Erdélyi Napló, 1999. szeptember-október (9. évfolyam, 36-43. szám)
1999-09-07 / 36. szám
1999. szeptember 7. farkasvakság ORDASOK, HA KOPOGTATNAK Tubalchain, az őskovács két kelyhet készített. Elsőként a Földnek Kelyhét - ebből Itta Noé a Föld borát, s akié ez a kehely, az előtt a Föld kitárja mellét, mint egy édesanya. Másodjára az Égnek Kelyhét formálta meg Tubalchain - abból itta a tizenkettő az utolsó vacsorán az Eleven Vér borát. Grálnak hívják ezt a kelyhet, melyet az Ég Lovagjainak rendje őriz, a rejtekhelyhez vezető utak és a megmagyarázhatatlan szertartások tudói, választott harcosok egytől egyig... Előttem van a T. Olvasó gyanakvó arca. Miféle sejtelmeskedés, minő ködös, kelta fantazmagória ez? Azonnal rátérek. Azokat szólítom meg ily módon, akik itt váltak tagjaivá a zöld lovagok rendjének, amely eltökéltebb a templomosoknál, s titokzatosabb a rózsakereszteseknél. Ám ami a legkülönösebb bennük: átszövik a földi világ életét, s mindenütt jelen vannak. Ez a rend azt a kelyhet őrzi, amely Tubalchain mindkét alkotásának jellemzőivel bír. Az ő (a mi) kelyhük: a Föld, amely ragyogó arccal alszik a déli napban, a győzelmes zölden előtörő millió fa és virág, a tenger és az égbolt - ahol élnünk adatott. S miután ez a kehely, amelyből az Élet Borát kellene kortyolnunk, hogy életben maradhassunk, világméretekben veszélybe került, elérkeztünk oda, ez így nem mehet tovább! Emlékezzetek rá, micsoda csatákon vagyunk túl, míg idáig eljutottunk, a magyar természetvédelem előkelő nemzetközi rangsorolásáig, a törvény megalkotásáig, a kilenc pompás nemzeti parkig, a nagy védernyő kifeszítéséig, az állami tulajdonba vett területek kiterjesztéséig, a világszintű fiatal szakembergárda hadrendbe állításáig. (De ez utóbbit minek is említem, hisz rólatok, hozzátok beszélek!) Hány hosszú évre volt szükség, mennyi rossz átöröklést, tisztátalanságot, tehetetlenséget, mekkora „egyeztetésdzsungelt", aktuálpolitikai bűnt, csőlátást, nekivadult adminisztrációt és önző póztelőféltést kellett legyűrnünk, hogy elfoglaljuk ezeket a hídfőállásokat?! És most, testvéreim, új veszélyek körvonalazódnak! Vigyázzatok! Töltsön el benneteket egészséges gyanakvás, mikor valaki(k) tapintatosan, fű alatt, de felettébb céltudatosan nyomozni kezdenek utánatok, vagy jól fésűlen, nemzeti gondolattól átfűtött szólamokban grandiózus elképzeléseket vázolnak fel, melyben nektek a fedező pajzs és az aktív szellemiség szerepét szánják. Ám magukról alig árulnak el valamit. Annyit engednek sejtetni, hogy ők „valahol ott fenn" lesznek majd. És még annyit, hogy az anyagiak terén a kassza többnyire az ő kezükben lesz. És azonnal teljes odaadást, lelkesedést várnak el. Ne lankadjon az éberségetek, amikor az általatok alaposan ismert világritka tájegységről kezdenek el érdeklődni úgy, mint akiket a védelem ott tapasztalható ellentmondásai, érdekegyeztetési feszültséget mély aggodalommal töltenek el, és ezért haladéktalanul be akarnak szállni a jóoldalon, csakis a jó oldalon! Csak hát... ehhez ugye nekik is tudniuk kéne mindazt, amit ti tudtok ezen „kincses szigetekről". Úgyhogy mindezt tálaljátok ki nekik, hisz annyira feszíti őket az akcióvágy! Nem tudni, miért, ezek az urak (és hölgyek) azt gondolják, hogy az a szellem, az a teljes odaadás, ami minket eltölt a natúra védelmében, és ami számunkra inkább hátrányt, mint előnyöket jelent - ez valahol a gyengeelméjűséggel azonos. Hülyére vesznek minket. Jönnek és kopogtatnak, mint a népmesében az ordas, és úgy vélik, nem is sejtjük, hogy a benyomakodó tappancsok mögött ott vannak a kíméletlen tépőfogak és a telhetetlen kendő. Nagyon vigyázzatok! Soha ne feledjétek amaz „háborús” évek alatt kiérlelt filozófiánkat, amelynek lényege ennyi: a fákon sosem nőnek felesleges rügyek; a vizeknek nincsenek elhanyagolható öbleik; az állatok nem rendelkeznek hangulatfestő végtagokkal; demagóg dombokról és megalkuvó mezőkről sincs tudomásunk. Ami minket körülvesz, és aminek épsége nélkül mi is torzulunk, és pusztulunk, maga a megkerülhetetlen, lehazudhatatlan valóság! És semmiféle alku tárgyát nem képezheti! Baráti Szabolcs Mikor író lettem, elhatároztam, hogy az emberek sorsán változtatni fogok. Mindössze a következő kis történet sikerét értem el idáig - ebben is a Nyugaté a tő érdem. A postás meghozta a Zsíros kenyér és alma című novellám korrektúráját. Behúzódtam vele a konyhába, ahol az anyám főzött. El akartam neki olvasni, merthogy ebben a novellában is egy igen spórolós asszonyról volt szó. S mivel az én anyám is az, kivártam szépen, míg fölöntötte a rántást s ide-oda lökdöste a fazekakat... akkor aztán azt mondtam: - No, anyám, ülj le, semmi se futhat már ki, semmi se sülhet oda... és hallgass rám, kedves. Ekkor jött be hozzánk egy ügynök ismerősünk: szappan-, pipere-, illatszer-holmikban utazott és olcsó zsilettpengét hozott ne. - No mondom —, üljön le maga is, hadd folytassam, ha már belekezdtem az olvasásba. Folyt a számról a szó, anyámnak kezdett tetszeni a dolog, az ügynök is mosolygott, s mikor odaérek, hogy az a szerencsétlen mosónő, aki novellám főszerepét viszi, három darab Hattyú-szappant dörgölt már el, s az az öreg nagysága, aki a másik főszereplője ennek az írásnak, majd megpukkad ezen... az ügynök megfogja a karomat... Gelléri úr, Gelléri úr, én magának örökre hálás leszek... három gyermekem van, és elsejére fölmondták nékem... s ha maga megtenné, hogy Hattyú-szappan helyett a mi gyárunk szappanát, a Liliomot írná be... a főnököm, amilyen parvenü, még talán visszavonná a fölmondásomat. Nem ment bennem simán a dolog. Reklám - gondoltam -, nem íróhoz illő eset... - de aztán: én azért semmit se kapok, ellenben három gyerek apját hátha vissza tudom tartani az állásában. GELLÉRI ANDOR ENDRE (1906-1945) Állást szerző novellám '' 1 - - '■ ' j s»l ' ' * . No, húzok egy vonást a puha ceruzámmal, s oldalt odafirkantom a korrektúrát, hogy szép habos Liliom-szappannal mosott a vén Bacsákné. S mindjárt elmegyek a szorongó ügynökkel egész a postaládáig, hadd lássa: már indul is a nyomdába azon mód. Akkor vagy két hétig házitanítóskodtam egy fiúnevelőben, s így csak az anyámmal közölte az ügynök: meg van mentve az állása, mert a főnöke azt mondja, aki a Nyugat íróját ilyesmire rá bírta venni... az ügyes ember, s nem tehet arról, hogy a kereskedők nem vásárolnak. A viszonyokban van a baj. Én örültem neki... aztán nemsokára megint csak állás nélkül, a szobában ültem s olvastam. Hát kopognak: sugárzó, kihízott képpel belő az ügynök, alapos egy csomag a hóna alatt. - Gelléri úr - mondja -, én a cégvezetőnek elmeséltem az egészet. S a cégvezető úr azt mondta: annak a Művész úrnak okvetlen meg kell ismerni a mi gyártmányainkat. Amiért is ezt a kis csomagot hoztam. Örülni fog ennek a kedves mamája. Rettentően felfújtam magam. — Kedves uram — mondtam, vigye a szappanját egyenest vissza a cégvezetőnek, és mondja meg neki, hogy én nem a cégnek csináltam ezt, se nem azért, mert a Liliom-szappan valóban jó, hanem mert ezzel egy emberen, mármint magán akartam segíteni. Szegény feje, kihátrált tőlem mint a rák, s vörös volt a zavartól. Egy hét múlva, reggel van, mosdok... nincs szappan. - Kérek szappant - mondom az anyámnak, s ő ad egyet. Igen jó szaga van - gondolom -, de jófajta szappan ez... - megnézem, miféle nevű, hát Liliom-szappan. - Te, anya, én megmondtam annak az ügynöknek... és te nem gondolsz arra... De erre fölszalad a kedves keze a derekára, s a sarkára áll: - Hát nekem még ennyi hasznom se legyen abból, hogy a fiam a Nyugat írója, hát nekem még ennyi hasznom se legyen az egész irodalmából... - s már mutatja nékem a rengeteg ajándékszappant, s mondja: - Ha nem tetszik, adjál pénzt másikra. - Pénzem nincs - mondtam elkeseredve, s ezzel záródik ez az élethű epizód. De én hozzáfűzöm azt, és bízom abban, hogy nemcsak ilyen édes-keserű módon, szappannevek cseréjével, hanem az írás sugallatos fenségével még sikerülni fog egyszer másképp is változtatnom sok hozzám hű, nékem kedves szegény ember életén. Felvételi A Kolozsvári Református Diakonisszaképző felvételi versenyvizsgát hirdet általános asszisztens (25 hely) és laboratóriumi asszisztens (25 hely) szakokra az Oktatásügyi Minisztérium 4220-as számú rendelete alapján. Beiratkozni 1999. szeptember 15-18. között lehet az iskola titkárságán naponta 8-12 óra között. Cím: Str. Ponorului nr. 1., 3400, Cluj Napoca. Tel.: 064/14-14-56, fax: 064/41-44-28. 3 HETI NAPLÓ Cédulások Nem megy ki a fejemből, ami a múltkorában megütötte a fülemet: a Háborús Veteránok Országos Szövetsége kérte a Közlekedési Minisztérium illetékeseit, hogy 2000-ben biztosítsanak másfél millió első és ugyanannyi másodosztályú ingyen vasúti jegyet a kiérdemesültek számára. És ez csak afféle bonusz lenne, mert egy új kormányhatározat szerint a romániai gazdasági csődöt menedzselő - pontosabban menedzselni képtelen - kabinet nagyvonalúan 150-300 ezer lej közötti plusz összeggel segíti mindazokat a háborús veteránokat, akik havi 500 ezer lejnél alacsonyabb jövedelemmel rendelkeznek. Ráadásul több mint ötmillió autóbuszjegyet is kiosztanak köztük, 5500-an pedig ingyen hajójegyet is kapnak. Toronyórát láncostul még nem, de már a bukaresti metrón minden háborús veterán, hadirokkant és háborús özvegy ingyen utazhat. Isten bizony, nem sajnálom tőlük, megküzdöttek, megszenvedtek a hazáért (valamelyikért), szerencsétlen sorsúak a legtöbben. De mégis hányan lehetnek? A fenti számok hallatán akár százezres, milliós veteránhadakról lehet szó, ami mégiscsak furcsán hat így jó fél évszázad távlatából, pedig hát eme fertálya Európának igazán nem számított a második világégés tűzfészkének. Úgy látszik, a hosszú élet titka: a háború. Nem szeretnék senkit megbántani. De nekem itt bűzlik valami. Egyik-másik önérzetes veteránegyesületi szószólónak is megmoccant tokjában a rozsdás szuronya, mondván: olyanok is kapnak kedvezményeket, akiknek puska sem volt a kezükben. Akik életükben nem szagoltak lőport. Egyenruha se volt rajtuk soha. És ez jellemző az egész mai Romániára. Ebben a jó húszmilliós országban jószerivel mindenki hátrányos helyzetű, de sok millió ember halmozottan az. Papíron. Törvényben biztosított kedvezményeket élvez eme halmozottan hátrányos helyzetében. Papírja van ugyanis arról, hogy ő fogyatékos, rokkant, béna, évtizedek óta halálos beteg, munkaképtelen, árva, félárva, félkegyelmű, újszíves, talált gyermek, sziámi iker stb. Még ennél is díszesebb papírja van százezernyinek arról, hogy ő nemzeti hős, volt politikai fogoly, ‘89-es forradalmár, olimpiai bajnok, örökös szenátor, exállamelnök, és egyáltalán: a világörökség része. Seregnyien vannak, akikről azt sem lehet kideríteni, hogy milyen megfontolásból, de semmiféle adót nem fizetnek, szociális segélyre jogosultak és a legkülönfélébb állami kedvezményekben részesülnek. Másoknak egyszerűen csak krónikus munkaundoruk van, őket el kell tartaniuk azoknak, akiknek ebben a kórban nincs szerencséjük szenvedni. Egy velejéig romlott, züllött, korrupt társadalomban - ahol a dörzsöltség a legfőbb emberi kvalitás - fölösleges elvárni a szégyentelenektől, hogy fölülkerekedjen bennük a szégyenérzet.