Esti Hírlap, 1961. augusztus (6. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-20 / 196. szám

A HÍD Hídavatás. A mai nap is az, az alkotmány ünnepén, tizenötödik születésnapját ünnepli szabadságunk egyik jelképévé nőtt, pusztulásából legelsőnek felépült pesti Duna-hídunk, a Szabadság-híd. Hídavatás, évfordulók, jelképek: háromnegyed százada épült, a millennium görögtüzében lépdelt át rajta először a király, ötven éve sincs, mikor egy elmúlt világgal együtt a mélybe zuhan, aranyjubileumán, félévszázadján: a feltámadás, újjászületés. S ma ismét jubileum: a híd tizenötesztendős szabadságának évfordulója. „Hídavatás” — írta a korabeli lap vezércikke 1896. október 4-én. „Az ezredik év ősze fogja be hűvös leheltetével az országot." Hidat avatott az ország, a királyt várta. Őfelsége megengedte A Vámház előtt, írta a krónikás, vörös szőnyeg volt leterítve. A szőnyeg elején fényes csapatban várakozó urak álltak. „A tribünökön csupa méltóságos és kegyelmes asszony, nyári világos toalettben, suhogó selymekbe öltözött kisasszonyaikkal.” Tizenkettő előtt felzúgott a tömeg. Nyitott udvari kocsiban a király, „s mindenkinek feltűnt, hogy ma nem a háromcsillagos lovastábornoki atilla volt rajta, hanem a tölgyfaleveles marsalluniformis”. Mielőtt a nyolcé szögletes királyi sátor felé elindult, „még hátraszólt József királyi hercegnek, aki egy kissé elmaradt: — Gyere hát te is!” A királyi sátorban Dániel miniszter megkezdte beszédét, de mert zajos volt az elhelyezkedés, a király néhányszor „idegesen, bosszús arccal balra nézett, úgyhogy a miniszter csaknem megakadt a beszédjében”. A beszéd után a király egy papíroslapról felolvasta: „Megengedem, hogy nevemről nevezzék el a hidat.” A közönség éljenzett. A korabeli tudósításból mégmegtudjuk, hogy éjfélig nem szedtek vámot, „az ember csoda gyanánt beszélheti el majdan unokáinak, hogy ingyen ment át a király hídján az egyik partról a másikra". Beszámol még a krónikás arról is, hogy hálistennek munkás sehol sem volt, „a szurtos kezű, sápadt emberek, akik foszladozó, kék rongyaikkal nem is illettek volna bele a díszruhás ünneplő sokaságba. Félreálltak, ott hagyták kezük munkáját”, így folyt te hát a híd első keresztelője. Első halálának pontos időpontját is feljegyezte a krónika: 1945. január 16. 14 óra 32 perc. A menekülő fasiszták ekkor robbantották a Duna medrébe a király hídját. Elsüllyedt kisfiúk játékai Január 16, 14 óra 32 perc. Mit csinált akkor, hol volt a hídépítő, aki „nem állt félre, nem hagyta ott keze munkáját”? Ezt kérdem a régi gárda egyik ősz hajú harcosától, Szakán Sándortól. A Ganz-MÁVAG hadosztályán beszélgetünk: az egykori hidász, gépész, ma a Hídgyár főmechanikusa. Harminchatodik éve dolgozik a gyárban, huszonhat éve szerelésen. Az első híd, amelyen dolgozott, az újpesti összekötőhíd. Számolom, hány híd, hány regény: a kemény hidász vasba, betonba vert lírai munkája: a városligeti-tavi hidacska, az ország közlekedését, véráramlatát segítő acélkapcsok: Rajka, Hegyeshalom, vasúti híd, kőrösladányi híd, a Boráros téri híd, 38—39-ben Törökországban az Eufráteszen szerel, hozzálát Óbudán az Árpád-híd építéséhez. 44 őszén, ahogy a Dunába zuhant a Margit-híd, indul már a mávagistákkal kiemelni a roncsokat, szabaddá tenni még tél előtt, fagy előtt a Duna folyását. Mi mindent látott a hídépítő! Villamosokat, gépkocsikat emelnek ki. Az elsüllyedt villamosokban játékszerek (mire vitte a Duna, akik játszottak velük?), kosarak, tárcák, okmányok, élelmiszerjegyek. :„Egy kis babakocsit és egy fakerekű autót a partra dobtunk, a bámészkodó gyerekek pedigelkapták, tologatták, játszottak velük.’* Ez is az élet győzedelmes harsány képe: üvöltött a rádió, vadászgépek köröztek a magasban s a Duna parton elsüllyedt kisfiúk játékaival az élők tovább játszottak. „Egy táskában kenyér- és cukorjegyet találtunk. Az emberek a motorházhoz rohantak, szárítgatták a jegyeket és mondták: ezt még be lehet majd váltani !” De hol volt a hídépítő január 16-án? A második avatás — Karácsony első napján még a Margit-hídnál dolgoztunk, de estére már nem lehetett hazamenni. Óbudára, az Árpád-hídhoz még bejutottunk. A pillérzetébe mentünk le, tizenhatan voltunk. Hídépítők: a híd pillére a váruk. Február 10-ig voltak itt. Ekkor egy szovjet műszaki alakulat megállt a híd előtt, őket kereste. Tudták, itt a hídnál, egyik hidászcsoport építésre várakozik. Indultak hát a szovjet monitorokon a Szabadság-híd építéséhez, akkor még csak javításához, öt uszályhajóval való szükséghíd veréséhez. — Mi volt a Szabadság-híd építésénél a legnagyobb élménye? — A heti háromszori durchmarsch. Hétfőn reggel bementünk és kedd estig dolgoztunk. Aztán ugyanígy szerdán és pénteken. Három hónapon át. És rongypénzért. És mégis, örömmel. Sok hidat vertem Európában, Afrikában, de ilyen lázzal, örömmel sehol sem. A város, de az egész ország kijárt hozzánk. Vidékről parasztemberek álltak meg nyáron, s gyümölcsöt adtak, háztömbök uzsonnát, reggelit hoztak. Vállalatoktól edényeket, használati tárgyakat kaptunk, gondunkból részt kért mindenki. — És a hídavatás milyen volt? — Olyant még nem láttam soha. Meglett férfiak sírtak. Felkapaszkodtak az első villamosra, de boldog volt az is, aki az ingajáratos 49-es rézkarját csak megérinthette. — De a hivatalos rész? Az ünnepség! — és idézem a hídépítőnek a 75 év előtti újság krónikáját: „A király elindult és utána az előkelőség...” — Az ünnepi beszédek után mi is megindultunk. A minisztérium vezetőivel együtt a hidászok csapata vezette a sort. De alig léptünk néhányat, már sokezres tömeg vett közre bennünket: miniszter, hidász, diák, munkás ölelkezett, kart-karba öltve mentünk át Budára. Díszebédre meg három helyen is terítettek — az Apostolokban, a Gellértben és a Mátyáspincében — ugyanis a díszebédre minden hídépítő munkás hivatalos volt. Az új munkahely — A régi gárdával mi lett? — Csurgó Ferenc a sztálinvárosi kirendeltség főszerelője, Bányai Ferenc a diósgyőrinek a vezetője, Tóth József — akkoriban állványozó volt — mérnök a hídosztály szerkesztésénél; többen meg nyugdíjba mentek és sokaktól örökre búcsúztunk. Búcsúzunk, indul a hídépítő, a Hídgyár főmechanikusa újabb munkahelyre, az elektromos kapcsolótáblákat ellenőrizni. Az új munkahely: az Erzsébet-híd. Kőbányai György JUBILEUM — A KIRÁLY ÉS A MINISZTERE A SZOVJET MONITOROK — ÚJ KRÓNIKA Hat közlekedési sáv, ^ , *■*«**- ÉPÜL AZ ERZSÉBET-HÍD A pillérek egyébként a világhírű minőségű német gránitkövekből készülnek. Csak a legképzettebb, legrutinosabb kőfaragó szakmunkások vállalkozhatnak arra, hogy ezt a rendkívüli keménységű követ munkálják. A képünkön látható Bereczky-brigád tagjai ugyancsak megszerezhették ezt a rutint: több mint egy évtizede dolgoznak itt.SP.Hjeszlanés Gőzerővel — pontosabban, inkább elektromos erővel — folyik az Erzsébet-híd építkezése. Penkala Tibor építésvezetővel és társaival beszélgetve, kibontakozik előttünk a hídóriás képe. Az 1964. december 31-re elkészülő Erzsébethídon, Európa egyik legszebb és legmodernebb hídján, hat közlekedési sáv lesz! A budai hídfőnél, a Gellérthegy közelsége miatt, alul- és felüljárók segítségével bonyolódik le majd a közúti és a villamosforgalom. A híd hossza 380, magassága 42, össz-szélessége 24,20 méter lesz. A gépjárművek és villamosok részére 18,20 méter áll majd rendelkezésre, így az ország legszélesebb úttestű hídja lesz. A régi híd útteste csak 11 méter széles volt teljes szélessége (járdákkal együtt!) sem érte el a mostani szélességet. Az ultramodern konstrukcióra jellemző, hogy a régi, kisebb hídba 11170 tonna acélt építettek be, az új hídhoz pedig ennek a mennyiségnek mintegy a felét, hatezer tonna acélt használnak fel. A budai oldalon már kész a Duna-parti pillér Megkezdődött a pesti pillér betonozása is. Nehéz, nagy gondosságot igénylő munka: bontják a pesti oldal régi hídfőjét. Csehecz Károly felvételei) Az emberi méltóság Sok szépet és jót juttatót a magyar népnek az alkotmányban formát öltő szocialista rend. De talán mind közel az a legnagyszerűbb, hogy elhozta az emberi méltóságot olyan millióknak, akiknek gerincét hajdan alázatosra görbítette az úri rend, lelkét érdesre dörzsölte a nyomot. Valamikor a kérvényen tanították a magyar nyelvet az iskolában: a legjobb jegyet az kapta, aki a legszebben citkalmazta, a legillőbb helyre írta, hogy „alázatos tisztelettel".Mester az inast, gazda a cselédet pofozhatta, a nagysága megmotozhatta a kilépő háztartási alkalmazottat. A közlegény alázatosan jelentett. A templomi padsorokban is a mód szabta meg a helyet. Apjával, anyjával aludt egy ágyban a serdülő leány, a kamaszodó fiú. Ütődött gyümölcsért, néhány káposztalevélért cipelte a bevásárlószatyort a harminchét éves cipészsegéd. Tízéves házasságuk Matt mindössze kétszer ült villamoson, egyetlenegyszer nem volt moziban, nem ment át a Ferencvárosból Budára a felesége. Címeket írt, ebédért tanított a leendő pedagógus. A majdani fizetés kedvéért ingyen vállalt állást a friss diplomás. Nyolc pengőért agyonütötte ismerősét a háromgyerekes újpesti családapa. S nem sokkal több adósságért ágyat, asztalt elárverezett a bank. Gyakran mondjuk, írjuk, hogy a mai gondtalan, vidám fiatal generáció már nem tudja, mi a transzferálás, a guberálás. Milyen az, amikor valaki hiába keres munkát, retteg az állásáért. Milyen, ha nem jut elég a kenyérből sem. De még nagyobb szó, hogy mindezt már elfelejtették azok is, akik pedig oly sokat szenvedtek a nincstelenségtől, annyit gyötrődtek a megalázottságtól, úgy reszkettek a holnap bizonytalanságától. Most egyenesek a gerinceik, fogékonyak a lelkek, termékenyek az agyak. A munka, a tudás, a szorgalom, a közösségért végrehajtott tett méri — és csak ez méri — mindenki értékét. Jogik vannak, nem előjogok. A hajdani instanciázók közül kerülnek ki azok, akik az ügyeket intézik. S bármilyen magas a fórum, emberi, emberséges a hang. Akik valamikor a Jutadombra jártak guberálni, most azt kérik, épüljön csatorna, aszfaltos járda. Akik valamikor ágyba bújtak, mihelyt sötétedni kezdett, hogy ne fogyjon az a drága petróleum, most éjfélig égetik a villanyt egy-egy jó könyv felett, vagy ott ülnek a televízió előtt. Nem koldulni — kirándulni, nyaralni járnak a gyerekek, az a gond, jut-e külön szoba nekik. A holnaptól nem rettegünk — megtervezzük, vidáman, bizakodva várjuk. Nem hány-vet minket a sors — urai lettünk. Mert a hatalom a népé. S ez képessé teszi arra, hogy kitartó igyekezettel vagy — ha kell — fáradságos munkával, de előteremtsen mindent, amire szüksége van, amire vágyik. Ebből táplálkozik emberi méltóságunk. Ezért egyenesedtek ki a gerincek, ezért fogékonyak a lelkek, termékenyek az agyak. Ezért igazak nálunk is Gorkij szavai: „Ember — ez büszkén hangzik.” Révész József Józsefvárosi ifik ajándéka önmaguknak ! Augusztus 20-án, alkotmányunkévfordulóján, nagy ünnepséget rendeznek a VIII. kerületi fiatalok. Ekkor adják át rendeltetésének a volt Kossuth Akadémia kertjében a két éve épülő VIII. kerületi Tanács ifjúsági és kulturális sporttelepét. A tanács jelentős pénzös-szeggel járult hozzá az új létesítményhez, a kerület ifjúsága pedig több tízezer óra társadalmi munkával. Az új sportos kulturális kombinát tervét is ugyancsak társadalmi munkával fiatal mérnökök és technikusok készítették. A VIII. kerületiek úgy tervezik, hogy jövő nyáron teljesen befejezik az ifjúsági kulturális- és sporttelep építését. Térzene, utcabál, egésznapos műsorok Gazdag kulturális műsor az alkotmány ünnepén Vidám ünnepe lesz a fővárosnak. Minden kerületben ma este és holnap egész nap gazdag műsor szórakoztatja a lakosságot. Ünnepi műsoros esteket ma Angyalföldön, a József Attila Művelődési Ház kertmozijában, a VI. kerületiben a Benczur-kertben rendeznek. A Néphadsereg központi klubjának nyári helyiségében a fegyveres erők és a csepeli munkások találkoznak. Holnap délelőtt 9 órakor avatják a Palota téren a Dózsa-szobrot és adják át a lágymányosi ifjúsági parkot. A csepeli kultúrgárda Tökölön ad műsort, a szovjet alakulatok tiszteletére. A vasárnapi hangversenyek közül kiemelkedik a halászbástyás és a városmajori koncert. A csepeli Munkásotthonban vasárnap este kultúrműsor lesz. A gellérthegyi szabadtéri színpad vasárnapi kabaréja fél 3 órakor kezdődik. Érdekes eseménynek ígérkezik a vasárnapi vízikarnevál a Dunán. A KISZ Központi Művészegyüttese Kőbányán, a Csajkovszkij parkban lép fel vasárnap délután. Egész nap HAJNAL FELÉ — Jenőke, nekem az az érzésem, hogy nem itt lesz az utcabál. (Tóta rajta) tart a műsor vasárnap a hivösvölgyi Nagyréten. Térzenével köszöntik az alkotmány napját az angyalföldiek a Béke téren, a Tömöri közben, a terézvárosiak a Liszt Ferenc téren, az erzsébetvárosiak az Almássy téren. Jól szórakozhatnak a gyerekek a Bartók Színpadon vasárnap délelőtt a gyerek-kabarén. A margitszigeti Kagyló-színpadon, a Tatai utcai játszótéren és a Csajkovszkij parkban bábelőadást rendeznek. S hol lesznek utcabálok? Mindenütt! Szombaton a Belvárosban a Vörösmarty téren, az Opera előtt, a Madách téren. Vasárnap — a többi között — a gellérthegyi szabadtéri színpadon, Újpesten a Trombitás téren, a városmajori színpadon, Kőbányán a Martinovics téren, s a legnagyobb — a hagyományos: a Dózsa György úton, a Hősök terén.