„Érted Vagyok”, 2019 (30. évfolyam, 1-6. szám)

2019-06-01 / 3. szám

Bulányi 100________ ________________É tted vagyok”_________________2019. kwu­ . 21 Bulányi György emléktáblájának felavatására Barátaim! Ünnepélyesen lelepleztük most ezt az emléktáblát Gyurka testvérünk és barátunk születésének 100. évfordulóján. 1) Nem tudom, hogy aki erre jár, és feltekint erre a táblára, veszi-e a fáradságot, hogy kiderítse, ki is volt ez a Bulányi György. Azon túl, hogy piarista szerze­tes tanár és katolikus teológus, és egy bokrot ültetett itt valahol, fogja-e tudni, ki volt ő igazán?! 2) A kommunista rezsim tudta, hogy egy „államel­lenes összeesküvés vezetője” volt. Ezért kötél általi halálra ítélte őt, és csak a véletlen műve, hogy a halá­los ítélet életfogytiglani börtönre változott, amely közel tíz évig tartott. 3) A magyar katolikus egyház hierarchiája is tud­ta, hogy Bulányit­­ az Állami Egyházügyi Hivatalt kiszolgálva­­ eretneknek kell nyilvánítania. A Ma­gyar Katolikus Püspöki Kar még a római apparátust is bevonta, és évtizedekre eltiltotta őt a nyilvános papi működéstől. Csak pár évvel a halála előtt szün­tette meg a büntetést. 4) Hogy ki volt Bulányi György, azt mi, a barátai tudjuk igazán. És ha lesz független történetírás, majd a történelem szolgáltat neki igazságot: Európa, sőt az egész világ előtt méltatva az ő igazi tevékenységét és jelentőségét a katolikus egyház életében. 5) Bulányi katolikusnak vallotta magát. Teológus volt, akinek munkássága annak a bizonyításáról szólt, hogy Isten maga a SZERETET. A börtönévek után Jézus szavait elemezve azt is megfogalmazta, hogy miben áll ez a szeretet: az szeret, aki ad, és nem vesz; az szeret, aki szolgál, és nem uralkodik; az szeret, aki nem üt és nem üt vissza, hanem megbocsát.­­ Ilyen Istent és ilyen egyházat hirdetett az evangéliumok Jézusa, és ilyen egyházat és ilyen társadalmat akart Bulányi. A hatalmi egyházból és világból szeretetkö­­zösséget: ISTEN ORSZÁGÁT! 6) Bulányinak már a szándéka is veszélyes volt, és forradalmi volt a hang, amit pengetett. De még veszé­lyesebb volt, hogy mindezt elkezdte tettekre váltani: Jézus mintájára kisközösségeket hozott létre, és ezek­ből felépülő egyházat tervezett. A diktatúra idején a közösség tagjai még a börtönt is vállalva kezdték megtagadni a katonaságot, azon az alapon, hogy nem akarják kiképeztetni magukat gyilkosnak, hiszen Mó­zes már megfogalmazta a „Ne ölj!” parancsot, Jézus pedig az ellenség szeretetére biztatta barátait. 7) Csoda-e, ha a kettős: állami és egyházi üldözés ellenére sem tudtunk ellenállni a felismert Jézusi tanításnak. A vetés szárba szökkent, ágakat hajtott és országos Bokorrá nőtt. - Csoda-e ha most itt vagyunk a ház előtt, amelynek egyik szobájában élt és dolgo­zott Gyurka barátunk és testvérünk, és amely annyi élményt rejt mindnyájunk számára. - Csoda-e, ha emléket állítunk most neki?! 8) A 100 éves évfordulóra megjelent „ Önéletírás ” kötete. A könyv Arany János egyik versének utolsó soraival végződik, és azzal az aggodalmas kérdéssel zárul, hogy „a jövendő nemzedék se kérdi, se tudja, nem is igen lesz rá gondja, hogy itt éltem s a tömeg­ben én is lantot pengetek” (Honnan és hová?). Gyurka! Nagyon kiszúrnánk Veled, ha a követke­ző nemzedékeknek csak ezt a hideg mánkányt hagy­nánk örökül. Te maradandó „művet” akartál hagyni magad után, és a Te igazi műved az élő Bokor. Igaz, nem mindig lobog úgy, mint Mózes csipkebokra, és mi öregek már menetelünk a temető felé, de hiszem, hogy a jövendő nemzedék nem felejti „lantod” hang­ját, JÉZUSÉT, és élő közösségeik továbbviszik ércnél és márványnál maradandóbb művedet, a BOKROT. Köszönjük! Kovács László (Gyombolai Márton Imádság (Gyurkáért ) ad­ja meg az Isten nehéz nyolcvan éved, Örömed, fájdalmad, minden szenvedésed. Kutató szemednek minden pillantását, egy-egy felismerés lobpanó izzását, ahogy hívni tudtál- mindig elöl járva Szép testvéri szóval Jézus útjára. Szelíden, szegényen, mégis egyre adva, Torpanó testvérnel,új utat mutatva. B­ldja meg az Isten a Te nagy tűrésed. Rút rágalmaidé­ben szelíd érvelésed.­­Börtönrács mögött is töretlen Bizalmad, Szíved bocsánatát, ki elárult­­ annak: ‘Értetlenei között érvelő türelmed, győztes önuralmad, mikor fájt a lelked. Oldja meg az Isten minden kétkedésed,­­Útkereső lázad, éledő reményed, oldja meg az Isten, te szívós hűséged, Hogy a keskeny Útra rátetted az élted. Langyos állóvízbe szökellő forrásnak, az egyformák, közé: frissnek, újnak, másnak, Töretlen utakon legelöl menőnek, (Botránkozók, között igét hirdetőnek, Áldja meg az Isten hátralévő élted, Segítsen követni igaz emberséged. Mikor célba érsz majd, osztotz égi kincsen, És aiciért éltél, öleljen át az Isten! Vác - Törökbálint, 1999

Next