Erdélyi Napló, 1996. szeptember-október (6. évfolyam, 36-44. szám)

1996-09-04 / 36. szám

Erdélyi Napló Pactum ante portás Megkötés előtt a román-magyar alapszerződés. Az erdélyi magyar­ság sorsát nagymértékben befolyásoló dokumentum véglegesítéséből a magyar külügy nem minden hatalmi arroganciától mentesen és saját, egy hónappal korábbi álláspontjával ellentétesen kihagyta a teljes magyar ellenzéket és az érintett határon túli magyar nemzet­részek képviselőit. A magyar-magyar csúcson körvonalazódó külpoli­tikai konszenzus illúziója szertefoszlott. A készülő dokumentumról, valamint a magyar-magyar csúcs és az alapszerződés megkötési siet­sége közötti esetleges összefüggésekről kérdeztük azokat, akiket a magyar kormány kész helyzet elé állított: a magyar ellenzék és a ha­táron túli magyar szervezetek képviselőit. PUCCSSZERŰ ALAPSZERZŐDÉS A román-magyar alapszerző­déssel mindenekelőtt eljárási prob­lémáink vannak. Ez a rendkívül hirtelen, mondhatni puccsszerűen tető alá hozott román-magyar a­­lapszerződés eljárási szempontból elfogadhatatlan mind a magyaror­szági ellenzék, mind pedig a hatá­ron túli magyarság, jelen esetben az RMDSZ számára, hiszen Ma­gyarországnak ezt az alapszerző­dést az RMDSZ-szel közösen kel­lett volna kidolgoznia. A tartalmi problémákkal kap­csolatban kiemelném azt, hogy az 1201-es Európa Tanácsi ajánlás­nak bármilyen értelemben való korlátozása ugyanazt eredményezi majd, mint amit a szlovák-magyar alapszerződés esetében hozott. A magyar kormány a folyamatos ér­telmezéseknek a mókuskerekébe taszította magát, ezért megítélé­sünk szerint nem szabad semmi­lyen értelmezést vagy lábjegyzetet fűzni az 1201-es ajánláshoz. Egy másik rendkívül súlyos tartalmi hiányosság: a román államnak az egyházi, illetőleg a közösségi ingat­lanok visszaszolgáltatására vonat­kozó kötelezettségének a kimara­dása az alapszerződés-tervezetből. Úgy gondoljuk, hogy amennyiben a magyar kormány meghátrál ettől a követeléstől, akkor ez a romániai magyarság talpraállását hosszú távon fékezi, s nagymértékben hátráltatja. Külön kérdés: az alap­­szerződés időzítése. Hogyan tör­ténhetett, hogy most került ez a kérdés ilyen sürgősséggel napi­rendre, két hónappal a romániai parlamenti és elnökválasztás előtt, kimondottan kampányidőszak­ban, akkor, amikor nyilván, min­den aktuális kormány már rugal­matlan. Sokkal kedvezőbb mege­gyezési lehetőség lett volna adott esetben a választások után, ami­kor az új kormány fokozott bizo­nyítási kényszer alatt van. Joggal vetődik fel az emberben az a gya­nú, hogy itt valamiféle internacio­nalista testvéri segítségnyújtásról van szó Horn Gyula részéről Ilies­cu számára. A magyar kormány berkeiből hallani olyan hangokat, hogy a magyar-magyar csúcstalálkozón elfogadott közös nyilatkozat na­gyon komoly ellenállást váltott ki bizonyos nemzetközi körökben, s ezért a magyar kormánynak mint­ha bizonyítania kellene az euroat­­lanti elkötelezettségét. Megítélé­sem szerint a magyar kormány a magyar-magyar csúcs közösen a­­láírt nyilatkozatával egy lépést tett a konszenzus helyreállítása irá­nyában, de félő, hogy ha ezt a ma­gyar-román alapszerződést meg­kötik, utólagosan egy üzemzavar­nak fog minősülni a csúcstalálko­zó „eredménye" és a konszenzus­nak az a reménye, ami itt fölcsil­lant, el fog illanni a semmibe. És sajnos nemcsak az alapszerződés, hanem az elmúlt napokban a HTMH megszüntetésére irányuló kormányzati kísérlet is ebbe az irányba mutat. ROSSZUL IDŐZÍTETT FÉLMEGOLDÁS­ ­ A Néppárt - az Antall-kor­­mány által képviselt elveknek megfelelően - abból indul ki, hogy minden lehetséges eszközzel támo­gatni kell a magyar határokon kí­vülre került magyar közösségek a­­ma törekvéseit, politikai eszközök­kel vívott küzdelmét, amelynek legfőbb célja az adott közösség jö­vőjét biztosító jogi és gyakorlati vi­szonyok megteremtése. A magyar-román viszony egyet­len rendezetlen eleme a Romániá­ban élő magyarság helyzete, az a vitathatatlan tény, hogy Románia magyar nemzetiségű polgárainak jogait és jövőjét - az ott élő magya­rok általam jogosnak tartott meg­állapítása szerint - a mai román alkotmány, az érvényes törvények és a mindennapok gyakorlata nem biztosítja megnyugtató módon. A helyzet orvoslásához megfelelő ok­tatási, nyelvhasználati, önkor­mányzati törvényekre és ezekkel összhangban a többségi nemzet és a kormány részéről politikai aka­ratra van szükség. Az előttünk fekvő szerződéster­vezet több pontban ugyan kedvező elmozdulást jelent az eddigi hely­zethez képest, de mégis elmarad attól, hogy rendezze a legfontosabb vitás ügyeket. A teljesség igénye nélkül ezek közé tartozik az álla­mosítások során az egyházaktól el­kobzott - a hitbuzgalmi mellett ok­tatási és szociális célokat szolgáló - tulajdon visszaszolgáltatása, az óvodától az egyetemig terjedő ma­gyar nyelvű oktatás helyreállítása,­­ az anyanyelv teljes körű használa­ta a közéletben és az igazságszol­gáltatásban, valamint a helyi de­mokrácia, az önkormányzatiság maradéktalan érvényesülése. Saj­nos, a szövegezést tekintve és né­hány tartalmi vonatkozásban ez a szerződés elmarad a magyar-szlo­vák szerződés megfogalmazásától is. Több ponton lehetővé teszi a szerződés korlátozó értelmezését, mert egyes jogokat a mindenkori romániai jogi szabályozás függvé­nyévé tesz. Súlyos fogyatékossága a tervezetnek, hogy nem biztosítja a szerződés végrehajtását és folya­matos érvényesülését garantáló, kétoldalú vegyesbizottságban az é­­rintett kisebbségek jelenlétét. (A magyar-ukrán kisebbségvédelmi nyilatkozat és az erre épülő állam­közi szerződés, valamint a ma­gyar-szlovén és a magyar-horvát kisebbségvédelmi egyezmények té­telesen leszögezik, hogy a kor­mányközi vegyesbizottságban he­lyet kapnak az érintettek, az adott kisebbségek képviselői. A szlovák szerződés is lehetőséget biztosít er­re.­ A további hiányosságok felso­rolása helyett külön hangsúlyozni kívánom, hogy mennyire szeren­csétlen a mostani megállapodás időzítése. Két hónap múlva újravá­lasztják Románia elnökét és parla­mentjét. A román közvélemény e­­lőtt könnyű lesz e szerződést nagy román sikernek beállítani. Ez és a biztosra vehető nemzetközi ho­­zsannázás győzelemhez segítheti a megrendült pozíciójú jelenlegi ál­lamelnököt, és a román közvéle­mény előtt is meglehetősen diszk­reditálódott kormánykoalíció vá­lasztási esélyeit is javítani fogja. Az is elképzelhető, hogy a csalódott romániai magyar választók a szer­ződésért az RMDSZ-t is hibáztatni fogják és szavazatukkal őt igyekez­nek majd megbüntetni - mert a magyar kormányt nem tudják. A szerződéstervezet függeléké­ben szereplő értelmező lábjegyzet ugyan nem változtatja meg az Eu­rópa Tanács 1201-es számú aján­lásának érvényességét, de pszicho­lógiailag mindenképpen káros, mi­közben egyáltalán nem veszi elejét a későbbi jogvitáknak. Egészében véve az elfogadásra kerülő szöveg nem oldja meg a problémákat, e­­zért a tőle indokolatlanul sokat vá­ró nemzetközi megfigyelők számá­ra is csalódást okozhat. NEM ARRÓL KELL RENDELKEZNI, HOGY MIT NEM ÉRTÜNK AZ 1201-ES ALATT­­ Az MDF véleménye szerint a Horn-kormány által véglegesnek mondott alapszerződés-tervezet je­lenlegi formájában elhibázott és aláírásra alkalmatlan. A tartalmi problémák sokrétűek. A tervezet legnagyobb hiányossága, hogy nem tartalmazza az egyházi ingat­lanok visszaadásának kötelezett­ségét, ami pedig az erdélyi ma­gyarság létperspektiváinak szem­pontjából talán a legnagyobb kiha­tású - rendezetlen - kérdés. Ami az eljárási kérdéseket illeti, régóta hangoztatott álláspontunk, hogy kizárólag az RMDSZ egyetértésével szabad megkötni ezt az alapszer­ződést. Nemzetpolitikai szempontból elfogadhatatlan továbbá az ominó­zus lábjegyzet, mely az 1201-es a­­jánlást értelmezi és a kollektív jo­gokat, valamint az etnikai alapú területi autonómiát kizárja, holott ezek az RMDSZ programjának sar­kalatos részei. Szerintünk nem ar­ról kell rendelkezni, hogy mit nem tartalmaz az 1201-es, hanem pozi­tív megközelítésben arról kell szól­ni, hogy mit értünk az egyes be­kezdések alatt, ha bármiféle jogér­telmezési kérdés a két fél között felmerül. A kiindulási alap pedig az RMDSZ autonómiakoncepciója kell legyen, ami igen közel áll az 1201-es ajánlás által körvonala­zott kisebbségvédelmi program­hoz. Helytelenítjük a határklauzula szövegbeli megjelenítését is, hiszen Magyarország eddig is többször ki­nyilvánította, hogy nincsenek te­rületi követelései a szomszédaival szemben. A párizsi békeszerződés óta egyetlen olyan politikai gesz­tust sem tett az éppen hivatalban lévő magyar kormányzat, melyből ennek ellenkezőjét lehetett volna kiolvasni. A határklauzula szöveg­be való bevétele tehát nem más, mint a román presztízspolitizálás előtti meghajlást jelző felesleges engedmény. Kétségbevonhatatlan elvi és tar­talmi ellentmondás van a magyar­­magyar csúcs ténye, illetve záródo do­kumentuma és az alapszerződés- tervezet között. Az elvi ellentmon­dás abban áll, hogy a magyar-ma­gyar csúcs a külpolitikai konszen­zus visszaállítása érdekében jött létre, a legkisebb közös többszö­rös, a külpolitikai síkon érvénye­síthető nemzeti minimum keresé­sének jegyében. Erről a pontról nyilván két irányba lehetett elmoz­dulni. Az ellenzék az eltelt egy hó­napban fokozott önmérsékletet ta­núsított, nem élezte ki a vitát az el­fogadott nyilatkozat „puhaságára” hivatkozva, holott a kormány a­ leglényegesebb pontokon meghát­rált, lásd az autonómiatanács fel­állításának kérdését, vagy a hatá­ron túl rekedt magyar nemzetré­szek anyagi támogatásának a költ­ségvetés meghatározott ezreléké­ben kifejezett rögzítését, a magyar kisebbségi érdekképviseleteknek az őket érintő kérdésekben gyako­rolható esetleges vétójogának elvi tagadását stb. Az ellenzék ugyanis egy pozitív fejlődési tendenciát re­mélt, melynek első lépése lehetett volna a magyar-magyar csúcsta­lálkozó. Ehelyett a kormány egé­szen más elvi alapokra helyezked­ve, felborítva az általa retorikai szinten felvállalt hármas prioritás,­ rendszert a határon túli magyar­ság kérdésének rovására próbálja érvényesíteni az úgynevezett „jó­szomszédi viszony” kialakításának eleve hiú törekvéseit. (Nota bene: a szlovák-magyar alapszerződés sor­sa azt mutatja, hogy e „jószomszé­di kapcsolatok” egyáltalán nem ja­vulnak e dokumentum aláírásá­nak hatására, sőt!) A közös célként elfogadott integrációt itt nem is említem, mert felettébb kérdéses, hogy a magyar-román alapszerző­dés sorsa bármilyen kis mérték­ben befolyásolja-e egyáltalán Ma­gyarország euroatlanti integráció­ját. Németh Zsolt, a FIDESZ-Magyar Polgári Párt alelnöke, Jeszenszky Géza, Magyar Demokrata Néppárt: Demeter Ervin, a Magyar Demokrata Fórum frakcióvezetője.

Next