Erdélyi Napló, 2002. július-augusztus (12. évfolyam, 26-33. szám)
2002-07-02 / 26. szám
Nagyvárad • 2002. július 2. • XII. évfolyam 26. szám (561.) • Ára: 6500 1 AZ IDÉN IS LESZ TUSVÁNYOS! ELŐZETES A 14. OLDALON. MINDENT VISSZA ÁSNI KVAZIPARODIAK Őrnagyangyalok Barbara Metzmacher — Ralf Adler Kréta A gazdagon illusztrált kötet az Afrika, Ázsia és Európa találkozási pontján fekvő legendás földet, Zeusz szülőhelyét, az Istenek szigetét mutatja be. A történelmi és kultúrtörténeti áttekintéssel egyenrangú 180 színes fénykép mindegyike egyedi szemszögből láttatja az ötezer éves, mozgalmas múltra visszatekintő, rendkívüli sziget szépségeit és kincseit. Nemcsak a vallási hagyományokban, hanem műalkotások és építészeti remekek formájában mindmáig megcsodálható a bizánci örökség. 4100 Miercurea Ciuc, c. p. 103., jud. Harghita, tel./fax: 0266/31-7050, rendeles@emk.ro29 ERDÉLYI MAGYAR KÖNYVKLUBwww.emk.ro 128 oldal, kötve katalógusszám 21729 klubár 326.000 lej A Székelyföld Konferencia elé Csíkszeredában már javában folynak az 1902-ben Tusnádfürdőn megrendezett Székely Kongresszus centenáriumának megünneplését előkészítő munkálatok. A Székelyföld 2000 Munkacsoport kezdeményezésére széles körű együttműködés jött létre. Az októberben megrendezésre kerülő 111. Székelyföld Konferenciát a szervezői az idei rendezvénysorozat záróakkordjának, mintegy betetőzésének szánják. Az elődök kezdeményezése előtti tiszteletet a következő hónapokban sorra kerülő, a Székelyföld városaiban megrendezendő műhelymunka-sorozattal is kifejezésre kívánják juttatni. A centenáriumi rendezvények üzenete a jövő számára az, hogy a szakértelem, a tudás, a hit és az elkötelezettség mindig alázattal szolgálta a régió fejlődését. Erről beszéltek a Székelyföld 2000 Munkacsoport tagjai a június közepén Csíkszeredában tartott sajtótájékoztatón, a Sapientia EMTE Csíkszeredai Karának épületében. A tájékoztató egyik meghívottja volt Tónk Sándor rektor is, aki úgy vélekedett, hogy a centenáriummal együtt elérkezett az idő a magyar szellemi élet Trianonnal megtört egységének helyreállítására is. „Minden ilyen esemény előremozdít, ezért fogadtam örömmel a III. Székelyföld Konferencia megrendezésének gondolatát” - mondotta. Egyed Ákos akadémikus, az egyik fővédnök kiselőadást tartott az 1902-es kongresszusról. „Tusnádra nem ünnepelni mentek a részvevők - mondotta a profeszszor -, hanem a Székelyföld helyzetének a súlyosbodása ellen próbáltak tenni. A fő téma a kivándorlás volt, mert a 19. század végén egyre többen hagyták el a szülőföldjüket. Ezzel együtt mégis a virágzó és polgári jólét programjának megalapozása volt a kitűzött cél, hogy az emberek otthon maradhassanak.” Ennek kapcsán a történész megemlítette, hogy bár még ma is tart a kivándorlás, a száz évvel ezelőtti jelenségtől a mai annyiban különbözik, hogy akkoriban a szegények költöztek el, mostanság pedig mindenki ezt fontolgatja és meg is teszi, amennyiben lehetősége adódik rá. Kolumbán Gábor a munkacsoport tagjaként arra emlékeztetett, mintha nem is telt volna el száz év a tusnádi esemény óta, a székelység problémái ma is ugyanazok. A rendezvénysorozat hátralevő momentumairól szólva. Székelyföld lakosságának életmódja és egészségügyi állapota Marosvásárhelyen kerül megbeszélésre, ugyanitt tárgyalják majd a székelyföldi interetnikus kapcsolatokat a Pro Europa Liga szervezésében. Sepsiszentgyörgyön bontják ki többek között a székelyföldi közélet és politikai kultúra témáját, Csíkszeredában vitatják majd meg a társadalmi kihívásokat és az egyház erre adott válaszait, Udvarhelyen pedig a média „székely” identitását járják körül. A menetrend továbbra is nyitott, a szervezők szívesen bocsátanak teret bárkinek a különböző témák feldolgozásához. Kristály Lehel REMÉNYIK SÁNDOR Némely pesti poétának küldi egy lantos a végekről Szeretnék most a telketekbe látni, Hogy fáj-e néktek Erdély és a végek, S ha fületekbe jut a sikoltásunk, Nem mondjátok-e: Eh, mit, él az élet Tovább, s lesz mindig dal és szerelem?! Szeretnék most a telketekbe látni, Hogy vájjon mi patakzik rajta át, Még nagy betűvel írjátok az „asszony”-t, S kis betűvel az Istent s a Hazát? Szeretnék most a telketekbe látni, Hogy „ Übermenschek” vagytok most is még, S túl e széttépett nyomorult hazán, Még kell nektek a nagy „ testvériség ”? Szeretnék most a telketekbe látni, Látni, hogy színes szókkal játsztok-e, Mikor mi már csak hörögni tudunk, Mert fojtogat az ellenség keze? Szeretnék most a telketekbe látni, Miről írtok? hisz ó, annyi a téma! Sok mindenről kell, mindenről lehet, S ki tudja, tán rólunk is néha-néha! Szeretnék most a telketekbe látni: S szeretném, ha látnátok, hogy ’ vagyunk, Öletekbe tenném holt gyermekünk, Ráchel siralmát: megfojtott dalunk! Szeretném, ha a lelkünkbe látnátok, És látnátok a véres rongyokat, Amikbe koldustestünket takartuk, S a gaz kezet, mely fészket bontogat És otthont dúl és szent láncokat tép szét! Mutatnám az ekként kivert magyart Hogy ’ búcsúzik a határszéli fától... S a szivetekbe perzselném a képét... Aztán - ha tudtok - daloljatok másról.