Esti Hírlap, 1961. április (6. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-13 / 86. szám

Az első világ­vis­zhang újabb beszámolókat a „Vosz­­tok”-ról. — A váratlanság erejével hatott a „Vosztok” fellövésé­nek híre, pedig már régóta vártuk ezt a napot, s az utóbbi időben már bizonyosak vol­tunk benne, mi, az idősebb korosztály képviselői is, hogy megérjük. Nagy büszkeség, igen jó érzés tudni, hogy honfi­társaim, szovjet tudósok küld­ték az ismeretlen világűrbe az első embert. — Most a Lenin-díj Bizott­ság üléséről jövök, amely a ki­tűzött tíz óra helyett csak fél tizenkettőkor kezdte meg ta­nácskozását. Útközben „elfog­tak’­ a rádiósok, most pedig, amikor az önök telefonhívása csengett, egy cikket írtam ame­lyet a Pravda holnapi száma közöl majd. Persze, nagyon lassan megy az írás, szünet nélkül telefonálnak, kérdezik a legkülönfélébb helyekről, hogy mit tudunk Gagarinról. Úgy tudom, hamarosan Moszkvába jön Jurij Gagarin, s akkor majd többet tudunk róla. A je­lekből ítélve, hatalmas nép­ünnep lesz az a pillanat, ami­kor a történelem első űrhajósa hazánk fővárosába ér. A világűr meghódításának szovjet programját jellemezve Aszlatjan emlékeztetett arra, hogy már majdnem az első mesterséges holdak felbocsátá­sa óta vita folyt szovjet és ame­rikai szakemberek között, hogy nehéz, vagy könnyű szputnyikokat bocsássa­­nak-e fel. Most már valószínűleg senki nem kételkedik abban, hogy a tudósok csak a nehéz mester­séges holdak felbocsátásával kaptak lehetőséget a világűr tanulmányozását célzó átfogó program megvalósításához. Aszratjan professzor rámu­tat, hogy amikor szovjet fizio­­lógusok és orvosok az ember fiziológiai állapotát nagy gyorsulás közben vizsgálták, mindenekelőtt tekintetbe vet­ték azt a körülményt, hogy nincs olyan sebesség, ame­lyet az emberi szervezet ne tudna elviselni, feltéve, ha az már nem jár rendkívül nagy gyorsulással. Jó reggelt (Toncz Tibor rajza) Kiss Csaba tudósítása a szovjet főváros utcáiról A moszkvaiak boldogan rázták meg egymás kezét Rendkívül nehéz feladatra vállalkoznék, ha megpróbálnék hűséges képet adni mindarról, ami ezekben a percekben Moszkvában végbe megy. Mil­liók és milliók lesik a rádió adásait. Félóránként rendsze­res egymásutánban felcsendül a moszkvai rádió népszerű be­mondójának, Levitannak ün­nepélyes hangja: újabb és újabb jelentéseket ad az ember űrhajózásáról. 10 óra 2 perckor moszk­vai idő szerint, elsőnek su­gározta a világ minden tájára a moszkvai rádió a nagy hírt: a Szovjetunió polgára, Jurij Alekszeje­­vics Gagarin őrnagy meg­kezdte a világtörténelem első űrutazását. Az ember, történetének során első ízben, elszakadt a Föld vonzóerejétől, behatolt a vi­lágűrbe. Milliók és milliók várják ezeket a jelentéseket, s bíznak abban, hogy rövidesen meg­hallhatják az első űrhajós hangját is. Azok a hullámhosz­szak, amelyeken a szputnyik­­űrhajó rádióadó állomásai dol­goznak, különlegesen berendezett vevőkészülékek nélkül is felfoghatók, így nemcsak a Szovjetunió megfigyelő állomásai, hanem millió és millió rádióamatőr és tudományos kutató foghat­ja szerte a világon. Amikor e sorokat diktálom, pontosan 11 óra 13 perckor, moszkvai idő szerint, újabb közleményt olvas a rádió. A „Vosztok” szputnyik-űrhajó 10 óra 25 perckor megkezdte a leereszkedést a Földre. Földi parancsra működésbe léptek a fékező motorok. A világtörté­nelem első űrhajósa tehát rö­vid időn belül földet ér a Szovjetunióban. Egyelőre még gondolatban sem lehet felmérni Gagarin útjának jelentőségét. Alig há­rom és fél év telt el azóta, hogy a Szovjetunióban fellőt­ték az első, mindössze 83 kilo­gramm súlyú mesterséges hol­dat, s ma, 1961. április 12-én az első ember, a Szovjetunió polgára megtette első Föld körüli útját a világűrben. Hruscsov, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, alig néhány nap­pal ezelőtt jelentette ki teljes határozottsággal: a világűr első utasa szovjet ember lesz! Moszkvában már néhány nap óta izgatottan várták az űruta­zást, bizonyos volt mindenki abban, hogy a négylábú űruta­sok sikeres visszatérte után, napokon belül megkezdi űrha­józását az ember is. Felemelő látvány volt ma Moszkvában, ahogy ismeretlen emberek me­legen kezet ráztak, köszöntöt­ték egymást a nagy pillanatok­ban, boldogságtól sugárzó arc­cal továbbították a hírt: a szovjet ember meghódítja a vi­lágűrt. Kiss Csaba Kiss Csaba második, ma déli moszkvai telefonjelentése Az első űrutazás pontos menetrendje, kicsoda Gagarin Két órával első telefonjelen­tésem után már arról számol­hatok be, hogy Gagarin őrnagy szerencsé­sen visszatért a féldre, egészséges, jól érzi magát, íme, az első űrhajós menet­rendje. Szerda reggel 7 óra 07 perc. (Moszkvai idő szerint 9 óra 07 perc.) A több fokozatú űrraké­ta a magasba emelkedik a ki­lövőállomásról. Az űrrakéta orr-részében ott van a Vosz­­tok szputnyik^májátőr és"kérd­öc? helyet foglal az első űrhajós, Jurij Gagarin őrnagy. 7 óra 22 perc: Gagarin őr­nagy Dél-Amerika területe fe­lett repülve jelentést ad: jól érzem magam, az út normáli­san folyik. , 8 óra 15 perc: Gagarin ez­úttal Afrika felett repülve je­lentkezik. Jól bírom a súlyta­lanság állapotát. Továbbra is rendben halad az út. 8 óra 25 perc: Működésbe lépnek a fékező motorok. 8 óra 55 perc: A Szovjetunió megadott körzetében földet ért a világ első űrhajósa. Gaga­rin őrnagy első szavai a kö­vetkezők: Jelentsék a párt­nak és a kormánynak, hogy szerencsésen visszatértem. Kicsoda a világűr első uta­sa, Jurij Alekszejevics Gaga­rin? Életrajza szinte jelképe a szovjet ifjúság igazi útjának: Jurij Alekszejevics Gagarin egy hónappal ezelőtt töltötte be 27. életévét. 1934. március 9-én született a Szmolenszk te­rületén levő gzsatszki körzet­ben. 1941-ben kezdi meg isko­lai tanulmányait, de ezeket a háború félbeszakítja, s csak a háború után Gzsatszk városába költözve fejezheti be azokat. 1951-ben a Moszkva melletti Ljuberci városban be­fejezi a szakiskolát és öntő­magkészítő szakképesítést sze­rez kiváló eredménnyel. Ez­után a Volga menti Szaratov városba költözik, ipari techni­kumon folytatja tanulmányait. Szaratovban ismerkedik meg a fiatal Jurij a repüléssel. A 21 éves fiatalember a városi repülőklubban szerzi meg első tapasztalatait. Majd a techni­kum elvégzése után 1955-től 1957-ig az Orenburg városá­ban levő katonai repülőiskola növendéke lesz. 1957-ben első­osztályú minősítéssel végzi az iskolát. Gagarin őrnagy tavaly óta tagja a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának. Nős, felesége ■Valentyina 26 éves, orvos. Az ifjú párnak két kislánya van: a kétéves Jelena és az alig egy­hónapos Galja. A világűr első utasának apja ma is él: 59 éves­ asztalosként dolgozik. Anyja Anna a ház­tartást vezeti. Gagarin őrnagyot táviratban köszöntötte N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságánnak első titkára. Nevét máris be­jegyezték a Komszomol köz­ponti bizottságának dicsőség­könyvébe. A szovjet főváros utcáin ezekben a percekben is hul­lámzik a tömeg: azok, akik dél­utáni műszakban dolgoznak, s a Moszkván átutazó ezernyi vidéki nagy része a Vörös-tér környékén a Kreml szomszéd­­­ságaibapE^V^ze^ Egrek.ég 'esz&k hullámozhffk­ ff Tratahirtis ,téren, ismeretlenek magyaráz­zák egymásnak az első űrutazás körülményeit. Hangszórók köz­vetítik a térre az újabb és újabb híreket. S minden perc­ben várjuk, hogy meghalljuk a rádióból az első űrhajós hang­ját. Valóban történelmi nap ez — 1961. április 12-ét ezentúl a világtörténelem, a tudomány története egyik legjelentősebb eseményeként tartják számon. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a szovjet kormánynak, s a Leg­felsőbb Tanács elnökségének üzenete a párttagsághoz, min­den szovjet emberhez, a világ minden emberéhez jogosan ál­­l,l m­­msrégre a szovjet­­emberek elsőnek hódították meg a világ­űrt, s ez a tény a szocialista rendszer fölényének egyik leg­kézzelfoghatóbb bizonyítéka. „Öröm tölt el, hogy az első űrhajós a mi honfitársunk“ Szovjet repülésügyi szakemberek nyilatkozatai Moszkva, április 12. Az egész Szovjetunió lakos­sága feszült figyelemmel vár­ja a szputnyik­ űrhajó fedél­zetéről­­ érkező újabb és újabb jelentéseket. A moszkvai rádió már is több ismert repülésügyi szakember nyilatkozatát közöl­te. Mill, az ismert helikopter­konstruktőr a következőket mondta: „Végtelenül örülök annak, hogy ember utazik a világűrbe és ez az ember a mi honfitársunk. Ez a tudomány és technika legnagyobb ese­ménye, új korszakot jelent az emberiség történetében. Büsz­kék vagyunk azokra a honfi­társainkra, akik ilyen csodás űrrepülő-berendezést hoztak létre, büszkék vagyunk Jurij Gagarinra, akinek az a dicső­ség jutott osztályrészül, hogy elsőnek szálljon a világűrbe." 1. Nyevsztrojev vadászrepü­­lőgárda-ezredes, a Szovjetunió Hőse, a második világháború egyik leghíresebb pilótája így nyilatkozott: „Bizonyosak voltunk abban, hogy az ember­szállító űrhajó a Szovjetunióból fog felszállni. Mi, katonai repülők, rendkí­vül büszkék vagyunk arra, hogy az első űrhajós-pilóta, Jurij Gagarin szovjet katonai repülő.” Bár a normális munka üte­me egy pillanatra sem szakadt meg a szovjet fővárosban, mégis az üzemekben minde­­­­nütt bekapcsolták a hangosan­­beszélőket. A köztereken és üz­letekben, hivatalokban és áru­házakban egyaránt állandóan szólnak a hangszórók, közvetí­tik a világűrből érkező legfris­­­­sebb jelentéseket. Nincs olyan sebesség amelyet az ember ne tudna elviselni Vita folyt a szovjet és az amerikai tudósok között A vita eldőlt Szovjet fiziológus nyilatkozata Moszkva, április 12. Ezraz Aszratjan, az ismert szovjet fiziológus, a Szovjet Tudományos Akadémia levele­ző tagja nyilatkozott az első űrutazással kapcsolatban. Aszratjan elmondotta, hogy bár a korábbi szovjet űrhajók fülkéiben kutyák voltak, e fülkéket emberre méretezték. Kicsinyben lemásolták a megszokott földi környe­zetet, megteremtették az optimális feltételeket, mégpedig nem állatokat tekintetbe véve, ame­lyek szervezetének elég lett volna kevésbé állandó nyo­más és hőmérséklet biztosítá­sa is. Az első, mindig legnehezebb lépést kétségkívül további, még fontosabb és lenyűgözőbb lépések követik — mondotta a szovjet fiziológus. Az élet kü­lönböző formái kialakulásá­nak és fejlődésének, a páratlan rejtélyeknek felderítése küszö­bén vagyunk. Alekszej Szurkov a „Vosztokról" és hőséről Az Esti Hírlap telefoninter­júja. A Szovjet Írószövetség veze­tőségének telefonszáma állan­dóan foglalt volt ma délelőtt. A világ író- és művészvilága a történelmi szenzáció első órái­ban személyesen akart kapcso­latot teremteni a szovjet kol­légákkal, hogy kifejezhessék elismerésüket a szovjet tudó­sok lenyűgöző teljesítményéért. Hosszabb várakozás után a ne­ves költőt és közéleti személyi­séget, Alekszej Szurkovot ta­láltuk az írószövetség telefon­jánál. — Nagyon sokat szerettem volna ma dolgozni — mon­dotta kérdésünkre —, mert a kiadó már sürget, hogy adjam­­ át új verseskötetem kéziratát.­­ Igen korán keltem, mert köz­­­­ben tíz órára a Lenin-díj Bi­­­­zottság ülésére kellett volna mennem. Ne is mondjam, egé­szen másként alakult az egész programom, mint azt tegnap este az íróklubban megtartott József Attila-est után hazafelé tartva elhatároztam. Amikor a rádióban meghallottam a be­mondó férfi ünnepélyes, méltó­ságteljes hangját, s tudatomig eljutott ez a hatalmas erejű hír, amely a „Vosztok”-szput­­nyik-űrhajóról és Jurij Gaga­rin repülőőrnagy hősi vállalko­zásáról tudatta a világot, már egyszeriben képtelen voltam fontosnak és halaszthatatlan­nak tartani mindazt, amit az este még úgy értékeltem. — Amikor az utcára kilép­tem, az első pillanatban meg­állapítható volt, hogy nem mindennapi esemény történt: ismerős és ismeretlen emberek üdvözölték egymást, itt is, ott is kisebb-nagyobb csoportok tárgyalták a hírt, s várták az Büszkék szövget testvéreink sikereire — mondják a pekingiek Peking, április 12. Az ember első kozmikus re­pülésének híre villámgyorsan elterjedt Kínában. Az Új Kí­na hírügynökség azonnal kö­zölte a TASZSZ jelentését. A Kínai Népköztársaság közpon­ti rádióadója megszakította adását és soron kívül ismertet­te a szovjet tudomány új tör­ténelmi győzelmének hírét. Adják át legforróbb üdvöz­letünket a szovjet emberek­nek. Büszkék vagyunk szov­jet testvéreink sikereire — mondják a pekingiek. Már régen hozzászoktunk, hogy a szovjet tudomány szüntelenül csodálatba ejti a világot korszakalkotó eredmé­nyeivel. Most új távlatok nyíl­tak a világűr meghódításában, az embernek a természetről szerzett ismeretei bővítésé­ben — mondotta az egyik pe­kingi középiskola tanítója, amikor meghallotta a nagy­szerű hírt. — Nehéz szava­kat találni e világtörténelmi eredmény jelentőségének mél­tatására. Párizsi visszhang: A Szovjetunió adta a világnak az űr Kolumbus Kristófját Párizs, április 12. Percekkel azután, hogy a moszkvai rádió világgá röpí­tette a világtörténelmi jelentő­ségű hírt, az ember elindult el­ső űrbéli útjára, Párizsban is rendkívüli híradásokban adták tudtul a rádióállomások a szovjet tudomány világraszóló dia­dalát. Az Europe 1. rádió jelentette: „Ember van a világűrben, egy szovjet ember!” A francia rá­dió műsorát újra meg újra megszakítva közölte az em­berrel a fedélzetén felbocsátott szputnyikról érkező híreket. A párizsi rádió így kommen­tálta a Szovjetunió minden ed­diginél nagyobb tudományos eredményét: „Miután 1957-ben elsőnek bocsátott fel műboly­gót, miután 1959-ben elsőnek ért célba a Holdra irányított rakétája, miután 1960-ban el­sőnek sikerült visszatérítenie a Földre élőlényekkel a fedélze­tén szputnyikját, a Szovjetunió I adta a világnak most az űr I Kolumbus Kristófját is. Az I I első űrhajós felbocsátásával a­­ Szovjetunió megnyitotta az űr­hajózás új, döntő fejezetét!” A hírmagyarázók megjegyez­ték, hogy április 12. — sze­rencsés dátum a repülés törté­netében. Emlékeztettek arra, hogy pontosan 50 éve, 1911. áp­rilis 12-én hajtották végre az első London—Párizs közti leszállás nélküli repülést. A párizsi esti lapok a dél­előtt különkiadásokban adtak hírt a Szovjetunió szenzációs tudományos diadaláról, az új­ságárusoknál valósággal szét­kapkodták a párizsiak a lapok példányait. A TASZSZ párizsi tudósító­jának telefonja kora reggel óta szakadatlanul cseng. A párizsiak óriási érdek­lődést tanúsítanak min­den iránt, ami kapcsolat­ban van az eseménnyel. Sokan kérik, tolmácsolják for­ró üdvözletüket a szovjet em­­bereknek és közöljék velük hogy el vannak ragadtatva nagyszerű győzelmüktől. SZÓFIA:­ ­ Szófia, április 12. Kilenc óra után néhány perccel a szófiai rádió meg­szakította műsorát s bejelen­tette, hogy a Szovjetunió az emberiség történelmében elő­ször embert szállító szputnyi­­kot lőtt fel. A Voszt­ok-űr­hajóról szóló TASZSZ-közlemény vil­lámgyorsan elterjedt a bol­gár fővárosban. A szófiai rádió ötpercenként olvasta be a TASZSZ közlemé­nyét és az űrutas első jelen­tését. Hallatlan, grandiózus! — ezek voltak az első visszhan­gok a szovjet tudósok nagy si­keréről. Hallatlan, grandiózus Ha Firenzébe érkezett volna... Firenze, április 12. Firenzében most tartja ülé­seit a második űrkutatási ta­nácskozás. A tanácskozáson részvevő tudósok körében rendkívüli érdeklődést keltett az ember űrutazásának Moszk­vából érkező híre. A tudósok az eseményt a tudomány nagy eredmé­nyének minősítették. Morton J. Stoller, az amerikai űrhajózási hivatal egyik kül­dötte megjegyezte: „Az sem lepett volna meg, ha a szovjet tudósok az űrutast éppen Fi­renzében juttatták volna vissza a Földre, hogy személyesen számoljon be tapasztalatairól értekezletünknek.” (Folytatás az 5. oldalon)

Next