Esti Hírlap, 1971. november (16. évfolyam, 257-282. szám)

1971-11-25 / 278. szám

Il. RICHÁRD LENNE JrC.ifiy ahi­­rzái és — lílik­ói Minél többet játszani ♦ A házhoz jött szerep Élete első 5 színpadi ala­kításáról így írt a kritikus: — Gyönyörűen beszél magyarul. Monori Lili Nyi­las Misije olyan határo­zott, elszánt és önérzetes csöpp férfi, hogy nem saj­nálni, hanem szeretni és csodálni kell. A Thália Stúdióban Jó­kai Anna: Tartozik és kö­vetel című színművében fiatal, magát az idegösz­­szeomlásig hajszoló nőt játszik. Olyan megszállot­tan, hogy emberi és színé­szi hite érezhető minden mozdulatából, mondatából. Szerepéről így beszél: FŐPRÓBA, PREMIER — Bár végletekben élő ember, de izgalmas, mai figura. Szinte házhoz jött a szerep. Magam is egyik albérletből a másikba ván­dorolok, ismerem a kiszol­gáltatottság érzését. Igaz, az élmények nem sokat ér­nek, ha az ember képtelen azokat a színpadon hősé­be oltani. Sokat kínlód­tam Ildikó figurájával. A főpróbán alig jött ki hang a torkomon. A pre­mier is rettenetes érzés volt. Túlzásokra is hajla­mos vagyok, Ildikó kiboru­lását például a legszíveseb­ben úgy csináltam volna, hogy kő kövön ne marad­jon. Szerencsére, ettől meg­óvott a rendező, Kőváry Kati. Túlzásán maga is nevet. — Ehhez hasonlót a ma­gánéletemben is produkál­tam egyet-kettőt. Tizen­négy éves koromban leve­let írtam a Színművészeti Főiskolára, hogy színésznő akarok lenni. Anyám azt mondta, „Semmi keresni­valód ott. Nem vagy szép.” Na és, ha nem vagyok az?! Az általános iskolában mindig kitűnő tanuló vol­tam, mégsem mehettem gimnáziumba. Anyám hármunkat tartott el hat­száz forintos fizetéséből. Kitanultam a gyors- és gépírást, irodába mentem dolgozni. Volt egy kis ga­léria, s ha nem figyeltek rám, már usgyi, föl, éne­keltem, szavaltam. Amikor a főnök észrevett, felkia­bált: „Erzsi, most aztán már elég legyen!” Ez ugyanis a civil keresztne­vem. „...EGY KIS CSEHOVOTL.” Színházat tizenhét éves korában látott először. — Olvastam, szavaltam, amatőr együttesekben ját­szottam. És beiratkoztam a gimnáziumba. Amikor felvettek a főiskolára, azt mondták, csak akkor kezd­hetem el a tanulást, ha őszre meglesz az érettségi. A gimnázium négy osz­tályát egy év alatt végez­te el. — Aztán a főiskola. Az első két évben irtózatosan gyenge voltam. Molnár Fe­­renc-hősnőket játszattak velem, nagy kalapos, unat­kozó úriasszonyokat, akik délután 3 és 6 óra között nem tudnak mit kezdeni az idejükkel. Mondanom sem kell, hogy a tanáraim nem voltak tőlem elragad­tatva. Azt mondták: nem kötelező főiskolásnak len­ni, ha akarom, akár abba is hagyhatom, összekul­csolt kézzel kértem őket: „Könyörgök, csak egy kis Csehovot!” A vizsgaelő­adáson Nyilas Misivel mu­tatkoztam be, azt mond­ják: sikerült. JÚLIUSI ÉJSZAKA — Elégedett? Kap elég szerepet? — Még soha nem vol­tam elégedett magammal. Pedig nem panaszkodha­­tom, a Thália Színház majdnem minden előadá­sában játszom. De én a bolondulásig szeretek ját­szani. Ha egy kanalat, vagy egy poharat kellene alakí­tanom, azt is szívesen vál­lalnám. De igazán tragé­diákban lenne jó szerepel­ni. Nagyokat szenvedni, csonttá-bőrré fogyni a kí­noktól. Amikor egyszer a főiskolán megkérdezték tőlem, mit játszanék a legszívesebben, gondol­tam, ha álom, legyen élem, s III. Richardot ír­tam a kérdőívre. A ravasz­kodása, a szüntelen átala­kulása és szenvedése ... Szóval, ez lenne az én sze­repem. Félnék is az ilyen figurától, mert nagyon be­lemennék, s elveszteném az önkontrollomat. A víg­játék is izgat, meg minden, ami színészet. Bár néha magam is csodálkozom azon, hogy színész lettem. Mert annyi minden állt előttem, annyi mindent el kellett löknöm, hogy szabad legyen az út. De még most sem szabad, hi­szen albérletben élek. S amikor késő este lefek­szem, a sötétben a meny­­nyezetet bámulva arra gondolok, még mindig ke­veset tudok a színészetből. — Vágyai? — Szeretnék minél több filmben szerepelni. Most meghívtak a tévébe, Hu­nyadi Sándor: Júliusi éj­szaka című tévéjátékában játszom majd egy szoba­lányt. Sok-sok évvel ez­előtt ez a szerep Dayka Margitnak hozta meg a si­kert. Harangozó Márta (Szűr-Szabó rajza) GYORSINTERJÚ Tolnay Klárival — Legközelebbi szerepe? — Csehov: Sirály című színművében játszom. — Hányadik Csehov­ sze­­repe lesz? — A negyedik. Első sze­repem A három nővérben volt a Vígszínházban. Ké­sőbb, az egyik nővér után, átvettem a másik nővér szerepét is, tehát abban a drámában kettőt játszot­tam. A harmadikat pedig a „Cseresznyéskertben”. Ami a Sirályt illeti, rend­kívül jelentős feladat. Min­den színésznő vágya a női főszerep eljátszása. Most teljesül. Igyekszem a tőlem telhető legjobbat nyújtani. ÚJ PRÍMABALERINA: Gordon Zita leánya Nagy cikkeiében számol be a sajtó egy Don Qui­jote-balett bemutatójáról, amelynek színhelye a mar­­seille-i Operaház volt. A balett angol művészek pro­dukciója, hamarosan elő­adják Párizsban is. Príma­balerinája Maria Gielgud, a híres londoni Shakes­­peare-színész unoka­húga. Maria Gielgud édes­anyja budapesti színésznő volt, Gordon Zita. THÁLIA SZÍNHÁZ V­­, Nagymező u. 22—24.I M ' Színpadra alkalmazta és rendezte: KAZIMIR KÁROLY , Kossuth-díjas, érdemes művész . BEMUTATÓ: NOVEMBER 26. • A Nyitott könyv teg­napi adása után elérkezett az ideje, hogy hangot kap­jon az aggódás, amit egy nagyon érdekesnek és fon­tosnak indult műsor ha­nyatlása kelt a tévénotesz­­tróban. A bemutatott köny­vek és írók kiválasztása egyre esetlegesebbé válik. Aztán hirtelen átcsúszott az egész a fő műsoridőből a műsor végére, jeléül an­nak, hogy a tévé illetékesei sem számítanak már külö­nösebb érdeklődésre. Úgy látszik a műsor kimerült. Megesik az ilyesmi, de nem orvosolhatatlan, már csak azért sem, mert az élő ma­gyar irodalom határai lé­nyegesen tágabbak. Végh Antal tegnap esti novelláit az író nyilatkozatai sem tudták jelentőssé tenni. • Az óvodai gondokról rendezett vitaműsort a te­levízió. Ezeket a gondokat a nézők közvetlenül a sa­ját életükből ismerik. A családok tapasztalatai a beszélgetésben adatok let­tek. Sok, különféle adatot hallottunk. Konzekvenciát, határozott javaslatot már jóval kevesebbet. Bár két­ségtelenül igaz, hogy a te­levízió ilyenfajta vitái , viták, és nem a problémák­ban dönteni hivatott testü­letek, mégsem jó, ha egy műsor már eleve azzal in­dul, hogy „úgysem mi döntjük el a kérdést”. Sa­ját lendületét fékezi ezzel, s nem lesz más, mint az adatok ilyen, vagy olyan fo­kú, puszta regisztrálásának terepe. Mert például az óvodai beruházások igé­nyelte költségek mellé egyebek között oda kíván­kozna az is, hogy vajon mennyibe kerül a népgaz­daságnak, ha az édes­anyák egy része éppen a gyermekek óvodai lemara­dása miatt nem tud mun­kába állni. Vagy a szá­mokkal nehezen lemérhető, s csak a távolabbi jövőben észlelhető hatás: az óvoda, közösségi életre nevelő környezetétől megfosztott gyermekek­ későbbi szelle­mi, emberi fejlődésének, kibontakozásának esetle­ges problémái. Az adatok növelik egy beszélgetés konkrétságát, de nem he­lyettesíthetik a konkrét, határozott gondolatokat a továbblépés érdekében. (bársony) A szabadság csillaga Új és hasznos törekvés a Rádióban a vidéki színé­szek, egy-egy vidéki szín­ház szerepeltetése, így ke­rült sor a győri és pécsi társulat után a miskolci Nemzeti Színház vendégjá­tékára,­ Krúdy Gyula dra­matizált történelmi kisre­gényének, A szabadság csillagának hangfelvéte­leit készítik el. Déri Éva és Orosz György rendezésében veszik fel a Rákóczi-idők­­ben játszódó történetet. Főbb szereplői: Markaly Gábor, Füzessy Ottó, Pémi Ibolya, Pálffy György és Csapó János. Népművelési kollégium Az Agrártudományi Egyetem végzett hallgatói számára, az egyetem kul­turális bizottsága az egye­tem Nyisztor György kol­légiumának keretén belül népművelési kollégiumot alakít. A kollégium elvég­zése jogossá teszi a hall­gatót amennyiben önte­vékeny művészeti csoport tagja —, hogy működési engedélyt kapjon. A spe­ciálkollégium négy félévig tart. Az első félévben — amely 1972. szeptemberé­ben kezdődik — az előadá­sok legnagyobb részét a Népművelési Intézet mun­­­katársai és az ELTE nép­művelési tanszékének ok­tatói tartják. Az előadáso­kon a felnőtt-lélektanról, a mezőgazdasági kultúra szerepéről, a folklórról és általában a kultúra szere­péről a falusi társadalom­ban lesz szó. A kollégisták gyakorlati foglalkozásokat is végeznek, például fél­évenként egy-egy nagyobb rendezvényt kell megszer­vezniük. A végzett hallga­tók feladata, hogy a tanul­tak alapján élére álljanak a falusi kulturális életnek. D SHAKESPEARE Mac­­bethjét mutatja be hol­nap este Szabó Lőrinc fordításában, Nyilassy Ju­dit rendezésében, a miskol­ci Nemzeti Színház. A cím­szerepet Paláncz Ferenc játssza. □ SÉTA a BUDAI VÁR­BAN címmel dr. Cséfalvi Imre és dr. Kriván Pál geológus tart színes, diave­títéses előadást november 30-án az I. kerületi Tanács művelődési házának nagy­termében. Magyar-bolgár művészcsere Az utóbbi években to­vább­ szélesedtek, erősöd­tek Bulgária és hazánk kulturális kapcsolatai, ame­lyek ma már átfogják az oktatás és a kultúra vala­mennyi területét. Rendszeressé váltak a nagy együttesek, köl­csönös látogatásai. Hazánk­ban nagy sikerrel vendég­szerepelt a szófiai operaház együttese, a bolgár főváros szatirikus színházának mű­­vészkollek­tívája. A bolgár közönség megismerkedhe­tett a József Attila Színház és az Állami Bábszínház együttesével. Az Állami Hangversenyzenekar a szó­fiai zenei heteken működött közre. Ellátogatott Bulgá­riába a Magyar Néphadse­reg Művészegyüttese, s a­­vendégszereplést viszonoz­ták a bolgár katonák töré­siek. A Fővárosi Operett­színháznak megállapodása van a szófiai Stefan Make­dons­zki színházzal éneke­sek, rendezők, cseréjére. Tervezik közös pályázat kiírását egy magyar—bol­gár témájú­­ operettre. Az utóbbi években létesített közvetlen kapcsolatot a bulgáriai társintézménnyel a Liszt Ferenc Zeneművé­szeti Főiskola, az Iparmű­vészeti Főiskola, a Színház- és Filmművészeti Főisikola, valamint a Bartók Béla Ze­neművészeti Szakközépis­kola. A tervek szerint 1972-ben sor kerül az Állami Opera­ház balettegyüttesének ven­dégszereplésére a szófiai zenei heteken és a várnai balettfesztiválon. Az Álla­mi Népi Együttes a várnai nyár fesztiválon lép fel első alkalommal Bulgáriában. Bolgár énekkar is részt vesz a debreceni kór­usfesz­­tiválon. Kölcsönösen ven­dégszerepelnek jövőre is neves bolgár, illetőleg ma­gyar szólisták és karmeste­rek. Készül a szilveszteri ♦ ♦ ♦ A televízióban készül a szilveszteri műsor. Az idén az eddigiektől eltérően nem esztrádjellegű lesz az összeállí­tás. A műsor gerincét Kállai István hat vidám története adja, amelyeket Marton László irányításával rögzítenek filmszalagra, Molnár Miklós és Kenyeres Gábor opera­tőrök. Képünkön: Bárdy György és Várkonyi Zoltán az egyik jelenetben. ÚJ SOROZAT Számítógép Magyarországon Lapunk hasábjain szá­moltunk be Csató István kibernetikáról szóló két könyvéről, amelyben a lai­kus olvasóknak magyaráz­za el az új tudományág múltját, gondjait, eredmé­nyeit és lehetőségeit. Ma este Csató István forgató­könyve alapján, szerkesz­tésében és riporteri köz­reműködésével tízrészes so­rozat indul a televízióban Számítógép Magyarorszá­gon címmel. Hetenként fél­órás adásokban jelentkezik majd a műsor, amely tö­rekvéseiben megegyezik a két könyv célkitűzéseivel. — Milyen érdekességek­kel szolgál a műsor? — Azt hiszem — mond­ja Csató István —, a ki­bernetikát és a számítógé­peket valami misztikum, a csoda légköre veszi körül. Legfőbb célunk éppen az — hogy ha lehet ezt erre a tárgyra mondani — ,„de­­heroizáljuk”, megfoszt­juk a csoda jegyeitől. Úgy szeretnénk bemutatni a számítógépet, mint közön­séges munkaeszközt. Emel­­­lett, természetesen, remél­jük, hogy az adások sem lesznek érdektelenek. Be­mutatunk gépeket, sőt, a születésüket is, tehát azt, hogyan állítanak elő Ma­gyarországon ilyen beren­dezéseket. Sok állami ve­zető, kutató, szakember működik közre, sokan ad­tak tanácsot, akiknek ez­úton is szeretnék köszöne­tet mondani. Abból, ami bennem kialakult, sohasem lett volna film, ha nem veszi kézbe Szemes Mihály rendező, aki együtt él, azo­nosul a mondanivalóval. —bel— D HARASZTI ENDRE textiltervező iparművész alkotásaiból nyílik bemu­tató holnap este 8 órakor a Ferencvárosi Pincetárlat helyiségében. Megnyitó be­szédet Gerzson Pál festő­művész mond.

Next