Esti Hírlap, 1962. november (7. évfolyam, 257-281. szám)
1962-11-24 / 276. szám
Sacco és Vanzetti élete filmen Hollywoodban a jövő év első hónapjában filmre viszik — amerikai—olasz koprodukcióban — Sacco és Vanzetti, a tragikus sorsú két olasz munkás élettörténetét. Az amerikai törvényszék, mint emlékezetes, annak idején Saccót és Vanzettit munkásmozgalmi harcukért halálra ítélte és elektromos széken kivégeztette, noha a tárgyaláson a felvonult tanúk százai bizonyították a vádak hamisságát. A film külső felvételeit Amerikában forgatják, a belső, műtermi felvételek Olaszországban készülnek Dino di Laurentis rendezésében. □ LESTER COWAN amerikai filmrendező — írja a New York Herald — rövidesen Moszkvába utazik, hogy ott megbeszélje az első szovjet—amerikai koprodukcióban készült „Utazás egy egyenlítői délkör felé” című film forgatásai előkészületeit. □ HOLNAP nyílik meg Szombathelyen a Savariamúzeumban a vasi képzőművészek idei tárlata. 28 képzőművész 60 olajfestményt, 28 grafikát és öt szobrot állít ki. □ KOVÁCS DÉNES hegedűművésszel beszélgettünk: „A Wieniawski nemzetközi verseny zsűrijében vettem részt. Most szólóestemre készülök, amely december 1-én lesz a Zeneakadémia nagytermében. Programomban szerepel Bach két szólószonátája, valamint Beethoven két szonátája, amelyet Bacher Mihály zongoraművésszel játszunk.” □ PÁRIZSBAN emlékünnepséget rendeztek Paul Éluard, a tíz éve elhunyt jeles költő emlékére és Saint Etienne de Rouvray-ban emléktáblával jelölték meg Éluard szülőházát. □ LÖRINCZ GYÖRGY, az Operaház balettigazgatója mondja az Esti Hírlapnak: „Csehszlovákiai tanulmányútra készülök december második felében. Prágában és más városokban balettelőadásokat nézek meg, majd folytatom Sugár táncjátékának betanítását.” □ YEHUDI MENUHIN nyerte el ebben az esztendőben az Angol Filharmónia nagy aranyérmét. A MAGYAR BIBLIOFIL TÁRSASÁG Kovács Máté tanszékvezető egyetemi tanár elnöklete alatt ülést tartott. A társaság tiszteletbeli tagokká választotta: Kodály Zoltánt, Kőhalmi Béla nyugalmazott egyetemi tanárt, Kossuth-díjas tudóst, dr. Ortutay Gyula akadémikust, és Soó Rezső akadémikust, egyetemi tanárt. A társaság legközelebbi előadói estjét december 2-án tartja. l néhány nappal ezelőtt küllönös hírt közöltek a lapok: Martonvásáron, az egykori Brunswik-kastély tavában mélyítés közben aknákat, lövedékeket, kézigránátokat találtak. A hírnek talán nem tulajdonítottam volna különösebb jelentőséget, ha a kastélyhoz, pontosabban a Beethoven-múzeumhoz nem fűződne emlékezetes élményem. Szeptemberben külföldi kollégát kalauzoltam. Bejártuk az országot, elvittem nevezetesebb városainkba, majd a Balatonhoz utaztunk. Itt ért az első meglepetés. Megszoktuk, hogy külföldi vendégeink rajongva csodálják gyönyörű tavunkat, ezért Tihanyban rendkívül megdöbbentett a kolléga érezhetően langyos-udvarias lelkesedése. Tengerhez szokott szeme jóindulatú érdeklődéssel szemlélte a naplemente szinergiáját és azonnal beleegyezően bólintott, amikor azt tanácsoltam — eléggé bosszúsan —, ha nem akar maradni, induljunk vissza Budapestre. Útközben jutott eszembe, hogy a gondosan összeállított, órára kiszámított programban az alaposan lerövidült balatoni látogatás csaknem kétórás „üres időt” hagyott, amit pedig valahol el kell tölteni. Próbaképpen megálltunk Martonvásáron, szerencsére a múzeum még nyitva volt. Amint a kolléga meglátta Beethoven szobrát, az üveglap alá helyezett kottákat, leveleket, többé ügyet sem vetett rám.". Az izgalomtól elfehéredett arccal hajolt a korabeli Beethoven-kották első kiadásai: a Septetto, a Grand quintetto, a Gelinek abbénak ajánlott Simphonie Favorite és a többi zenei ritkaság fölé. Percekig nézte, ujjait egymásba kulcsolva — hogy véletlenül se érjen hozzá — a Brunswik-család zongoráját, amelyen állítólag az Apassionátát fejezte be a Mester. Csodálkozó, érdeklődő kérdéseimet meg sem hallotta: anyanyelvén suttogott révülten. Rajongása meglepett: többnapos együttlétünk alatt egyszer sem említette Beethovent. Pedig mi mindent tudott róla. Később, amikor a tóhoz sétáltunk — este volt már, csillagok fürödtek benne — szemét a márványba faragott titánra emelve, róla és szerelméről, Brunswik Terézről beszélt. Az első találkozásról, az Arany Griffben tartott zongoraórákról, a csalfa Giuliettáról és egy boldog nyárról a martonvásári park vén fái alatt. Romain Rolland-t idézte és bizonygatta: Teréz volt a „Halhatatlan kedves” és halálig szerette a „tragikus lángészt”. Másnap elutazott. Azt mondta: ezért az útért mindig a barátom marad. Tegnap ismét lent jártam a parkban. Az ég szürke volt, a kopár fák között havat kavart a szél. A tó, amelyet Beethoven annyira szeretett, zöld és zavaros. Medrét — az iszapba bújt vasakat kutatva — gép barázdálja. A háború alatt sokat szenvedett a vidék, egy-egy falu négyszer-ötször is gazdát cserélt. A harcok a kastélyt, a parkot sem kímélték, a százéves fákat szilánkok szaggatták. A kastélyban sokáig németek laktak, a náci Luftwaffe pilótái. A termekben, hol hajdan Beethoven élt, Teréz álmodozott, gőgös és kegyetlen „sasok” tanyáztak. A lángész emléke dühítette őket: ,,A Führer nem kedveli...” Szobrát a harcok után fej nélkül találták, arcát, homlokát golyók zúzták szét. És mégis a sasok szárnyai a sárba hullottak, de Beethoven szobra ma is áll. Grillparzer osztrák költő hires szavaival: - Ödök nagyjai közön időkre sértetlenül,. Balogh László Beethoven tava KULTURÁLIS JEGYZETEK AWí'fí*»/ mitukvaHiíftött • Kaja és bábfilmek • . 8 h a fftjerek látja • Jupin kell mindent felesleffesen mifimafff/aráani • Jubilál a bábszínház BOLDOGAN SZORÍTJA kezébe a bizonyítványt a VIII. általánost végzett kisdiák. Sok az ötös, a négyes, csak egy hármas van. A szülő, az ismerős, a rokon, a középiskola — a bizonyítvány alapján nagyjából helyes képet kap arról, mit tud a gyerek. A társadalom azonban arra is igényt tart, hogy a kisdiák bizonyos jellembeli tulajdonságokkal is rendelkezzék. Értse meg, hogy egyéni boldogulása a közösség sikereitől függ. Tisztelje a felnőttek tudását, tapasztalatát, legyen kitartó, becsülje meg szülei érte hozott áldozatait, szeresse a munkát, és így tovább, és így tovább. Az iskolai bizonyítvány erről nem ad jegyet — nehéz is lenne a sokféle tulajdonságot valami kalkulussal is mérhető közös nevezőre hozni —, de ez nem jelenti azt, hogy az igény, a nevelés igénye nem áll fenn. Ezen a héten kezdődik az általános iskolák nevelési tervének vitája. Kétéves kísérletezés után a pedagógiai tudományokkal foglalkozó intézetek állították össze ezt a tervjavaslatot és országos vitára most bocsátották. S a viták egyik alapkérdése az: vajon egyáltalán megtervezhető-e a nevelés? Az iskolának meg kell határozni a tanítás különböző éveiben milyen módszer látszik a legcélravezetőbbnek. A vitára bocsátott tervezet mindössze ezt tartalmazza: a nevelési célt, amely a szocialista embereszményben fogalmazható meg és a nevelés különböző fokát tartalmazza, az életkornak megfelelően. A terv normáidat jelöl, s ezzel nyújt segítséget az iskolának, a pedagógusnak. S hogy ezek a normák reálisak legyenek, most kell a vitatkozóknak*ollapos munkát végezniük. . . RAJZ- ÉS BÁBFILM-ÖSZSZEÁLLÍTÁST mutatnak be e héten a mozik a Pannónia Filmstúdió tehát kizárólag magyar művészek produkcióiból, összességében igen élvezetes és szórakoztató műsort látnak a gyerekek. Az elemző filmkritika dolga, hogy a Peti, Öcsi és a többiek című összeállítás egyegy darabját külön is megvizsgálja. Felfedezhető azonban egy olyan törekvés, amely szinte valamennyi filmre jellemző és amelyet csak az egyetértés hangján lehet üdvözölni. Ezek a gyermekfilmek igazában nem is gyermekfilmek, ha ezt a kifejezést abban a régi értelemben használjuk, hogy egyenlőek kis tanító célzatú mesécskékkel, amelyeknek a végén a jóságos hangú bá-pesi vagy néni elmondja, hogy mi a jó és mi a rossz. Nem arról van szó, hogy ezek a filmek nem akarnak valami erkölcsi, társadalmi, vagy történelmi igazságot mondani nézőiknek, hanem arról: az igazságok minden szájbarágás, kommentár nélkül, a világ természetes rendjének bemutatásából adódnak, s a következtetést mindenkinek — a gyerekeknek is — maguknak kell levonniuk. Természetesen egyik film erkölcsi következtetéseit már a 6 évesek, a másikét csak a 14 évesek tudják meghatározni. Lehet, hogy például a Pirospöttyös labda mondanivalóját még ebben a korban is nehéz megfogalmazni. De ha így is magukkal viszik azt az életörömet, amelyet ez a kisfilm sugároz, akkor már a film tökéletesen elérte a célját. Van ennél egyszerűbben fogalmazott film is a sorozatban — a két kitűnő Petifilm például —, de a lényeg az, a rajz- és bábfilmek készítői rájöttek arra, hogy a gyerekek sem szeretik a szájbarágást. ★ — ANYU, ezt nem érted? Azok a villódzó csúcsok ott hátul, az üveghegyek, ez a szoknyát hordó rossz seprű meg a gonosz boszorka. Ilyen vagy ehhez hasonló beszélgetések elég gyakoriak a Bábszínház nézőterén. Mostanában ugyanis sokszor előfordul, hogy nem a szülő magyarázza, mit lehet látni a színpadon, a gyerek ad magabiztos tájékoztatót a helyszínről, figurákról. Nem lehet azt mondani, hogy ez minden tekintetben eszményi állapot, de egy pillanatra sem szabad ezért a Bábszínházat kárhoztatni. Éppen ellenkezőleg. A kétféle reagálásban ugyanis a színháztörténet két korszaka tükröződik. Ma sem ritka jelenség, hogy felnőtt nézők a színházban, a függöny széthúzása után tapsolni kezdengye, az eseteik többségében a színpadi kocsma mennyezetét tartó gerendák élethűsége miatt és mert hátul a pipacsos zöld mező is ugye olyan, mintha élne. A színháztörténészek dolga kikutatni, miért vert oly erősen gyökeret nálunk a színpadi naturalizmus. S miért hatott még 5-6 évvel ezelőtt is forradalmian újnak egy-egy jelzésekkel dolgozó színpadkép. Az elmúlt években sokat változott a helyzet, s hogy a következő évek színházlátogató ifjú közönségének már egyáltalán nem lesz probléma a díszlet, a dekoráció, jelentősége a színházi élményben, az nagymértékben köszönhető a Bábszínház szellemesen nagyvonalú, a gyerekek fantáziájához közelálló díszlet- és bábképzőművészeti megoldásainak. MA KEZDŐDNEK a 15 éves Bábszínház jubileumi ünnepségei. Sok ezer felnőtt, sok tízezer gyerek gondol hálával ezekben a napokban a Bábszínházra, az ott szerzett élményekre. Az ünnepségek köszöntői között az első helyen kell állnia a nagyszínházak köszöneteinek. Egyik sem tett annyit a holnap közönsége nevelésének érdekében, mint a Bábszínház. Bernáth László Párizsi levél Nyolc nap alatt hat hangversenyt adott a magyar rádiózenekar gyobb érdeklődést azonban a nemzetközi zenei hetek eseményei vonják magukra. Tegnap este modern műveket játszott a francia rádiózenekar, nem minden izgalom nélkül. Négyszer változott a kiadott program. Először Roberto Renzi nevét ragasztották át a plakátokon egy fiatal görög karmester, Dimitri Chorafas nevére. Aztán többször is módosult a műsor. A nézőtéren helyet foglaló közönség még Kodály Háryszvitjét várta első számnak és csak a helyszínen tudtuk meg, hogy Chorafas ezt a művet egy ugyancsak görög muzsikus, Nikosz Skalkottas népi hangvételű táncszvitjével cserélte fel. Az izgalom fő oka azonban nem ez, hanem André Jolivet csellóversenyének az ősbemutatója volt, Navarra közreműködésével. Jolivet ezzel a mostani művével is szenvedélyes tüntetésre ingerelte a közönséget Az egyik tábor éles hangon bravózott és tapsolt, a másik zörögve cfújolt , a harmadik pedig jól mulatott a nálunk ismeretlen szenvedélyes tetszésnyilvánításon, amelyet mindkét részről teljesen indokolatlannak tartunk. Mennyivel egyértelműbb volt ennél a hangulatnál a magyar rádiózenekar sikere. Igaz — s ezt kertelés nélkül meg kell mondani — Kodály szimfóniáját hűvösen fogadta a közönség is, meg a kritika is. De Mozart A-dúr zongoraversenyét Lili Krausszal már forrón megtapsolták. Ami pedig a Bartók műzene húros és ütőhangszerekre) fogadtatását illeti, arról a pesti rádióhallgatók is képet alkothattak: a befejező részt meg kellett ismételni, és utána még egy ráadást kellett adni. Sajnos, a huszadik század zenéjét Franciaországban még csak Párizs ifjabb közönsége ünnepli ilyen forrón. Lehel György és a magyar zenekar, a vidéki koncertjein ezért főleg, klasszikus és romantikus műveket: Beethoven, Mozart és Dvorznik kompozíciókat játszott, meg a hozzájuk jobban illő Weiner Leó Divertimentóját. Ez a turné hajlamas erőfeszítést kívánt a magyar művészektől! Gondoljuk csak meg: 8 nap alatt több mint 7 ezer kilométert utaztak, jórészt vonaton és 6 hangversenyt adtak. Egésznapos vonatozás után a megérkezést követő órákban már pódiumra léptek. Annál értékesebb az a visszhang, amely a szereplésüket követte. Nizza, Dijon, Besancon, Lyon és Colmar közönsége őszinte elragadtatással tapsolt a zenekarnak és Lehelnek. Még azokban a városokban is két-három ráadást követeltek, ahol az ilyesmi teljesen ismeretlen volt mostanáig. A rádiózenekarnak ez a turnéja igazán hasznos szövetséget jelenthet a francia— magyar művészkapcsolatok jövője szempontjából. Fodor Lajos Párizsban havazik. Azt mondják, 25 éve nem volt ilyen november. Az emberek fázósan lépnek ki az üzletekből, s a házak kapuján, sietnek a meleg Metróba. De a fagyos hangulat sokfelé feloldódik az esti órákban. Megszámlálhatatlan a művészi esemény és szórakozási lehetőség. A komolyzene barátai is bőven válogathatnak a koncertek, operák és igényes zenés filmek között. A legna- A JÖVŐ ZENÉSZEI A Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola pár évvel ezelőtt létesült. Itt képzik az alsófokú zeneiskolák tanárait, a hivatásos zenekarok tagjainak utánpótlását és módot nyújtanak a végzett hallgatóknak arra is, hogy tovább tanulhassanak a Zeneművészeti Főiskolán. A képen: Szalabán Kriszta II. éves hárfás, háttérben Berkes Katalin V. éves hárfásnövendék gyakorolnak. (MTI-fotó : Bartal felv.) SZÍNHÁZAK szombati és VASÁRNAPI MŰSORA: Operaház sz.: A kékszakállú herceg vára: Fából faragott királyfi; Csodálatos mandarin (18), v.: Bánk bán (11), Romeo és Julia (Basilides-bérlet, 3. előadás, 18) — Operaház Erkel Színháza sz.: Brankovics György (Fleischer-bérlet, 4. és Kis Erkel bérlet VI. sor., 2. el., 18); v.: Rigoletto (Goldmark-bérlet, 3. el., 11.); Állami Népi Együttes (3); Lammermoori Lucia (Márkusbérl. 3. és Kis Erkel béri. VII. sor., 2. el., 7) — Nemzeti Színház sz.: Holnap folytatjuk (Bartos—Császár béri. 2. el., 7); v.: Salemi boszorkányok (Szigetibéri, 2. el.. 7) — Katona József Színház sz.: Az utazás (7); v.: Minden jó, ha jó a vége (7) — Nemzeti Színház Kamaraszínháza (P. erzsébet, Vasas Művelődési Ház) v.: Leleplezés (13) — Madách Színház sz.: A vágy villamosa (7); v.: Hamlet (d. e. 10) A revizor (18) — Madách Színház Kamaraszínháza sz.: Elveszett paradicsom (7); v.: Az egérfogó (13 és 18) — Vígszínház sz.: A néma levente (Ifj. V. bérl. 1. el., II); Záróra (F-bérlet. 2. el., 7); v.: Záróra (S-bérl. 2. el., 13); Hamletnek nincs igaza (7) — Jókai Színház sz. és v.: Bűn és bünhődés (7); v. d. u.: Kék madár (3) — Petőfi Színház (Izabella téren!) sz.: (7) és v. (13): A hét pofon; v. feste: Légy szíves, Jeromos (7) — Fővárosi Operettszínház sz.: (7) és v. (13): Budai kaland; v. este: A mosoly országa (Komb. 7. bér. 2. el., Rátkay szereposzt., 7) — József Attila Színház sz.: Kollégák (7); v.: Az eltűnt miniatűr (13); Kollégák (H-bérl. 2. el., 7) — vidám Színpad sz. (18) és v. (14 és 18): Vidám kispad — Kis Színpad sz (7) és v. (3, 7): Susmus — Irodalmi Színpad sz.: így írunk mi (E-bérlet 1. el., 7); v.: Új szimfónia (P-bérl. 1. el., d. e. 11); így írunk mi (D-bérl., 2. el., d. u. 14) — Egyetemi Színpad sz.: József Attila napjai sor. B- bérl. 4. el., (d. u. 14) — Zeneakadémia sz.: ..Hat zenedélután’ (Ált. Isk. bérl., B/2., d. u. 4); „Tíz bérleti hangverseny” (Egy. és Főisk. bérl., 2. el., f8) v.: Nagy mesterek muzsikája’ (Főv. Zeneis.’ Szerv. A/3., d. e. 11); Nincs korhatár (4 és 18) — Kamaraterem sz.: Tibay Zoltán gordonkaestje (18), v.: Horváth Edit és Bohr László hangv. (18) — MOM Művelődési Ház v.: Zenealbum (Ifj. Zenebar. hangv., d. e. 10) — X. ker. úttörőház v.: zenealbum (Ifj. Zeneb. hangv. d. e. 11) — XX. ker. Erkel Művelődési Otthon (Ady Endre u. 133.) v.: Zenealbum (Ifj. Zeneb. hangv. d. u. 14) — Bartók-terem sz.: Muzsikus Péter új kalandja (3); Akinek inge (a XI. 19-re váltott jegyek érvényesek: este fi); v.: A bűvös erdő (d. e. 11) — Állami Bábszínház sz.: Hófehérke (5); Szőke Ciklon (felnőtteknek, 1S); v.: Jancsi és Juliska (11); János vitéz (3); Fajankó kalandval (5) — Tarka Színpad sz.: (£8) és v.: (f4 és £8). Őfelsége, a sztár — Kamara Varieté sz.: (6 és £9) és v.: (f4, 6 és i'9). Nem az én aszfaltom. Az Országos Rendező Iroda közli, hogy FRED FROHBERG november 24. és 25-re, a Sportcsarnokba hirdetett előadásai a művész betegsége következtében január 19-én és 20-án kerülnek megrendezésre. A megváltott jegyek érvényesek. Jól öltözhet kevés pénzért! kalapok, kabátok kosztümök, I ruhák. I jersey kesztyűk , crepp pijamák minden méretben.