Esti Budapest, 1954. november (3. évfolyam, 258-283. szám)
1954-11-01 / 258. szám
A HAZAFIAS NÉPFRONT DOLGOS HÉTKÖZNAPJAI t írta: Barcs Sándor, a Hazafias Népfront I. kerületi bizottságának elnöke A Hazafias Népfront kongresszusának ünnepnapjai után a hétköznapoké a szó. Tettekre kell váltani mindazokat az értékes gondolatokat, amelyek a kongresszuson elhangzottak, át kell plántálni a kerületi bizottságok munkájába a határozatokat. Emellett meg kell valósítani a helyi célkitűzéseket, mindenekelőtt jól kell megoldani és lebonyolítani a tanácsválasztásokat. S ez nem kis feladat. Erő kell hozzá és elszánt akarat. Mind a kettő meg is lenne. Csakhát nagyon ifjú még a Hazafias Népfront, alig jártányi kisded, s máris sok minden szakadt rá. Jó, hogy a kezdeti lendületből soksok mindenre telik is. Ez a kezdeti lendület abból a lelkesedésből nőtt ki, amelylyel a lakosság a Hazafias Népfront megalakítását fogadta. Az MDP III. kongresszusa után sokan voltak, akik nem tudták biztosan, milyen is lesz az új népfront, mennyiben fog különbözni a régitől, s hogy valójában élő és ható mozgalom lesz-e vagy pedig csak papíron, formálisan szerepel majd, mint előde, a Függetlenségi Népfront? A döntő kérdés ez utóbbi volt. Csak természetes, hogy az ellenség is erre vetette ki hálóját és ezen a területen igyekezett ellenagitációt kifejteni. Nos, a lakosság hamarosan meggyőződhetett róla, hogy a párt következetesen teljesíti a III. pártkongresszus határozatait A Hazafias Népfront budapesti nagygyűlésein élénken érdeklődő és politizálni akaró tömegek vettek részt. S az egész mozgalomnak hatalmas lökést adtak később, a kongresszuson elhangzott szónoklatok és határozatok. Ami azonban valóban élővé és egyszeriben népszerűvé is teszi az új népfrontot, az a tanácsválasztások körüli munkája. Hozzájárul ehhez természetesen az a lehető legdemokratikusabb rendelkezés, amely a lakosságra ruházza a tanácstagjelölés jogát. Azokon a jelölőgyűléseken, amelyeken eddig részt vettem — kettő kivételével — szenvedélyes vita folyt. Megesett, hogy az egyik jelölttel szemben ellenjelöltet állítottak. Az új jelölt minden tekintetben jobb volt. Megesett azonban az is, hogy a lakosság felült a demagógiának, a külsőségek félrevezették és megítélésem szerint felületesen választottak. Itt, a Hazafias Népfrontnak lett volna az a szerepe, hogy tisztázza az ellenjelölt személye körüli valóságos helyzetet Gyengeségére vall azonban, hogy ezt, ott a helyszínen nem tudta megtenni. Tanúja voltam egy durva, ellenséges provokációnak is, amelyet azonban maga a nép vert széjjel, percek leforgása alatt. S mindez a Hazafias Népfront zászlaja alatt történik. Néhol, némelyik jelölőgyűlésen még csikorog a gépezet. Ha a régi tanácstagot jelölik és elégedettek a személyével, kevés a hozzászólás. Sok helyen rossz a kultúrműsor, ismét más helyen az elnök gyengén vezeti az ülést. Volt olyan tapasztalatom is, hogy a júniusi párthatározat előtti időkre emlékeztető, s ma már szektánsnak nevezhető hang dominált egyes üléseken. Az új levegő azonban, amelyet a Hazafias Népfront hozott be a jelölőgyűlésekre, mindenhová behatolt, az emberek beszívják, s a nyelvük megoldódik. Vitatkozni kezdenek és máris nyakig benne vannak saját ügyeik intézésében, élnek a tanács-demokrácia adta joggal, s elmerülnek közös ügyeink elemzésében. De a tanácsválasztás lebonyolítása csak egyik funkciója a Hazafias Népfrontnak. Egyik legfontosabb és tegyük hozzá, talán a legnehezebb funkciója, de tevékenysége pusztán csak ebben nem merülhet ki, még most, a tanácsválasztás okozta, sürgős dologidő alatt sem. A más jellegű feladatok terén azonban egyelőre még nincsenek bő gyakorlati tapasztalataink. Így csak arra támaszkodhatom, amit mi, az I. kerületben csinálunk. És még ezután szeretnénk csak igazán csinálni! Az I. kerület sok mindenben különbözik a többitől. Nemcsak azért, mert kisebb, mint a többi és nemcsak azért, mert elsősorban lakóterület,, hanem azért is, mert az I. kerület maga az élő történelem. Aki gondolkodva, s a régi időkben elmélyedve rója követi, az ellátogathat Mátyás renaissance udvarába, nézheti a lófarkas török szállót a Vár fokán, s visszaemlékezhet a ma történelmének legvéresebb korszakára, amikor a Vár volt a fasiszta fenevad utolsó menedéke. Azóta sokminden történt az I. kerületben. Sokminden új született és sok régi pusztult ki. A Hazafias Népfront ennek az újnak a zászlóvivője. Hogyan fest ez a való életben? És hogyan szolgálja a nemzeti összefogás nagyszerű gondolatát? Egy-két dolgot felsorolhatok. Elhatároztuk, hogy szoros kapcsolatot létesítünk kerületünk különféle rétegeivel. Előadást tartunk a nyugdíjasoknak, a kisiparosoknak, a háziasszonyoknak, a kerület sztahanovistáinak, pedagógusainak és egyéb értelmiségi dolgozóinak. Az előadást a kerületben jól ismert, szakmabeli vagy a szakma problémáit jól tudó népfronttag tartja, s utána vita, megbeszélés következik. Felhívást intéztünk kerületünk üzemeihez és hivatalaihoz, hogy takarékoskodjanak az energiával, szénnel, vállaljanak legalább 3 százalé-kos megtakarítást. A felszólí-tásra a hivatalok és üzemek többsége már válaszolt. Lelkeshangú levélben fogadták el a feltételeket, s ezzel is odaálltak a Hazafias Népfront mellé. A november 7-i ünnepség megrendezésének előkészítésére bizottságot jelöltünk ki. A későbbiekben ennek a bizottságnak lesz a feladata a nemzeti ünnepek méltó megrendezése is. A társadalmi érintkezés előmozdítása érdekében kijelölünk egy klubhelyiséget — klubnapokat tartunk — és széleskörű kultúrműsort szervezünk. Előtérbe állítjuk a budai színház régen vajúdó kérdését, s igyekszünk is választ találni rá. Persze, ez nem csupán az I. kerületet érinti. Érdekeltek benne a szomszéd kerületek is. A Hazafias Népfront irodájában egyébként rendszeresítjük az esti inspekciót is, hogy aki keres, mindennap megtaláljon bennünket. A leglényegesebb feladatunk azonban most nem is az, hogy egymásra licitáljunk a jobbnáljobb ötletek kitalálásában, hanem, hogy a Hazafias Népfront első lépései után, szerte az egész fővárosban megmutatkozó lendületet tovább vigyük, s a nagy, országos célkitűzések szekere elé fogjuk. A Hazafias Népfront országos kongresszusa megmutatta, hogy nagy nemzeti célok közös szolgálatában egyek vagyunk. Ezt az egységet kell megőriznünk, tovább fejlesztenünk, s ennek az egységnek a hatóerejét kell szüntelenül tovább fokoznunk. Ahogy a költő mondja: „Ez a mi munkánk és nem is kevés.“ Az elnöki tanács határozatai A minisztertanács munkájának megerősítése érdekében a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Hazafias Népfront Elnökségének javaslatára Hegedűs András elvtársat, a minisztertanács első helyettesét, földművelésügyi miniszteri tiszte alól és Hidas István elvtársat, vegyipari- és energiaügyi miniszteri tiszte alól felmentette. Ezzel egyidejűleg Hidas István elvtársat a minisztertanács elnökhelyettesévé választotta meg. Az államvezetés munkájának további erősítése érdekében a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Szalai Béla elvtársat az Országos Tervhivatal elnöki tiszte alól való felmentése mellett könnyűipari miniszterré, Kiss Árpád elvtársat könnyűipari miniszteri tiszte alól való felmentése mellett vegyipari- és energiaügyi miniszterré, Erdei Ferenc elvtársat igazságügyminiszteri tiszte alól való felmentése mellett földművelésügyi miniszterré, Molnár Erik elvtársat a Legfelsőbb Bíróság elnöki tiszte alól való felmentése mellett igazságügyminiszterré, Pogácsás György elvtársat az állami gazdaságok miniszterévé, Béres Andor elvtársat az Országos Tervhivatal elnökévé és Domokos József elvtársat a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága elnökévé választotta meg. (MTI) Megnyílt ak A VI. kerületi dolgozók egy éve azzal a panasszal fordultak a tanácshoz, hogy a November 1-tér és a Dózsa György út között nincs étterem és a vállalati étkezés sincs megoldva. A fogyasztók kérésére a VI. kerületi Vendéglátóipari Vállalat négyszáz személyes új, korszerű éttermet létesített a Grönd-étterem volt Fészek-kávéház helyén, a Sztálin-út 81. szám alatt. Az új étterem délben a környező vállalatok 1500 dolgozójának közétkeztetést nyújt, este és vasárnap pedig, mint nyilvános étterem működik. Az éttermet korszerű, szociális berendezésekkel, öltözőkkel és zuhanyozókkal is ellátták. Megjelent a gesztenyeárus a pesti utcán. A pénzügyminisztérium egykori várbeli épületét, újjáépítése után a Tanfolyamellátó Vállalat kapta meg. Néhány nappal ezelőtt az épületet, amely a Hess András tér 5. szám alatt van, átadták a budapesti Műszaki Egyetem diákotthonának. A Műszaki Egyetem hallgatóit eddig 13 kisebb diákszállóban helyezték el. Új otthonukban a férfihallgatók egy helyre kerülnek, megszűnik az eddigi zsúfoltság, s a takarékosság szempontjai is nagymértékben érvényesülnek. Az 1683 férfihallgató igen jó korban lévő épületbe, kulturáltabb körülményeik közé kerül. A leányhallgatókat az Építőipari Műszaki Egyetem leányhall-gatóival együtt, a volt Eötvös- kollégiumban helyezik el. A Hess András-téri épület szobáiban szép berendezés várja az egyetemistákat, modern fürdő is áll a hallgatók rendelkezésére. A kollégium orvosi ambulanciáján fogászati, belgyógyászati és sebészeti rendelés lesz. Az épület hatalmas ebédlőjében — amely igen szép műemlék — a diákok kényelmesen étkezhetnek. (MTI) Modern kollégiumba költözik a Műszaki Egyetem 1710 hallgatója 07 MPP BUDAPtSTI PftRTBIZOTISftcntS 0ŐVáROSI TflflftCStRPJB_ Pártoktatásunk új éve A mai napon sokezer budapesti kommunista és a legkiválóbb pártonkívüli dolgozók kezdik meg a III. pártkongresszus anyagának tanulmányozását. Elvtársaink többsége előtt nem új dolog a tanulás , és mégis újat ad mindenki számára az 1954/55-ös pártoktatási év: a pártkongresszus anyagának tanulmányozása, mintegy ellenőrzése is lesz annak, ki mit tett eddig a kongresszusi határozatok megvalósításáért, a júniusi politika győzelméért. Pártunk III. kongresszusa választ adott az új szakasz fontos elvi és gyakorlati kérdéseire. A Központi Vezetőség októberi határozatában feltárt hibáik azonban arról tanúskodnak, hogy sokan nem értették meg a pártkongresszus után sem a júniusi politikából adódó feladatokat, s ezért is van nagy jelentősége az elmélyült tanulásnak. A pártoktatás mindig erősítette a párt és a tömegek kapcsolatát, de most méginkább erősítenie kell. A pártoktatás segítségével eddig is tájékozódott a párt a dolgozók véleményéről és hangulatáról. A tanuláson keresztül eddig is választ kaptak a párttól kérdéseikre a dolgozók , de most sokkal gyorsabb és sokkal részletesebb választ kapnak a párt politikájának elvi és gyakorlati tételeire, hogy sokkal alkotóbb módon vehessenek részt a párt politikájának kialakításában. Pártunk már megtette ehhez az első lépést; az új pártoktatási évben részleteiben, összefüggően viszi a párttagság elé tanulmányozás és megvitatás céljából a kongresszusi, a júniusi és az ez év októberi nagyjelentőségű határozatokat. A pártoktatás feladata lesz, hogy kialakítsa a kommunisták állásfoglalását, segítse őket, hogy gyorsan és helyesen reagáljanak a téves, visszahúzó nézetekre. A pártkongresszus anyagának tanulmányozásával tisztábban látnák és tájékozottabbak lesznek majd elvtársaink — de csik akkor, ha nem kerülik meg az elvi kérdéseiket, ha magasszínvonalú vitáik lesznek, ha a kongresszusi anyag egyes tételeit a marxizmus-leninizmus klasszikusainak munkáin keresztül igyekeznek megérteni, megmagyarázni. Így lesz nagyobb az alkotó erő, így érttik meg a párt politikáját a kommunisták. S akik nyáron még azon a véleményen voltak, hogy a parasztság életszínvonalának csökkentésével lehet az általános jólétet növelni, a konferenciáikon megtanulhatják: az általános jólét növekedésének nem akadálya, hanem alapvető feltétele a parasztság jóléte ... S akik nemrégen még az életszínvonal emelését kizárólag „felülről“ várták — most majd láthatják: az életszínvonal rajtuk is múlik, s érzik majd a felelősséget azért, hogy hiány lesz-e vagy bőség, fontos közszükségleti cikkekben; kedvükre való ruhát, cipőt vásárolhatnak-e vagy csak olyat, amilyen éppen van. A pártonkívüli dolgozók a fejlett párttagoktól várják a helyes választ. S ha az új pártoktatási évben elmélyült lesz a tanulás, akkor ennek eredményeképpen még nagyobb lesz a párttagság mozgósító ereje, akkor helyes választ kapnak a pártonkívüli dolgozók. Az elmélet gyakorlattá válik, s növekszik egész népüink egysége. „Fővárosi gyermekrajzkiállítás" nyílik az MSZT budapesti szervezetének képzőművészeti szakosztálya és a DISZ Budapesti Bizottsága rendezésében a Képzőművészeti Főiskola kiállítási termeiben november 5-én. A kiállítás célja, hogy bemutassa, hogyan fejleszti az új, helyet rajzoktatás már az óvodás kortól a gyermekek esztétikai ízlését, s képet adjon arról, milyen reális képekben ábrázolják a tanulók mai életünket. (MTI) Megbecsülést szerezni a magyar iparnak... A Villamosgép- és Kábelgyár kommunistái a magyar gyártmány jó Hírnevéért A Villamosgép- és Kábelgyár lapja, a „Dinamó“ közölte október 16-i számában ezt a kis rajzot. Azt a pillanatot ábrázolja, amint a „MERT“ (Minőség Ellenőrző Részvénytársaság) megbízottja éppen visszautasítja az exportra szánt hegesztődinamót. Az utóbbi időben sok reklamáció érkezett Finnországból és Törökországból a motorok minőségére és emiatt ma is többmillió forint ára hegesztődinamóval adós az üzem. Egyesek azt állítják az üzemben, hogy „mindennek a MERT az oka": az átvételkor olyan követelményeket támasztanak, amelyről a rendelés idején nem volt szó. Panaszkodnak arra is, hogy sűrűn cserélődnek az átvevők. Gyakori eset, hogy egyik átvevő kívánsága szerint alakítják át a motorokat, de legközelebb másik átvevő újabb kívánságokkal jön — és kezdhetik élőlről a munkát, ezért maradnak el aztán az exportterv teljesítésével. Ellátogattunk az üzembe, hogy megtudjuk: kizárólag a „MERT“ hibás-e a sokmilliós exportadósság miatt, ismeri-e a pártszervezet az elmaradás okát, s mit tesznek a kommunisták az exportterv teljesítéséért. Az alapszervezetek közül a 3-asba látogattunk el, itt készül az exportmunka dandárja. Petrovics Béla elvtárs, az alapszervezet titkára köntörfalazás nélkül elmondta, hol a hiba: — Már legalább egy hónapja kérjük a gyár vezetőségét, hogy teremtsen rendet... Hogy is tudnánk hajszálpontos munkát végezni, ha nincs megfelelő mérőműszer előkészítve. Nem mondom, a hónap végére lassacskán összejön minden, de miért ne lehetne ezt a hónap elején előteremteni? A „hajrá“ a legnagyobb igyekezet mellett is sok lehetőséget ad a selejtgyártásra. Természetes, hogy az iyen helyzettel maga a műszaki vezetés ad alkalmat, a fegyelem lazulására, hiszen a kevésbbé lelkiismeretes dolgozók úgy gondolják: „ha a vezetőknek nem gond a jó minőségi munka, én sem töröm magam“. A pártszervezet ezek ellen a nézetek ellen a gazdasági vezetés bírálatával, személyes példamutatással és nevelő munkával küzd. Inoka József elvtárs pártcsoportjának minden tagja kettőzött figyelemmel dolgozik az exportmotorokon. Nemcsak az a céljuk, hogy mielőbb elkészüljön a motor arra is gondjuk van, hogy az ő munkájuk miatt ne érkezzen reklamáció külföldről. Tudatában vannak, hogy ezekre a motorokra rákerül a magyar gyártmányt jelző „Made in Hungary" s ráütik a gyár bélyegzőjét is. Dicsőséget szerezni külföld előtt a magyar iparnak és a magyar munkásosztálynak — ez van a munkájukban. Ezért dolgozik Molnár Béla elvtárs 300 százalékos átlagteljesítménnyel selejtmentesen. S ezért segítik a pártcsoport tagjai a még tapasztalatlanabb, képzetlenebb, nehézségekkel küzdő dolgozókat. Különösen sok bajt okoz néhány fiatal munkás. Hanyagul, gondatlanul dolgoznak, pedig elég egy kis figyelmetlenség — és már kész a baj. A három fiatal „siheder“ szárnyasfúrógépeken dolgozik Hajlamosak arra, hogy úgy vegyék a munkát, „ahogy esik, úgy puffan“ így aztán sok motort rontanak el a rossz fúrással. Inoka elvtárs foglalkozik velük. Különösen „kemény dió“ Sas Endre és Kappel Nándor. Kezdetben ugyanennyi gondja volt Kerekesivel is — a harmadik fiúval. Egy időben el is akarták bocsátani a gyárból hanyag munkája miatt, de most már figyelmesebben és nagyobb eredménnyel is dolgozik, amióta megértette, hogy Inoka elvtárs az ő javát is akarja, hiszen a gondos munkát jobban megfizetik, s a becsülete is megnő a műhelyben. A kommunisták igyekezete tehát megvan a Villamosgép- és Kábelgyárban. Fogadalmat is tettek a dolgozók a MÁVAG felhívásához csatlakozva, hogy MERT átvevő. Kalapot emelek a VK-motorok egyre javuló minősége előtt, de az átvételt megtagadom. év végéig törlesztik az adósságot és kiváló minőségű motorokat küldenek külföldre. Bebizonyosodott,, hogy nemcsak a „MERT“ a hibás. S ha a műhelyek kommunistái továbbra is sűrűn bírálják a gazdasági vezetőket a folyamatos anyagellátásért, ha az exportmotorok legkisebb csavarján dolgozó kommunisták is érzik a felelősséget , akkor rövidesen ismét közölhet rajzot az üzemi lap, de most már olyat, amelyen a MERT megbízott éppen átveszi a kitűnő minőségű VK motorokat.