Esti Hírlap, 1977. november (22. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-01 / 257. szám
Pablo Picasso — mint tudjuk — több mint kilencven évig élt, nagy korszakai voltak, egész művészete a modern képzőművészet megújításának lázában telt el. Életének számos szakasza igen érdekes és tanulságos, ha úgy tetszik, látványos fordulatokban gazdag, de talán drámailag mégsem dolgozható fel. Dráma helyett inkább csak információ adható róla. Zoltán Péter mégis Picassóról írt eseményjátékot, Korunk hősei című sorozatában. De mindent hallottunk: képcímeket, korszakokat, adatokat, magyarázatokat az egyes képekhez, híressé vált, több hangon megszólaltatott idézeteket, csak éppen fordulatos, érdekes helyzeteket és fontos információkat közlő játékot nem. Nem a jellemeket, a drámai helyzeteket hiányoljuk, hiszen — mint említettem — Picasso élete aligha dolgozható fel drámában. Volt azonban ennek az életnek nem egy pillanata, amelyben a művész drámai töltésű választásokra kényszerült és mert egész munkásságával mindig a megújulásra, átváltoztatásra törekedett, erről talán még lehetett volna pontosan fölépített, az egész modern művészet bölcsőjéig elvezető műsort készíteni. Hogy Zoltán Péter eseményjátéka nem vált ilyen élménynyé, annak talán elsősorban az az oka, hogy a szerző nem mert ötleteket vinni műsorába, inkább megmaradt a hangeffektusokkal kísért, lexikonszerű tény- és adatközlésnél. Reméljük, a sorozat következő darabjai nagyobb élményt jelentenek majd a hallgatóknak. (harangozó) BEMUTATÓK ELŐTT • BEMUTATÓK ELŐTT VISSZAJELZÉS Nemzeti Színház Hét írógép zakatol, hét telefon csöng, hét titkárnő kapkod , rettenetes iramú munkára kényszeríti őket a fejük felett villogó transzparens: „Határidő előtt adjuk át a kombinát első részlegét!" Ez a nyitánya Alekszandr Gelman Visszajelzés című darabjának, amelyet a Nemzeti Színházban próbálnak. — Alig egy éve mutatta be a színház nagy sikerű Egy ülés jegyzőkönyve című darabot. A téma és a helyszín — egy építkezés bonyodalmai — óhatatlanul párhuzamot teremtenek. Folytatásról lenne szó? — kérdeztük Marton Endre rendezőt. — A darab csak gondolati folytatása az előzőnek. Azt kutatja, szabad-e a szocialista építkezésben látszateredményeket hajszolni. Konkrétan: lehet-e üzembe helyezni egy kombinát első részlegét határidő előtt, ha ezzel a többi részleg átadását több évre megbénítják. Különböző érdekek ütköznek össze és kristályosodnak ki egy új vezető személye körül. A felgyorsuló eseményeket már nem lehet megállítani, a vállalást teljesíteni kell. Ez az átadás azonban nem munkaverseny-győzelem, hanem jóvátehetetlen hiba. — Termelési dráma tehát az új Gelman-darab? — Nem egyértelműen. A dráma középpontjában nem egy építkezés áll, hanem maga a vezetési stílus. A különböző funkcionáriusok különböző stílust képviselnek. A követendő példa az új városi pb-titkár, aki közgazdasági és építési ismeretekkel rendelkező, a tényekre és emberekre figyelő új típusú vezető, ő az, aki figyelembe veszi a visszajelzést, a hibajavítási impulzust a kollektíva tagjaitól. A cím egyébként a fordító Ellert János ötlete az eredeti címnek — Obratnaja szvjaz — és az írói szándéknak megfelelően. — Különbözik-e a darab megvalósítása az előzőétől? — Lényegesen. A gondolati hasonlóság ellenére ugyanis egy más stílusú, más drámaépítésű darabról van szó. Az Egy ülés jegyzőkönyve elsősorban a jellemekre épült, a Visszajelzés szituációsorokra. Ezért az előadás mozaiktechnikával készül. Felépítése, ritmusa robogó gyorsvonatra emlékeztet, amely megállíthatatlanul sodorja magával a szereplőket: Avar Istvánt, Kállai Ferencet, Berek Katalint, Sinkó Lászlót, Tyll Attilát, Agárdi Gábort, Császár Angélát, Raksányi Gellértet, Szokolay Ottót. Az Egy ülés jegyzőkönyve tépelődő-vívódó, igaz emberségű párttitkárát Kállai Ferenc játszotta. Most másféle vezetői típust formál meg: a minden fölött szemet hunyó, mindent elsimítani akaró, a valóságot elkendőző pb-titkárt, akinek személy szerint is érdeke, hogy ez az átadás megtörténjék. Nem zavaró-e az ellentétes feladat? — kérdeztük Kállai Ferencet. — Előző szerepemben a szocialista vezetőtípusok közül a követendő példát formáltam meg. Ez a mostani párttitkár is az életből vett, ismerős karakter. Ebben a feladatban azonban azt szeretném eljátszani, hogyan ne dolgozzunk, irányítsunk, éljünk! Az ellentét nem zavar — azért vagyok színész, hogy különböző típusokat formáljak meg. A november 4-i bemutatóra a szerzőt is Budapestre várják. Ézsiás Erzsébet Régi és új formák „Gyakran figyelhetjük meg, hogy ugyanaz az ember, aki zenében vagy irodalomban a népművészetet pontosan meg tudja különböztetni a népi vagy népieskedő giccstől, a szőttesek, kancsók, faragások világában már bizonytalanul mozog, s ezért könnyen fogadja be azt a fajta frliscset, amit pedig a zenében elutasít." A Népművelési Intézet Régi és új formák című tanulmánykötetét Vitányi Iván előszava vezeti be, amelyből idéztünk. A kérdésre — amit az előszó feltesz — magyarázatot adnak a könyv alkotói, bemutatva saját kutatási területük eredményeit. Munkájuk során a paraszti kultúra nyomait keresik. Mi az, amiért a steril, józan design formáik mellett újra, s talán végérvényesen rátalálunk arra az útra, mely a népművészetből ered? Talán az a tehetség, amivel ezeket a tárgyakat megformálták, az életforma, aminek igényeit ki kellett elégíteni, s az esztétikai érzék, ami nem tűrt semmi szabadosságot, mértéktartóan díszített és soha nem törekedett arra, hogy ezek a motívumok elnyomják a tárgy használata jellegét. A tanulmánykötet elsődleges célja tehát a szemlélet megőrzése. Ezt tűzte ki célul a FiataLok Népművészeti Stúdiója is, kihasználva az alkotókészséget, az újrateremtő fantáziát. Csete György tanulmánya az építészetről szól Falvaink elunalmasodnak, egyhangúvá válnak, épületeik semmit sem őriznek meg az ősi térformálás törvényeiből. Ennek ellenpéldája az orfűi Barlaságkutatóház és a siklósi ravatalozó, mely szerencsésen építette egybe a hagyományokat és a mai követelményeket. Külföldi példákat is említ, ahol a népi építkezés ihlető erejét használták fel a modern építkezéshez. A könyv nagyon szép és gazdag képanyaggal illusztrálja a Fiatalok Népművészeti Stúdiójának munkásságát, akik remélhetőleg állandó műhelyre találnak az óbudai Selyemgomirilyítóban. B. E. A siklósi ravatalozó Segítség, válunk! MDAM SZIAPAD — Gyerekek! Mondok valamit. Tünde adja nekem azt a fülest balról, Gabi jobbról, és akkor még visszakézből ki tudja osztani Andrist. Elég meglepő dolog, hogy valaki a saját felpofozására tesz részletes javaslatot, de azért van ilyen. Persze színházi próbán. Szabó Tünde, a Vidám Színpadon vendégként fellépő Maros Gábor, Kása András és Zana József jelenetét a legősibb vígjátéki töltet, a félreértés teszi feszültté, kacagtatóvá. Szerjózsa, a férj — mármint Zana —, ugyanis azt hiszi, hogy a felesége szeretőjét kapta rajta, holott a jámbornak látszó szemüveges fiatalember, akinek azonban fürgén jár a keze, csupán az ügyvéd. Mivelhogy Szerjózsáék — amint a darab címe: Segítség, nálunk! is hírül adja — házasságuk felbontására készülnek. Igaz, hogy az ifjú ügyvéd, Gracsov tulajdonképpen házasságuk fenntartásáért küzd, mivel véleménye szerint a jó ügyvéd olyan, mint a belgyógyász: orvosságot ad. Idősebb pályatársa Longin (Horváth Tivadar) viszont úgy gondolkodik, hogy a jó ügyvéd a sebészhez hasonlatosan dolgozik: metsz és eltávolít. A Segítség, nálunk! zenés vígjáték. A Konsztantyinov—Racev leningrádi szerzőpár művét Kállai István alkalmazta magyar színpadra, verseit Szenes Iván írta, zenéjét Fényes Szabolcs szerezte (A játék prózai változatát a debreceni Csokonai Színházban játszották Tíz nap szerelem címmel.) A próbák Kalmár Tibor rendező irányításával folynak, a díszleteket Baráth András mint vendég, a jelmezeket Vogel Eric tervezte. Az ének mellett természetesen nagy szerepet kap a tánc, Szöllösi Ágnes koreográfiája is. A bemutatója november 11-én este lesz. (mtg) BÁBSZÍNHÁZ A TITOKZATOS JÓBARÁT Novembertől játssza az Állami Bábszínház A titokzatos jóbarát című kétrészes bábjátékot. Szerzője Lifsic Kicsanova, fordítója Elbert János. Szereplői — Víziló Vili, Oroszlán Őszi, Zsiráf Zsigmond, Kígyó Kamilló, Nyuszi Gyuszi, Lajhár Laja és a többiek — egy mesebeli ország lakói, akik a legkülönb barát, Hippopotamus keresésére indulnak. A főszerepeket Turcsányi Erzsébet, Csajághy Béla, Galamb György, Ősi János, Háray Ferenc és Fóthy Edit játssza. Az Ország Lili bábjaival és díszleteiben előadott darab rendezője Orbán Gyula. Illyés Gyula születésnapjára Mindenkinek, aki tollat fog, írógép elé ül, hogy magyar nyelven közöljön valamit másokkal, ajánlható recept:írás előtt kortyoljon néhány oldal Illyés-prózát. Azt a józanító bódulatot szerezheti be általa, aminek hatására a szavak élni-hatni kezdenek, a mondatoknak testük lesz, a gondolatoknak haladási irányuk. Mert magyarul tudni Illyés példájára — ezt jelenti. Nem száraz pedantériát, a szabályok görcsös figyelését. Nem a ritka szavak-fordulatok hajhászását, világért sem a kivalgó népiességet, de nem is rafináltan fölrakott mondatépitményeket. Nem tobzódást a képekben és viszolygó kiűzését sem a jövevényszavaknak. Még csak nem is „szép" nyelvet, a szó díszítményes értelmében. Másról vall, másról szép az illyési nyelv. Nyelvről szólva róla magáról szólunk. Célratörés, természetesség, tudatosság, hűség van e nyelvben. Nyitott tekintet Európára — s ugyanez szűkít rá Magyarországra, s onnan, újra tágítva, a világra. Múltat megőrző-folytató, a jövőt kíváncsian fürkésző szempár hunyorog ránk e mondatokból, sorokból. A tolnai pusztát s a Bou L’ Saint-Michel-i kávéházat egybeölelő otthonosság. Nyugalom és nyughatatlanság van benne. Hagyomány és avantgarde; népiség és elegancia. Engesztelhetetlenség és kiegyezni tudás. Ez mind — és még mi minden! — az az Illyés Gyula, akinek teljessége, sokarcú volta jelen van minden mondatában. S kinek hetvenötödik születésnapján — közhelyfordulat, de nincs mit tenni —, a „bőség zavara" fogja el a róla szólót. Boldogabb történelmű népeknél nem a költők, hanem prédikátorok, reformátorok, tanítók, diplomaták, forradalmárok, publicisták, szociográfusok, nyelvészek osztják szét egymás közt azokat a munkáiat, amelyeket, jó hazai irodalmi hagyományként Illyés Gyula is fölvállalt, soha le nem tett. S mindez a tengernyi munka egy eddig háromnegyed évszázados élet irdatlan medrében! Születésnapi üdvözletet fogalmazni ahhoz, kitől mindig csak kaptuk az ajándékot — nehéz. Marad hát az egyszerű jókívánság, hogy evezzen ama bizonyos, szépségesen megénekelt ladikban még jó sokáig az élet vizén — derűvel, humorral, bölcsen. (f. f.) Antonius és Cleopátra — két változatban Az idei edinburghi fesztiválon érdekes kísérlettel próbálkozott a Prospect Company nevű társulat Két, egymást követő estén mutatta be Shakespeare Antonius és Cleopátra című drámáját, illetve John Dryden pontosan hetven évvel később, 1077-ben írt Mindent a szerelemért című, nagyrészt elfeledett, darabját, amely ugyancsak az Antonius és Cleopátra témát dolgozza fel. E két darab és még néhány dráma az újjáalakított Royal Líceum Theaterben került színre — igaz egynapos késéssel. A renoválást követő első estén ugyanis az előadás elmaradt, mert a színpadi világítás nem működött Másnapra kijavították a hibát és a fesztivál színházi része sikerrel kezdődött. Szerencse és balszerencse azonban továbbra is váltakozott: balszerencsének mondható például, hogy az állati- görög színház nagyon várt vendégjátéka — Euripidész Medeáját hozták volna — elmaradt a címszereplő, a világhírű Melina Mercouri megbetegedése miatt. Kii\VVKI\il IT\S November 4-én, pénteken 12 órakor szovjet könyvkiállítás nyílik a Budavári palotában levő Magyar Munkásmozgalmi Múzeum aulájában. A kiállítást a Kulturális Minisztérium és a szovjet könyvkiadóinyomdai és könyvkereskedelmi állami bizottság közösen rendezi. A bizottság kollégiuma részéről Marat Vasziljevics Sisigin, a kiadói főigazgatóság részéről Gábor Viktor főigazgató nyitja meg. □ SZENTGYÖRGYI JÓZSEF festőművész munkáiból nyílik kiállítás holnap délután fél 6-kor a Bajcsy-Zsilinszky úti Stúdió Galériában. Megnyitja: Láncz Sándor művészettörténész. Ifjabb Rubljov-freskók Újabb Rubljov-freskókat találtak a Moszkvától északkeletre fekvő ősi város, Vladimír katedrálisában — írja a Le Figaro. — A XV. században élt világhírű orosz ikonfestő művét — az életéről szóló nagy sikerű film nálunk is meghódította a közönséget — a templomresaurálások közben fedezték fel. Több réteg különböző korú falfestmény óvta a felbecsülhetetlen értékű műkincset. A Vladimirédómban a munkálatok befejezésével 210 négyzetméternyi Rubljov-freskót láthat majd a közönség.