Esti Hírlap, 1962. december (7. évfolyam, 282-305. szám)

1962-12-28 / 303. szám

Államosították az algériai színházakat A hírügynökségek jelentik, hogy Algéria valamennyi színházát állami tulajdonba vették. Az állami színházak főintendánsa Mlisztafa Ka­­leb neves algériai író és szí­nész lett, aki az algériai sza­badságharc idején a nemzeti kultúregyüttes vezetője volt. Konstantinápoly ostroma Dino di Laurentiis tárgya­lásokat folytat a török ható­ságokkal egy érdekes film­terv megvalósításáról. Mint­egy 15—20 millió dolláros költséggel a helyszínen sze­retné forgatni Konstantiná­poly című filmjét, amely a város ostromát, a törökök Bizánc felett aratott 1453-as győzelmét dolgozza fel. A híres rendező nagy területet kíván bérelni a török kor­mánytól, hogy azon felépít­hesse a produkció díszleteit. Készül a tv szilveszteri műsorára A művészet kilenc múzsája ♦ Ki mit tud ? Gólya néni ♦ Egy mai kislány panaszai A Fővárosi Operettszín­­házban készül a televízió há­rom és félórás kabaréműso­ra, a Szilveszter éjszaka. Ide most nem léphet be senki más, csak az a több száz operatőr, gyártásvezető, dra­maturg, kellékes, díszletter­vező, jelmezkészítő, maszk­mester, világosító, a száznál több szereplő. Az egyik folyosón Tompa Sándort és Sinkovits Imrét láttuk szereppel a kezükben. Egy másik sarokban Major Tamás luciferi kacagására Bessenyei Ferenc érces Ádám-baritonja replikáz, míg Pápay Erzsi Évaként pi­piskedig mellettük, közöttük meg a fél Nemzeti Színház: Kálmán György, Mányai, Raksányi, Suka, Horkai, Pásztor János. Nem tudjuk, mire készülnek, de Szilvesz­ter éjszakáján még az is el­képzelhető, hogy talán vala­mi új, pesti színt komponál­tak Az ember tragédiája meglevő jeleneteihez. Aztán Székely Mihályt fe­dezzük fel Radnai György, Komlóssy Erzsébet, Koltay Vali és más operisták társa­ságában — de akárhogy is kieresztik szép hangjukat, úgy hangzik, hogy itt Kazal László viszi a prímet, úgy is, mint az Ulti-opera tökfilkó­­ja. Amott Kiss Manyi pró­bálja egy mai kislány pana­szainak szövegét, emitt Me­­zey Mária sanzonozik a gólya néniről, itt Alfonzó mutatja meg füttyösnek, bűvésznek, gitárosnak, szavaiénak s mindennemű ifjú tehetség­nek, hogy ki mit tud?, ott meg Horváth Tivadar adja elő a Modern rágalomáriát. Rátonyi Róbert, mint ta­valy a Fehér ökör balladá­ját, az idén is szélsebesen pergő nyelvvel mondja Szi­lágyi György versét, egy kis­iparos szilveszteri elmélke­déseit. Itt van a tavaly szil­veszterkor megismert Pesti Vadember, Pécsi Sándor fog­ja megformálni, és idei poén­jei se maradnak el a tava­lyiaktól. A műsort Kellér Dezső és Róna Tibor írták, Szinetár Miklós rendezi, Kellér és Rá­tonyi konferálják, a versszö­vegek szerzője Romhányi Jó­zsef, a muzsikáé Ránki György, Bágya András, Ber­ki Géza és Fényes Szabolcs. A tavalyival ellentétben nem vegyes, hanem egységes szerkezetű műsor lesz. A nyi­tó játékban felvonul a mű­vészetek kilenc múzsája, és megidézik az összes műfajt: drámát, operát, operettet, bohózatot, revüt, musical co­­medyt, előadóművészetet, gyermekszínházat, kabarét. Csakhogy a súlyos műfajok is könnyűvé válnak, vidám és szórakoztató politikai ka­baré szövi át az egészet, a búcsúzó év legfontosabb ese­ményeit, legaktuálisabb problémáit elevenítik meg, tréfásan. S minthogy nem a Vidám Színpadon, hanem az Operettszínházban rendezik, a tavalyinál több teret kap az ének, a tánc, a zene. b. t. HETI Filmkrónikái Visszavárlak Háborús történetet dolgoz fel a moszkvai Gorkij Stúdió A Visszavárlak című új filmje. Rendezőjét, a tehetséges Szta­­nyiszlav Rosztockijt, azonban nem a hadi események, hanem a nehéz körülmények között is helytálló ember hűsége, lelki gazdagsága foglalkoztatja.. Gyöngéd lírával, együttérző sze­retettel ábrázolja hősnőjét, a háború­ viharai között is szerel­mesét váró leányt, akit Larissza Luzsina személyesít meg fi­gyelemre méltó művészi eszközökkel. Rendkívüli kiadás A nálunk is nagy sikerrel játszott Candide rendezőjé­nek, Norbert Carbonnaux­­nak új filmjével is elégedet­tek lehetünk. A szatirikus ebben a produkcióban kese­rűbb, humora kevésbé játé­kos, nem annyira mulattatni, inkább rádöbbenteni kívánja nézőit. Mai nyugati fiatalok életéről készít kórképet, kí­méletlen őszinteséggel mutat­ja meg, hogyan hat az úgyne­vezett nyugati életforma fia­tal lányokra és fiúkra. A Rendkívüli kiadás vádirat, amely megérdemli, hogy a szerző szándéka szerint be­csüljük, s ne üres vígjáték­nak tartsuk. Zsuzsanna és a fiúk közismert történet közepes feldolgozása. Főszereplője a képünkön látható Zsuzsanna, akit két udvarló környékez. Az egyik önhitt és nagyképű, a másik csendes, szerény, tartóz­kodó. Zsuzsanna végül is megérti: az utóbbi igazi férfi. Ezzel egyet is értünk, csak azt kifogásoljuk, miért nem fordítottak nagyobb gondot a film készítői, cselekményük és szerepléi­k motiválására. □ KISFALUDY STROBL ZSIGMOND legújabb alkotá­sa, a Guggoló akt bronzba öntése befejeződött, s a mű­vészi alkotás a közeljövőben indul új hazájába Indoné­ziába. □ ROMAN KARMEN szovjet filmrendező elkísérte kubai útjára Anasztáz Miko­­jant, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának első elnökhe­lyettesét és a kubai útról 6000 méteres riportfilmet készített. Az igen érdekes fil­met december végén mutat­ják be egyszerre Moszkvában és Havannában. □ ELADÓ A „TÁNYÉR­­MÚZEUM”. A Viharsarok­­ fővárosában, Békéscsabán la­kik özv. Farkas Gyuláné, az ország leghíresebb tányér­gyűjtője. Több száz művészi kivitelű tányérját most áruba bocsátotta, mert öreg kora miatt felszámolja a pá­ratlan értékű „tányérmúzeu­mot”. □ A HÍRES jaki temp­lomról leporelló készül, me­lyet magyaron kívül német, orosz, s angol nyelven is ki­adnak. □ TIZENÖT PÉCSI kép­zőművész jut műteremlakás­hoz az épülő új-mecsekal­­jai lakótelepen. A nyolca­dik emeletre kerülő műter­mek megteremtik a művész­kolóniát a városban. El GYEREKEK! A távbeszélő mesemondó (4 2 7 — 9 6 0) műsora 28-án, pénteken: A gyevi törvény (elmondja: Benkő Gyula). Lezárjuk a vitát a dohányzás kérdéséről Varjú a varjúnak nem vájja ki a szemét. Talán ez az igazság vagy elképzelés (nyilván az, mert láttam én már varjakat marakodni!) ad erőt, hogy­­ hozzá merjek nyúlni ahhoz a tengerikígyó­­hosszú viharhoz, amit bá­tor kézzel felkavart az Esti Hírlap. Azzal kezdem: én is dohányzom. És a pipa vagy a szivar letagadhatatlanul barátom. Hogy jó barátom-e, az más kérdés. De cikkeimet, előadásaimat pipaszó mellett írom, ám az igazságot az or­vos szemével nézem. Az igazságot! Ami olyan, mint a forma: akármelyik végén szagolom, csíp! Igaza van Erdődi Géza olvasónknak, aki azt írja: ,A nem do­hányzók és dohányzók között igazságot tenni nem hálás feladat.” Nem is vál­lalkozom rá, csupán azt sze­retném, ha egy lépéssel kö­zelebb kerülnénk az igazság­hoz. A nikotin mérgezi a szervezetet Heveny tüneteit — a szé­dülést, fejfájást, hányingert, rosszullétet — mindenki ta­pasztalhatja, aki titokban vagy nyíltan dohányozni kezd. Az idült nikotinmér­gezésről, az emésztési zava­rokról, az erek szűkületéről, a coronaria-thrombosis ve­szélyéről, a vérkeringési szer­vek és idegrendszer károso­dásáról már kevesebben tud­nak vagy akarnak tudni, és ez a struccpolitika sok eset­ben végződött tragédiával. A dohányzás káros hatása elvi­tathatatlan. Akit ez érdekel, olvassa el dr. Faragó István „Alkohol, koffein, kábítósze­rek” című kitűnő könyvét. A Medicina kiskönyvtára soro­zatban, az elmúlt évben je­lent meg. Minden sorával tö­kéletesen egyetértek. Mond­juk meg kereken: a nikotin veszedelmes idegméreg, „egyike a legveszedelmesebb, legerősebb mérgeknek” — ír­ja könyvében Faragó István■ Az emberek mégis dohányoz­nak. Feltehető, hogy valóban azért, mert tiltották és bün­tették. Egy bizonyos: senki sem születik azzal az oltha­­tatlan nikotinéhséggel, amit egyesek bizonygatni szeret­nének. No meg az is igaz, hogy a dohányzásról le lehet szokni, csak akarat meg kö­vetkezetesség kell hozzá. Szórakozás Az örök gyerek, a játékos ember szórakozást keres. Ál­lítom, hogy az felső dohány­zástól a szenvedélyes niko­tinéhségig igen hosszú az út, és annak egyengetésében az idegességet enyhítő apró­munkának, a dohányzással kapcsolatos játéknak, ciga­rettatárolásnak, rágyújtás­nak, a szálló füst bámulásá­nak, a „hunyorgó parázs” szemlélésének legalább annyi szerepe van, mint a nikotin­szomjúságnak. A dohányzás­sal kapcsolatos illúziók — gyermeknél a felnőttség, az érettség tudata, nőknél az ér­dekesség, a sikk, a „hogyan áll kezemben a cigaretta?” — semmi esetre sem méreg­­tani, hanem lélektani prob­lémák, és csak akkor von­nak maguk után hiánytüne­teket, ha azok is beképzel­tek, megjátszottak. A dohá­nyos ezt mások előtt rend­szerint tagadja, és még ön­magának sem vallja be szí­vesen, de ha a dolog mélyé­re néz, kénytelen rádöbben­ni az igazságra, öreg dohá­nyos vagyok, de talán még az én dohányzásomban is legalább annyi a megszokás, az önmagamnak hízelgő póz, mint a nikotinéhség. Kiesési tünet Nikotinéhség van. Bár ko­rántsem olyan kifejezett, mint az a kiesési tünet, ami az alkoholelvonás során jelentkezik. Aránylag ritka, hogy a szenvedélyes dohá­nyos nehéz helyzetben csik­kek gyűjtéséhez, bagórágás­hoz vagy a vas pipaszár szo­pogatásához folyamodott ni­­kotinéhségében. A gyakori evés, a cukor, az üres szip­ka, a mentholcigaretta vagy a dohányhiány feletti sopán­­kodás gyakran még a legkí­nosabb válságon is átsegíti az embert, holott a komoly kiesési tüneteket lélektani tényezőkkel nem lehet meg­oldani. Még a legádázabb dohány­­ellenesek is elismerik, hogy a dohányzókat élénkíti, éb­ren tartja, megnyugtatja, pi­henteti, az asszociációkat meggyorsítja a dohányzás. De ahogyan ennek tudatába annyira belehajthatja magát az ember, hogy még öltözkö­dés, borotválkozás, fürdés, ágyban fekvés, evés és — ter­mészetesen — munka közben is sorozatosan rágyújt, épp­úgy azt is megszokhatná, hogy a dohányzás a beszél­getés, a pár perces pihenő, a rövid „cigarettaszünet”, a pillanatnyi felüdülés velejá­rójává válik és akkor már nem olyan veszedelmes, nem olyan kellemetlen sem az egyén, sem a környezet szá­mára, mintha nemcsak élünk, hanem visszaélünk a do­hányzás „örömeivel”. A kellemes munkatárs A kiegyensúlyozott ember, a kellemes munkatárs, a szociális, kolektí­v egyén zökkenőmentesen illeszkedik a környezetébe. Senki számára nem válik terhessé, anélkül, hogy elveszítené egyéniségét. Ezt a jólneveltség feltétlenül megköveteli — állapítja meg egyik olvasónk névtelen le­vele. A kérdés tehát nem az, hogy hivatalban, munkahe­lyen, családban dohányoz­hat-e valaki, hanem az, hogy hogyan, és mikor. Csak ak­kor és úgy, hogy másoknak kárt ne okozzon. Igaza van id. Hoffenberger Kelemen olvasónknak, „tisztességes, becsületes kérésre még a leg­erősebb dohányosok is rend­szerint abbahagyják a do­hányzást, de hetyke követe­lőzésre nem”. A nemdohány­zók szava célba talál. Itt a HÉV forgalomszervezési osz­tályának levele: 1963. január 1-től lényegesen több lesz a nemdohányzó kocsik és vo­natok száma. És Varga Pál olvasónk óhaja, a leszoktató gyógyszer, a Spiractin is rö­videsen forgalomba kerül. Bár ahogy Benedek Mihály, dr. Faith Alfréd és Cser Ist­ván írják, az erős akarat is célra vezet, hogy a dohányos megtalálja egyensúlyát. Nem a nikotin, nem a füs­tölgő méreg a bűnös és nem a dohánygyűlölet, az acsar­­kodásig fokozódó tiltakozás a hibás, hanem az ember, aki megbúvik mögöttük. Ha az ember embernek tartja tár­sát és embermódra él, keve­sebbet kellemetlenkedik kör­nyezetének: az egyik keve­sebb gyűlöletet sugároz, a másik kevesebb füstöt fúj embernek tartott embertársa felé. ... És most az orvos taná­csa: aki még nem rabja, ne szokja meg és aki megszok­ta? — az gondolkodjék és ta­lán egyszer elhagyja. Lehet, hogy még én is!... Dr. Buga László KÉP SZÖVEG NÉLKÜL (Takács Zoltán rajza.) Hangtompítókat szerelünk fel Rotter Lajos oki. gépészmér­nök ,,A dieselesítés és a csend­rendelet” címmel írt panaszos­levelét kivizsgáltuk, s ennek eredményeként az alábbiakat kö­zöljük: A Diesel-motor próbatermé­nek zajossága nálunk is ismert.­­A hang terjedése a helyi körül­ményeknek megfelelően egyes irányokban az átlagosnál sokkal erősebb lehet, így a zajforrástól távoleső helyeken kellemetlen helyi maximumok léphetnek fel. Például az Asztalos Sándor ut­cában a próbatermeink által oko­zott zaj a gyár területén kívül a legnagyobb. A probléma megoldását fon­tosnak tartjuk, ezért az év első negyedében a Kőbányai úti mű­helyeink kipufogócső-kivezeté­séhez hangtompító üstöket szere­lünk fel. E munkálatok elvégzé­se után már a jelenleg még időnként hallható, gyenge repü­lőgépzúgásra emlékeztető hang nem fogja zavarni a környék nyugalmát. Dr. Kocsis Ganz-MÁVAG Mozdony-, Vagon- és Gépgyár Tervbe Farkas János levelére az a válaszunk, hogy a Keleti pá­lyaudvar homlokzatán levő, fáklyát tartó női alak kezé­be az erős fényű égő elhe­lyezése nem célravezető. A fény az égbolt felé szóródna, a jobb világítást nem segíte­né elő. A homlokzat megvi­lágításának lehetőségét egyébként a budapesti főbb objektumok és nevezetessé­gek megvilágításával együtt tervbe vettük. A Baross téri közvilágítási berendezéseket bizonyos mértékben már kor- Asott­yúk sorsa Az úgynevezett Feneket­len-tó szárnyasait (hattyúk, vízicsibék, libák) se tavaly, se az idén nem szállították Védett helyre. Ott telelnek a befagyott tavon. Tavaly a kutyák kergették folyton őket, neveletlen gyermekek, részeg duhajok hajigálták. A szegény állatok ugyan nem fagynak meg, de sínylődnek. Hadnagy János vettük szerűsítették. A világítás to­vábbi javítására a későbbi években kerül sor, hiszen a fővárosban még igen sok nagy forgalmú terület van, ahol a közvilágítás korszerű­sítése szükséges. Új színfolt­ja lesz a Baross térnek a Ke­leti pályaudvar előtt felállí­tandó új pavilon is. Abai György csoportvezető főmérnök Fővárosi Tanács VB városrendezési és építési osztálya Fegyelmi „A kocsi száma 09—37” cí­mű levélben foglaltakat ki­vizsgáltuk, és arra az aláb­biakat közöljük: A gépkocsivezetőt helyte­len, meg nem engedhető ma­gatartásáért­­ fegyelmi úton egyhavi alacsonyabb munka­körbe helyezéssel büntettük. Hatvanger István osztályvezető, Fővárosi Autóbuszüzem

Next