Erdővidéki Lapok, 2007 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2007-03-01 / 1. szám
szer kiépítése, az 1848-as rendszerváltás megvalósítása, majd a vívmányok megvédelmezése. Kezelni kellett a jobbágyfelszabadítás nyomán támadt parasztmozgalmakat, választ vártak a nemzetiségi követelések, külpolitikai támogatásra volt szükség, s közben üres volt az államkassza, és alig volt az országban katonaság. A jobboldalon a magyar konzervatívok válsághelyzetre vártak, a baloldalon a radikálisok - a nemzetközi politikai és a hazai társadalmi helyzetet figyelmen kívül hagyva - megvalósíthatatlan követelésekkel léptek fel. A rendkívül nehéz feltételek között Batthyány helytállt, sőt kortársai fölé magasodott. Állhatatossága, erkölcsi rendületlensége, szilárd meggyőződése és elvhűsége, szervezőkészsége, kitartása, rangjából fakadó és a reformkorban szerzett tekintélye, politikai érzéke, külpolitikai tájékozottsága emelte a legnagyobb magyar államférfiak sorába. Az Európában 1848 márciusában hatalomra kerültek között az ő kormánya volt az, amely a leghosszabb ideig, több mint fél éven át hivatalban maradt. A kül- és belpolitikai helyzet egyaránt a fegyveres erő szervezését tette a legfontosabb feladattá. Batthyány elérte, hogy a Magyarországon állomásozó császári-királyi seregrészeket a magyar kormány alá rendeljék, megpróbálta hazahozni a korábban Magyarországon sorozott katonaságot. Létrehozta az új törvények által előírt, belbiztonságra ügyelő nemzetőrséget. Májusban önálló magyar haderő, a toborzással kiállítandó honvédség szervezésébe fogott. Közben a már felsejlő konfliktusokat próbálta elhárítani. Többször tárgyalt Bécsben, Innsbruckban az udvarral is, a bécsi kormánnyal is, Jelasiccsal is. Hasztalan: az ellenforradalom erői csak a kedvező alkalomra vártak, hogy a márciusi vívmányokat - és az azokat védő Batthyány-kormányt - elsöpörjék. A bizonyosra remélt, majd szeptember 11-én Horvátország felől be is következett fegyveres támadás elhárítására Batthyány megtett minden erőfeszítést. Szervező munkájának köszönhető, hogy a régi sorezredekből, nemzetőrökből, honvédekből egybegyűjtött fegyveres erő szeptember 29-én megállította a horvát támadást Pákozdnál. Bécsben ekkorra már elhatározták Batthyány eltávolítását. A miniszterelnök még megpróbált kompromisszumot keresni, új kormánylistát állított össze - ajánlatát azonban nem fogadták el, október 2-án végérvényesen lemondatták. Batthyány képviselőként továbbra is részt vett az országgyűlés munkájában. Indítványára a parlament 1849 január legelején küldöttséget menesztett az újabb támadó sereget vezető Windischgrätzhez, hogy szándékait kipuhatolja. Batthyányi, aki e küldöttségnek tagja volt, Windischgrátz fogadni sem volt hajlandó, a többiektől pedig feltétlen alávetést követelt. A Pestre visszatérő Batthyányt január 8-án letartóztatták, és hadbíróság elé állították. Pedig Batthyány a király által kinevezett miniszterelnökként vezette az ország ügyeit, s a bécsi ellenforradalom felfogása szerint is Magyarország csak az 1848. október 3-i császári manifesztumok után számított „lázadó" országnak. Batthyánynak azonban nem volt kegyelem. Egyetlenként őt vonták felelősségre korábbi, 1848 tavaszi-nyári tetteiért. A miniszterelnök előre megtervezett, koncepciós per áldozata lett. Kötél általi halálra ítélték, vagyonát elkobozták. Felesége az utolsó látogatás alkalmával börtönébe, a pesti Új Épület nevű kaszárnyába tőrt csempészett, hogy a megszégyenítő halál elől az öngyilkosságba menekülhessen. Szörnyű nyaksebeket ejtett magán, de még életben maradt. Az osztrák ellenforradalmi bosszúállók nagy bánatára a halálos ítéletet csak golyó által tudták végrehajtani, 1849. október 6-án. Földi maradványait előbb a Pest belvárosi ferencesek templomának kriptájába rejtették, majd 1870-ben ünnepélyesen újratemették a Kerepesi temetőben. A kivégzés színhelyére, a hajdani Új Épület udvarán, Pest belvárosában, örökmécses emlékeztet. • Gergely András (Eötvös brand udrinyei verem) írása alapján __________________Irdővidéki Lapok 4