Erdélyi Hirlap, 1924. december (8. évfolyam, 1965-1984. szám)
1924-12-02 / 1965. szám
VH évfolyam, 1965 szám. Egyes példány 4 lei, vasárnap 5 lei* Aradi, 1924■ dacember 2* Kr ■Megjelenik hellé es az ünnepeket követő ezelőtt dölzetes" everüe 720, evre LíőO, A evre 181 napok kivételével naponta. — Szerkesztői hóra 60 lei külföldre a duplája. Számonféműség és kiadóhivatal: Strada Metianu (volt /I MTIM B Tfc Bucurestiben 50b.-val több, Ausztriába 2000 ch, Forray ucca) 1. Telefonszámok: 97 és 173. 511 Mg./Altr Csehszlovákiában 1 ch, Jugoszláviában 2 aindr .'.vfrv., ■irmHSn^/ai_rrt''fa6Ca«&aiSig £ gam^ :\^-^ai^MrtWKw.vrmnH^^n.^-!^^*lur^mamxvrmr.'mrMlK'tXaaaSMaaBeliaa>:--:-: ...CTHFniHUMgiiir.^.7. - . r'rrw'n.rnnri-• .. Konkolyhintés* A jó öreg Szabolcska Mihály beállott fogadatlan prókátornak. Siet bejelenteni, hogy ő a magyar párt elnökválasztásánál nem1 híve Bernádynak, mert annak táborában vannak a bécsi emigránsok*. Az öreg költőt, akit hol okkal, hol ok nélkül annyiszor kivicceltek már, mi nem bántjuk, különös fellépéséért. Igaz, hogy túlságosan komolyan sem vesszük. Hiszen a Brassói Lapokban közölt nyilatkozata annyira naiv, hogy szót sem érdemes reá vesztegetni. Ha valaki csak azért nem híve Bernádynak, mert hívei között emigránsok is vannak, az aligha mondhatja el magáról, «hogy a magyarságot politika nélkül is szereti». De miután mégis lehetnek olyanok, akik túlértékelik az öreg költőpap kenetteljes politikai tolakodását, azt kérdezzük, hogy mi szükség volt ennek a nyilatkozatnak a megírására, hacsak nem az, hogy, a magyarság körében konkolyt hintsen? A konkolyhintés pedig a «Jóhiszemű ember» természete A panama Mialatt a magyar politikai életben fékevesztett viharok tombolnak a körül a kérdés körül, hogy az Eskütt-féle kiviteli panamában volt-e valami része a kormány tagjainak, a bucuresti parlamentben is izgalmas jeleneteket idézett elő Vaida-Voevod volt miniszternek az a bejelentése, hogy aktaszerű bizonyítékai vannak egy aktív miniszter panamázására vonatkozólag. Éberen figyeljük úgy a budapesti, mint a bucuresti politikai eseményeket. Szeretnők bennük az analógiát felismerni. Szeretnénk azt a hasonlóságot megállapítani, hogy mindkét országban megindult a tisztulási folyamat. A kormányzás hibái ugyan mások voltak Magyarországon és mások Romániában, de mindkét országban egy forrásból eredtek, a választók ellenére összehozott parlamenti többségből és annak a hatalomhoz való görcsös ragaszkodásából. Magyarországon a terror árnyékában bújtak meg azok a panamisták, akik az országot kompromittálják, Romániában pedig a kormány szemet huny a panamák felett a maga uralma maradása érdekében. Úgy látszik, a magyar közélet kezdi lerázni magáról az ellenforradalom terroristáit és ezzel együtt világosságot derít a panamákra is. Reméljük, hogy Vaida-Voevod Vádjai sem maradnak puszta vádak, hanem hdeg lesz a kellő visszhangjuk az egész politikai és közéletben. Eddig képviselők és miniszterek a bucuresti parlamentben léptennyomon kiabálták egymásra, hogy panamisták, anélkül, hogy csak egy áldatlan párbaj lett volna az afférékből. Reméljük, hogy most a vádakat alapos vizsgálat fogja követni és a bűnös panamista vagy az igaztalan vádló elnyeri méltó büntetését. Egyiptom krízise* írta: Lloyd George, Nagy-Britannia volt miniszterelnöke. Az United Press Associations útján Lloyd George legújabb cikke most járja be a világsajtót, amelyben az angol politikus a nagy és veszélyes egyiptomi krízisnek a megoldási útját keresi. Az érdekes cikk főbb részleteit itt közöljük: Bármi legyen is a vélemény az egyiptomi dolgok fejlődéséről, annyi bizonyos, hogy senkit sem lephetett meg. A szirdárnak Kairó utcáin fényes nappal történt meggyilkolása és a gyilkosoknak könnyűszerrel való megszökése a teteje annak az incidenssorozatnak, mely a brit birodalmat arra hívja ki, hogy alattvalóit, kik parancsára és érdekében kötelességet teljesítenek, bántalmazások ellen megoltalmazza. Vannak, akik úgy vélekednek ,hogy egyáltalán nem kellene Egyiptomban lennünk, és hogy Egyiptom épp oly teljes mértékben az az egyiptomiaké legyen, mint Britannia a briteké. A néhai munkáspárti kormánynak nem ez volt a felfogása Egyiptommal szemben való kötelességünkről és sem* • volt az UX.K3 — 1914-iki liberális kormányé sem. Bizonyos azonban, hogy amíg ölt bennünket olyan tisztviselők képviselnek, akik megbízásunkból funkciókat teljesítenek, a becsület parancsa, hogy hatalmunk végső csöppjéig oltalmazzuk őket. A brit népnek ma arról kell döntenie, hogy egyáltalán van-e még keresnivalója Egyiptomban. Ha nincs, akkor le kell számolnia ezzel és hagyni, hogy Egyiptomot a maga népe kormányozza — vagy félrekormányozza — akármi következésekkel járjon is az. De ha akár a brit birodalom, akár a civilizáció, akár mind a kettő érdekében van keresnivalója, akkor minden kockázaton által ragaszkodnia kell ahhoz, hogy a rend és a helyes kormányzat fenmaradjon. Nincs a világon olyan véleménymondó felelős testület, amely sürgethetné Britanniát, hogy kivonuljon Egyiptomból, mindaddig, míg az egyiptomiak meg nem győzték a föld nemzeteit arról, hogy az önkormányzásban megfelelőbb képességre tettek szert, mint amilyennek eddig bizonyságát szolgáltatták. Az önkormányzás művészete egy nemzedéken belül elsajátíthatatlan. Azok a nemzetek, amelyeknek mai nap önkormányzatuk van, százados keserű tapasztalatok árán tettek szert reá. Az egyiptomiak harmadfélezer esztendőn át más népek alárendelt népe voltak. A valódi szabadság ízére először brit fenhatóság alatt jutottak. A brit okkupáció előtt idegen faj államférfiai kormányozták őket önkényesen és könyörtelenül. Fokozatosan és rendszeresen jutottak szóhoz hazájuk kormányzatában az egyiptomi fellázik, előbb tartománygyűléseik, végezetül parlamentjük útján. Soha addig az egyiptomi parasztnak akkora szabadságban része nem volt. Ha a brit csapatok kivonulnának Egyiptomból, káosz következnék, amelynek katonai zsarnokság lenne a folytatása. Az ilyen mód felbomlott Egyiptomra nézve elkerülhetetlenné válnék az idegen megszállás újabb időszaka. Sokkal nagyobb fenyegetést jelent a világra nézve Egyiptom, semhogy szabad volna megbüntetlenül hagyni. Egyiptom nem csupán ország, hanem Kapubejáró is. Kelet és Nyugat között a főútvonalon van. Már pedig a garázda kapus veszedelmet Ment mindenkire, kinek a kapuhoz életbevágó érdekei fűződnek. Ezért fontos az olyan birodalomnak, amelynek székhelye nyugaton van, de melynek legnagyobb része keleten terül el, hogy Egyiptomnak jó kormányzata legyen. Hogy a brit megszállás megbecsülhetetlen előnyökkel járt Egyiptom népére nézfe, ahhoz kérdés nem fér. Csak el kell olvasni e boldogtalan ország történelmének azt a fejezetét, mely a brit megszállást megelőző időről szól, annak az időszaknak k korrupciójáról, zsarolásairól, és összehasonlítscáke mai Egyiptommal, hogy szembetűnővé váljék, mit köszönhetnek az egyiptomiak a brit vezetésnek. Az egyiptomi nacionalisták büszkénn szeretik emlegetni a khedive-uralomnak azt a korszakát, mely a gyűlölt brit beavatkozást megelőzte. Valentino Chir^j .,az. problémáról szóló seggydF' Tanúimé?* ■ .>t* nemi regiU i. o ax. _i ] az a nacionalista paradicsom a föld l^gmívelőire nézve, kik Egyiptom benszülőtt népességének kilenctized részét adják. .«Rég elmúlt az ideje annak a Iajykxijr-] nak, melynek Izmáél korában gyakran voltam szemtanúi, mikor a nyomorult parasztokat seregestül hurcolták el láncra vonty >a tulajdon földjükről, hogy azokat a rengeteg' uradalmakat miveljék meg, mely elvette khedive és kedvenc basái rendszeresen', á'm holtak el a néptől. Vigan járta a robot ősi] rendszere is, melynek igájában kegyepfihlxíi összetoborzott és még kegyetlenebbül cfjeibl őrzött emberek erőltetett munkájával; beytották végre azt a csaknem évenként tyggk ismétlődő feladatot, mely abban állott,, hogy* a veszedelmesen magas, vagy veszedel TuevcH alacsony vizállásu Nílus váltakozó fiú, égetését elhárítsák. Javában járta a korbács, mellyel felhólyagozták a felláhk talpát gagy csak az utolsó elrejtett ezüstpénzüket .Ienki: nem adták, "vagy, mig az adószedő karja" nem fáradt.» Ha a brit megszállás beérte volna' sarű^gjpj val, hogy jóvátegye a khedivális m#par anyagi kárait, a nemesebb célja ellen'hitoit volna, amely az volt, hogy Egyiptom ,*terjei, a rendes önkormányzat ténykedésébe imjßz nevelje. Az anyagi boldogulás csak sil.Tjry pótlója a szabadságnak és szabadság kül a részrehajlatlan igazságszolgálta.tVisi csak jóakaratu rabszolgaság. Ezért tan«pQ.aRi őket fokozatos lépésekben arra, amin ©, gleg] tanulására az egyiptomi nacionalizmus, dipsp napjaiban nem adatott neki alkalom, illfgyi a szabadság szédítő ösvényén hogyan paszkodjanak felfelé. A briteknek is i gaz? egyiptomiaknak is nehéz a helyzetük. Míg, az utóbbiak esztendők állandó és jól megsülsyezett kormányzatával meg nem mutatjuk, hogy a «nagy bejáró» megvédése reájuk."Bte ható,a Nyugat nemzetei le nem mondhat» nak arról a küldetésről, amelyet most tervükben Nagybritannia gyakorol. A brit kormány a sok kihívásnak csll>nére sem fenyegetőzik Egyiptom függelegiségének megszüntetésével, vagy megnyirbálásával. Mirevaló hát a visszavonás és a meghátrálás alternatívájába hajtani? EgyijüteU