem minden a’ lényeg: ignoralnám e’ hibát, ’s rögtön átmennek, a’ felolvasás és reá nem figyelés után az unió tárgyalására. Még egyet. Ha a’ kir. biztos úr azt akarja , hogy bizalom keletkezzék iránta mindjárt az első napon , ne tartson latin beszédet. Hisz ki nevében fog szólani? A’fejedelemében, ki magyar király is. Királyunk pedig már csakmagyarul szól hű magyarjaihoz. Lehet, hogy e’ leirat egyes pontjairól más alkalommal részletesebben szólandók. Pálffy János: Kolozsvár máj. 15. Az ál és a’ legtöbbször alap nélküli híreknek nincs vége hoszsza. Közelebbről azt rebesgették, hogy a’ szász követek nem akarnak Kolozsvára jöni, mert az ifjúság demonstratiokra készül ellenök. Nekünk erre semmi megjegyzésünk; szóljon az ifjúságnak alább következő nyilatkozata. Csak egyre figyelmeztetjük szász polgártársakat. Kolozsvárit az itteni szászokat a’ legkisebb bántalommal sem illetik, de Szebenben és Medgyesen gyakoriak a’ méltatlan bántalmaak a’ nemzeti kokárdások ellen. Mi a’ szász nemzetőrséget teszszük felelőssé minden hántoltunkért. Nyilatkozat. A’ magát szász nemzetté feltolni akaró szász bureaucratia ármánykodásai között különösen közelebbről tett nyilatkozata sértette nemzeti büszkeségünket. E’ nyilatkozat t. i. azt mondja : „hogy a’ hongyűlésre küldendő szász követek személye itt nem leend bátorságban ;“ mintha mi nem értenők a’ salvus conductus szentségét, mintha mi őket múltunk által ily aljas gyanúsításra feljogosítottuk volna. Ne féljenek önök !... mi egy alkotmányos ország gyermekei vagyunk,’s midőn szabadságunkat akarjuk kivívni, szabadságellenes tettekkel nem fogjuk magunkat bemocskolni ; és ha önök azt hiszik,hogy ezáltal békés átala- kulásunkat, közös országunk jövendő boldogságát biztosítandó országgyűlésünket megakadályozhatják — nagyon csalódnak , keressenek más ürügyet, ez igen gyermekies. Önök csak tettetik magokat; ha pedig valósággal nem tettetnek, ne féljenek, mert köztünk egy alkotmányos ország követének éppen nincs mit félnie. A’ kolozsv. öszszes ifjuság. Mi ifjság a’ királyföldön? A’ dolgok arcza változik. Az unió elleni izgatások veszélyes alakot kezdenek ölteni. Baráti üldözőbe vetettek. Szebenben egy magas állású férfi sértetlen maradása iránt az illető polgári hatóság jön felelőssé téve. Egy más, széles ismeretű, leyális gondolkodású és szász érdekekért hun lelkesülő, de azért az isniot pártoló egyén a’ leggorombább személyes bintalmaknak, nyilvános megrohanásnak volt kitéve, ’s a’ városból egy időre eltávozandót, a’ kedélyeknek remélhető mentős előbbi lecsilapodása, ’s az unio-ügy elvégre is nem meszsze levő diadalának lehető előkészítése tartotta viszsza. Brassóban is hasonló eseményekről értesülünk. A’ vidéki kisebb városok még nem contrademonstráltak , ki tudja meddig tart. Ám mert Szebenből , az antiunionisták és nemzetszabaditók e’gyu pontjából, számosan mentek ki , hirdetni az unió elleni igéket, erősitni az ingadozókat, téritni az eltévedteket..... Én ez eljárást szerencsétlennek tartom. Ha önök idvesnek hiszik , ám folytassák ! Az oláhok között folyton foly az izgatás. Átalános beszéd , hogy oláh és szász propagandistáknak ezereket osztogatának ki. Ctélják : az oláhok számára negyedik nemzetiség kivivása, ‘s mig ez megtörténik, minden diaetai pertractatioknak , magának az uniónak is felfüggesztése. Az eszközök : gyanúsítása a’ magyaroknak , népszerütlenitése a’ rohoni új törvényeknek , alávaló koholmányok , u. m. a magyar ministerium gyengesége, állítólag Pesten létező bizonyos republicanus párt hatalmával ijesztgetés , elválás szándékoszrától, hűtlenség a’ császárhoz (a’ mint ők mondják) ’sa t. ’sa’t. Felsieliték több értelmes oláhot, miszerint járnánk utána, kik azok, kik igy meggyalázzák véröket. Még eddig siker nem követte. A’ vesztegetésnek is meg van a’ maga titka ’s meg sikere, kivált ha okosan fizetik. *) A’ józan rész azonban mindkét oldalról ellenez minden túlzást, ’s nem aggódva mit tesznek exeltadoik , egyfelől az unió kérdésnek önkéntes megérlelődésében bíznak, másfelől saját erejűkön akarnak majd az országgyűléskor petitio utján föllépni. Részemről nem helyeslem az elsőt, higgadtabb szász honfitársak eme semlegességét, mert a’ sült galamb nem esik senki szájába. Nem, az utósókét, mert tudom a’ históriából : donec Roma deliberat ’sat. Mig önök józanabb oláhok személyes tekintetükben, annak idejében előadandó véleményük erejében bízván, erköltsileg ugyan erős, de számban kicsiny pártjukat növelni nem igyekszenek, addig a’ szédelgők, a’ félrevezettettek csoportja döntő sokaságra küldheti fel magát, ’s pedig ha ez értetlen tömeg saját ösztöne és rész tanácsadói szava után adand irányt önök fellépésének, ha annak óhajtásait fejezi ki országgyűlési petitiojok, ha talán a’m.országi ujabb népjogok sem elégítik ki önöket, ha ezeken is túl terjednek, vagy az uniót bármiképp is gátlólag formuláztatnák önök követelései, ekkor, ekkor engedjenek meg önök, nekünk ne továbbat kell kiáltanunk, és szavunknak minden áron sikert szereznünk. Az idő pedig változó, mint kedélyünk és szász polgártársaik cocardái. Ad vocem cocarda : ők egyelőre szász, ezután erdélyi, Brassóban, Szászvároson magyar, később német , ma már osztrák cocárdát viselnek. Előbb meglehetős mérséklettséget tanúsítanak irányunkban, most már követelők, kihívók, nyiltan bevallott ellenséges irányúak. De azért kediök, eljárásuk a’ napi események és politicai változások szerinti. Ha győzelmi hirt hoz Olaszhonból a’ bécsi hivatalos újság, ha a’ zágrábi lap ellenünk intézett demonstratiokról értesít, ha a’ pesti állitólagos republicanus mozgalmakról, a’ közcsend megzavarásáról, parasztok vagy kisnemesség békétlenségéről, ministeri rendeletek iránti engedetlenségről, hazánkfiai közötti vi) Ilyen p. v. az ajándék czim kimondhatná bűnösnek az ajándékozást ? ’S hogy ha az rendszeresen űzetett a’ szász atyafiaktól , meghalja azt tekintélyes szász iró a’ Transsilv. 22 sz. 846-n . Eleink amaz elv nyomán: numera placant hominesque Deusque, nagy innepélyek alkalmávalmidőn p. v. cancellárokat nevezének ki alb. míg országgyűlések , idején, midőn jogok szerzéséről vagy fentartásáról van szó, az ország nagyjaihoz ajándékok át járulni. Mondhatom , válik nagyjaink dicséretére.“