Esti Budapest, 1955. június (4. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-14 / 138. szám

2 Herriot-nak átnyújtották a Nemzetközi Békedíjat (Folytatás az 1. oldalról) — A Béke-Világtanács, a Szovjet Békebizottság és az összes szovjet emberek legjobb­­kívánságait tolmácsolom ön­nek — mondotta. — A szovjet emberek ismerik és szeretik Önt és soha sem felejtik el, hogy ön már több mint 30 évvel ezelőtt síkraszállt Fran­ciaország és a Szovjetunió né­peinek egymáshoz való köze­ledése mellett. Anna Seghers emlékeztetett beszédében arra a harcra, ame­lyet Herriot a német fasizmus ellen és a német militarizmus feltámasztása ellen a németor­szági demokratikus erők diada­láért vívott. Pierre Cot nemzetgyűlési képviselő kiemelte beszédében,­­hogy a Franciaország és a Szovjetunió közötti egészséges kapcsolatok helyreállítása ép­pen Herriot érdeme. Herriot rövid válaszbeszédé­ben köszönetet mondott a Bé­ke-Világtanács magas kitünte­téséért, majd így folytatta: — Olyan országgal töreked­tem helyreállítani az egészsé­ges kapcsolatokat, amely or­szágot saját szememmel lát­tam. Láttam ennek az ország­nak népét, s megfogadtam, hogy mindent elkövetek a francia és a szovjet nép egy­máshoz való közeledésének előmozdítására. Ezt az 1924. évi elhatározásomat soha sem bántam meg. Mindig csak azt láttam, hogy az orosz nép jó­indulatot tanúsít Franciaor­szág iránt. Az orosz nép igen jószívű nép. Ismétlem, soha sem bántam meg a Szovjet­unióval való egészséges kap­csolataink helyreállítására tett kezdeményezésemet. Mindig az volt a véleményem, hogy az orosz nép kész harcolni Fran­ciaországért. Soha sem felej­tem el, hogy az orosz nép a második világháborúban vérét ontotta Franciaország függet­lenségének visszaállításáért. Mindig szerettem és továbbra is szeretem ezt a népet. Befejezésül Herriot ezeket mondotta: — Még nem teljesítettem életem minden feladatát. To­vább harcolok a népek egy­máshoz való közeledéséért. Életem végéig az maradok, amilyennek önök ismertek és ismernek: francia és demok­rata. A lyoni városházán ezután fogadást rendeztek Edouard Herriot-nak, a Nemzetközi Bé­kedíjjal történt kitüntetése al­kalmával. (TASZSZ) Birmingham város tanácsa küldöttséget indít Szverdlovszkba LONDON, június 14. Birmingham város tanácsa elhatározta, hogy küldöttséget indít Szverdlovszkba, e város vezetőségének távirati meghí­vására. Az öt tagból álló kül­döttséget a város főpolgármes­tere fogja vezetni. A városi ta­nács az angol külügyminiszté­riumnál érdeklődik az utazási lehetőségek iránt. Az Evening News szerint London főpolgármestere meg­hívást kapott a moszkvai vá­rosi hatóságoktól, hogy láto­gasson Moszkvába. A meghí­vás most áll megfontolás alatt Londonban. Látogatása esetén ez lesz London főpolgármeste­rének első külföldi látogatása hivataloskodása idején. (MTI) Befejeződtek a jugoszláv-burmai tárgyalások BELGRÁD, június 14. A belgrádi rádió jelenti, hogy befejeződtek a Belgrádban és a Brioni-szigetén folytatott ju­goszláv-burmai tárgyalások. Tito elnök és U Nu burm­ai miniszterelnök főleg gazdasági kérdések­kel, ezen belül a Ju­goszlávia és Burma közötti árucsereforgalom kérdéseivel foglalkozott. A tárgyalásokról külön köz­leményt bocsátanak ki, s ezzel egyidejűleg nyilvánosságra hozzák majd a Jugoszlávia és Burma közötti gazdasági együttműködésről szóló jegyző­könyvet is. (MTI) EGY DULLES-BESZÉD MARGÓJÁRA A népek szuverenitása — aho­gyan Mr. Dulles elképzeli Hét nyugati kémet ítéltek el az NDK-ban BERLIN, június 14. Az NDK legfelsőbb bírósá­gán hétfőn elítéltek hét, nyu­gati kémszervezethez tartozó ügynököt. A két fővádlottat halálra, a többi vádlottat 12 évtől életfogytig terjedő fegy­­házra ítélték. Az ítélet indoko­lása hangsúlyozza, hogy az el­ítéltek egy új háború előkészí­tésében vettek részt. A délkoreai kormány washingtoni nagykövetének provokatív felhívása PHENJAN, június 14. A Koreai Központi Távirati Iroda keszoni különtudósító­­jának jelentése beszámol ar­ról, hogy a h­szinmanista ha­tóságok az utóbbi időben hír­verésbe kezdtek a koreai fegy­verszünet felborítására. Mint a United Press hír­­ügynökség jelentéséből kitű­nik, Ju Csang Jang, a délko­reai kormány washingtoni nagykövete június 8-án egy sajtóértekezleten felszólította az Egyesült Államokat a ko­reai fegyverszüneti egyezmény hatálytalanítására. Kaol Hon Ki, a Li Szin Man-kormány tájékoztató iro­dájának vezetője, június 7-én szintén kijelentette, hogy „azonnal hatálytalanítani kell“ a koreai fegyverszüneti egyez­ményt. Figyelmet érdemel az a kö­rülmény, hogy a harcias hír­verés időpontja egybeesik Pek Du Csin-nek, Li Szin Man gazdasági tanácsadójának és Szen Von Jrnek, Li Szin Man hadügyminiszterének wash­ingtoni tartózkodásával. A BUDAPESTI SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Operaház: Bohémélet (A. bérlet, 10. sz., 7). — Az Operaház Er­kel Színháza: Faust (16. bérlet 8. sz., 7). — Nemzeti Színház: A senki városa (Abonyi- és Szacsvay-bérlet 9. sz., 7). — Katona József Színház: Pygmalion (7). — Madách Színház: Caesar és Cleopatra (7). — Madách Színház Kamaraszínháza: Liliomfi (7). — A Magyar Nép­hadsereg Színháza: Topaze (7). — Déryné Színház: A néma levente (7). — Petőfi Színház: Szépek szépe (7). — Jókai Színház: A tanítónő (7). — Fővárosi Operettszínház: Szabadság, szerelem (7). — Blaha Lujza Színház: Balkezes bajnok (fél 8). — Jászai Mari Színház: Dankó Pista (7). — József Attila Színház: Nincs előadás. — Vidám Színpad: Könnyű pesti sértés (7). — Kis Színpad, a Vidám Színpad Kamaraszínháza: Tavaszi ügyek (fél 8). — Bartók-terem: Az opera világa hanglemezbemutatásokkal („Z”-bérlet 7. sz., 7). — Kodály Zoltán Hanglemezterem: Händel: Judás Makkabeus (mikrohangle­mez-előadás 7). — Állami Bábszínház: Szerelmes istenek (fél 8). — Fővárosi Nagycirkusz: öt nemzet legkiválóbb artistái (4. 8). MOZIK MŰSORA 1955. június 14. 15: A HARAG NAPJA (kísérőműsor: Magyarország—Skócia 3:1): MŰ­VÉSZ (Lenin krt. 88 ) 3. nézre prof. 14. hó, 8. FELSZABADULÁS (Flórián tér 3.) 14. hó, 8. ZUGLÓI (Angol u. 36.) h6 RÓZSAVÖLGYI KERTMOZI (XIV. Rózsavölgyi tér) 9. — PAPA, MAMA, D ÉS­EN, DUNA (Fürst Sándor u. 7, nyitott tető) 15. hó, 9. — AKI SZERETI A FELESÉGÉT: URÁNIA (Rákóczi út 21.) 4. n7, f9, DÓZSA (Róbert Károly krt. 59.) nő. f7. h9, TOLDI (Bajcsy-Zsilinszky út 36.) f4. h6, 8. — ZAVARO­SAN FOLYNAK A VIZEK (13 éven felülieknek, kísérőműsor: Csók István) VÖRÖS CSILLAG (Lenin krt. 45.) prof. f5. h7, 9. VÖRÖS­MARTY (Üllői út 4. nyitott tető) prol. f16, f­2, f2, f4, h6, 8.— KOSSUTH (Váci út 14. nyitott tető) prol. 4, n7, f9, RÁKOSI MÁTYÁS KULTÚRHÁZ (József Attila tér 4.) n6, f8, szerda szünnap. — A KULMI ÖKÖR: SZIKRA (Lenin krt. 120. nyitott tető) prol. 4, n7, f9, CORVIN (Kisfaludy köz) prol. f6, f­7, 9, MUNKÁS (Kápolna u. 3/b.) 14. h6, 8, RÓZSA FERENC KULTÚRHÁZ (Gorkij fasor 50.) 14. 1­7 — KOMÉDIÁSOK: SZABADSÁG (Bartók Béla út 64.) 4. n7. 19. — A 3 LAMBERTI (kísérőműsor: Veszélyes lejtő): BEM (Már­tírok útja 5/b.) 10. 12. 2, 4. n7. 19. — ELSŐ SZÁMÚ KÖZELLENSÉG (16 éven felülieknek): MÁJUS 1 (Mártírok útja 55.) 4. 17. f9. SZI­GET (Margitsziget) 6 óra. — ELADÓ KÍSÉRTET (kísérőműsor: Szán­kó)- SZIKRA (Lenin krt. 120. nyitott tető) csak délelőtt fl0. fl2. h2. SZABADSÁG (Bartók Béla út 64.) csak délelőtt fl0. fl2. h2. — FIAM LET: UGOCSA (Ugocsa u. 10, nyitott tető) 13. 16. f9. ADY (Ta­nács krt 3.) 3. 6, 9 MOM KULTÚROTTHON (Csörsz u. 18.) 15-én 6. 9. — ISTEN HOZTA MISTER MARSHALL (16 éven felülieknek, ki­­sérőműsor: Aggtelek): BÁSTYA (Lenin krt. 8.) hlO, 12. 13. f5. h7, 9 — ÉSZAKI ROBINSONOK: GORKIJ (Akácfa u 4.) 8 óra (orosznyelvű előadás). — 1. Magyar hír­adó, 2. Több fényt. 3. Magyarország— Skócia 3:1 (prol.), 4. Helyiipari vásár: HÍRADÓ (Lenin krt. 13.) Reggel 9-től este 11-ig folytatólag. — Harc a sinekért (kísérőműsor: Mindennapi történe­tek): TANÁCS (Szt István krt. 10.) prol 10. 12, 13. t6. h7, 9 — Díszelőadás: GORKIJ (Akácfa u. 4.) f4, h6. — Anna a férje nyakán: SPORT (Thököly út 56.) 4. n7, f9. — Taxi úr (kísérőműsor: Szivár­ványtól a csillagokig): BETHLEN (Bethlen Gábor tér 3.) 3. hétre prof . n7 f9. — Liliomfi: BÁNYÁSZ (József krt. 63.) prol .-terem­ 4. n7­­f9.­ • RÁKÓCZI (Rákóczi út 63.) prol. hlo. 12. n3. 15. h7.9. BÉKE (Mautner Sándor u. 48, nyitott tető) 4. 6. 8. — Császár pékje: BA.VY­ASZ (József krs 63.) B-terem 14. h6. 8. — Köszív: CSO­KONAI (Népszínházi u. 13.) 10 12. 2. 4 . 8. — Jelzőtűz: VERSENY (Pataki István tér 14.) 16. h8. — Bátor emberek: MARX (Landler Jenő u. 39.) h4, 6, n9. HONVÉD (Rákóczi út 82.) fn­, fl. 13. f6. f7. f9. — Tartalékjátékos (kísérőműsor: Az élet nyomában): MÁTRA (Lenin krt. 39.) 10. 12, 2, 4, 6, 8. — JÓZSEF ATTILA (Kálvária tér 7. nyitott tető) f4. h6. 8. — Hűség próbája: ÓBUDA (Selmezi u. 14.) 4, n7. f9. HALADÁS (Bartók Béla út. 123.) f4. hó. 8. — Köpenicki kapitány: TINÓDI (Nagymező u. 8.) f4, hó, 8. — KULTÚR (Kinizsi u. 28.) f4. hó. 8. — Rigoletto: ZRÍNYI (Lenin krt. 26.) fn­. fi, f3, fo. fz, f9. — A bátorság iskolája: IPOLY (Hegedűs Gyula u. 65.) 4. n7, f9. — Hintónjáró szerelem: ÚJLAKI (Bécsi út 69.) f4, hó. 8. ÉVA (Erzsébet királynő útja 36/b.) f4. h6. 8. — Egy nyáron át táncolt (16 éven felülieknek): TÁTRA (Üllői út 63.) f4. hó. 8. — A tér: OTTHON (Beniczky u. 3—5.) f4. h6. 8. ALKOTÁS (Alkotás u. 11.) 10. 12. 2. 4. n7. f9. — Verdi: ELŐRE (Delej u. 41.) f6. h8. DIADAL (Krisztina krt. 155 ) prof. 4. n7, f9, VASVÁRI (Kerepesi út 44.) h4. hó. 8. — Egy évezred Mexikóban (16 éven felülieknek, kísérőműsor: Mi történt Marencsával): HA­ZÁM (Váci út 150.) 4. n7, f9 — Senki nem tud semmit: ÁRPÁD (Kerepesi út 146.) n6, f8. — Három testőr: NAP (Népszínház u. 18.) f4. hó. 8. — Milliomos úr szerelmes: PETŐFI (Pongrácz u. 9.) f6. h8. — Költemény a szerelemről: MÓRICZ ZSIGMOND KULTÚR­OTTHON (Jókai u. 2.) f6. h8. Terrorper a ném­et—Szovjet Baráti Társaság vezetői ellen BERLIN, június 14. A Karlsruhe­i szövetségi bí­róság 6. számú büntetőtanácsa megkezdte Georg Gampfer, a nyugat-németországi Német— Szovjet Baráti Társaság főtit­kára és két vádlott-társa ügyé­nek tárgyalását. Az ügyészség a német és a szovjet nép kö­zötti barátság propagálása miatt „államellenes összees­kü­­vés előkészítésének“ bűntetté­vel vádolja Gampfert és tár­sait. (MTI) KÉSZPÉNZÉRT VÁSÁROLUNK Használt bútorokat, (iro­dait is), kombinált szekrényt, hálószobát, egyes és páros szekrényt, ágyat, rekamiét, sezlont, matracot stb. Lev.-lap vagy telefonhívásra házhoz megyünk. TELEFON: 341-746 Használtcikk KTSZ. Központ: IX. Üllői út 113/B. Cím fiókboltjainkban is le­adható: VI. Aradi u. 16. VI. Bajcsy-Zsilinszky út 33. VII. Tanács krt. 11. VII. Landler J. u. 47. VIII. Kun u. 12. VIII. József krt. 59—61. VIII. Népszínház u. 20. VIII. Teleki tér 7. IX. Üllői út 107. „Nekem jólesik, ha kapok egy dalt...*' A kultúragitáció problémái a Magyar Acélárugyárban Legyen vagy ne legyen kultúragitáció? S ha kell, mi­lyen legyen az? Sok üzem­ben vitatkoznak erről, bár lé­nyegében mindenütt elismerik: az üzemi kultúrmunkának­ a dolgozók művelődését, politi­kai fejlődését kell segítenie. A ..hogyan“ "kérdés azonban még nyitva van. A Magyar Acélárugyár kul­­túrmunkásai is ezzel a kérdés­sel vesződnek. Hogyan agitál­janak a termelés, a művelődés és a politikai nevelés frontján egyszerre, amikor „a dolgozó­kat csak a szórakozás érdekli“. Ez a felfogás helytelen, mert szembeállítja a szórakoztatást a politikai tartalommal. Ez a „cs­ik szórakoztatni“ a dolgozók igényeit és érdekeit támadó nézet a jóhiszeműek között is elbur­jánzott. Ez a nézet uralkodik a csasztuska-brigád körüli fel­fogásban is. A Magyar Acél­árugyárban így „magyarázzák“ a brigád felbomlásának „elvi“ okát: „számtalanszor előfor­dult, hogy a csasztuska-brigád annak idején lement a mű­helybe, s ott köszöntötte a jól dolgozókat. A brigád megállt a kijelölt gép mellett, az ün­nepelt meg sehol, mintha a föld nyelte volna el. Nem kell a köszöntő a kutyának sem, s ami nem kell, az ne is legyen“. Valóban, nincs szükség a kultúragitáció e fajtájára az üzemben? Forduljunk felvilá­gosításért a legilletékesebb személyekhez. Radics István kétszeres sztahanovista prés­kovács már jónéhány köszön­tőt kapott a gyárban. A „nyug­hatatlan“ fiatalember mindig valami újításon töri a fejét. Elve, ésszel dolgozik az ember. Eddig ötven újítását fogadták el. Mi az ő véleménye, hasz­nos-e, vagy haszontalan a ver­ses köszöntő? — Nekem jólesik, ha kapok egy dalt... — no, nem itt, a műhelyben munka közben, mert az zavar­ó, utána meg­nő az emberben a buzgalom. Minél többen hallják a nekem szóló köszöntőt, annál büsz­kébb vagyok. Hogy mit érez a másik, amikor az én fülembe húzzák, azt én nem tudom ... Radics István saját érzései­ről, véleményéről beszél. De így érez, így gondolkodik min­den dolgozó. Szeretik és meg­becsülik a rigmus-brigádot, ha szép és magvas műsorral ked­veskedik. Az is természetes, hogy az unalmas, agyoncsépelt verklidal elől mindenki mene­kül. Egyetlen dalos se kedvet­­lenedjék el, ha valaki netán mégis szégyellős, vagy éppen nem esik jól az a rigmus, amely bírál.­­ A háromfelvonásos, látvá­nyos operettek vagy a klasz­­szikus vígjátékok előadása minden alkalommal óriási si­ker. A színjátszók örömmel vállalják a szerepet a Figaro házasságában, az Úrhatnám polgárban, mert a dolgozók ki­törő tapssal jutalmazzák a já­tékot. De nem lehet állandóan csak operettet, csak klasszikus darabot játszani,­ nemcsak azért, mert költséges, politikai­lag is helytelen. A termelésre serkentő, a mi életünkről szóló darabok azonban unalmasak, sematikusak. A színjátszó kín­lódik a próbákon, s a bemuta­tón taps nélkül hullik le a füg­göny. Nem csoda, ha lohad a lelkesedés — így beszélnek er­ről a gyárban. Pedig ha valahol, hát a Ma­gyar Acélárugyárban szeretik a kultúrmunkát. Volt idő, amikor nem ismertek fáradságot, egész heti munka után vidékre is mentek. Játszottak tűzzel­­névvel, az első előadás színhe­lyét olykor maguk hozták rendbe , söpörtek, takarítot­tak, barkácsoltak, székeket ci­peltek, csakhogy sikerrel jár­jon útjuk. Most meg a kultúr­­munka már nem forradalmi hőstett, „kötelező­ szagú“ lett... Nem mondhatjuk, hogy a kultúrfelelős, Jákli Ferenc, Takács Károly művészeti fele­lős, vagy Buzgó Sándor, a kultúrcsoport gazdasági fele­lőse és a többi aktivista nem csügg teljes szívével a kultúr­­munkán. Szeretik és csinálják is dolgukat becsülettel. Csak a bizonytalanság elveszi ked­vüket. A bizonytalanság egyik okát Takács Károly magya­rázza meg: — Nem tudjuk, mi­kor játszunk megfelelő dara­­bot. Minden műsorunkat köz­­vetlen feletteseink vizsgálják meg, s csak az engedélyezés után fogunk munkához. Né­hány hónap múlva azonban kiderült, nem voltunk politiku­sok, s megrónak bennünket. Jó lenne, ha végre tisztáznák, mi a helyes és mi nem. A párt és az állam erős kéz­­zel fogott ehhez a tisztázáshoz, amit Takács Károly jogosan követel. De ehhez a munkához az üzemi aktivistáknak is se­gíteniük kell. Harcolniuk kell azok ellen a jobboldali nézetek ellen, amelyek szerint csak a könnyű műfaj elégíti ki az üzemieket, az operett, a kaba­ré, a kispolgári giccsek és így tovább. Az „eszi, nem eszi —■ neon kap mást“ alapon a dol­gozók valóban megnézték, s meg is tapsolták az előadáso­kat. De jól emlékeznek a kul­­túraaktivisták arra az időre jó, amikor a fordulatos, izgalmas egyfelvonásos üzemi tárgyú darabok a tartalmas, művészi igényű művek még nagyobb sikert arattak. A dolgozók szívesen elmentek a rendezvényekre, mert újat láttak, hallottak, nem agyon­csépelt tréfákat, kabaréjelene­teket, amelyek már az ember könyökén nőnek ki. Takács elvtárs is elismeréssel nyilat­kozik azokról az előadásokról. Véleménye szerint, ha a mű­sorfüzetekben hasznos és szép darabokat találnak, akkor nincs szükségük az agyonját­szott, agyonnyúzott darabok­ra, vagy kabarétréfákra. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a Népművelési Minisztérium nemrég ismételten felhívta az írókat: segítsenek az üzemi színjátszó­ csoportokon. Remél­jük, az eredmény nem késik. Az üzemi kultúrmunka je­lentőségét és fontosságát tíz év tapasztalatai bizonyítják. Építő munkánk további szaka­szaiban is szükségünk van er­re a munkára. Mert a művelő­dés, az új ember kovácsolása nemcsak az üzemen kívül tör­ténik — munka közben is, a műhelyekben, a gépek mellett, B. A. Meg csalt Boross Géza Sajátos humorú, sajátos ízű művészt veszített el a pesti ka­baré június 13-án: a 69 éves Boross Géza, a Magyar Nép­­köztársaság érdemes művésze meghalt. Halálával a magyar kabaré hőskorának egyik legjellegze­tesebb alakja távozott közü­lünk. A felszabadulás után a Kamara Varieté, majd később a Vidám Színpad tagjaként fá­radhatatlanul mulattatta, szó­rakoztatta a közönséget. MEGNYÍLT A BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ VÁLLALAT LAKBÉREMHÍSZ VÁSÁRA A VÁROSIIG­!­I ROMÁN KIÁLLÍTÁSI PAVILONBAN Eladásra kerülnek: búto­rok, festmények, szőnye­gek, faragványok, porce­lánkészletek és figurák, va­lamint egyéb lakberendezé­si tárgyak. Felvilágosítás és címfelvé­tel: 187—940 telefonon a Bi­zományi Áruház V. köz­pontjában 8—fél 5 óráig minden munkanapon. Eladó bútorait lakásáról közvetlenül a vásárra szál­lítjuk! KEDD, 1955. JÚNIUS 14. ,,Príma, békebeli áru“ Találkoztak-e már mozgó könyvkereskedővel? Jelleg­­zetessége: üzletét állan­dóan magával hordja, helyét szüntelenül változ­tatja. Engem a sors egy esz­presszóban hozott össze ve­le. Ez történetesen kister­metű, szürkehajú, sovány és foghíjas ember volt, s barna lódenkabátot viselt. De bizonyára akadnak kö­zöttük magasak, kövérek és épfogúak is. Látva „intelligens“ arcki­fejezésemet — ezt ő mond­ta, — olcsó áron „régi, jó könyveket“ kínált. Mind­járt mellém is ült, s kipa­kolta a raktárt. Óvatosan előhúzva táskájából Bet­­tauer: Asszonyfaló, Földi Mihály: A viszony, A lá­zadó szűz, Machard: Az ál­mok asszonya című kötetét stb. — És jók ezek? — kér­deztem gyanakodva. — Uram, ezek a legjobb írók! Márkásak, s mind príma, békebeli áru! Külö­nösen ezt a Machardot ajánlom, mert nagyon ked­ves, szívbemarkoló törté­net, — duruzsolta a fülem­be titokzatosan. Rekedt hangja volt. — Már hallottam róla — mondtam az üzlet reményé­ben lelkesen előrehajló em­berkének, s belelapoztam a regénybe. Az álmok asszonya Jean nevű fő­hőse belefárad a szerelembe, s elhatározza, hogy öngyilkos lesz egy pá­­rizskörnyéki hotelszobá­ban. Már javában készülő­dik, smirglizi a revolverét, fogat mos, amikor belép az ajtón az álmok asszonya, akivel néhány mámoros órát tölt együtt. — Valóban kedves törté­net lehet — jegyeztem meg. — Uram! Tudja maga, hogy állandóan milyen mozgalmas ez? (Mi az, hogy mozgalmas? És mi mozog állandóan? Az író, vagy olvasás közben a könyv?) — És szüntelenül mélyen jár a regényben!... — ka­pacitált tovább. (Ez mégis csak az íróról beszélhet). Úgy látszik, észrevette, hogy érvelése nem győzött meg túlságosan, s újult erő­vel folytatta: — És tele van bonyoda­lommal, izgalommal, meg­oldással! És gyönyörű kife­jezései vannak, amelyekkel bereflektorozza az egész könyvet... — hadarta. Szerettem volna még megkérdezni tőle azt a ref­lektorozást ... Vajon ez azt jelenti-e, hogy éjjel, lámpa nélkül is olvashatja az em­ber a könyvet? De nem akartam túlfeszíteni az ide­geit. 28 forintról úgyis már 25-re engedte le „csak ne­kem“ a könyv árát. — Még gondolkozom raj­ta, hogy megvegyem-e —, mondtam neki, s kezdtem feljegyezni az asztalra ki­rakott többi remekmű cí­mét és íróját: Fayard: Sze­retni gyötrelem, Bozzay Margit: Tizenötéves fele­ség, Pinkerton: Asszony a vadonban, Zane Grey: A végvidék légiója, Pitigrilli: Kokain, Dekobra: Seliman herceg. Gyanakodva pislogott fe­lém. — Felírom magamnak az írók neveit — mondtam —, hogy ha visszajövök, tud­jak választani közülük. — Akkor írja fel ezt a Norrist is. Egyszer minde­nért fizetni kell. Nagy író, remek könyv! — biztatott. Felírta«*. Hátha lesz va­lami eredménye. Kemény György

Next