Erdélyi Napló, 1998. november-december (8. évfolyam, 44-52. szám)

1998-11-03 / 44. szám

Mindkét vasárnap (október 25- én és november 1-jén) a szavazó­polgárok érdektelensége jellemezte a bukaresti főpolgármesteri válasz­tásokat. Előbb az 1,7 millió szava­zó 34, majd 36 százaléka adta le voksát. A parasztpárti Viorel Kis, ügyvezető főpolgármester, a De­mokrata Konvenció jelöltje elsőre a szavazatok 41,5, másodjára 44,6 százalékát szerezte meg. A megis­mételt szavazás csupán azt döntöt­te el, hogy a második fordulóban nem a független George Pădure, az első kerület polgármestere (19,6, majd 20,7 százalék), hanem a két választás között összefogó baloldal jelöltje, az SZDRP-s Sorin Oprescu (19,3, majd 27 százalék) lesz kis el­lenfele november 8-án. A főváros­nak ezért igazán kár volt egyenkét mintegy négymilliárd lejt kóstáló háromfordulós választásokat tarta­nia, amikor az eredmény második nekifutásra is ugyanaz maradt. Kedden a Románia Alternatívá­ja Párt bejelentette kilépését a De­mokrata Konvencióból és a kor­mányból. Indokuk: a kormánykoa­líció nem valósította meg program­ját, az ország gazdasági-társadalmi helyzete romlik, a jobboldali össze­fogásra tett kísérletüket értetlen­ség fogadta. Csütörtökön Horia Ene, a kutatás és technológia mi­nisztere, az RAP tagja lemondott. A tárca ügyvezetését Valeriu Stoica i­­gazságügy-miniszterre bízták - ő az a liberális politikus, aki mindenhez ért (az Egészségügyi Minisztériu­mot is ő vezette Bárányi Ferenc le­mondása után). Kedden országos pedagógus­sztrájk robbant ki. Szerdán mege­gyezés született a kormány és a pe­dagógus-szakszervezetek között: december 1-jétől a pedagógusok megkapják a fizetéspótlékot, janu­árban a 13. fizetést, az 1999-es költségvetés pedig prioritást biz­tosít a tanügynek. Szerdán jelentették be, hogy az 1999-es költségvetés előterjeszté­sével együtt karcsúsítják a kor­mányt. A jelenlegi 25 tárca közül 17 marad. Szerdán magas szintű orto­dox-görög katolikus tárgyalás folyt Bukarestben. 1990 után először ültek tárgyalóasztalhoz a két val­lásfelekezet vezető tisztségviselői, akik megegyeztek abban, hogy ja­nuár 20-án folytatják. Addig a két egyház nem támadja egymást, a templomok tulajdonjogát pedig (a görög katolikus egyház 1948-ban elkobzott templomainak töredékét kapta vissza) a püspökségek szint­jén vizsgálják meg. Csütörtökön - Miron Cosma nyomására - felmentették tisztsé­géből Pompiliu Budulant, Hunyad megye szociáldemokrata prefektu­sát. Az RSZDP azzal fenyegetőzik, hogy kilép a kormányból. Pénteken kiderült, hogy Gheorghe Funar és hívei belépnek a Nagy- Románia Pártba, ahol Vadim Tu­dor már rég tartogatja Kolozsvár polgármesterének a főtitkári tisz­tet. Funar csak a választások meg­nyerése után költözik Bukarestbe, mert szerinte az országnak akkor lesz rá szüksége. Szombaton közölték, hogy Virgil Măgureanu Román Nemzeti Pártja fuzionál a Román Nemzeti Egységpárt meg­maradt szárnyával. Vajnovszki Kázmér Qy.­­ MAROSVÁSARHELY Magyar polgármesterek országos találkozója Október 31-én az Ifjúsági Ház­ban magyar nemzetiségű - RMDSZ- listán megválasztott és független - polgármesterek találkozója zajlott. Az RMDSZ Országos Önkormány­zati Tanácsának szervezésében meg­tartott tanácskozásra meghívták a szövetség megyei és területi vezetőit is. A szervezők 250 önkormányzati képviselőt vártak, akik közül csu­pán 180-an voltak jelen. A konfe­rencia kezdete előtt néhány perccel a szervezők közölték a sajtóval, hogy nem vehetnek részt a tanács­kozáson, viszont az értekezlet végé­re sajtótájékoztatót ígértek, amely­en úgymond összefoglalják majd az ott elhangzottakat. Az ülésen Markó Béla szövetsé­gi elnök tájékoztatója után parla­menti és kormányzati tisztségvise­lők tartottak előadást az önkor­mányzati reform helyzetéről. Fel­szólaltak Seres Dénes és Varga At­tila, a szenátus, illetve a képviselő­ház közigazgatási és területrende­zési bizottságának elnökei, Bara Gyula és Borbély László államtit­károk, akik azokat a beruházási és pályázási lehetőségeket ismertet­ték, amelyeket helyi szinten fel­használhatnak a falvak, községek, városok polgármesterei, Demeter János, a kormányfőtitkár helyette­se, aki a helyi költségvetési törvény hiányosságaira hívta fel a figyel­met. Az ebédszünet után a polgár­­mesterek, alpolgármesterek és ön­­kormányzati képviselők a helyha­tóságok működtetéséhez kötődő problémáikról, gondjaikról szóltak. Este fél hétkor a beígért sajtótá­jékoztatóval ért véget a tanácsko­zás. A kiadott közlemény szerint a felszólalások összegzéseként és az elhangzott beszámolók nyomán a jelenlévők javasolták, hogy a tör­vényhozás mielőbb fogadja el azo­kat a törvényeket, amelyek valós helyi autonómiát biztosítanak, u­­gyanakkor megfelelő egyensúlyban tartják az olyan helységek költség­­vetését, amelyek a helyi pénzügyi törvény alapján nem tudnak meg­felelő saját bevételt biztosítani kö­zösségeik számára; a törvények biztosítják a helyhatóságok, pol­gármesterek hatáskörének bővíté­sét és tényleges gyakorlását, a he­lyi kezdeményezések támogatását, a pályázati rendszer meghonosítá­sát, valamint a kettős alárendeltsé­gű intézmények megyei, illetve helyi tanácsi alárendeltségbe való áthe­lyezését; a közigazgatási reform gya­korlatba ültetése érdekében hozott törvények az európai integráció szellemében, a szubszidiaritás elve szerint szélesítsék a helyhatóságok hatáskörébe áthelyezett döntésho­zatali jogköröket, ezáltal közelebb hozván ezeket az állampolgárokhoz. A szervezők szándéka szerint a ta­nácskozást a következő esztendő elején megismétlik. Szentgyörgyi László TEMESVÁR Sok szerb összehajolt Október utolsó napjaiban első találkozójukat tartották Temesvá­ron Európa szerb népcsoportjai. A találkozóra Albániából, Ausztriá­ból, Olaszországból, Macedóniából, Magyarországról, Szlovéniából, Né­metországból és Horvátországból érkeztek küldöttek, de jelen voltak a jugoszláv és a szerb kormány ki­sebbségekért és emberi jogokért fe­lelős miniszterei, a Szerb Tudomá­nyos Akadémia, valamint számos jugoszláviai kulturális egyesület képviselői. A bukaresti kormány kisebbségügyi és művelődési mi­nisztere a kormányátalakítás e­­gyeztetései miatt az utolsó pillanat­ban visszamondta jelenlétét, de ü­­zenetben üdvözölte a találkozót. A küldöttek elhatározták, hogy rendszeresítik találkozóikat, és minden erőiket összahangolják a szerb nemzeti érdek érvényesíté­sének ügyében. Elkerülhetetlen­­ volt, hogy a koszovói helyzetről is eszmét cseréljenek. Nyilatkozatban ítélték el a koszovói albán szeparat t tisták akcióit, és a problémák meg­oldására csakis a békés tárgyalá­sokat, a Milosevic-Holbrooke-meg­­állapodás betartását javasolták. A Szerbek Világszövetsége ez alka­lommal a Méltóság és a Hazafiság érmével tüntette ki Slavomir Gvozdenovics­ot, aki a bukaresti parlamentben képviseli a honi szerb közösséget. - Természetes volt, hogy itt, Te­mesváron és mi rendezzük meg ezt a találkozót - nyilatkozta az Erdélyi Naplónak Gvozdenovics. - Jugosz­lávia széteséséig a romániai szerb közösség számított a legnépesebb és legrégibb szerb közösségnek az anyaország határain kívül. E talál­kozóra Temesvárt szellemisége, szerb műemlékei, intézményei is alkalmassá tették.­­ Bizonyára a szerb népcso­portok helyzete országról ország­ra változó... - A mi sorsunk elsősorban a­­zoktól az országoktól függ, a­­melyekben élünk, és amelyeknek lojális állampolgárai vagyunk. Ez persze nem gátol meg bennünket abban, hogy jó szerbek is legyünk. Talán Romániában és Magyaror­szágon a legrendezettebb a szerb közösség helyzete. Macedóniában, Szlovéniában és Albániában nem alakult még ki közösségi státusuk. Horvátországban a legtragikusabb a helyzet. Ott az alapvető jogokat sem biztosítják számukra. Közel félmillió szerb menekült el onnan Szerbiába és másik kétszázezer szerte a nagyvilágba. Kimondha­tatlan igazságtalanságnak tartom, hogy a koszovói albánokért össze­fog, róluk pedig hallgat a világ. - Egy kisebbség számára e­­gyáltalán nem mellékes, törőd­­nek-e vele az anyaországban. Mi­lyen anyaországnak érzi Szerbiát? - Jugoszlávia csak a nyolcva­nas évek végén fordította először felénk az orcáját. Ezt nem tudjuk elfelejteni s megbocsátani. Tito ide­jén jószerével nem is tudták, hogy létezünk. Azóta megváltozott a helyzet, és azt hiszem, ha nem len­ne Jugoszláviában ez a nagy nyo­morúság, még inkább érezhetnénk az anyaország támogatását. - Külön nyilatkozatot fogal­maztak meg Koszovó ügyében. Mennyiben érzi a szerb nemzet és mennyiben Milosevic ügyének mindazt, ami Koszovóban törté­nik. - Nem vagyok Milosevic híve, de alapvetően téves a kiindulópont a koszovói helyzet nyugat-európai és amerikai megítélésében. Ott ringott a szerb nép bölcsője, és két világ­háború között is még a szerbek vol­tak többségben. Mára 10 százalék alá esett számarányuk. Ezért is Tito vagy Milosevic a hibás? Meg­vannak a belgrádi rezsimnek is a bűnei, de hogy a koszovói szepara­tizmus ügyét csak az ő nyakukba varrják, azt merőben igazságtalan­ságnak tartjuk. Szerbia semmi mást nem akart, csak megvédeni nemzeti érdekeit és határait. Gazda Árpád i­ * ■■Hi 0a távolmaradás is válasz . A csalódás hangján különös, de talán annál érthetőbb és őszintébb utórezgése is volt - túl a politikai tirádákon - az Érmihályfal­­ván megrendezett Partiumi Fórum­nak. A szervező házigazdák nyílt le­velet intéztek az RMDSZ országos ve­zetéséhez és azokhoz a tisztségvise­lőkhöz, akik nem válaszoltak meghí­vásukra és tüntetőleg távolmaradtak a rendezvénytől. A levelet az RMDSZ helyi szervezetének választmánya jegyzi. Mi, az RMDSZ érmihályfalvi­­ szervezete, belső viták után úgy határoztunk, hogy elvállaljuk a Partiumi Fórum megszervezését. Tettük ezt annak tudatában, hogy sok és sokfajta nehézséggel kell szembenéznünk. Jóhiszeműen vál­­­laltuk, hogy keretet biztosítunk egy olyan fórum számára, amely első lépés lehet azon az úton, amely el­vezethet szervezetünk megújulásá­hoz. Minden erőnkből igyekeztünk semlegesek maradni, ugyanakkor minden véleményre kíváncsiak let­tünk volna. Szerettünk volna ven­déglátói lenni azoknak a tisztségvi­selőknek, akikre választások alkal­mával mihályfalvi magyar emberek ezrei voksolnak. Csalódással, szo­morúan vesszük tudomásul, hogy választott vezetőink közül alig né­­hányan érezték kötelességüknek, hogy szembenézzenek velünk és meghallgassák véleményünket. A túlnyomó többség annyira sem méltatta igyekezetünket, hogy je­lezze távolmaradásának okát. Mi, szervezők mégsem ítéljük haszon­talannak a Régiók Találkozóját, hi­szen a meghívottak távolmaradása is egyfajta válasz kérdéseinkre. Erdélyi Napló Romörmeny Varujan Vozganian szenátor­nak, a Romániai Örmények Szövet­sége elnökének politikai megnyilvá­nulásai mostanság nagy csalódást o­­koznak mind a hazai etnikai kisebb­ségek, mind a demokrata érzelmű, európai gondolkodású polgárok kö­rében. A román jobboldal főideológu­saként fellépő közgazdász örmény lé­tére „nemzetibb akar lenni a nemze­tieknél"’ - fogalmaz hozzá intézett nyílt levelében Sántha Pál Vilmos Csíkszeredai RMDSZ-elnök mell­döngető, exkluzivista, demagóg meg­nyilatkozásai a román szélsőnacio­nalizmus malmára hajtják a vizet. „Az Ön megnyilvánulásai, melyek a romániai magyar népközösség ellen, de különösen a Hargita és Kovászna megyei magyarok ellen irányulnak, elítélendőek, de meggyőződésem, hogy ezeket a véleményeket és csele­kedeteket nem támogatja az az ör­mény közösség, amellyel mi, magya­rok ebben a két megyében teljes tisz­teletmegadással, példamutatóan é­­lünk együtt” - véli a levélíró.

Next