Erdővidéki Lapok, 2001 (2. évfolyam, 1-4. szám)

2001-03-01 / 1. szám

Az Olvasóhoz Egyed Ákos Kolozsvár, 2001. március Jócskán túl vagyunk már a millennium s az ezredforduló ünnepségein és izgalmain. Immár szemünk megszokta, kezünk könnyen írja a 2001-et. Nem lett világvége - hála Istennek s az új dátum sincs arra talán még kitűzve. Élni, tehát dolgozni kell. A dolog persze természete szerint sokféle, de bizonyos az is, hogy az Erdővidéki Lapok harmadik számát össze kell állítani, kinyomatni, hogy még idejében kézhez vehesse a tisztelt Olvasó. Mert a szerkesztői nem akarnak cseppnyi csalódást sem okozni azoknak, akik várják a pontos megjelenését és bíznak benne. Két száma jelent meg eddig a lapnak, még nincs itt az ideje valamiféle számadásnak. De azért visszajelzések varrnak, nagyrészt kedvezőek, ami bíztató jel a továbbiakra nézve. Elhangzott egy-két aggodalmaskodó hang is, olyanféle, hogy a lap tartalmilag ki fog fulladni, mert Erdővidék kicsi tájegység, következésképpen nem történik annyi­ jelentős esemény, hogy éveken át megörökítendő témát szolgáltasson a szerzőiknek. Mi mondható erről a vélekedésről? Talán az, hogy Erdővidék valóban kicsi, de nagy múltú, történelmi hagyományokban gazdag, jellegzetes kultúrtáj s települési terület. És ebben már a jövő képe is benne van. Lesz tehát miről írni, ha szerzői jól tudnak sáfárkodni a lehetőségekkel. Nos éppen erre törekszik a lap, amikor egyidőben hagyományőrző és kultúrateremtő fórum is szeretne lenni. A szerkesztőség tudatában van a vidék helyzetéből rá leselkedő veszélynek is, ezért nem lesz köldöknéző; a magyar kultúrát egységes, közös kincsnek tartja, amelynek mindig jelen kell lennie a lapban. Ez nem lesz nehéz feladat, mivel Erdővidék géniusza nem kevés halhatatlan alkotással járult hozzá a magyar művelődés kincsestárához és remélhetőleg a jövőben sem apadnak ki a kultúrának itteni forrásai. Március idusán jelenik meg az Erdővidéki Lapok harmadik száma. 2001. március 15-én immár 153. alkalommal gyorsul fel a magyar nemzet szívverése. Elődeink 1848-ban a legmagasabb fokra állították a nemzet önrendelkezésének mércéjét, s életüket tették rá. Ne mondja senki, hogy eleink teljesen hiába fogtak fegyvert. Bármennyire hajlamosak lettünk a csüggedésre, s bármilyen sok gondot görgetünk magunk előtt, látnunk kell, hogy 1848 nemzedéke sokkal rosszabb helyzetből indulva tudott sorsán fordítani s hozott létre a dicső múlt romjain egy jövőbe néző modern magyar nemzetet. Olyant, amelyet a későbbi kedvezőtlen változások sem voltak képesek megsemmisíteni. Ezért lehet, kell hogy legyen 1848 ma is csillag minden hír magyar számára. F.rHővidáki I­­rmok

Next