Esti Hírlap, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-20 / 197. szám

Budapest harmincötezer lakást kap az ötéves tervben Kijelölték az új lakótelepek és a nagyobb építkezések helyét . Nagyarányú lakásépítési program a vidéki városokban lakás épül. Ez e­nnyit jelent, hogy 1975-ig minden arra igény­ lakásépítési tervben egymillió Az Országos Tervhivatalban a lakásépítkezésekről tájékoz­tatták az Esti Hírlap munka­társát 1950-től 1959-ig Magyar­­országon mintegy 300 ezer la­kás épült, ebből Budapesten több mint 56 ezer. Az évtized alatt épült lakások mind mo­dernebbé és kényelmesebbé váltak. 1950-ben a lakások 17 százalékába volt bevezetve a folyóvíz, 7,8 százalékába a gáz, 46 százalékába a villany, s a lakások 10,1 százalékában volt fürdőszoba. A tíz év alatt épült lakásoknak már 42 százalékában van víz, 17 százalékában gáz, 69 százalékában villany és 38 százalékában fürdőszoba. A második ötéves tervben 250 ezer lakás épül. Budapest mintegy 35—36 ezer lakást kap. Az állami erőből épülő lakások 70 százalékában fürdőszoba lesz, a többiben pedig hideg­­melegvizes zuhanyozófülke. Az állami lakások 40 szá­zalékát beépített konyhá­val, 45 százalékát pedig be­épített szekrényekkel lát­ják el.­­A lakások 60 százalékába be­lezetik a központi fűtést. Mint­egy 25 ezer állami lakás közép­blokkból épül, ezeknél az épít­kezés üteme gyorsabb lesz. Az állami lakások 80 százalékát lakótelepe­ken, 26 százalékát pedig foghíjas telkeken építik fel. A második ötéves tervben épülő állami lakások átlag­­területe 48 négyzetméter lesz, a hároméves tervben épülő 43 négyzetméteres lakások he­lyett. A terv szerint a jelenleg használt parkettről­ fokozatosan át kell térni a tisztább, gazdaságosabb műanyag-padló burkoló­anyagokra. A terv előírja, hogy a jelen­legi gyakorlattól eltérően a la­kások többségét a második és a harmadik negyedévben, tehát a nyári időszakban kell átadni. Budapesten a második ötéves tervben a legtöbb lakás — öt­ezer — az Üllői úton épül. Ezzel azonban az Üllői úti la­kótelep építése még nem feje­ződik be. Mintegy 1600 lakás­sal tovább épül a lágymányosi lakótelep. Az Árpád-híd pesti hídfőjénél 3200 lakással megkezdik az új lakónegyed építését Tovább épül a Bécsi úti lakó­telep is, itt mintegy 800 új lakást adnak át a második öt­éves tervben. 1961-ben befeje­zik a Nagy Lajos király úti és a Csepel csillagtelepi építkezé­seket Mintegy ezer lakásos lakó­telepek épülnek a Csalogány utcában, Óbudán, az Árpád fe­jedelem útján, Újpesten az Árpád úton, a Ferencváros dé­li részén, Kőbányán a város­­központban, Kelenföldön a Té­tényi úton — előreláthatóan a kórház környékén —, a Kacsóh Pongrác úton és Pestlőrincen a Vöröshadsereg útján. A lakásépítés vidéken is je­lentős lesz. Szegeden 1900 lakás épül, nem lakótelepeken, hanem a város foghíjas telkein. Pécsett két nagyobb lakótele­pet létesítenek, az egyiket mintegy 800 lakással, a déli, a másikat 700 lakással a nyugati városrészen. Ezenkívül Pécs- Meszesen még 200 lakást ad­nak át a második ötéves terv­ben. Debrecenben a libakerti lakótelepien épül 1500 lakás, a Kossuth utcai lakótelepien 500, a Vörös Hadsereg úti lakó­telepien 400, a Béke útin p­edig 300 lakás. Miskolcon 4500 lakás épül, ebből a Kilián déli lakótelepen 2000, a Selyem­rét északi lakótelepen pe­dig 200 lakás készül el a második ötéves tervben. Győrött 2500, Sztálinvárosban 3500 lakás épül. Ismeretes, hogy a 15 éves jogosult család lakáshoz jut. Az egymillió lakásból 600 ezer állami erőből épül. A tizenöt­éves lakásépítési terv előírja, hogy az állami erőből épülő lakásoknak legalább egy har­madát — mintegy 200 ezer la­kást — szövetkezeti, illetve öröklakásként kell felépíteni. Balogh László Elkészült az Építésügyi Minisztérium tervjavaslata Száztízezer lakást építenek az állami vállalatok — Csaknem felére csökkentik az építési időt — Nagyarányú gépesítés Az Építésügyi Minisztérium a vállalatok kezdeményezéseit, észrevételeit felhasználva, befejezte a tárca második ötéves tervének kidolgozá­sát. Ebben — mint az MTI jelenti — a minisztérium vállalta, hogy az eredetileg tervezetthez képest 1965-ben 700 millió fo­rint értékben épít több léte­sítményt. Vállalták azt is, hogy a tervidőszakban mintegy 500 millió forint értékű anyaggal termelnek többet a korábban előirányzottnál. Mindezt úgy érik el, hogy hatékonyabban használják fel a tárca rendel­kezésére álló beruházási esz­közöket. A minisztérium tervezete 110 ezer lakás felépítését javasolja állami kivitele­zésben a második ötéves terv idején. A szövetkezeti lakásépítést a jelenlegi 16-ról 38 városra ter­jesztik ki. Mindenütt terveznek ilyen építkezést, ahol 24 vagy ennél több jelentkező kéri a lakásszövetkezet megalakítá­sát. A tervidőszakra 45 600 szövetkezeti lakás felépítését irányozták elő. Ebből Budapestre 21 500-at terveznek, s az országban nyolc nagyváros lesz, ahol több mint ezer szövetkezeti lakást építenek. A javaslat szerint az összes épülő lakások közül 66 ezer lakás konyhájában és 53 ezer fürdőszobában szerelnek fel gázt Ahol központi fűtés van, mindenütt gondoskodnak villany- vagy gázbojleres me­legvíz-ellátásról. A nagy lakásépítési, vala­mint az ipari, a mezőgazdasági és a kommunális beruházások feladatainak megoldására a minisztériumi építőipar az ideihez képest 62 szá­zalékkal növeli termelését. Korszerű szervezési és építés­gazdasági intézkedésekkel ha­tékonyabbá teszik a műszaki fejlesztést. Széles körben al­kalmazzák majd a nagyipari munka módszerét, a folyama­tos építési eljárást. Kiterjed­tebben hasznosítják az ipari hulladékanyagokat, kohóhalosainkból például 37 ezer lakás elkészítését tervezik. Jelentősen gépesítik az építke­zéseket. Új gépek vásárlására mintegy 2 milliárd forintot fordítanak, ezzel majdnem há­romszorosára növekszik az épí­tőipar jelenlegi gépállománya. Az ötéves terv végére a mun­ka termelékenységét 41,5 szá­zalékkal növelik. Ezzel, vala­mint a beruházások előkészí­tésének meggyorsításával és más intézkedésekkel elősegí­tik, hogy a tervidőszakban csaknem felére csökkenjék a létesítmények átlagos építési ideje. A NYOMOR­ÚSÁG KÖNYVE Kötet a múlt bizalmas aktáiból a munkáséletről — Létminimum alatt — Miből tellett volna könyvre, mozira? — Újságolvasás, borotválkozás felesleges — Kicsaphatjuk őket a sovány legelőre — javasolja vitéz Kozma Az üzemek államosításáig minden nagyobb gyárban volt egy megközelíthetetlen, bezárt szoba, ahová külön engedély nélkül csak az igazgatóság tag­jai léphettek be. Itt őrizték az iratokat, a minisztériumok és állami hatóságok leiratait, az érdekképviseleti, szervek bizal­mas tájékoztatásait, a munkás­­mozgalmi vezetőktől kapott rendőrségi jelentéseket és a besúgók feljegyzéseit. Az álla­mosítás után a kisajátított üze­mek archívuma a Központi Gazdasági Levéltárba került, feldolgozásra. A legérdekesebb okmányokról a Kossuth Kiadó és a Művelődésügyi Miniszté­rium levéltári központja közös kiadásában megjelenő sorozat egyik legérdekesebb kötete tá­jékoztat. „Magánügy“ Kővágó László, a kötet szer­zője, sokpecsétes, gépelt okmányt olvas: „T. Cím! Mel­lékelve van szerencsénk az 1939. évi működésünkről szóló, a teljes ülés elé terjesztendő igazgatósági jelentést megkül­deni. Tekintettel arra, hogy az évi jelentésünkben közölt ada­tok némelyike esetleg a mun­kásoknál vagy tisztviselőknél nyugtalanságot válthatna ki, jelentésünket kettős boríték­ban,­­magánügy, sajátkezű fel­bontásra’’ jelzéssel küldjük, és tisztelettel kérjük, szíveskedje­nek bizalmasan kezelni, illet­ve zár alatt tartani.’’ Ez a levél kísérte a Gyáriparosok Orszá­­­­gos Szövetsége munkaügyi kér­­­­désekkel foglalkozó szervezeté­nek, a Magyar Munkaadók­­ Központjának 1939. évi jelen­tését, amelyet minden nagy­üzemnek megküldtek. A je­lentésből a tőkés kizsákmá­nyolás fokozódó mohóságára, törvényeket kijátszó gátlásta­lanságára derült fény. Ezért kellett kettős borítékba zárni, rejtegetni a munkások és tisztviselők elől. Nők és fiatalok Az egykori állapotokról pon­tos számításokat és hivatalos okmányokat közöl a megjelenő­­ dokumentumkötet. Olvashatjuk­­ benne Bornemissza Gézának, Horthy iparügyi miniszterének beszámolóját, amely a minisz­tertanács ülésén, 1938. augusz­tus 13-án hangzott el. A mi­niszter bejelentette, hogy „munkavállalóink 63 százalé­ka kevesebbet keres havi 76,80 pengőnél". Beismerése hiteles­ségét kétségessé teszi, hogy a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara archívumában megtalált OTI-számítások sze­rint az iparban dolgozók átlagos heti bére 1937-ben csak 1110 pengő volt. üzemi fizetési lis­ták adatai bizonyítják a nők és a fiatal munkavállalók hátrányos helyzetét. Ugyan­azért a munkáért a férfiak 30— 40 százalékkal több fizetést kaptak. Egyházi adó Egyes iparágak néhány száz szakmunkását a tőkések vi­szonylag elég jól megfizették, a nagy többség azonban heti 15—25 pengős béreken tengő­dött. Az alacsony béreket is megrövidítette a sok levonás. A Duna Gőzhajózási Tár­saság pécsi bányaigazgató­ságának üzemeiben pél­dául az igazgatóság fenn­maradt jelentése szerint, kereseti adót, rokkantjárulé­kot, egyházközségi adót, beteg­­biztosítási járulékot, nyugbér­­járulékot vontak le, s a szer­számjavítás költségeit is meg­fizettették a bányászokkal. Ezenkívül minden bányásztól műszakonkint még 5 fillér úgynevezett lámpatöltési díjat is levontak. A Salgótarjáni Kőszénbánya üzemeiben mű­szakonkint 12 fillér volt a „vi­lágítási hozzájárulás". Szórakozás? 1930-ban a szaktanács létmi­nimum-számítása egy öttagú munkáscsalád megélhetésének minimális heti költségét 73,95 pengőben jelölte meg. Hasonló számításokat az Iparügyi Mi­nisztérium is végzett. Hivatalos adatokból következtethetünk tehát a harmincas évek rend­kívül alacsony életszínvonalá­ra. Amikor a Gschwindt-gyári munkás 21,80, nehéziparban dolgozó társa 30 pengő körüli bért vitt haza hetenként, a lakbér, a budapesti szoba-kony­­hás lakás bére másfél-kétheti munka díját vitte el. Akkori­ban az öttagú család négy tag­jának kellett dolgoznia ahhoz, hogy elérjék a hivatalosan meghatározott létminimumot, pedig ez a minimum semmifé­le kulturális kiadást nem fede­zett. A szakszervezet listáján is hiába keressük a könyvre, vagy mozira fordítható összeget, az Iparügyi Minisztérium számítá­sából pedig az újságra és bor­bélyra költhető p­énz is hiányzik. Az ellenforradalmi rendszer iparpolitikusai az új­ságolvasást és a borotválkozást nem tekintették alapvető szük­ségletnek. A legtöbb munkáscsalád jö­vedelme nem érte el a megálla­pított létminimumot. A hiányt megkoplalták, és lemondtak a ruházkodás elemi igényeiről is. Miközben Európa valamennyi országában bevezették már a nyolcórás munkaidőt, Magyar­­országon általános volt a 10— 12, sőt, a 14 órás munkanap. Bornemissza Géza iparügyi mi­niszter a harmincas évek köze­pén kérdést intézett a nagyüze­mek vezetőihez: látnak-e lehe­tőséget a nyolcórai munkaidő bevezetésére. A tőkések egyön­tetű nemmel válaszoltak, s cá­folták azt a „hiedelmet”, hogy a munkaidőcsökkentés javít a termelés minőségén, termelé­kenységén és csökkenti a mun­kanélküliséget Nyugdíj Nem is került sor soha a kapitalista Magyarországon a nyolcórás munkaidő bevezeté­sére. Az 1937-ben elfogadott törvény végrehajtási utasítása egy sor kibúvót hagyott, s a gyárosok éltek a lehetőséggel. 1930-ig alig néhány iparágban vezették be a rövidebb munka­időt, amikor pedig kitört a há­ború, a hadiérdekre hivatkoz­va ezekben az üzemekben is visszatértek a 10—12 órás mun­kanapra. Elszabotálták a nyug­díjtörvényt is. Az állam meg­tagadta a törvény beiktatáskor megígért támogatás folyósítá­sát. 1939-ben a különböző meg­szorítások és csalások után mindössze 4916 ipari munkás kapott az országos társadalom­­biztosítási alapból nyugdíjat. A Horthy-rendszer tanonc­­politikáját vitéz Kozma Ferenc nyugállományú altábornagy, a Magyar Optikai Művek el­nöke jellemezte igen hatásosan. Az elnök a Társadalmi Egye­sületek Országos Szövetsége ipari szakosztályának tanonc­­neveléssel foglalkozó ülésén ezt mondotta: „Bocsánat a ta­lán durvának látszó hasonla­­tért, de találó. Az erős csikónak is válogatott, legillatosabb szé­nát és legtartalmasabb zabot adunk, de ha ezt megtettük, később aggodalom nélkül ki­csaphatjuk sovány legelőre.” Ezt a sovány legelőt szánta a tőkésrend az egész magyar munkásosztálynak. Dersi Tamás Szombat du. 1 órakor : GALOPP ! VERSENY ! Vasárnap du. 2 órakor­­ IIGETŐ ! VERSENY: alkotmány­ díj ! JÓ LENNE BEVEZETNI (Szűr Szabó József rajza) Hétfőn megkezdik a Tolbuhin körúton a sínek átépítését Megszüntették a teherautóforgalmat a Szabadság-hídon és a Kálvin téren Tegnap este átadták a for­galomnak a Népköztársaság útja átépített szakaszát. A ko­csiút teljesen korszerű, a be­épített sárga jelzősávok akár húsz évig is állják a kerekek ostromát, nem kell majd fes­teni, javítani. Ezután az épí­tők a gyalogutak átépítésének fogtak, amely részben beton­ból, részben aszfaltbetonból készül. Ezt a munkát előrelát­hatóan október vége felé befe­jezik. Ezzel egy időben az Elektromos Művek dolgozói megkezdték a lámpatartó osz­lopok felállítását. Az ünnepek után, hétfőn délután a Fővárosi Vasútépítő Vállalat munkásai a Tolbuhin körúton megkezdik a villamosvágá­nyok korszerűsítését. A Szabadság-híd és a Calvin tér között is úgynevezett fél­­merev rendszerű villamossíne­ket építenek, azaz a sínek alá hosszirányban vasbeton geren­dák kerülnek, és a rázkódás csökkentésére gumibetéteket alkalmaznak a sínek alá. Hét­főről keddre virradó éjszaka sor kerül a Tolbuhin körúton az úttest elzárására, és ettől kezdve több mint egy hónapon át a villamosok kivételével minden egyéb jármű csak ke­rülő úton juthat a Szabadság­­hídra, illetve a híd felől jövet a Calvin térre. Egyidejűleg a Tolbuhin körúton átépítik a csatornákat, s ez is szükségessé teszi, hogy a járműforgalom elöl az utat elzárják. Az autóbuszok és személy­­gépkocsik útvonala augusztus 23-tól kezdve a következőképp változik meg: Buda felé a 7 és 7/c jelzésű autóbuszok az Egyetem utca, Irányi utca, Vá­ci utca, Dimitrov téren át ha­ladnak a Szabadság-hídra. Pest felé a 7 és a 7/c autóbu­szok a Szabadság-hídról jövet a Csarnok téren, a Gönczi Pál utcán, a Szamuely utcán és a Calvin téren át közlekednek. A 8 és 8/a autóbuszok útvonala Buda felé a következő: Ma­dách tér, Engels tér, Vörös­marty tér, Váci utca, Dimitrov tér, Szabadság-hídon át. Meg­állóik a Váci utcában azono­sak a 2-es és 15-ös autóbuszok megállóival. Pest felé a 8-as és a 8/a autóbuszok útvonala megegyezik a 7 és 7/c viszony­latok útvonalával. A 15-ös autóbusz a Boráros tér felé az Egyetem utcán, Kecskeméti ut­cán, Calvin téren és Ráday ut­cán át közlekedik, a Victor Hugo utca felé azonban útvo­nala nem változik. A fővárosi tanács közlekedé­si igazgatóságának döntése ér­telmében a Tolbuhin körúti vágány­­építési munkálatok kezde­tétől tilos a Szabadság-hí­don és a Calvin téren a tehergépkocsik átmenő forgalma. Ez a rendelkezés előnyösen te­hermentesíti majd a Szabadság­odat és a Calvin teret. Augusztus 23-tól kezdve a te­herautók Budáról Pest felé a Móricz Zsigmond körtér, Ka­rinthy Frigyes utca, Petőfi-hí­­don át — a Nagykörúton a Bérkocsis utcáig — közleked­hetnek. Pestről Buda felé­­pe­dig a Kiskörúton, Bródy­ Sán­dor Utcán, Nagykörúton és­ Pe­­tőfi-hídon át. A tehergépko­csik igénybe vehetik a pesti és budai rakpartokat is. Az ünnepek után megkezdik a Krisztina kör­úton is a villamosvágá­nyok korszerűsítését, körülbelül 400 méter hosszú­ságban az Attila utca és a Ma­gyar Jakobinusok tere közti szakaszon. Itt — bár az úttest kockakő burkolatát is kijavít­ják — az építkezés ideje alatt mindvégig fenntartják a for­galmat. Értesülésünk szerint a két nagyszabású vágánykorszerűsí­tési munka után sor kerül a Nagykörút és Üllői út keresztezésénél a vágá­nyok átépítésére. Végül jelentjük, hogy augusztus 20-án átadják a for­galomnak a Bocskay út máso­dik úttestét, s ezzel a Nagy­körút budai folytatásaként a Petőfi­ hídtól — a Bocskay út és a Karolina úton át — a Vil­lányi útig kétpályás úttest áll rendelkezésre. Pakots György Este 10-től ismét műsor a Corvin Áruház Éttermében! jj „Kinn vagyunk a viccből“ !! Fellépnek: !! LUKÁCSI MARGIT KARDOS MAGDA ERDŐDI KÁLMÁN lj PALOTÁS IMRE ' Konferál: Jancsó Péter­­ Kísér: Len Hughes és zenekara ' TÁNC! jj

Next