Aradi Hirlap, 1923. június (7. évfolyam, 1534-1555. szám)

1923-06-02 / 1534. szám

..­.».»i 'l "'lim— — — ««— «fi»» évre. .. 432 lel I Negyedévre .. 108 le! Am rí 1923 m­nil­K 2 « xnmhat Wrig««5rt* c. kiadóhivatal Str.da Mejlanu Félévre..............216 lel Havo­la................36 lel InT&Uf 4 7fli 3 JUUIUS 61 SLOIUOal (volt Forray­ utca) 1. szám. — Telefonszám 07. Bucurestiben 2­50 lei tn> , . . ~ , Az Aradi Hírlap megjelenik hélfő és az ünnepe­lve. szén­­ára külfőiden: Ausztriába» 1500 oK. VE év, 1534. Szám Számonklik­ 2 lel ^ Cseszlovákiában 1 óK„ Jugoszláviában IV« dinár *ek8‘ íelvMZ »kiadóhivatal és a hirdetési Irodák Stinnes, az infláció hőse. Irta: SZENDE PÁL Stinnes Hugó ma Németország legna­gyobb iparosa és vállalkozója, szinte alig le­het megszámlálni azokat a vállalatokat, ame­lyek uralma és vezetése alatt állanak. Kiülö­nö­sen egy iparágban fejt ki lázas tevékenyé­get, mennél jobban megy ez, annál hatalma­sabbá válnak a többiek is. Nagyban gy­árt­ja ugyanis a közvélemény­­t, 148 lap áll szol­gálatában.­­ E­z­ek a lapok megdolgozzák a kö­zönséget, oly kü­­l- és belpolitika iránt tesz­ik hajlamossá, amely legjobban megfelel Stin­nes érdekeinek. Stinnes ma Németországban a legnagyobb hatalom. Nem elegendő, ha Né­metországról valaki csak által­ánosságban be­szél, kifejezetten meg kell mond­ania, hogy a német birodalmat Stinnessel, vagy Stinnes nélkül érti-e. Az utóbbi hónapok eseményei kézzelfoghatóan igazolják, hogy Németor­szág Stinnes nélkül vér telen, elméleti absz­trakció­s­­ dsajk az a Németország valós húsból és vérből, amit Stinnes irányít és jelképez. Minden iparos, vagy kereskedő sorsát befo­lyásolja a­z a poliitjika, amelyet a kormány kö­vet. Mennél nagyobb a v­állalat, annál inkább érzi a tuljd­onos szükségét annak, hogy a­ kor­m­ányzatra — már csak saját érdekében is befolyást gy­akoroljon. Ha azonban a vállalat a végtelenbe nő — és ez a­­ Stinnes esete — akkor a vállalkozónak módjában áll az­ állam kiül- ,és belpolitikáját megszabni. Stinnes ha­talmasabb, mint a mindenkori német kor­­­m­ány, amely­ csak addig maradhat a helyért, amí ig­­ a­z ő akaratát teljesíti. Ez a hatalmi po­zíció nem képzelhető el hatalmas és elterjedt sajtó nélkül. Stinnes tehát összevásárolja a lapokat, mint az árukat s üzemeket. Ezek a lapok azután gondoskod­­ak róla, ho­gy a kö­zönség Stinnest és Németországo­t összecse­rélje, illetőleg, hogy Stinnes üzleteit a né­met nép érdekeivel azonosítsa Az i­nfliác­iós korszaknak lényeges ismer­tető jele az az ellentét, amely az államház­tartás és magángazdas­ág között kifejlődik A bankjegyforgalom növekedése és a pénz­rosszabbodás tönkre­teszik az állami­ pénz­ügyeket,­­ami mellett a magángazdaságok, il­letőleg azoknak egy része nagy nyereségeket seperhetnek be. Mesés vagyonok nőttek ki a földből az inflációs korszakban, régi vagyo­nok megsokszorozódtak s a sz­álmlát az ál­lamnak kellett megfizetni. Az­ állam azon­ban inkább csak a kliring szerepét játszá, mert a deficitet végiül valamely módon fe­dezni kell s­­ csak a­z a kérdés, mely foglal­kozás és társadalmi osztály lesz azt kénye­sen fizetni. Az összeomlás csak úgy kerül­hető el, h­a az infláció deflációba megy át, s ekkor történik döntés afelől, ki viselje a deficit költségeit. Mint minden inflációs nagy­ság, Stinnes is kettős haditervvel dolgozik. Mindenekelőtt teljes mértékben kihasználja az inflációt, összevásárolja az ingatlanokat, vállalatokat, részvényeket és nemes valutá­kat, a szükséges összegeket hitel útján szer­zi be. Ezért érdeke a valuta romlása, mert akkor adósságát rosszabb pénzben fizetheti vissza. Mennél jobban esik a hazai valuta, an­nál több pénzt szerez rajta. Ha azután, beáll a defláció, akkor gondoskodik róla, hogy az így szerzett vagyon adózatlanul maradjon s hogy a többi foglalkozási ágak fizessék meg a szanálás költségeit. Ezt a stratégiát követi Stinnes is. A jó­­vátételi válság és a Ruhr vidék megszállása a legalkalmasabb­ időpontot arra, hogy terveit végrehajtsa. Mennél tovább tart a megszál­lás, annál jobban esik a márka, annál nagyob­bak az inflációs nyereségek. Stinnes sajtója a kormánytól engesztelhetetlen és merev poli­ti­kát követel. Mindenkit, aki hajlandó vol­na becsületes egyezségre, hazaárulónak nyil­vánít. A rohamos pénzrosszabbodással járó gazdasági és szociális bajok megakadályozása céljára a német birodalmi bank erélyes rend­szabályokat alkalmazott a további valutazu­hanás feltartóztatására és stabilizálta a már­kát. Ez a­­ cselekedet nem tetszett az infláció legnagyobb haszonélvezőjének, Stinnesnek és rohamot indított a stabil márka ellen. Sike­rült is neki a frontot áttörnie s az­óta a már­ka állandóan visszamegy. Bár az­ újabb pénz­romlás Németország helyzetét megrontotta és ellentálló képességét megbénította, hatal­mas sajtója birtokában Stinnes mindent me­részelhetett. Ezek a kormányozható lapok most orsz­ágnak-világnak bebizonyítják, hogy mindaz, amit Stinnes csinál, hazafias dolog, s hogy csak az hazafias, amit Stinnes tesz. Ha majd r­emi lehet az infláció11 nyerni, akkor Stin­nes biztonságba helyezi nyereségét. Békét köt a francia nehéziparral és a költségeket a német nép fogja viselni. Viharos ülés a kamarában. Mit kell letárgyalnia június 5-ig a parlamentnek. — Scolas Viator nyilat­kozata az erdélyi magyarság helyzetéről. Bucurestii tudósítónk jelentése szerint az utóbbi napokban szokatlan élénkké és éles­sé vált a k­ormány­ párt' í?si 'n par aszt-pár­t harca. A tegnapi ülésen Mihalache kísérelte megindokolni az előző ülésen tanúsított ma­gatartását. Mikor látta, hogy a többség egy­hangúan megszavazza a Resica-törvényt, nem bírta visszafojtani elkeseredettségét. Mi­halache beszéde alatt többször heves vihar tört ki, amelynek közepette Opleanu elnök megvvta tőle­ a sz­ót. Mihalache nem akarta a szónoki emelvényt elhagyni, mire Manoi­­lescu háznagy erővel igyekezett a paraszt­­párti vezért onnan leráncigálni. Óriási tu­multus keletkezett, végül is az elnök az ülést felfüggesztette. Szünet után Mihalache újra üteg kísérelte, hogy szóhoz jusson, de a ház­nagy ismét el akarta az emelvényről távolí­tani. Mihalache ekkor a keze ügyébe esői két tintatartót a háznagyhoz vágta. "Erre valóság­ga Tökölre ment a Tiarc a paraszt-párt! és a liberálisok között. Különösen Filipescu kép­viselő viselkedett támadóan, aki két kép­viselőtársát súlyosan inzultálta. Mikor né­mileg helyre állt a rend, Madgearu mondta el kritikáját a resicai törvény felett. Majd a spekuláció elleni törvény­­ tárgy­alására tér­tek rát és ezután felolvasták a fegyelmi bi­zottság határozatát, amely Madgearu, Mi­halache és Filipescu képviselőknek a kama­ra 10—10 ülésnapjáról való kitiltását java­solta; a Ház így határozott. — A parla­ment mai ülésén Racovita képviselő muta­tott rá arra, hogy a fürdő­helyieken máris tűr­hetetlen uzsora folyik és felhívja a kormány­­t, hogy lépjen föl erős kézze­, mert a fürdőhe­lyeket betegek látogatják, akiket nem­ lehet megzsarolni, amikor gyógytul­á­s­t keresnek. Ha­lipa bejelenti, hogy Koblovszky és Lasenco kommunista agitátoroknak a kormány am­nesztiát adott és kéri hogy hasson od­a az igazságü­gyminiszter, hogy­ az amnesztiát végre is hajtsák. Florescu igazságügymi­nisz­ter megnyugtató válasza után Orleanu el­nök bejelenti, hogy a képviselőházi ülését királyi kézirattal június 5-ig meghosszabbí­tották. Valtoianu belügyminiszter a bessz­ará­­biai gyilkosságokról tesz­ jelentést, am­elly­el­­ a I­ipa nincsen megelégedve. Szerinte ,a belügyminiszter menteni igyekszik a gyilko­­sokat. A minisztertanácson megállapították a jelenlegi parlament végleges munkarendjét. A kamarának még el kell fogadnia az árdrá­gítás elleni törvényjavaslatot és a tisztvise­lői pragmatikát, a szenátusnak pedig az­ ipari hitelről, a Resica nacion­alizálásáról szóló törvényeket kell a fentieken kívül még meg­szavazni. A minisztertanács elhatározta, hogy a vasárnapi munkaszünet tárgyában újabb­ rendeletet fog kiadni, amely szerint a­ jövőben rendes heti állatvásárokat nem sza­bad vasárnap tartani. Bucurestii tudósítónk jelentése szerint Seaton Watson angol író, aki Scotus Via­tor néven ismernek jobban s akit a bucurestii Akadémia csak a napokban választott meg tiszteleti tagjának tegnap Bucurestibe érke­zett. Scotus Viator, a nemzetiségi kérdés régi tanulmányozója, mindjárt interjút is adott a Dimineatanak és elmondotta, hogy jelenleg európai turnén van, hogy az újonnan alakult államokban a nemzeti kisebbségek helyzetét tanulm­ány­oz­za. Csehszlovákiában a népkisebbségek helyzetét meglehetősen ki­elégítőnek találta, ellentétben Jugoszláviával és Romániával, ahol ezt a fontos problémát még jórészben megoldatlannak látja. Scotus Viator külön­ben hat hétig marad Erdélyben és ezalatt­ az idői alatt tanulmányozni fogja az itteni nem­zetiségi kérdést. A török-görög béke A londoni Daily Mail jelentése szerint a szövetségesek­ Lausan­­neban megállapodtak­ abban, hogy a kiürítést már ak­kor hajtják végre, ha az angolai nem­zetgyűlés­ ratifikálta a szerződést és nem vár­ják meg a szövetségesek ratifikálását. A mun­kálatok az utóbbi napokban gyors ütemben haladnak­; a békülékeny hang remélni engedi, hogy hamarosan sor k­erül a szerződés végle­ges aláírására. A szófiai Echo Bulgaria fog­lalkozva a török-görög egyezménnyel, azt írja, hogy a görög-török viszálynak ilyen megol­dása veszélyezteti az égei-tengerre szolgáló bolgár kijáró kérdését, mert az a törököknek átengedett karagacsi vonalon fekszik.

Next