Esti Hírlap, 1962. november (7. évfolyam, 257-281. szám)

1962-11-24 / 276. szám

Sacco és Vanzetti élete filmen Hollywoodban a jövő év első hónapjában filmre vi­szik — amerikai—olasz kop­rodukcióban — Sacco és Vanzetti, a tragikus sorsú két olasz munkás élettörté­netét. Az amerikai törvény­szék, mint emlékezetes, an­nak idején Saccót és Vanzet­­tit munkásmozgalmi harcu­kért halálra ítélte és elektro­mos széken kivégeztette, no­ha a tárgyaláson a felvonult tanúk százai bizonyították a vádak hamisságát. A film külső felvételeit Amerikában forgatják, a belső, műtermi felvételek Olaszországban készülnek Dino di Laurentis rendezésében. □ LESTER COWAN ame­rikai filmrendező — írja a New York Herald — rövide­sen Moszkvába utazik, hogy ott megbeszélje az első szov­jet—amerikai koprodukció­ban készült „Utazás egy egyenlítői délkör felé” című film forgatásai előkészületeit. □ HOLNAP nyílik meg Szombathelyen a Savaria­­múzeumban a vasi képzőmű­vészek idei tárlata. 28 képző­művész 60 olajfestményt, 28 grafikát és öt szobrot állít ki. □ KOVÁCS DÉNES hege­dűművésszel beszélgettünk: „A Wieniawski nemzetközi verseny zsűrijében vettem részt. Most szólóestemre ké­szülök, amely december 1-­én lesz a Zeneakadémia nagytermében. Programom­ban szerepel Bach két szóló­szonátája, valamint Beetho­ven két szonátája, amelyet Bacher Mihály zongoramű­vésszel játszunk.” □ PÁRIZSBAN emlékün­nepséget rendeztek Paul Éluard, a tíz éve elhunyt je­les költő emlékére és Saint Etienne de Rouvray-ban em­léktáblával jelölték meg Éluard szülőházát. □ LÖRINCZ GYÖRGY, az Operaház balettigazgatója mondja az Esti Hírlapnak: „Csehszlovákiai tanulmány­útra készülök december má­sodik felében. Prágában és más városokban balettelő­­adásokat nézek meg, majd folytatom Sugár táncjátéká­nak betanítását.” □ YEHUDI MENUHIN nyerte el ebben az esztendő­ben az Angol Filharmónia nagy aranyérmét.­­ A MAGYAR BIBLIO­FIL TÁRSASÁG Kovács Máté tanszékvezető egyete­mi tanár elnöklete alatt ülést tartott. A társaság tisz­teletbeli tagokká választot­ta: Kodály Zoltánt, Kőhalmi Béla nyugalmazott egyetemi tanárt, Kossuth-díjas tudóst, dr. Ortutay Gyula akadé­mikust, és Soó Rezső akadé­mikust, egyetemi tanárt. A társaság legközelebbi előadói estjét december 2-án tartja. l­ néhány nappal ezelőtt kü­­l­­­lönös hírt közöltek a la­pok: Martonvásáron, az egy­kori Brunswik-kastély tavá­ban mélyítés közben aknákat, lövedékeket, kézigránátokat találtak. A hírnek talán nem tulajdonítottam volna különö­sebb jelentőséget, ha a kastélyhoz, pontosabban a Beethoven-múzeumhoz nem fűződne emlékezetes élmé­nyem. Szeptemberben külföldi kollégát kalauzoltam. Bejár­tuk az országot, elvittem ne­vezetesebb városainkba, majd a Balatonhoz utaztunk. Itt ért­ az első meglepetés. Meg­szoktuk, hogy külföldi vendé­geink rajongva csodálják gyönyörű tavunkat, ezért Ti­hanyban rendkívül megdöb­bentett a kolléga érezhe­tően langyos-udvarias lelke­sedése. Tengerhez szokott szeme jóindulatú érdeklődés­sel szemlélte a naplemente szinergiáját és azonnal bele­­egyezően bólintott, amikor azt tanácsoltam — eléggé bosszúsan —, ha nem akar maradni, induljunk vissza Budapestre. Útközben jutott eszembe, hogy a gondosan összeállított, órára kiszámí­tott programban az alaposan lerövidült balatoni látogatás csaknem kétórás „üres időt” hagyott, amit pedig valahol el kell tölteni. Próbaképpen megálltunk Martonvásáron, szerencsére a múzeum még nyitva volt. Amint a kolléga meglátta Beethoven szobrát, az üveglap alá helyezett kot­tákat, leveleket, többé ügyet sem vetett rám.". Az izgalom­tól elfehéredett arccal hajolt a korabeli Beethoven-kották első kiadásai: a Septetto, a Grand quintetto, a Gelinek abbénak ajánlott Simphonie Favorite és a többi zenei rit­kaság fölé. Percekig nézte, ujjait egymásba kulcsolva — hogy véletlenül se érjen hoz­zá — a Brunswik-család zon­goráját, amelyen állítólag az Apassionátát fejezte be a Mester. Csodálkozó, érdeklő­dő kérdéseimet meg sem hal­lotta: anyanyelvén suttogott révülten. Rajongása megle­pett: többnapos együttlétünk alatt egyszer sem említette Beethovent. Pedig mi min­dent tudott róla. Később, amikor a tóhoz sétáltunk — este volt már, csillagok fü­­rödtek benne — szemét a márványba faragott titánra emelve, róla és szerelméről, Brunswik Terézről beszélt. Az első találkozásról, az Arany Griffben tartott zon­goraórákról, a csalfa Giuliet­­táról és egy boldog nyárról a martonvásári park vén fái alatt. Romain Rolland-t idéz­te és bizonygatta: Teréz volt a „Halhatatlan kedves” és halálig szerette a „tragikus lángészt”. Másnap elutazott. Azt mondta: ezért az útért min­dig a barátom marad. Tegnap ismét lent jártam a parkban. Az ég szür­ke volt, a kopár fák között havat kavart a szél. A tó, amelyet Beethoven annyira szeretett, zöld és zavaros. Medrét — az iszapba bújt va­sakat kutatva — gép baráz­dálja. A háború alatt sokat szenvedett a vidék, egy-egy falu négyszer-ötször is gaz­dát cserélt. A harcok a kas­télyt, a parkot sem kímélték, a százéves fákat szilánkok szaggatták. A kastélyban so­káig németek laktak, a náci Luftwaffe pilótái. A termek­ben, hol hajdan Beethoven élt, Teréz álmodozott, gőgös és kegyetlen „sasok” tanyáz­tak. A lángész emléke dühí­tette őket: ,,A Führer nem kedveli...” Szobrát a harcok után fej nélkül találták, ar­cát, homlokát golyók zúzták szét. És mégis a sasok szár­nyai a sárba hullottak, de Beethoven szobra ma is áll. Grillparzer osztrák költő hi­res szavaival: - Ödök nagyjai kö­z­ön időkre sértetle­nül,. Balogh László Beethoven tava KULTURÁLIS JEGYZETEK AWí'fí*»/ m­itu­kvaHiíftött • Kaja és bábfilmek • . 8 h a fftjerek látja • Jupin kell mindent felesleffesen mifimafff/aráani • Jubilál a bábszínház BOLDOGAN SZORÍTJA kezébe a bizonyítványt a VIII. általánost végzett kis­diák. Sok az ötös, a négyes, csak egy hármas van. A szü­lő, az ismerős, a rokon, a középiskola — a bizonyít­vány alapján nagyjából he­lyes képet kap arról, mit tud a gyerek. A társadalom azonban arra is igényt tart, hogy a kisdiák bizonyos jel­lembeli tulajdonságokkal is rendelkezzék. Értse meg, hogy egyéni boldogulása a közösség sikereitől függ. Tisztelje a felnőttek tudá­sát, tapasztalatát, legyen ki­tartó, becsülje meg szülei érte hozott áldozatait, sze­resse a munkát, és így to­vább, és így tovább. Az is­kolai bizonyítvány erről nem ad jegyet — nehéz is lenne a sokféle tulajdonságot va­lami kalkulussal is mérhető közös nevezőre hozni —, de ez nem jelenti azt, hogy az igény, a nevelés igénye nem áll fenn. Ezen a héten kezdődik az általános iskolák nevelési tervének vitája. Kétéves kí­sérletezés után a pedagógiai tudományokkal foglalkozó intézetek állították össze ezt a tervjavaslatot és országos vitára most bocsátották. S a viták egyik alapkérdése az: vajon egyáltalán megtervez­hető-e a nevelés? Az iskolának meg kell ha­tározni a tanítás különböző éveiben milyen módszer látszik a legcélravezetőbb­nek. A vitára bocsátott ter­vezet mindössze ezt tartal­mazza: a nevelési célt, amely a szocialista embereszmény­ben fogalmazható meg és a nevelés különböző fokát tar­talmazza, az életkornak meg­felelően. A terv normáidat jelöl, s ezzel nyújt segítséget az iskolának, a pedagógus­nak. S hogy ezek a normák reálisak legyenek, most kell a vitatkozóknak*­ollapos mun­kát végezniük. . . RAJZ- ÉS BÁBFILM-ÖSZ­­SZEÁLLÍTÁST mutatnak be e héten a mozik a Pannónia Filmstúdió tehát kizárólag magyar művészek produkciói­­ból, összességében igen élve­zetes és szórakoztató műsort látnak a gyerekek. Az elemző filmkritika dolga, hogy a Peti, Öcsi és a töb­biek című összeállítás egy­­egy darabját külön is meg­vizsgálja. Felfedezhető azon­ban egy olyan törekvés, amely szinte valamennyi filmre jellemző és amelyet csak az egyetértés hangján lehet üdvözölni. Ezek a gyer­mekfilmek igazában nem is gyermekfilmek, ha ezt a ki­fejezést abban a régi érte­lemben használjuk, hogy egyenlőek kis tanító célzatú mesécskékkel, amelyeknek a végén a jóságos hangú bá-p­esi vagy néni elmondja, hogy mi a jó és mi a rossz. Nem arról van szó, hogy ezek a filmek nem akarnak valami erkölcsi, társadalmi, vagy történelmi igazságot mondani nézőiknek, hanem arról: az igazságok minden szájbarágás, kommentár nél­kül, a világ természetes rendjének bemutatásából adódnak, s a következtetést mindenkinek — a gyerekek­nek is — maguknak kell le­vonniuk. Természetesen egyik film erkölcsi követ­keztetéseit már a 6 évesek, a másikét csak a 14 évesek tudják meghatározni. Lehet, hogy például a Pirospöttyös labda mondanivalóját még ebben a korban is nehéz megfogalmazni. De ha így is magukkal viszik azt az élet­örömet, amelyet ez a kisfilm sugároz, akkor már a film tökéletesen elérte a célját. Van ennél egyszerűbben fo­galmazott film is a sorozat­ban — a két kitűnő Peti­­film például —, de a lényeg az, a rajz- és bábfilmek ké­szítői rájöttek arra, hogy a gyerekek sem szeretik a száj­barágást. ★ — ANYU, ezt nem érted? Azok a villódzó csúcsok ott hátul, az üveghegyek, ez a szoknyát hordó rossz seprű meg a gonosz boszorka. Ilyen vagy ehhez hasonló beszélgetések elég gyakoriak a Bábszínház nézőterén. Mostanában ugyanis sokszor előfordul, hogy nem a szülő magyarázza, mit lehet látni a színpadon, a gyerek ad magabiztos tájékoztatót a helyszínről, figurákról. Nem lehet azt mondani, hogy ez minden tekintetben eszményi állapot, de egy pil­lanatra sem szabad ezért a Bábszínházat kárhoztatni. Éppen ellenkezőleg. A két­féle reagálásban ugyanis a színháztörténet két korszaka tükröződik. Ma sem ritka jelenség, hogy felnőtt nézők a színházban, a függöny széthúzása után­ tapsolni kezdengye, az eseteik többsé­gében a színpadi kocsma mennyezetét tartó gerendák élethűsége miatt és mert hátul a pipacsos zöld mező is ugye olyan, mintha élne. A színháztörténészek dolga kikutatni, miért vert oly erő­sen gyökeret nálunk a szín­padi naturalizmus. S miért hatott még 5-6 évvel ez­előtt is forradalmian újnak egy-egy jelzésekkel dolgozó színpadkép. Az elmúlt évek­ben sokat változott a hely­zet, s hogy a következő évek színházlátogató ifjú közönsé­gének már egyáltalán nem lesz probléma a díszlet, a dekoráció, jelentősége a színházi élményben, az nagy­­mértékben köszönhető a Bábszínház szellemesen nagyvonalú, a gyerekek fan­táziájához közelálló díszlet- és bábképzőművészeti meg­oldásainak. MA KEZDŐDNEK a 15 éves Bábszínház jubileumi ün­nepségei. Sok ezer felnőtt, sok tízezer gyerek gondol hálával ezekben a napokban a Bábszínházra, az ott szer­zett élményekre. Az ünnep­ségek köszöntői között az első helyen kell állnia a nagyszínházak köszönetei­nek. Egyik sem tett annyit a holnap közönsége nevelésé­nek érdekében, mint a Báb­színház. Bernáth László Párizsi levél Nyolc nap alatt hat hangversenyt adott a magyar rádiózenekar gyobb érdeklődést azonban a nemzetközi zenei hetek ese­ményei vonják magukra. Tegnap este modern műveket játszott a francia rádiózene­kar, nem minden izgalom nélkül. Négyszer változott a kiadott program. Először Ro­berto Renzi nevét ragasztot­ták át a plakátokon egy fiatal görög karmester, Dimitri Chorafas nevére. Aztán több­ször is módosult a műsor. A nézőtéren helyet foglaló kö­zönség még Kodály Háry­­szvitjét várta első számnak és csak a helyszínen tudtuk meg, hogy Chorafas ezt a művet egy ugyancsak görög muzsikus, Nikosz Skalkottas népi hangvételű táncszvitjé­vel cserélte fel. Az izgalom fő oka azonban nem ez, hanem André Jolivet csellóverse­nyének az­ ősbemutatója volt, Navarra közreműködésével. Jolivet ezzel a mostani mű­vével is szenvedélyes tünte­tésre ingerelte a közönséget Az egyik tábor éles hangon bravózott és tapsolt, a másik zörögve cfújolt , a harmadik pedig jól mulatott a nálunk ismeretlen szenvedélyes tet­szésnyilvánításon, amelyet mindkét részről teljesen in­dokolatlannak tartunk. Mennyivel egyértelműbb volt ennél a hangulatnál a ma­gyar rádiózenekar sikere. Igaz — s ezt kertelés nélkül meg kell mondani — Kodály szimfóniáját hűvösen fogadta a közönség is, meg a kritika is. De Mozart A-dúr zongora­­versenyét Lili Kraus­­szal már forrón megtapsolták. Ami pedig a Bartók mű­­zene húros és ütőhangszerekre) fo­gadtatását illeti, arról a pesti rádióhallgatók is képet alkot­hattak: a befejező részt meg kellett ismételni, és utána még egy ráadást kellett adni. Sajnos, a huszadik század zenéjét Franciaországban még csak Párizs ifjabb kö­zönsége ünnepli ilyen forrón. Lehel György és a magyar zenekar, a vidéki koncertjein ezért főleg, klasszikus és ro­mantikus műveket: Beetho­ven, Mozart és­­ Dvorznik kompozíciókat játszott, meg a hozzájuk jobban illő Wei­ner Leó Divertimentóját. Ez a turné hajlamas erőfe­szítést kívánt a magyar mű­vészektől! Gondoljuk csak meg: 8 nap alatt több mint 7 ezer kilométert utaztak, jó­részt vonaton és 6 hangver­senyt adtak. Egésznapos vona­tozás után a megérkezést kö­vető órákban már pódiumra léptek. Annál értékesebb az a visszhang, amely a szereplé­süket követte. Nizza, Dijon, Besancon, Lyon és­­ Colmar közönsége őszinte elragadta­tással tapsolt a zenekarnak és Lehelnek. Még azokban a vá­rosokban is két-három rá­adást követeltek, ahol az ilyesmi teljesen ismeretlen volt mostanáig. A rádiózenekarnak ez a turnéja igazán hasznos szö­vetséget jelenthet a francia— magyar művészkapcsolatok jövője szempontjából. Fodor Lajos Párizsban havazik. Azt mondják, 25 éve nem volt ilyen november. Az emberek fázósan lépnek ki az üzle­tekből, s a házak kapuján, sietnek a meleg Metróba. De a fagyos hangulat sokfelé feloldódik az esti órákban. Megszámlálhatatlan a művé­szi esemény és szórakozási le­hetőség. A komoly­zene barátai is bőven válogathatnak a kon­certek, operák és igényes ze­nés filmek között. A legna- A JÖVŐ ZENÉSZEI A Bartók Béla Zenemű­vészeti Szakiskola pár évvel ezelőtt létesült. Itt képzik az alsófokú zeneiskolák taná­rait, a hivatásos zenekarok tagjainak utánpótlását és módot nyújtanak a végzett hallgatóknak arra is, hogy tovább tanulhassanak a Ze­neművészeti Főiskolán. A képen: Szalabán Kriszta II. éves hárfás, háttérben Berkes Katalin V. éves hárfásnövendék gyakorolnak. (MTI-fotó : Bartal felv.) SZÍNHÁZAK szombati és VASÁRNAPI MŰSORA: Operaház sz.: A kékszakállú herceg vára: Fából faragott ki­rályfi; Csodálatos mandarin (1­8), v.: Bánk bán (11), Romeo és Ju­lia (Basilides-bérlet, 3. előadás, 18) — Operaház Erkel Színháza sz.: Brankovics György (Flei­­scher-bérlet, 4. és Kis Erkel bér­let VI. sor., 2. el., 18); v.: Ri­­goletto (Goldmark-bérlet, 3. el., 11.); Állami Népi Együttes (3); Lammermoori Lucia (Márkus­­bérl. 3. és Kis Erkel béri. VII. sor., 2. el., 7) — Nemzeti Szín­ház sz.: Holnap folytatjuk (Bar­­tos—Császár béri. 2. el., 7); v.: Salemi boszorkányok (Szigeti­­béri, 2. el.. 7) — Katona József Színház sz.: Az utazás (7); v.: Minden jó, ha jó a vége (7) — Nemzeti Színház Kamaraszínhá­za (P. erzsébet, Vasas Művelődé­si Ház) v.: Leleplezés (13) — Madách Színház sz.: A vágy vil­lamosa (7); v.: Hamlet (d. e. 10) A revizor (18) — Madách Színház Kamaraszínháza sz.: Elveszett paradicsom (7); v.: Az egérfogó (13 és 18) — Vígszínház sz.: A néma levente (Ifj. V. bérl. 1. el., II); Záróra (F-bérlet. 2. el., 7); v.: Záróra (S-bérl. 2. el., 13); Hamletnek nincs igaza (7) — Jókai Színház sz. és v.: Bűn és bünhődés (7); v. d. u.: Kék ma­dár (3) — Petőfi Színház (Izabel­la téren!) sz.: (7) és v. (13): A hét pofon; v. feste: Légy szíves, Jeromos (7) — Fővárosi Operett­­színház sz.: (7) és v. (13): Budai kaland; v. este: A mosoly orszá­ga (Komb. 7. bér­. 2. el., Rát­­kay szereposzt., 7) — József Attila Színház sz.: Kollégák (7); v.: Az eltűnt miniatűr (13); Kol­légák (H-bérl. 2. el., 7) — vidám Színpad sz. (18) és v. (14 és 18): Vidám kispad — Kis Színpad sz (7) és v. (3, 7): Susmus — Iro­dalmi Színpad sz.: így írunk mi (E-bérlet 1. el., 7); v.: Új szim­fónia (P-bérl. 1. el., d. e. 11); így írunk mi (D-bérl., 2. el., d. u. 14) — Egyetemi Színpad sz.: József Attila napjai sor. B- bérl. 4. el., (d. u. 14) — Zene­­akadémia sz.: ..Hat zenedélután­’ (Ált. Isk. bérl., B/2., d. u. 4); „Tíz bérleti hangverseny” (Egy. és Főisk. bérl., 2. el., f8) v.: Nagy mesterek muzsikája’ (Főv. Zeneis.’ Szerv. A/3., d. e. 11); Nincs korhatár (4 és 18) — Ka­maraterem sz.: Tibay Zoltán gordonkaestje (18), v.: Horváth Edit és Bohr László hangv. (18) — MOM Művelődési Ház v.: Ze­nealbum (Ifj. Zenebar. hangv., d. e. 10) — X. ker. úttörőház v.: zenealbum (Ifj. Zeneb. hangv. d. e. 11­) — XX. ker. Erkel Mű­velődési Otthon (Ady Endre u. 133.) v.: Zenealbum (Ifj. Zeneb. hangv. d. u. 14) — Bartók-terem sz.: Muzsikus Péter új kalandja (3); Akinek inge (a XI. 19-re vál­tott jegyek érvényesek: este fi­); v.: A bűvös erdő (d. e. 11) — Állami Bábszínház sz.: Hófehér­ke (5); Szőke Ciklon (felnőttek­nek, 1S); v.: Jancsi és Juliska (11); János vitéz (3); Fajankó ka­land­­val (5) — Tarka Színpad sz.: (£8) és v.: (f4 és £8). Őfelsége, a sztár — Kamara Varieté sz.: (6 és £9) és v.: (f4, 6 és i'9). Nem az én aszfaltom. Az Országos Rendező Iroda közli, hogy FRED FROHBERG november 24. és 25-re, a Sport­­csarnokba hirdetett előadásai a művész betegsége következtében január 19-én és 20-án kerülnek megrendezésre. A megváltott je­gyek érvényesek. Jól öltözhet kevés pénzért! kalapok, kabátok kosztümök, I ruhák. I jersey kesztyűk , crepp pijamák minden­­ méretben.

Next