Erdélyi Lapok, 1936. április-június (5. évfolyam, 75-144. szám; 124. számtól Uj Lapok néven)
1936-05-03 / 100. szám
V. évf., 100. szám. — Vasárnap, 1936. május 3. Erdélyi Lapok Vörösmarty-ereklyeszoba a Magyar Tudományos Akadémián Budapest. Saját. tud. A múlt, század első felében a magyar költője legnagyobbjai egymással vetekedve állanak nyelvünk szépítése és fejlesztése szolgálatába. A teremtő géniusz még küszködik darabos, mostohán kezelt szegény magyar szavainkkal, sok írónk verejtékesen újakat gyárt, hogy ezen a minden magyarnak legdrágább hangszeren kifejezhesse a költői gondolatokat, énzielmeit.. Soha oly bőséggel nem termett a magyar földön nagy szellem, alkotó zseni, mint éppen a XIX. század első felében. Petőfi, Arany, Vörösmarty felülmúlhatatlan triásza, Széchenyi, Kossuth s még annyi halhatatlan elme feltűnésének ideje ez, a Madách, Jókai és Liszt Ferenc legszebb kora. Megannyi név bámulatra készt a magyar szellem óriások birodalmából, hiszen szerte a világon kezdik már megismerni őket, a mi igazi szellemi nagykövteink. A magyar nyelv ekkor vált, a XIX. század elején, a latin helyett az iskolák, hivatalok, törvényhozás, tudomány és költészet igazi anyanyelvévé, akkor kap életerőre hírlapirodalmunk is. Az irodalmi népiesség hódít, amiben éppen az Akadémiának és az 1836-ban megalakított Kisfaludy-Társaságnak van nagy érdeme, illetve legelső irányítójuknak Vörösmarty Mihálynak, ő a legelső, igazi eredeti költőnk, aki sem németes, sem klasszikus deákos, sem franciás vagy más valamilyen iránynak rabja nem lett, elsőnek szabadítja föl költészetünket idegen hatások alól és téríti vissza a legmagyarabb ősforráshoz: falusi népünkhöz. Egyetlen elmének nem volt sem előtte, sem azóta olyan hatása népére és irodalmi nyelvére mint Vörösmartynak. A század éveivel haladó, éppen 1800-ban született költő már fiatalon, alig 25 éves korában elismerést arat első elbeszélő verseivel, legelőször a Zalán futásával s hamarosan a Tudományos Gyűjtemény irodalmi mellékletét szerkeszti, mint első szépirodalmi folyóiratunkat. Később Bajza és Toldy Ferenc társaságában az Atheneumot is irányítja. Midőn 30 éves korában az Akadémia legelső költő tagjaként alakuló összességi ülésén őt is tagjává választja (mégpedig az első évtized szokásához híven évi 500 forint fizetéssel), Vörösmarty Mihálynak már országos híre van, eposzait minden olvasni tudó magyar család ismeri és kortársai közt nőttön nő a tekintélye. Halála óta sem csorbult szellemének éle, nem vesztett nagyságából még a kemény kritikus, Gyulai Pál mérlegelő, nagyon szókimondó ismertetése, életrajza óta sem. Inkább nőttön, nő Vörösmarty szellemi, költői értéke, mint általában a halhatatlan nagyságoké. Természetes, hogy a Tudományos Akadémia kapva-kapott a világháború idején felajánlott családi ajándékokon, hogy első halhatatlan tagjának emlékére külön gyűjteményt létesítsen, mint ahogyan egyébb termei közt már Kisfaludy Károly, Mikszáth Kálmán ereklyéi, kéziratai is korábban helyet kaptak és mostanában az Arany János-szoba berendezésén, kéziratai bemutatásán fáradozik az Akadémia vezetősége, Balogh Jenő és Voinovich Géza kezdeményezésére. Vörösmarty Mihály unokája, Széll Kálmán egyetlen leánya: Széll Ilona, özv. Bernriederné volt az a lelkes nagyasszony, aki a emléktárgyakat, a Vörösmarty-kéziratok nagyobb részét az Akadémiának ajándékozta. Most az egyik hatalmas földszinti teremben vannak állandóan kiállítva, az úgynevezettVörösmartyszobában, mely minden délelőtt megtekinthető. A látogatók a múzeumban Megemlítem a nagy érdeklődés jellemzésére, hogy havonta 4 500 látogatója is van ennek a múzeumnak,, melynek akkor is költői szentélynek kéne lennie, ha csak a Szózat kéziratát őrizné, de mindjárt végigvezetjük olvasóinkat ennek a teremnek egyéb emlékei és kézirat-szekrényei között. A váradi premontrei főgimnázium, valamint Bernriederné ajándékából idekerült Vörösmarty-i kéziratok, levelek rendszerezője az Akadémia felkérésére Frigyes ciszt-rendi tanár volt, Vörösmarty legkitűnőbb ismerője, aki 1828-ban a kéziratok teljs jegyzékét is kiadta vaskos kötetben, filológusi pontossággal egybevetve a megjelent és még nem közölt részleteket. Még felületes látogatónak is feltűnik a négy nagy üvegszekrényben látható rengeteg kéziraton, hogy micsoda belső vívódásokkal önmagával vitatkozó, magát kritizáló elmében születtek meg ezek az igék, melyek hódítóan szikráztak Vörösmarty agyában sok nyugtalan, álmatlan éjszakán is. Ezt a belső via Skodáét legtalálóbban önmaga érzékelteti, gondoljunk akár a Vén cigányra, akár a könyvtárban írt Gondolataira. Iratai részletes elemzésére még visszatérek, de előbb felsorolom, miféle ereklyetárgyakat láthatunk ebben a teremben. A bejárattól jobbra őrzik üveges tárlóban a Vörösmarty-család címeres levelét, melyet a fehér-megyei nemescsalád fejének, Jánosnak adományozott III. Ferdinánd király 1638-ban, továbbá Vörösmarty ügyvédi oklevelét 1828-ból, mellette pedig akadémiai tagsági oklevelét 1831 február 21-i kelettel. A kéziratos szekrény legfelső kis zugában rejtőzködik több kisiskolai emlék és pedig latin, görög, földrajzi, vallástani jegyzetek, szótárak társaságában az az apró imakönyv, amelybe a nagy költő születését feljegyezte atyja, Vörösmarty János, Nyék községben. Érdekes az iskolai füzetek tömérdek oldaljegyzete, mert elárulja, hogy a kis nebulónak latin vagy magyar verseken járt az esze. Telideszeli mindegyik füzete ilyen versikékkel, néhol az éppen tanult klasszikusok részleteivel, másutt saját rím-kovácsolásaival. Ahol a Fóti-dal született Ugyanabban a szekrényben, ahol okleveleit őrzik, szerénykedik két érdekes fénykép. Egyiken a költő leánya, Széll Kálmánné családjával s ez az egyetlen hiteles emlék Vörösmartynak egyetlen fiából és 2 leányból álló családjáról; a másik képen Fáy András egykori fóti szőlejét, présházát látjuk, de a 80-as években, amikor a felvétel készült, nagyon elhanyagolt állapotban. Bezzeg elevenebb volt ez a lugas, előtte a nagy kőasztal, amelynél Vörösmarty halhatatlan Fóti dala megszületett! Vessünk egy pillantást az elnyűtt pénztárcára, meg az óriási gyöngyhímzésű dohányzacskóra, hiszen ha üresek voltak, az ő gazdájuk is éppúgy gyötrődött, mint bármelyik szürke halandó. Ezeknek a gyötrődéseknek minő beszédes emlékei a remekművei papírra vetése közben is a költő elé tolakodó zord számjegyek! Sok kéziratán ott a félre sikló, gondterhelt agynak prózai működését eláruló forintszámai,gatás, át meg áthúzott költségvetés, mely az életnek bizony keserves küzdelmeire enged következtetnünk. A félholdat s napot ábrázoló gyöngyös dohányzacskó Vörösmarty forrón szeretett hitvese, Csajághy Laura műve, az ő nagy varródobozát is kegyelettel őrzi az utókor, akárcsak — a terem hal sarkában — a költő ruhásládáját, rajta föld- gömbjét és arrébb azt a bőr karosszéket, melyben az 1850. évben Testen elhunyt, végül a széles, hatalmas méretű barokkos íróasztalát is. Igazán elfogódottá teszi az embert az a gondolat, hogy a Szózat költőjének lelke ennél az asztalnál teremtett oly sok örökéletű művet. Tekintélyes nagy porcellán kalamárisából akár leveses tálat is alakíthatott volna a véletlen, mellette szintén jókora porzóé edény áll. Az íróasztal melletti állványan pihen a költő kedvenc sakkjátéka. A piros és sárga, faragott bábok üveg alatt unatkozhatnak, egykoron nagy gazdát szolgáltak a nyéki kúrián és a pesti polgári lakásban. Vörösmarty kis könyvtára, egykori nagyobb számú tékája szerény maradványa is érdekes. Alacsony kis üveges szekrényben sorakoznak a költő díszkötésű, első kiadású összes művei után Petőfi, Shakespeare, Moor Tamás, Shelley, Burns munkái, különféle régi magyar írók, a képes Nagy Biblia és az illusztrált Werbőczy, Corpus Juristiik stb. Sajnos, az idol is rövid, de célra sem vezetne az, hogy Vörösmarty könyveivel, olvasmányaira néhol tett lapszép megszerzéseivel foglalkozzunk, hiszen a látogató közönség úgysem forgathatja ezeket a könyveket, melyeket egyéb ereklyetárggyal együtt gondosan üveg alatt védenek az enyészettől. Vörösmarty kéziratai kéziratai hosszú sorát a Szózat ceruzával írott első vázlatával kezdem, ahogyan ez a nemzeti kincsünk először megfogamzott Vörösmarty agyában. A negyedív alakú csonka kézirat elülső oldalán egy másik vers két törökt sora mellett alul valami érthetetlen jegyzet van, hátulsó lapján pedig A szegény anya c. költemény vázlata; egyébként az első két sor, eltérve az ismert szövegtől, emígy szól: Hazádhoz mint szemedhez, Tarts híven óh magyar! Ma, a második teljes kézirat is néhol egész sorban másként hangzik, így „Hányadnak karjai“ helyett még ,,Hős Zrínyi, Hunyadi“, vagy lentebb is több helyütt. E kézirat közül találjuk a következők Vörösmarty hattyúdalát, a lázas sietséggel papírra vetett Vén cigányt. A feldúlt idegzetű, kimerült zseni, akit ekkoriban, az ötvenes években családja már Pesten gyógykezeltetett, láthatóan küzködve a kemény kifejezésekkel, még többször áthúzgálja kéziratát, mint előző alkotásaiban, de immár élete végefelé egészen határozatlanná, válik. Itt látjuk lírikus, alkotásaiból pl. Meséjét a rózsabimbóról, a több apró névnapi és emlékkönyvi vázlaton kívül Laurájához írt néhány strófáját, melynek a sóvárgó, gyöngéd, olykor mélabús jegyeinek szemérmes vallomásai, azután még a Magyar Hölgyekhez írottat és a Merengőhöz címűt. A kortárs zord, igaz ítéletű ősanyáinkról, melyet a Vörösmartykötetekben hiába is keresünk, még őmaga kihagyta kéziratából, így hangzik: „Mert talán az idegenben lehetek gyönyört, Míg bennünket elhagyottság szégyenláza tört...“ A másik remekműnek (A merengőhöz), szintén két kézirata maradt, fenn. Az első, a fogalmazvány, még azt kérdi „Hová merült el szép szemed világa, Mi az, mit olly nagy távolban keres“, vagyis nem a végleges kézirat „Kétes távolában". Még számos ilyen változaton tűnődhetnénk el, csak a végéről említem az első fogalmazást: „Ha napja lettél, add meg létvilágát“, noson az ismert szöveg szerint a befejezés így szól: „szép delét ne vedd el!“ Mily plasztikus, lüktető ez a viszont kéziratban nem ismert, nyomtatott szöveg. Itt is, mint legtöbb művénél a kézirat sok helyütt eltér a nyomtatott szövegtől, vagyis a költő a korrektúrában kicserélt sok szót, néha egész sorokat. Az önmagával elégedetlen, szüntelen újat alkotó művész tulajdonsága ez, mint pl. a nagy úttörő festő Székely Bertalan vázlatai, kusza keresgélő rajzai is ilyen jellemre vallanak. A kutatók nagy szerencséjére ezek is fennmaradtak , hasonlóképpen az irodalomtörténészek kimeríthetetlen kincses bányája Vörösmarty vázlatai is, ennek az örökké forrongó agyú, lelki feszültségben, ihlettségben dolgozó nagy költőnek legjobb jellemzésére. Még teljesebb volna a szellemóriás rajza, ha verseinek korrektúráiból is maradt volna valami, de a nyomdák akkor nem törődtek efelével. Vörösmarty lázasan lüktető munkája, gyorsiramú írása, néhol olvashatatlan betű elárulják, hogy gondolatai, érzelmei sodrában szinte ideje sem volt szépen írni, a pontok, vesszők felrakásával sem törődött. Szókincse, gondolatai páratlan bőségére vall az, hogy többször cseréli a kifejezéseket, benső mérlegelés, olykor valóságos tépelődés árán. Ez a nyelvformáló, teremtő elme így kétszeresen fárad és csak a nemzeti összeroppanás, 1849 októbere kellett még csak ahhoz, hogy ő maga is 55 éves korában sírba roskadjon. Százéves a Szózat Egy év múlva éppen 100 éves Szózatán kívül más halhatatlan műveinek kéziratát is itt őrzik, így legtöbb eposzát is. Színművei közül a Csongor és Tünde bűbájos álomjátékának emlékeit is láthatjuk, mégpedig három kéziratban. ■ Az első csak a mese nyers vázlata, a második kézirat a színmű 5-ik felvonásának újabb terve. 11 Ruhafestés és vegytisztítás szükségleteit mindig biztos sikerrel ütja el . ruhafestőgyár VEGH Telefonok: 217 és 108. Felvételi helyek: Piata Regina Maria 2. Strada Crinului 5. Bdul Reg.Ferdinandel.