Erdélyi Hirlap, 1929. január (13. évfolyam, 3155-3178. szám)
1929-01-01 / 3154. (3155.) szám
X>ll évfolyam, 3154. szám. Egyes számára 6 lej. ______Arad, 1929. január kedd WLX TIT itf 1Bp86 é. '' ERDÉLYI HÍRLAP ■ IfliL I VJL^MlMjJL/1 Ja. X y J Megjelenik hétfő és az ünnepeket követő ezelőtt Előfizetés évente 1080, V, eure 540. / euró 270. napok kivételével naponta. Szerkesztői hóra % let Külföldre 1 hóra 140 Számonként Mg és kiadóhivatal: Strada Metiana ivóit ADAM HÍDAD Bucure?tiben 50 b.-val több Ausztriáb. 25 Gr Forrav ucca> l szám Telefonszam 97. ttKrUßl iiUSMiV Csehszlovákiában 1 h cK. Jugoszláviában 2 dinar Nehéz esztendő küszöbén. írta: ZIvlA TIBOR. Románia közéletének problémái között minden kétségen kívül első helyen áll a valuta stabilizáció mellett a külföldi kölcsön ügye. A kérdés fontossága annyira köztudattá vált, hogy ma már azok is, akiket a problémai ilyen vagy amolyan megoldása közvetlenül nem érint, elismerik, hogy a külföldi kölcsön ügye államéletünk tengelye lett s a most következő esztendőiben a politikai horoszkóp legfontosabb képlete is ez lesz. Valutánk stabilizálását külföldi tőke segítsége nélkül végrehajtani nem tudjuk. Jegybankunk nem rendelkezik annyi arannyal sem, amennyi a ma forgalomban lévő bankjegy-mennyiség fedezetéhez szükséges, még kevésbé áll rendelkezésére a stabilizáció után megnövekedő bankjegy-kontingens aranyfedezete. A megnövekedett ország meglpvő kellett fogalma olyan igényeket támaszt a jegykibocsátó bankkal szemben, amelyeket ez akkor sem tudna teljesíteni, ha a valóságban is rendelkezésére állnának azok az aranykészletek, amelyeket időszaki fcfe»w**>fc.4HUin fehu!'1 JCUá:vész.uiji tekintélyes része azonban nincs meg, mert részint Moszkvában veszett, részint Berlinben került kisajátításra. Az ágy fedezet megszerzéséhez pénz s ezenkívül a külföldi jegybankok támogatása kell. A mai viszonyok között ugyanis, amikor egész Európa gazdasági élete le van romolva, az arany pedig soha azelőtt nem látott tömegekben vándorolt át Amerikába, az európai jegybankok kénytelenek voltak az ércfedezet arányát a háború előtt elfogadott mérték alá szállítani s a hiányt részint devizákkal, részint bankközi konvenciókkal pótolni. A stabilizációhoz tehát pénz kell, amelyet csak a külföld adhat, mert aligha lehet valaki előtt is kétséges, hogy a belföldi pénzpiac helyzete — az állandó pénzhiánnyal s a normálisnál állandóan magasabbb kamatlábbal — teljesen lehetetlenné teszi belföldi kölcsön felvételét Kinek volna pénze ma arra, hogy az államinak adjon kölcsön s ha volna, ki adná oda 5—6 százalékos kamatozásra, amikor állampapírjaink árfolyama évek óta 40—50 százalékos árfolyam-differencia mellett cserélnek ugyan gazdát, de kurzusok bizonyára még nyomottabb lenne, ha a forgalomban kizárólag tőke■ befektetési szempontból értékelnék őket s nem volna szerepük a szállítási és egyéb biztosítékok letétele terén. ■ . > A külföldi pénz rendelkezésünkre bocsájtásának azonban súlyos feltételei vannak. Ha ezeket nem is ismernénk közelebbről, következtethetünk rájuk arról, hogy a kölcsöntárgyalások mennyi idő óta húzódnak, mennyi tanácskozást, utazgatást igényelnek s milyen nehézségekkel ütődnek nyélbe. Az ország gazdasági politikája a háború befejezése óta nem olyan volt, amely a külföldi tőke számára rokonszenvessé, biztonságossá, lukrapává és nyugodttá tette volna a Romániával való üzleti viszonyt. Nemcsak a román valuta stabilitásának hiánya, nemcsak az a gazdasági xenofóbia, amely egész államgazdasági koncepciónkat jellemezte, tették rideggé velünk szemben a külföld pénzügyi és gazdasági köreinek hangulatát, hanem egyéb olyan események és helyzetek is, amelyek egész állami és közigazgatási életünkbe organikusan befészkelődtek s onnan egykönnyen ki sem operálhatók. A külföld megbízhatatlannak tartja a törvényhozásunkat, mert ötletszerűen, kellő előkészítés és átgondolás nélkül hozta meg intézkedéseit, amelyeket aztán máról-holnapra megváltoztat; túlteng közéletünkben az etalizmus és a fiskalitás, amelynek olyan törvényi intézkedésig ragadtatják el magukat, mint a bélyegtörvénynek a kincstári követelések elsőbbségére vonatkozó rendelkezései.A közigazgatásunk korrumpáltságát talán magunk sem ismerjük annyira, mint a külföldiek, akiket határrendőrség, vám- és sziguranca-alkalmazottak ismertetnek meg az itteni adminisztráció szellemével.. Nem szabad azt hinni, hogy ezek lappálják, szembeállítva a külföldi tőke elhelyezkedési és kereseti törekvéseivel. A tőke után ma európa szerte olyan kereslet van, annyi állam kénytelen hosszabb vagy rövidebb lejáratú kölcsönökkel felénkiteni belső gazdasági életét, hogy a .itjizi ..aedM-s^te bizjv*rs és haSzoi- >Vc ízlés r: hl>.• . » u/ot/an á\~ galhat .i/. elhelyezi. J »ben. Nem ien calek ezek lappá fiák akkor sem, ha egyéb akadályok nem gátolnák a kölcsön gyors és könnyü lebonyolítását. Romániának azonban az entente-államokkal szemben is rendezetlen adósságai vannak, Németországgal szemben pedig a hadüzenet óta függőben hagyott és a békekötés óta még komplikáltabbá tett kölcsönös kötelezettségek likvidálására volt szükség ahhoz, hogy egyáltalában szó lehessen a német tőke és pénzpiac bevonásáról a kölcsön előkészítő munkálataiba. Föl kell azonban tételeznünk, hogy minden nehézség leküzdése után mégis árba fogunk jutni a külföldi kölcsönnél elengedhetlen © s pótolhatlan fellé■>. xampénzügyi és gazdasági életünk x ,rt és olyan nehezen nélkülözött r. túrlódásának. A közvélemény általában zs, hogy elég megkapnunk a kölcsöntartanunk a már nagyrészben előkésbilizációt s nyomban utána kezdődhet vasági föllendülés, a forgalom megtése, a tétlenségre kárhoztatott tér ■ a munkába fogásának korszaka Oly n L u ideje szerinti gazdasági életünk a viz ok által reá kényszeriteit inerzia hatása latt, az ipari termelés a pénzhiány és pénzdrágaság nyomasztó terhe alatt, kerertünk a magas vámok és a közönségnek nagyfokú csökkenése, a mánk aedig a lenyomott bérek mellett is ujva a bankahiány miatt, hogy a kölcsön létrejöttét mindenki úgy várja, mint egy varázslatos eseményt, amely máról holnapra megszüntet majd gazdasági életünk nehézségeinek minden okát, minden baját, s nyomába csak a föllendülés jöhet. A dolog azonban net:« Uiuu egyszerű és a jövő nem ilyen rózsás. Mindenekelőtt számot kel vetnünk azzal, hogy a külföldi kölcsön bármilyen feltételek mellett való megszerzésének sine qua non-ja az államháztartás szénájának rendbehozatala. Nos, nyílt titok, hogy ez évi állami bevételeink az esztendő első tíz hónapja alatt — tehát október elsejéig — B milliárd és 700 millió lejnyi bevételi hiányt mutattak fel s a költségvetési év végéig a deficit lecsökkent 5 milliárdra Az előbbi — gazdaságilag jobb-1- évek budketje is a valóságban hiánnyal zárult, csupán sikerült ezt az állapotot titokban tartani. A deficitnek ezen évről-évre visszatérő jelenségéből azonban okszerűen az következik, hogy az államnak vagy csökkentenie kellene a kiadásait, vagy fokoznia kellene a bevételeit, hogy az államkincstár mérlegét helyreállíthassa. Az előbbi alig lehetséges, ha arra gondolunk, hogy milyen elsőrendű szükségletek (hadsereg felszerelése, utak, vasutak rendbehozatala) maradnak kielégítetlenül, mert az állami bevételekből ezekre már nem futja Maradna a másik expediens: a jövedelmek fokozása, amire nézve az új kormány most tett előterjesztést a parlamentnek, egyelőre az illetékek és a petróleumtemelési adónak felemelése, valamint új fényűzési adónak, az automobil-adónak bevezetése által. A pénzügyminiszter az államháztartás deficitjét véglegesen az állami vagyonok és vagyonjogok jobb kihasználásával, ezek jövedelmezőségének fokozásával szándékszik eltüntetni. A gondolat a képzelhető legegészségesebb, kézenfekvő és termés-feUcsisak.««grill »•V.éve., ezelőtt keleti, volna a program realizálásához kezdeni, hogy eredményein ma mutatkozó deficit pótlására felhasználhatók legyenek. Ha mindezekhez tekintetik vesszük azoknak a kötelezettségeknek súlyos tértjeit, amelyiket az országnak magára kell vennie a kölcsönt adó külfölddel szemben a háború előtti tartozások revalorizálása címén — szemtet kaptunk e kötelezettségek súlyos voltáról a Franciaországgal s legutóbb Németországgal kötött konvenciókban — s mindezekhez hozzászámítjuk a felveendő kölcsön anuitásait is, amelyek szintén terhelni fogják az államháztartást, akkor fogalmat alkothatunk azokról a közterhekről, amelyek az ország polgáraira várnak — a külföldi kölcsön felvétele után. Bizonyára lesznek kormányok és lesznek pénzügyminisztereink, akik minden eszközt fel fognak használni arra, hogy ezt a többletet a közterheknek ne kelljen rákényszeríteniők az adófizető polgárok vállaira, a kísérletezések és próbálkozások után azonban még sem fog maradni más röv idei szqjforrás, mint a legkényelmesebb és a legszokásosabb: az adóemelés, akár a közvetett, akár az egyenes adók növelése által. Emír-e azonban a román állampolgár újabb közterheket? Az államháztartás visszatérő deficitjei azt mutatják, hogy az ország lakossága az eddigi közterhekkel sem képes megbirkózni. Az egyenes adók terhét fokozni nem lehet, mert már a mai is az adózók exisztenciájának tönkretételével fenyegetnek, még súlyosabb adók a termelés lehetetlenülését, tehát az adóköteles jövedelmek tömeges megszűnését vonnák maguk után. A fogyasztási adók szaporítása csak egészségtelenebbé tenné egész adórendszerünket, mellyel ma is egyedül állunk a művelt európai országok között abban, hogy az állam az egyenes adók kétszeresét szedi be fogyasztási adókban. Az illetékeket az új bélyegtörvény srófolta fel olyan magasra, amilyet a forgalom még éppen elbír, találékony finánc legyen, aki még fel tudná fedezni kincstári illetékekkel meg nem rótt fajtáját a jogügyleteknek. A vámok emelésére józan ésszel szintén nem gondolhat senki: a kiviteli vámok növelése exportunkat tenné lehetetlenné, a behozatali vámok fokozása pedig a fogyasztást, az importot s í>i A