Erdélyi Lapok, 1936. április-június (5. évfolyam, 75-144. szám; 124. számtól Uj Lapok néven)

1936-05-03 / 100. szám

V. évf., 100. szám. — Vasárnap, 1936. május 3. Erdélyi Lapok Vörösmarty-ereklyeszoba a Magyar Tudományos Akadémián Budapest. Saját. tud. A múlt, század első felé­ben a magyar költője legnagyobbjai egymással vetekedve állanak nyelvünk szépítése és fejlesz­tése szolgálatába. A teremtő géniusz még küszködik darabos, mostohán kezelt szegény ma­gyar szavainkkal, sok írónk verejtékesen újakat gyárt, hogy ezen a minden magyarnak legdrá­gább hangszeren kifejezhesse a költői gondolato­kat­, énzielmeit.. Soha oly bőséggel nem termett a magyar földön nagy szellem, alkotó zseni, mint éppen a XIX. század első felében. Petőfi, Arany, Vörösmarty felülmúlhatatlan triásza, Széchenyi, Kossuth s még annyi halhatatlan elme feltűné­sének ideje ez, a Madách, Jókai és Liszt Ferenc legszebb kora. Megannyi név bámulatra készt a magyar szellem óriások birodalmából, hiszen szerte a világon kezdik már megismerni őket, a mi igazi szellemi nagykövteink. A magyar nyelv ekkor vált, a XIX. század elején, a latin helyett az iskolák, hivatalok, tör­vényhozás, tudomány és költészet igazi anyanyelvévé, akkor kap életerőre hírlapirodal­munk is. Az irodalmi népiesség hódít, amiben éppen az Akadémiának és az 1836-ban megalakí­tott Kisfaludy-Társaságnak van nagy érdeme, il­letve legelső irányítójuknak Vörösmarty Mihálynak, ő a legelső, igazi eredeti költőnk, aki sem németes, sem klasszikus deákos, sem fran­ciás vagy más valamilyen iránynak rabja nem lett, elsőnek szabadítja föl költészetünket idegen hatások alól és téríti vissza a legmagyarabb ős­forráshoz: falusi népünkhöz. Egyetlen elmének nem volt sem előtte, sem azóta olyan hatása népére és irodalmi nyelvére mint Vörösmartynak. A század éveivel haladó, éppen 1800-ban született költő már fiatalon, alig 25 éves korában elismerést arat első elbeszélő verseivel, legelőször a Zalán futásával s ha­marosan a Tudományos Gyűjtemény irodalmi mellékletét szerkeszti, mint első szépirodalmi folyóiratunkat. Később Bajza és Toldy Ferenc társaságában az Atheneumot is irányítja. Midőn 30 éves korában az Akadémia legelső költő tagja­ként alakuló összességi ülésén őt is tagjává vá­lasztja­ (mégpedig az első évtized szokásához hí­­ven évi 500 forint fizetéssel), Vörösmarty Mihály­nak már országos híre van, eposzait minden ol­vasni tudó magyar család ismeri és kortársai közt nőttön nő a tekintélye. Halála óta sem csor­bult szellemének éle, nem vesztett nagyságából még a kemény kritikus, Gyulai Pál mérlegelő, nagyon szókimondó ismertetése, életrajza óta sem. Inkább nőttön, nő Vörösmarty szellemi, köl­tői értéke, mint általában a halhatatlan nagysá­goké. Természetes, hogy a Tudományos Akadé­mia kapva-kapott a világháború idején felaján­lott családi ajándékokon, hogy első halhatatlan tagjának emlékére külön gyűjteményt létesítsen, mint ahogyan egyébb termei közt már Kisfaludy Károly, Mikszáth Kálmán ereklyéi, kéziratai is korábban helyet kaptak és mostanában az Arany János-szoba berendezésén, kéziratai bemutatásán fáradozik az Akadémia vezetősége, Balogh Jenő és Voinovich Géza kezdeményezésére. Vörösmarty Mihály unokája, Széll Kálmán egyetlen leánya: Széll Ilona, özv. Bernrie­­d­e­r­n­é volt az a lelkes nagyasszony, aki a em­léktárgyakat, a Vörösmarty-kéziratok nagyobb részét az Akadémiának ajándékozta. Most az egyik hatalmas földszinti teremben vannak ál­landóan kiállítva, az úgynevezett­­Vörösmarty­­szobában, mely minden délelőtt megtekinthető. A­ látogatók a múzeumban Megemlítem a nagy érdeklődés jellemzésére, hogy havonta 4­ 500 látogatója is van ennek a múzeumnak,, melynek akkor is költői szentély­nek kéne lennie, ha csak a Szózat kéziratát őrizné, de mindjárt végigvezetjük olvasóinkat en­nek a teremnek egyéb emlékei és kézirat-szekré­nyei között. A váradi premontrei főgimnázium, valamint Bernriederné ajándékából idekerült Vörösmarty-i kéziratok, levelek rendszerezője az Akadémia felkérésére Frigyes ciszt-rendi ta­­n­ár volt, Vörösmarty legkitűnőbb ismerője, aki 1828-ban a kéziratok telj­s jegyzékét is kiadta vaskos kötetben, filológusi pontossággal egybe­vetve a megjelent és még nem közölt részleteket. Még felületes látogatónak is feltűnik a négy nagy üvegszekrényben látható rengeteg kézira­ton, hogy micsoda belső vívódásokkal önmagával vitatkozó, magát kritizáló elmében születtek meg ezek az igék, melyek hódítóan szikráztak Vörös­marty agyában sok nyugtalan, álmatlan éjsza­kán is. Ezt a belső via Skodáét legtalálóbban ön­maga érzékelteti, gondoljunk akár a Vén cigány­ra, akár a könyvtárban írt Gondolataira. Iratai részletes elemzésére még visszatérek, de előbb felsorolom, miféle ereklyetárgyakat látha­tunk ebben a teremben. A bejárattól jobbra őrzik üveges tárlóban a Vörösmarty-család címeres levelét, melyet a fe­­­­h­ér-megyei nemescsalád fejének, Jánosnak ado­mányozott III. Ferdinánd király 1638-ban, to­vábbá Vörösmarty ügyvédi oklevelét 1828-ból, mellette pedig akadémiai tagsági ok­levelét 1831 február 21-i kelettel. A kéziratos szekrény legfelső kis zugában rejtőzködik több kisiskolai emlék és pedig latin, görög, földrajzi, val­lástani jegyzetek, szótárak társaságában az az apró imakönyv, amelybe a nagy költő születését feljegyezte atyja, Vörösmarty János, Nyék köz­ségben. Érdekes az iskolai füzetek tömérdek ol­dal­jegyzete, mert elárulja, hogy a kis nebulónak latin vagy magyar verseken járt az esze. Telides­­zeli mindegyik füzete ilyen versikékkel, néhol az éppen tanult klasszikusok részleteivel, másutt saját rím-kovácsolásaival. Ahol a Fóti-dal született Ugyanabban a szekrényben, ahol okleveleit őrzik, szerénykedik két érdekes fénykép. Egyiken a költő leánya, Széll Kálmánné családjával s ez az egyetlen hiteles emlék Vörösmartynak egyet­len fiából és 2 leányból álló családjáról; a másik képen Fáy András egykori fóti szőlejét, prés­házát látjuk, de a 80-as években, a­mikor a felvé­tel készült, nagyon elhanyagolt állapotban. Bez­zeg elevenebb volt ez a lugas, előtte a nagy kő­asztal, amelynél Vörösmarty halhatatlan Fóti dala megszületett! Vessünk egy pillantást az elnyűtt pénztár­cára, meg az óriási gyöngyhímzésű dohányzacs­­kóra, hiszen ha üresek voltak, az ő gazdájuk is éppúgy gyötrődött, mint bármelyik szürke ha­landó. Ezeknek a gyötrődéseknek minő beszédes emlékei a remekművei papírra vetése közben is a költő elé tolakodó zord számjegyek! Sok kéz­iratán ott a félre sikló, gondterhelt agynak pró­zai működését eláruló forintszámai,gatás, át meg áthúzott költségvetés, mely az életnek bizony ke­serves küzdelmeire enged következtetnünk. A félholdat s napot ábrázoló gyöngyös dohány­zacskó Vörösmarty forrón szeretett hitvese, Csa­­jághy Laura műve, az ő nagy varródobozát is kegyelettel őrzi az utókor, akárcsak — a terem hal sarkában — a költő ruhásládáját, rajta föld-­ gömbjét és arrébb azt a bőr karosszéket, melyben az 1850. évben Testen elhunyt, vé­gül a széles, hatalmas méretű barokkos író­asztalát is. Igazán elfogódottá teszi az embert az a gondolat, hogy a Szózat költőjének lelke ennél az asztalnál teremtett oly sok örökéletű művet. Tekintélyes nagy porcellán kalamárisából akár leveses tálat is alakíthatott volna a vélet­len, mellette szintén jókora porzóé edény áll. Az íróasztal melletti állványan pihen a költő kedvenc sakk­játéka. A piros és sárga, faragott bábok üveg alatt unatkozhatnak, egykoron nagy gazdát szolgáltak a nyéki kúrián és a pesti pol­gári lakásban. Vörösmarty kis könyvtára, egykori nagyobb számú tékája szerény maradványa is érdekes. Alacsony kis üveges szekrényben sora­koznak a költő díszkötésű, első kiadású összes művei után Petőfi, Shakespeare, Moor Tamás, Shelley, Burns munkái, különféle régi magyar írók, a képes Nagy Biblia és az illusztrált Wer­­bőczy, Corpus Juristiik stb. Sajnos, az idol is rö­vid, de célra sem vezetne az, hogy Vörösmarty könyveivel, olvasmányaira néhol tett lapszép megszerzéseivel foglalkozzunk, hiszen a látogató közönség úgysem forgathatja ezeket a könyve­ket, melyeket egyéb ereklyetárggyal együtt gon­dosan üveg alatt védenek az enyészettől. Vörösmarty kéziratai kéziratai hosszú sorát a Szózat ceruzával írott első vázlatával kezdem, ahogyan ez a nem­zeti kincsünk először megfogamzott Vörösmarty agyában. A negyedív alakú csonka kézirat elülső oldalán egy másik vers két törökt sora mellett alul valami érthetetlen jegyzet van, hátulsó lap­ján pedig A szegény anya c. költemény váz­lata; egyébként az első két sor, eltérve az ismert szövegtől, emígy szól: Hazádhoz mint szemedhez, Tarts híven óh magyar! M­a,­ a második teljes kézirat is néhol egész sorban másként hangzik, így „Hányadnak karjai“ helyett még ,,Hős Zrínyi, Hunyadi“, vagy lentebb is több helyütt. E kézirat közül találjuk a következők­­­ Vörösmarty hattyúdalát, a lázas sietséggel papírra vetett Vén cigányt. A feldúlt idegzetű, kimerült zseni, akit ekkoriban, az ötvenes években csa­ládja már Pesten gyógykezeltetett, láthatóan küz­­ködve a kemény kifejezésekkel, még többször át­­húzgálja kéziratát, mint­ előző alkotásaiban, de immár élete végefelé egészen határozatlanná, vá­lik. Itt látjuk lírikus, alkotásaiból pl. Meséjét a rózsabimbóról, a több apró névnapi és emlék­­könyvi vázlaton kívül L­au­r­á­j­á­h­o­z írt néhány strófáját, melynek a sóvárgó, gyöngéd, olykor mélabús jegyeinek szemérmes vallomásai, az­után még a Magyar Hölgyekhez írottat és a Merengőhöz címűt. A kortárs zord, igaz ítéletű ősanyáinkról, melyet a Vörösmarty­­kötetekben hiába is keresünk, még őmaga ki­hagyta kéziratából, így hangzik: „Mert talán az idegenben leh­etek gyönyört, Míg bennünket el­­hagyottság szégyenláza tört...“ A másik remekműnek (A merengőhöz), szintén két kézirata maradt, fenn. Az­ első, a fo­galmazvány, még azt kérdi „Hová merült el szép szemed világa, Mi az, mit olly nagy távolban keres“, vagyis nem a végleges kézirat „K­é­t­e­s távolában". Még számos ilyen változaton tűnőd­hetnénk el, csak a végéről említem az első fogal­mazást: „Ha napja lettél, add meg létvilágát“, noson az ismert szöveg szerint a befejezés így szól: „szép delét ne vedd el!“ Mily plasztikus, lüktető ez a viszont kéziratban nem ismert, nyomtatott szöveg. Itt is, mint legtöbb művénél a kézirat sok helyütt eltér a nyom­tatott szövegtől, vagyis a költő a korrek­túrában kicserélt sok szót, néha egész sorokat. Az önmagával elégedetlen, szüntelen újat alkotó művész tulajdonsága ez, mint pl. a nagy úttörő festő Székely Bertalan vázlatai, kusza keres­gélő rajzai is ilyen jellemre vallanak. A kutatók nagy szerencséjére ezek is fennmaradtak , ha­sonlóképpen az irodalomtörténészek kimeríthe­tetlen kincses bányája Vörösmarty vázlatai is, ennek az örökké forrongó agyú, lelki feszültség­ben, ihlettségben dolgozó nagy költőnek legjobb jellemzésére. Még teljesebb volna a szellemóriás rajza, ha verseinek korrektúráiból is maradt volna valami, de a nyomdák akkor nem törőd­tek efelé­vel. Vörösmarty lázasan lüktető munkája, gyors­iramú írása, néhol olvashatatlan betű elárulják, hogy gondolatai, érzelmei sodrában szinte ideje sem volt szépen írni, a pontok, vesszők felraká­sával sem törődött. Szókincse, gondolatai párat­lan bőségére vall az, hogy többször cseréli a kifejezéseket, benső mérlegelés, olykor valóságos tépelődés árán. Ez a nyelv­formáló, teremtő elme így kétszeresen fárad és csak a nemzeti összeroppanás, 1849 októbere kel­lett még csak ahhoz, hogy ő maga is 55 éves ko­rában sírba roskadjon.­ Százéves a Szózat Egy év múlva éppen 100 éves Szózatán kívül más halhatatlan műveinek kéziratát is itt őrzik, így legtöbb eposzát is. Színművei közül a Cson­gor és Tünde bűbájos álom­játékának emlé­keit is láthatjuk, mégpedig három kéziratban. ■ Az első csak a mese nyers vázlata, a második kézirat a színmű 5-ik felvonásának újabb terve. 11 Ruhafestés és vegytisztítás szükségleteit mindig biztos sikerrel ütja el . ruhafestőgyár VEGH Telefonok: 217 és 108. Felvételi helyek: Piata Regina Maria 2. Strada Crinului 5. Bdul Reg.Ferdinandel.

Next