Erdővidék, 2011 (15. évfolyam, 53-55., 4-49. szám)

2011-01-07 / 53. szám

2011. JANUÁR 7.­­Erdővidék KÖZÉLET ♦ 3 Együtt kell lábra állnunk! ♦ FOLYTATÁS AZ ELSŐ OLDALRÓL ♦ Ágoston László volt menedzser tavaly év végén önként beadta lemondását, távozását azzal indokolta, hogy mivel tervei nem összeegyeztethetőek Nagy István polgármes­ter elképzeléseivel, tíz év után a távozás mellett dönt. Az új igazgató azonban biza­kodó, elsődleges célja elejét venni annak, hogy ne zárják be az intézményt. Dr. Dávid Györgyöt az ezzel kapcsolatos terveiről, elképzeléseiről kérdeztük. Mint leendő kórházigazgató, mit tart a legfontosabb lépésnek? A leglényegesebb feladatomnak azt tar­tom, hogy a baráti kórház meg kell marad­jon, a mindenkori politikai helyzettől függet­lenül. Ha ez az intézmény már száz évvel ezelőtt létezett, és működött, mind a mai napig, akkor óriási szégyennek tartanám azt, ha pont most zárnánk be. Hogy a kórház anyagi gondokkal küzd, azt nincs miért el­tussolni, de elmondhatom, hogy ez az általá­nos helyzet, mindenütt anyagi nehézségek vannak, ám ez nem vonja maga után auto­matikusan azt, hogy be kell zárni az intéz­ményt. A baráti kórház nem is biztos, hogy meg fog halni, és ezt én garantálom, hogy nem fog, ha mi, a polgármesteri hivatalok össze tudunk fogni, akkor megakadályoz­hatjuk ezt. Fontosnak tartom tehát azt, hogy a környék polgármesterei is maximálisan tá­mogassák az erdővidéki kórház ügyét. Lege­lőször meg kell nézzük a kórház pénzügyi alapjait, meg kell teremtsük a keretet az eljö­vendő költekezésekre, hiszen nem lehet azt csinálni, hogy a fizetésalapunk száz száza­lékban elmenjen csak fizetésekre. Alig ma­rad valami aprópénz, amiből szinte semmi komolyabb dolgot nem lehet vásárolni a kór­ház részére, tudni kell azt is, hogy ha sikerül sponzort is találni, az sem az ételbonra fogja adni a pénzt. Át kell rendezzük a kórház egész szerkezetét, működését, hiszen ebből a száz százalékból le kell jöjjünk 75%-ra, ami a fize­téseket illeti. Akkor a fennmaradó pénzössze­get már a kórház javára lehet fordítani, ezért bizony áldozatokat kell majd hozni. Ugyan­akkor külső segítségre van szükségünk, hogy a fenntartási költségeket lehessen fedezni, itt számítanék a környék polgármesteri hivata­laira, illetve a szponzorok támogatására is. Ne feledjük, közös érdekünk, hogy megmentsük Erdővidék egyetlen kórházát! Hiszen itt szerencsétlen emberek is vannak, akiknek nincs módjában az, hogy autóba ül, és egy másik kórházba megy, itt van a rengeteg nyug­díjas, nekik ez az utolsó mentsvár. Mire van most a kórháznak a legna­gyobb szüksége? A kórházi laboratórium korszerűsítése, modernizálása, hogy meg tudjunk felelni a nemzetközi normatíváknak. A jelenlegi fel­szereltséggel nem tudunk szerződést kötni a biztosítóval, ezt nagyon hamar szeretném, ha meg tudnánk valósítani, ez mindenképpen plusz jövedelmet jelentene a kórház számára. A másik fontos dolog az altatógép kérdése, nekünk több is van belőle, ezeket ajándékba kaptuk, de mindenikből valamilyen alkatrész hiányzik, ami több ezer euróba kerül, erre sze­retném előteremteni a pénzügyi fedezetet, hogy végre legyen egy működőképes altató­gépünk. Ilyen kérdésekben mindenképpen egyeztetni fogok a többi kollégával is. Mit mondanak az emberek, szükség van a baráti kórházra, milyenek a visszajelzések? Nekünk betegünk van bőven, olyan is van, akit el kell küldjünk innen bizonyos okokból más kórházakhoz, olyan dolgokat hallok vissza, amelyek megerősítenek ab­ban, hogy igenis szükség van Erdővidéken ránk. Sokan mondták már nekem és a kol­légáimnak is, hogy doktor úr, úgy ahogy itt, ebben a kórházban utánunk jártak, össze sem lehet hasonlítani más nevesebb kórhá­zakkal, ott teljesen másképpen állnak hozzá a beteghez. Ez véleményem szerint termé­szetes, hiszen lehet, hogy jobban fel vannak szerelve, és modernebb eszközökkel rendel­keznek, azonban az ilyen kis kórházaknak is van egy behozhatatlan előnyük, nálunk nincs felületesség, minden beteget naponta meglátogatunk, megvizsgálunk, sokkal mé­lyebb a kapcsolat a páciens és az orvosa kö­zött, mint egy központi kórházban. Ide hoz­zánk bárki jöhet bizalommal, mert mi a le­hetőségeinkhez képest mindent megteszünk a beteg gyógyulása érdekében. Ezzel kapcso­latosan még egy nagyon fontos dolgot meg­említenék, a családorvosok szerepét, nem szabad már eleve azt mondani, hogy ne men­jen a baráti kórházba, mert ott nem lehet meggyógyulni, mert ott nincs lehetőség. Küldje ide hozzánk, és mi majd itt eldöntjük, hogy lehet-e vagy sem a beteget itt ellátni. Ön, mint kórházmenedzser, megpróbál majd új munkaerőt idecsábítani? Az orvosokat nem szabad félvállál venni, ezt mindenkinek tudomásul kell venni! Hogy most nincs altatóorvosunk, az ennek a nem­törődömségnek, személyes érdekeknek is kö­szönhető, úgy hallottam, hogy a kórház egyet­len altatóorvosnője annak idején a kilencve­nes évek közepén sírva ment el innen Az eh­hez hasonló eset nem szabad, hogy megismét­lődjön Most hallottam, hogy bejelentkezett egy új fiatal nőgyógyász, aki itt szeretne ma­radni nálunk, január 15. után megtudjuk, hogy milyen döntés születik. Ahhoz, hogy idevonzzuk az orvosokat, cserébe valamit kell ajánljunk nekik, ezt én egyedül nem tudom garantálni, nem a menedzsertől függ, ezt már a polgármesteri hivatallal közösen kell hogy megoldjuk. Rövid hírek Többé nem kukáznak a polgármesterek Baróton ♦ Most már nemcsak formálisan, hanem a va­lóságban is átvehetik szelektív kontainereiket és kukáikat a környék hivatalainak elöljárói, így hamarosan a több hónapja üresen álló vas­­rácsos szelektív szigetek végre valahára betölt­­hetik azt a szerepet, amire készítették őket. Az átvételi szerződést január 3-án írták alá Ba­ráton - tájékoztatott Bihari Edömér Nagyajta polgármestere. Ennek következtében Ajtára január 7-én kerül le a 649 db. szemetes, Bö­­lönbe január 10-én érkezik 971 db, január 11- 12-én Baconba 1654 db, január 13-14 között Bardocra 1714 db új kukát szállítanak majd le. Vargyason már az év végére megérkeztek a ku­kák, számszerint 696. Ükös Ferenc polgármes­tertől megtudtuk, hogy a napokban már üzem­be is helyezik a szigeteken, így megkezdődik Vargyason is a szelektív szemét gyűjtése. Hogy ki fogja az összegyűlt szelektív hulladékot el­szállítani, azt egyelőre még nem lehet tudni. Bardocz Csaba baconi polgármester elmondta, hogy hamarosan tárgyalni fognak úgy a Tega, mint a KVG képviselőivel, hiszen azt szeret­nék, ha a községek szelektív hulladékát min­denképpen díjmentesen szállítanák majd el. Az első kérelmek ♦ Hétfőn, 2011. január 3-án, elsők között kérte a magyar állampolgárságot a Csíkszere­dai főkonzulátuson Antal Árpád - András Sepsiszentgyörgy polgármestere, Borboly Csaba Hargita-, Lokodi Emőke Maros-, vala­mint Tamás Sándor Kovászna megye taná­csának elnöke. Emlékezés Mádéfalván ♦ A mádéfalvi veszedelemre emlékezünk 2011. január 7-én, Mádéfalván. Az 1764. évi Siculicidium fontos esemény a székely­­ség történelmében, nem utolsósorban a csángók múltjában. Ezért a helyi megem­lékezést kiteljesítjük székelyföldi ünneppé a helyi önkormányzattal, és a másik két székelyföldi megye - Kovászna és Maros - tanácsával együttműködve, és 2011. január 7-én egész napos ünnepséget szervezünk Mádéfalva községben a helyi tanáccsal kar­öltve. Kérjük, tisztelje meg jelenlétével az ünnep­séget, hogy együtt emlékezzünk, hiszen közös kulturális-szellemi örökség köt össze bennünket, a történelmi Székelyföld lakóit. Szeretettel várjuk! Tisztelettel, Szentes Csaba Borboly Csaba elnök polgármester Hargita Megye Tanácsa Lokndi Em­it Emőke elnök­­tamás Sándor elnök Maros Megye Tanácsa Kovászna Megye Tanácsa

Next