Erdélyi Hirlap, 1924. március (8. évfolyam, 1750-1774. szám)
1924-03-01 / 1750. szám
V /ff- évfolyam, Í?§Q. **áw <* % y példány $ ínI, v<t**ru*p 4 Í*L934. aiáreévs l SsMombni Megjelenik hétrő és az ünnepelést követőenelőtt Eiöfizelés:évente 600,Ívre XOO,hívre 150 Lapok kivételével naponta, — Szerkesztő _ __ 1 hóra 50 lej. Külföldre a duplája. Számonként iífj és kiadóhivatal Strada Metiana (volt lii »1 Bucurestiben 50b.-pal több. Annírláb,2000 oK Forrap-utca) 1. • telefonszámok: 97 és 17S. .rVIcHLIJi IlIKlxAIr Csehszlovákiában 1 cK, Jugoszláviában 1 dinár Az egyenlő elbánás és a természetjogok birodalmában illetőségi joggal felruházott kisebbségi kérdés jóleső magas ívelésű vitája folyt a magyar nemzetgyűlésen. Azokat az elveket cikkelyezték be odaát, amelyeket a Wilson elvetélt programja és részben a békeszerződések tűzték ki megvalósításra, de a gyakorlati élet, a végrehajtás erősen megcsonkított a legtöbb államban. Magyarország hajlandó összes kötelezettségeinek megfelelni, sőt a szélsőbaloldali szónokok még ezen túlmenő engedményeket is követeltek. Természetes, mikor Oroszország a Volgamenti területen külön német államot létesít, mikor Macdonald a kisebbségi kérdést igen komolyan óhajtja venni és a megerősítendő nemzetek szövetségével szerves kapcsolatba hozni készül, akkor a magyar szocialisták is a szélre állottak és a kisebbségi kérdés legideálisabb rendezését követelték, így is ahogy történt, a magyar törvény eddig a tetőpontot jelenti e téren A vita főszónoka, Bethlen István néhány olyan kijelentést tett, amin érdemes elgondolkozni. Végre megtörtént a miniszterelnöki székből az a régóta várt beismerés, hogy a magyar közigazgatásból hiányzott a szociális érzék és mikor az látszólag nemzetiségi elnyomást rendezett, akkor is antiszociális érdekek szolgálatába állott. A szimmagyar vidéken épen olyan volt, mint a java nemzetiségű területen. Ez a nagy ítélet kétségtelenül a reformáló szándék mellől támadt életre, kötelezi kimondóját, hogy azt a bizonyos «szociális olajcseppet» a közigazgatás kerekei közé csurgassa. Forradalom és összeomlás utánba kellett jutni, hogy a magyar miniszterelnök kimondhassa a régi ellenzéki pártok és nemzeti történetírók vádját: a nemzetiségek egymásra uszítása az osztrák politikának volt érdeke és taktikája. A népek nem gyűlölködnek. Ha gyűlölnek, megrészegítve elvektől vagy izgatásoktól cselekszik. De talán legjelentősebb megállapítása volt a magyar miniszterelnöki beszédnek, hogy a szent korona országainak szétdarabolását nem a nemzetiségi politika okozta, amit különben egy árva szóval sem védelmezett. Mi is ebben a véleményben voltunk mindenha, vallottuk, hogy nem hibás a nemzetiségi politika, legalábbis nem egyedül csak ez okozta a magyar tragédiát. Mint minden nagy dolgon, ezen is összetett, bonyolódott és a viharos erők szinte szétbonthatatlan kombinációja dolgozott. A nemzetiségi politika helyessége vagy helytelensége nem dönti el különböző államelemek együttmaradását vagy szétválását. Azért nem szabad a kisebbségi kérdést soha pártkérdésnek, politikai kérdésnek, sőt államkérdésnek sem felfogni, többnek, sokkal többnek kell minősíteni: az emberi szolidaritás és az egyetemes igazság tárgyának. Ha az igazi méltóság és az igazi emelkedettség volna az emberiség járuléka, akkor egyáltalában már nem is volna nemzetiségi politika és kisebbségi kérdés a világon. A faj, nyelv a természet megfelebbezhetetlen határozata. Természetesnek találjuk, hogy megszülettünk, eszünk-iszunk, meghalunk, de mikor fogjuk természetesnek találni a nyelvek egyenlő jogát életre és érvényesülésre? Mikor következik el az idő, amikor nem fogják kutatni, hogy ki a többségi nemzet és ki a kisebbség tagja, mint amikor a liberalizmus fénykorában nem kutatták, kinek mi a vallása? Pedig egykor a vallások is fegyverrel rontottak egymásra. 3<c Parlamenti vihar a Romaneasca kétéves jelentése körül. Bratianu Vintila védi a pénzintézetet. Az ellenzék nem engedte beszélni a pénzügyminisztert. Bucurestiből jelentik: A kamara mai ülésén kiújult a Banca Romaneasca körül megindult vita és a pénzügyminiszter ezúttal is lelkes védőjévé vált a liberális tőkével dolgozó banknak. Magearu Virgil felolvas egy levelet, mely az Universulban jelent meg és amelyet egy román mérnök írt alá, amely a külföldön az ország hitelét rontja. A levél írója azonos azzal, aki egy nagy banknak 1922. évi francia nyelvű jelentését írta, amelyet külföldön széjtében-hosszában terjesztett. Fölemlíti, hogy a Viitorul tegnapi számában miniszteri nyilatkozat jelent meg, amely szerint a bank vezetője ellen eljárást fognak indítani. Ezek után ismerteti, hogy a francia brosúra a Banca Romaneasca 1922. évi mérlege volt, mely részletesen tárgyalta Románia gazdasági viszonyait. A jelentés élén a mérleg állott, amelyet Bratianu Vintila és Duca miniszterek is aláírtak. Kérdi, mily büntetésben részesíti a kormány a pénzintézet vezetőit, akik nyilván az ország kárára dolgoztak. Bratianu Vintila nyomban szólásra emelkedik. Mihalache: Csak az időnket lopja Bratianu Vintila pénzügyminiszter. Nagy merészség volt Madgearu részéről, hogy ezt a kérdést idehozta. Ami pedig Mihalache közbeszólását illeti, kijelenthetem, hogy önök azok, akik két éve már személyes kérdésekkel lopják az időnket. Madgearu pedig ha az ország kompromittálóit keresi, tekintsen magára. (Bravo! Bravo! felkiáltások a többségnél.) Bratianu Vintila: Amikor a Banca Romaneasca a mérleget két év előtt kibocsátotta, az Averescu-kormány volt uralmon s akkor az országnak valóban siralmas gazdasági helyzete volt. Azóta eltelt két év és Románia gazdasági helyzete lényegesen megjavult. Szemére veti Madgeanunak, hogy az ügyből személyes kérdést akar csinálni és azt igyekszik rábizonyítani a bankra, hogy románellenes propagandát fejt ki. Madgearu válaszol a pénzügyminiszternek és tiltakozik az ellen, hogy a liberálisok akármilyen eszközöket vegyenek igénybe ellenzékiségük idején. A tény az, hogy ő a Banca Romaneasca inkriminálható tényét hozta a parlament elé. Ami pedig a többi személyeskedéseket illeti, amellyel Bratianu miniszter személyét illeti, csak ennyi válasza van: a kutya ugat, a karaván halad. Bratianu Vintila ironikus hangon a következőket mondja: Válaszom rövid lesz. Mi támadtuk az Averescu-kormányt, támadásunknak megvolt az eredménye, mert megbuktattuk Averescut. Önök támadnak bennünket, de eredménytelenül. Az ellenzék hatalmas lármát csap, illikverik a padokat, úgyhogy a pénzügyminiszter nem folytathatja beszédét. Az elnök minden igyekezete, hogy a rendet helyreállítsa, sikertelen maradt, mire az ülést berekesztette. Kormányválság Angorában. Az angorai török nemzetgyűlés előreláthatóan elve;i azt a költségvetési javaslatot, amelyet a kormány beterjesztett és amelynek 'tárgyalása küszöbön áll. Az ellenzék célja, hogy előidézze az izzad pasa kormányának''bukását és rákényszerítse, hogy a többség radikális elvei alapján újjáalakult kormánnyal új politikai irányzatot kezdeményezzen. A kívánt irányzat alapelvei volnának, hogy a kalifát és a császári családot száműzzék, a vallási törvényszékieket felfüggesszék, az egyházi alapítványok (Vakuf) igazgatását megváltoztassák Róka a vasban. Ida: Zebráczky József. Ficzeri uram borbélymester volt a kicsi, de sáros városkában. Elég baj volt az abtestőrnek, hogy a város kicsi is, a sáros is sóit. Mert bizony sokszor a nagy sár miatt az a kevésszámú széptkező ember sem igen nyitogatta a műhely ajtaját őkegyelmére. Ez azonban Ficzerinek nem nagyon fájt, mert a dologi nem nagyon bántotta. Akármi másnak született, csak borbélymesternek nem. Szerette az életet, különösen annak könnyebbik oldalát. Bohém volt a végtelenségig. Akkor érezte magát igazán boldognak, na a városkába vándorszmtársulat vetődött be. Állandóan látogatta az előadásokat s titokban imádta az összes művésznőket, még a komikust is. Egyesek állítása szerint valamikor régen föl is lépett a «Falu rosszabban mint Göndör Sándor. Sikere is lett volna, ha énekelni iud, még ha nem selypít. Azzt, hogy cingár lábszárai, beesett melle nem egészen illettek a daliás szerephez, még nem lett volna baj, azonban a súgó, akihez italos barátság fűzte, azt tanácsolta neki, hogy ezentúl inkább drámával foglalkozzék. De hát Ficzeri városában nem volt mindig vándorszínészlrupp, sőt jóval többször sem, tannt igen. Ezeket az intervallumokat a mester kanári madarainak s a helybeli ári, szépségeknek szentelte. Nem is szeretett ő mást, csak madarait, a szépasszonyokat, no meg a kölcsönkönyvtárát. Ő nemcsak köb Kötegig, de belsőleg1int iparkodott »építeni az embereken Furcsa legény volt ez a Ficzeri. Már a negyven esztendőt jócskán tultaposta smég mindig legény kenyéren élt Hiába próbálták megházasítani, nem állt kötélnek. Azt tartotta: minek az erdőt odaadni egy szálfáért? Magányosan élt műhelyében és az e megett levő szobácskában. A műhely sem volt olyan, mint más borbélyé, miért tele volt könyvespolccal, ezeken pihent a kölcsönkönyvtár. Ahol még a hely maradt, ott lógtak a madárkák kalitkái. Nem is volt az utolsó dolog, midőn a Zord téli idő beállt, Ficzeri mester jól megrakta az alacsony méh-dobkályhát, hogy csak tagágy pattogott, dohogott benne a tűz. A kanárik egymás ellen énekeltek. Ilyenkor a borbély elővette kölcsönkönyvtárából Rnaldo Rinaldini históriáját, papucsot húzott bütykös lábaira s végigdőlve a viaszos és azonnal bevont diványon, élvezte a csendet, a papucsot, a könyveket s a kanárik dalversenyét. Nem cserélt volna ő ilyenkor a római pápával sem. De mikor a tavaszi napsugár bekacagott a borbélyműhely ablakán, akkor nem csak a kanári kakasok, de a Ficzeri mester szives megdobbant. Már nem kellett a könyv, bem ai madárdal. Szaladt a szoknyák után. Iátvány, deresedő bajuszát ki-kifente fekete pedrővel. Felkötötte pi rosbabos, nőhóditós csokornyakkendőjét s így járt-kelt. Ha egyik másik vendége megtudakolta, miként áll szerelem dolgában, csak rejtélyesen mosolygott, de mindig diszkréten hallgatott. A rosszmájú végrehajtó, — ki vele egy udvarban, egy fedél alatt lakott — azt beszélte sz,éltében.