Esti Hírlap, 1971. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-15 / 217. szám

• Akkora betűkkel hirdeti a párizsi Olympia music-hall Mireille Mathieu nevét, amek­kora, ahogy mondani szokták, nincs is. Picuri lány, óriási név. Csakugyan olyan nagy sanzonénekesnő? Valóban re­mek, eredeti, magával ragadó, a szakmát töviről hegyire is­merő, érzelemgazdag művész, de azért hajdanvolt honfitárs­­nőjét, az egyedülálló és feled­hetetlen Edith Piafot nem éri utól.­­Húszperces adásnak hir­dették a Mireille Mathieu-mű­­sort, holott 28 percig tartott. Konzervműsor, amelyet a tv házon belül nyilván többször, de legalább egyszer levetített már. Elromlott az órájuk? Azért szólok, mert ez nem először fordul elő, s magyará­zata, ha van, megfejthetetlen.­ • Az est főműsoraként sugárzott Ha elmondod, le­tagadom című szatirikus játék az aszinkronitás is­kolapéldája volt. Egy 1951- es (akkor bizonyára tet­szett volna) szerkezetű, hangvételű, logikájú játé­kot mutattak be most, 71- ben, mert 51-ben, sajnos, még nem volt televíziónk. (DJ) ŐSBEMUTATÓ ÉS NÉVNAP R­égen olvastam új magyar­­**■ munkát olyan jóleső ér­zéssel, mint Karinthy Ferenc Ősbemutató című kisregényét, az Új írás augusztusi számá­ban. Sűrű levegőjű, hangulati­lag telibetaláló, egyszerre de­rűs és mélabús, gondolkodásra késztetően mély, élő jellemek­kel, valós helyzetekkel teli körkép ez, a mai értelmiség egy része gondolkodásának, s érzelmeinek, divatos szóval: életérzésének hiteles ábrázolá­sa, helyenként kórképe. S közben már megérkezett a folyóirat szeptemberi száma is, újabb hasonló örömmel. Ezút­tal Kertész Ákos kisregénye (elbeszélésnek jelölik ugyan, de terjedelménél fogva bízvást nevezhetjük kisregénynek), a Névnap keltett bennem ilyen olvasói jóérzést. Annyi okos és okoskodó cikket, esszét, tanul­mányt olvastam már a régi er­kölcsről meg az újról, a kettő birkózásáról, a munkásosztály tudati helyzetéről s hasonlók­ról. A legmeggyőzőbb „hozzá­szólást” azonban most olvas­tam ezekről a témákról, Ker­tész Ákos tollából. Ő ugyan — és szerencsére — egyszer sem mondja ki, hogy erről, ezekről a problémákról van szó. „Csak” éppen ábrázolja mind­ezt. Modern, lendületes, olvas­mányos stílusban, plasztikusan tömör jellemrajzokkal és drá­mai helyzetábrázolásokkal. Vé­letlen csupán, hogy az Új írás ugyanabban a hónapban hozza a világon sehol sem ismert — valljuk be: még saját hazájá­ban is kevéssé ismert — Ker­tész Ákos kitűnő kisregényét, amikor világirodalmi folyóira­tunk, a Nagyvilág, a most már öt világrészen ismertté vált Erich Segal világrekorder best­sellerét, a Love Storyt publi­kálja. Ha e két kisregényt ösz­­szehasonlítjuk, a legenyhébb s legszerényebb megfogalmazás, ha azt mondjuk,­­ nem kell szégyenkeznünk. (barabás) □ MOLDOVÁN STEFÁ­NIA Kubában a havannai Napóleon koncertteremben, s a Garcia Lorca Színház­ban négy nagy sikerű kon­certet adott. Kubából egye­nesen Moszkvába repül, ahol az Operaház vendég­­szereplésén ő is részt vesz. Szokolay Vérnászának női főszerepét énekli három íz­ben. □ PÉNTEK ESTI ZE­NÉS SÉTÁK címmel a BKV Szabó Pál Művelődé­si Háza hangverseny-soro­zatot kezd október hónap­ban. A sorozat első két estjén fúvószenekart, illet­ve klasszikus operetteket hallhat a közönség. A so­rozat előadásait minden hó utolsó péntekjén tartják — egészen áprilisig. onnantól a mozikban EGYÜTT A katonai filmstúdió ké­szítette ezt a játékfilmet Lestár János rendezésé­ben, Szakonyi Károly no­vellájából. Főhőse egy ka­tonatiszt, akinek válságba jutott házasságát az oldja meg, hogy népművelő fele­sége munkalehetőséget kap. A vidéken élő kato­nafeleségek problémáira, gondjaira akar a film vá­laszvariációkat adni, de a katonaság is csak keret le­het; a dolog lényege a jel­lemek és helyzetek konflik­tusa. Ugyanígy szólhatna a film vidékre költözött pes­ti értelmiségiekről is, s hogy nem érezzük meg­győzőnek, annak elsősor­ban a két főszereplő (Pá­los Zsuzsa és Dávid Kiss Ferenc) jellemének, konf­liktusának illusztratív vol­ta az oka. Dávid Kiss Ferenc A MEDVE ÉS A BABA Úgy indul ez a film, mint a francia vígjátékok leg­jobb hagyományainak foly­tatása. Pergő, szellemes, könnyed, ironikus. Aztán színre lép B. B. Tulajdon­képpen a leginkább neki való szerepet kapta, az ag­resszív nőt, aki minden férfit meghódít, s ha vala­kinek nincs kedve behó­dolni, akkor a kezdemé­nyező szerepét is vállalja. (Tudományos tanulmány szólt annak idején arról, hogy Bardot világsikerének ez a kispolgárt hökkentő, kezdeményező, agresszív nőtípus megtalálása az oka.) Azt is meg kell hagyni, Bardot színészileg egészen jó teljesítményt nyújt, mint ahogy Jean- Pierre Cassel, a férfi part­ner is. Mégis a film egy­­harmada után, amikor a két főszereplő bekeveredik a férfi Párizs környéki — sokgyerekes — lakására, s pusztán a helyzetből adó­dó egyre olcsóbb komikai lehetőségeket használták ki, már vontatottá válik, s a film végén úgy érezzük, éppen ideje volt befejezni. B. B. és Jean-Pierre Cossel A PRÉRI Cooper indiánregényei­nek egyike szolgált a for­gatókönyv alapjául, amely­ből ez a román—francia— angol koprodukciós ka­landfilm készült, feltehe­tően elsősorban a gyerme­kek számára. Természete­sen, megtaláljuk benne a nagyszerű vadászt, a cso­dálatos szemű, ügyességű Csingcsgukot, a keletre vo­nuló telepeseket, a sziukat és a dakotákat, a kiásott csatabárdot, az erősza­kos, gátlástalan fehéreket, ahogy az minden indián­könyvben elő van írva. Le­hetne egy kicsit kevésbé díszletszagú, kevésbé fel­tűnően mázolt képű a film, de a legalsó mozikorosz­tály bizonyára így is örö­met talál benne. (bel) Jelenet a filmből. □ IVÁNYI KATALIN festőművész kiállítása a szentendrei művelődési házban szeptember 19-én nyílik. A kiállítás, amelyet Tóth Antal művészettörté­nész nyit meg, október 10- ig tekinthető meg. □ KÉT GYŐRI ÍRÓ drámája szerepel a Kisfa­ludy Színház ez évi műsor­tervében. Az egyik Szabó László Utolsó stáció című műve, amelyben Bajcsy- Zsilinszky Endrének állít emléket, a másik Kopányi György Csatavesztők című darabja. színházi kisplasztika Húszéves a Vidám Szín­pad, és az alapítók közül csak egy-két művész van, akik végig hűek voltak a színházhoz. Forgács László e kevesek közé tartozik, őt kértük meg, idézzen­­ em­lékeiből. — Az államosított kaba­ré, a mai Kamara Varieté helyiségében működött. Kellér Dezső konferálta az első műsort a Pódium Ka­baré megszűnése után. Ki­váló főrendezőnk, Hegedűs Tibor volt, a nagy tudású, mindnyájunk által szere­tett Tibi bácsi. Mint kezdő színész kerültem ide, mind­járt a mélyvízbe dobtak, Komlós Vilmos, Peti Sán­dor, Dajbukát Ilona, Sala­mon Béla, Boros Géza, Her­­czeg Jenő partnereként. — Tibi bácsi észrevette szorongásomat az első pró­bákon, félrehívott: — „Nagy halakkal” tet­telek egy darabba, vedd kitüntetésnek. Egyre kér­lek: a kabaréban sokféle alakítást kell nyújtani egy este, légy minden szere­pedben más, maszkban, já­tékban, mozgásban, a leg­kisebbtől a legnagyobbig légy igényes magadhoz. Nem vagy se csúnya, se szép.. A kabarészín­pad pe­dig jobban szereti a gro­teszk megjelenést. Nehe­zebb dolgod lesz, de meg fogod szeretni. A Kamara Varieté 1951- ben átköltözött a Révay ut­cába, s a ,.Ki vagytok érté­kelve” című műsorral kez­dett. — Ez volt az alapítás. És a további út? — Sok minden történ­t húsz év alatt. Talán a leg­fontosabb tapasztalat, hogy a kabarészínés­z rendkívül szoros kapcsolatban van az élettel. A másik a humor — talán sok műfajnál job­ban — többet tud kifejez­ni abból, ami körülöttünk történik és amiről a kriti­ka hangján szeretnének hallani az emberek. — Mik voltak a két év­tized legemlékezetesebb alakításai ? — Nehéz lenne felsorol­ni, minthogy a kabaréiban egy este több figurát kell megformálni. Kevés olyan foglalkozás van, amelynek egyik-másik alakját ne ját­szottam volna: koldustól a tanárig, a pincértől a fut­­balltrénerig, portástól a ti­beti lámáig. A kabaré a színházi kisplasztika mű­faja. — Nyilván színészi pá­lyafutása alatt kialakult az „ismeretlen” ismerősök kö­re. Mit jelent a népszerű­ség? » — Egy igaz­­történettel válaszolok erre. Egy régi ismerősömmel találkoztam az egyik este a Vidám Színpad közelében. Talán húsz éve nem láttuk egy­mást. Éppen beszélgetni kezdtünk, amikor két kis­fiú odajött, és­ fényképet kért tőlem ... Ismerősöm elismerően szólít: ez aztán a népszerűség! A színész­­bejáróig elkísért. Éppen búcsúztunk, amikor elénk lépett egy középkorú úr, és így szólt: „Van két eladó jegyem a mai előadásra, vegye meg.” Már Koldus, pincér és láma Ebéd a barokk kúrián Irodalomtörténeti és mű­vészettörténeti érdekesség, hogy Szabolcs községben megtalálták azt a kúriát, ahol egykoron az a híres lakoma lefolyt, amely aztán Móricz Zsigmond az Ebéd című novellájának mintá­jául is szolgált. Móricz Zsigmond 1930- ban meglátogatta Tömöri Dezső szabolcsi református lelkészt, aki Sárospatakon diáktársa volt, s az ő ven­dégeként vett részt ama hí­res ebéden. A késő barokk stílusú, ötszobás kis kas­télyban minden szobában a sarkokban máig épség­ben maradt freskók van­nak. A képek egy XVIII. századi ismeretlen mester alkotásai, Szabolcs vezért, István királyt, Bercsényit, Báthori Istvánt, Bocskait és II. Rákóczi­ Ferencet áb­rázolják. Ezeket Móricz is említi, sőt az írói képzelet még néhány portréval megtoldotta a novellabeli galériát. Feltételezik, hogy Móricz Zsigmond még több képet is láthatott, de idő­közben a nagyszoba falát lemeszelték, s csak egy esetleges restaurálás után tudható meg, kiket rejt a festés. Az Ebéd című novellá­val kapcsolatos másik ér­dekessége a szabolcsiak úgy tudják hogy még él a nagy lakoma szakácsnője, a Tisza menti faluban, Balsán. Most kutatnak az asszony után hátha néhány érdekességet tud majd még mondani — a kitűnő novel­la születési körülményei­ről. N­a. —ó. Egy drámaíró hazalátogat BESZÉLGETÉS KELEMEN VIKTORRAL Fiatalosan mozog, pedig már jóval túl van a het­venen. Csak az idősebb színházjáró nemzedék em­lékezik meg nálunk mun­kásságára, mivel a lexiko­nokból kifelejtették a ne­vét: Kelemen Viktor. Az első világháború utáni bu­dapesti kísérleti színház­törekvések egykori tevé­keny részese. Több évtized óta él és dolgozik az Egye­sült Államokban, ahol sok sikeres színpadi művét mutatták be. — Hazalátogattam — mondja —,­ hogy találkoz­zam még néhány régi ba­rátommal, s az utcákkal, házakkal, ahol fiatalságo­mat töltöttem. A színhá­zakkal, amelyekben darab­jaimat játszották, színé­szekkel, akik — ha még életben vannak — felléptek azokban. A színházzal foglalkozó magyar fiatalság az első világháborút követő­ évek­ben új utat keresett. Kí­sérleti színpadok alakul­tak. Az egyik ilyen színház 1922-ben a volt Medgya­­szay Színházban jött létre, ifjú, lelkes művészekkel, mint amilyen Baló Elemér is volt. A vállalkozásnak Irodalmi Színház volt a ne­ve, s kizárólag fiatal ma­gyar szerzőket juttatott szóhoz. Ott mutatták be Kelemen Viktor „Pokol” című első színművét. Két évvel később játszották a Művész Színpadon az első expresszionista jellegű színdarabját, „Mennybe­menetel” címmel. Kelemen Viktor akkor a jobboldali sajtó támadásának köz­pontjába került, a rendező Rékai Andrással együtt. Később a Belvárosi és Re­naissance Színházban ad­ták elő különböző színmű­veit. — Amerikai működése? — Mindmáig megmarad­tam színpadi írónak. Eu­rópában főként a Német Szövetségi Köztársaság színházai játsszák darab­jaimat. Ezek közül elsősor­ban „A díszpolgár” című komédiámat. K. K. Tekintse meg a világhírű gemenci vadrezervátumot! A gemenci vadrezervátum közelében nyílt meg a szekszárdi HOTEL GEMENC Kétágyas szobák, fürdőszobával. Étterem, rendezvényre külön konferenciaterem. Eszpresszó, vadászétterem. Drinkbár. Night club. Szobafoglalás, felvilágosítás: Budapest V., Kígyó u. 4—6. Tel.: 389—138 és a HOTEL GEMENC PORTÁJÁN Szekszárd, Mészáros Lázár u. 4. Tel.: 14­696.

Next