Esti Hírlap, 1980. június (25. évfolyam, 128-152. szám)

1980-06-13 / 138. szám

Citroen a Szovjetunióban A Szovjetunióval való to­vábbi együttműködés fon­tosságát hangsúlyozta Geor­ges Falconnet, a Citroen igazgatója a TASZSZ tu­dósítójának adott nyilatko­zatában. A francia üzletember ki­jelentette, hogy az együtt­működésnek nemcsak a gépkocsik, alkatrészek és a gyártási technológia eladá­sára kell kiterjednie, ha­nem át kell fognia az új modellek, új műszaki eljá­rások és új irányítási rend­szer kidolgozásának egész folyamatát. Mint képünk illusztrálja, a „büntető hadjáratok” áldo­zatainak koporsóit szállítják el Salvadorban. Csupán a hét végén 34 volt a félkatonai alakulatok áldozatainak száma a fővárosban. 24 NÉG­YZETMILLIMÉTEREN 2500 SZÓ Beszélőgép-bemutató, kérdőj­elekkel A párizsi Beau­burgi-palo­­ta üveg-acélvilágában, az avantgarde és a tömegkul­túra már világhírű központ­jában egyáltalán nem kel­tett feltűnést, hogy az egyik teremben gépek beszéltek a minap. Az amerikai Texas Instrument cég választotta ezt a színhelyet arra, hogy a szószintézisről, a vállalat új, jövedelmező üzletágáról, s annak perspektíváiról tartson sajtóértekezletet. A Texas Instrument becs­lése szerint az évtized vé­géig hárommilliárd dollár értékben fognak szószinteti­záló gépeket forgalomba hozni: körülbelül olyan piacnak ígérkezik ez, mint tíz év­vel ezelőtt a zsebszámoló­gép volt. Igaz, a sajtóértekezleten be­mutatott gépek egyelőre különös, vartyogó hangon beszélnek, pontosan úgy, mint a sci-fi filmek robot­jai. De meg lehet érteni őket (ha valaki tud ango­lul). Az Egyesült Államokban és Franciaországban már üzleti forgalomban is lehet kapni a „speak and spell”­­masinát, amely a kétszáz legfontosabb szó helyesírá­sát és kiejtését tanítja. A nagyobb zsebszámoló­gépnek tűnő elektronikus szerkezet kimondja és le­írja a szavakat és ellen­őrzi, hogy a kimondott szót helyesen üti-e be elektronikus agyába a nyelvet tanuló diák. Az amerikai cég fordítógé­pe háromezer mondatot őriz mikroprocesszoraiban, és négyszáz szó kimondá­sára képes­t kétezer frank­ért. 1985-ig a Texas Instru­ment tízezer szót „tudó" szintetizáló gépet készül ki­fejleszteni. Az új konstrukció alkal­mazása természetesen kap­csolódhat — fejtették ki a párizsi sajtókonferencián­­— a már meglévő masinákhoz, tehát a számítógépek meg fognak szólalni és hango­san közlik kalkulációjuk végeredményét, az időjárást, a pontos időt, vagy éppen beszólnak a há­ziasszonynak, hogy az elekt­ronikus tűzhelyen elkészült a leves. A beszélő házi szá­mítógép árusítását a múlt héten kezdték meg az Egye­sült Államokban, s jelenleg 1800 dollárba kerül, de né­hány éven belül ára jelen­tősen csökken. A jövőben a szintetizált szó lehetőségei növeksze­­nek: megszólalhat a gépkocsi műszerfala, a számítógé­pek kérdéseket tehetnek fel, s további utasításokat, kér­ve, vagy — más technikai eszközök alkalmazásával, az emberi hangot fölismerve — párbeszédet folytathatnak „gazdájukkal’’. Az amerikai cég mérnö­kei persze figyelmeztettek: a géphang még igen sokáig megőrzi sajátos űr-akcentu­sát. A legjobb szintetizáló sem mondhat mást, mint amit beletápláltak. Előfor­dulhat persze, hogy például a telefonközpontokban, vagy felvilágosítást nyújtó adat­bankokban néhány év múl­va már gépnyelven fogják megadni a választ, vagy kapcsolni a főnököt. Ez a sajtóértekezletet követő vi­tában felszólaló pszicholó­gus, Pierre Shaffer vélemé­nye szerint végső soron nem fogja szebbé tenni a világot. Az emberek szerinte amúgy is egyre kevesebbet beszél­nek egymással, ezután pe­dig egyenesen arra kénysze­rülnek majd, hogy gépekkel társalogjanak... (Karacs) A mezőgazdasági cikkek árai — így az elmélet — általában a jó terméstől függenek. Jó termés ese­tén az ár mérséklődik, rossz kilátások mellett nő. E tanítás a gyakorlatban tökéletesen bevált egy fon­tos növény esetében. A szárazság miatt romló ter­méskilátások alaposan megdrágítottak egy nö­vényfélét. Az árrobbanás azonban nem rázott meg tőzsdéket és nem került gazdasági lapok első olda­lára. Az áru ugyanis, mely­ről szó van, az ópium. Az ópium köztudottan fontos kábítószer, belőle finomítják a heroint. A világtermelés döntő há­nyada egy délkelet-ázsiai régióból, a burmai „arany háromszögből” származik. Ez a terület Kína, Laosz és Thaiföld közé ékelődik be és meglehetősen zava­ros hatalmi viszonyairól híres. A központi kormány csapatainak teljesen soha­sem sikerült meghódíta­niuk a háromszöget, az különböző törzsek, magán­hadseregek és zsoldoskom­mandók paradicsoma ma­radt. Valamennyi hatalmi tényező közül a legjelentő­sebb múlttal minden bi­zonnyal az „Egyesült Ka­renai Államok Függetlensé­gi Hadserege” rendelkezik. A központi hatalommal való viszályuk, az önálló Burma megalakulásával egyidős. A karenni törzs akkor — 1948-ban — füg­getlen államának megala­kítását szorgalmazta. Tö­rekvéseiket azonban eluta­sították Rangoonban és az új burmai föderáció fegy­veres ereje bevonult a törzs ősi területére. Azóta — noha nehezen jut fegy­verhez és lőszerhez — a karenni hadsereg képes tartani magát. Amihez az is hozzájárul, hogy a törzs nem lebecsülendő jelentő­ségű gazdasági tevékeny­séget folytat, kisebb bá­nyákat üzemeltet, sőt vá­mokat szed. Legfontosabb termékük a smaragd, mely hong­kongi kereskedőkön ke­resztül jut el a világpiac­ra. A vevőknek jelentős nehézségeik vannak, amiért a karenniket a dzsungelen és a kormánycsapatok gyű­rűjén keresztül kell meg­közelíteniük, hasznuk azon­ban arányos rizikójukkal. A törzstől egy kiló sma­ragdot 700 dollárért vesz­nek, míg a szebb példá­nyok Hongkongban egyen­ként megérnek 250 dollárt. Ugyancsak különleges vo­násokat mutat a karenai vámpolitika is. A Thaiföld­ről Burmába irányuló csem­pészetet átlagosan 4—5 százalékos vám terheli — a híradások szerint a fize­tő elismervényt is kap —, míg az ellenkező irányba áramló műkincsekre és drágakövekre 17 százalékos terhet rónak ki. Egy-egy nagyobb szállítmány eseté­ben a vám azonban már akkora összegre rúghat, hogy a csempész — kinek az áthozandó árut is meg kellett már vennie — nem tudja azonnal kifizetni. Erre az esetre, a régió szo­kásainak megfelelő „vám­szabadraktárak” működ­nek. A kereskedő a hatá­ron hagyja az árut, maga tovább megy thai terület­re és megtárgyalja annak eladását. Így a karenni „fináncokhoz” már a ka­pott előleggel tér vissza, kiváltja áruját és eljuttat­ja új tulajdonosaihoz. Az élelmes karennik mellett a háromszög-határ­vidék izgalmas színfoltját jelentik a különböző kínai csoportosulások, melyek tevékeny szerepet játsza­nak a kábítószer Bangkok­ba juttatásában. 1964—67. között az illegális árucsere­forgalom a „San Állami Hadsereg” kezében volt, 1967-ben azonban vezetőik összekülönböztek a vetély­­társ „Egyesült San Forra­dalmi Hadsereggel”, vere­séget szenvedtek és időle­gesen távol kellett tarta­niuk magukat az ópiumtól. A győztes befolyása sem tartott soká, e volt kuo­­mintangos tisztek vezeté­sével működő különítmé­nyek ugyancsak meggyen­gültek az évek során. Az ópiumforgalom nap­jainkban, megfigyelők sze­rint, egy harmadik szerve­zet, az „Egyesült San Had­sereg” kezében van. (A „san” kínai népcsoportot jelöl, ők népesítik be a mozgalmas arany három­szög jelentős részét, és megtalálhatók kínai fal­vakban a határ thaiföldi oldalán is.) Ez utóbbi mintegy ezer zsoldosból áll, kik havonta némi fi­zetést és egy csöbör rizst kapnak. Ezért a burmai kormánycsapatokkal szem­ben biztosítják a 280 kilo­méteres ópium-karaván­­utat. A tét meglehetősen nagy. Egy jól (1,6 kilo­gramm) súlyú ópiumcso­magért a burmai—thai ha­táron 700—800 dollárt kér­nek, míg egy kilogramm finomított heroin már 6000—7000 dollárt ér. Bang­­kokban a külföldi vásárló csaknem a dupláját fizeti érte. Az ópiumcsempészet el­len elvileg együttműköd­nek a thai és burmai szer­vek, és ez a közös dekla­rációkban is megmutatko­zik. A gyakorlatban azon­ban a burmaiak élnek a gyanúperrel, hogy egyes thai hatóságokat meg le­het vesztegetni. A világ­sajtó mindenesetre meg­szellőztetett néhány meg­lehetősen gyanús esetet. Az egyik történet szerint a burmai határőrök négy­napos munkával csapdát állítottak a csempészek­nek, amikor a thai határ­őrök — állítólag véletlenül — tüzet nyitottak és el­árulták a kormánycsapa­tok jelenlétét. A zűrzavar­ban a csempészek elmene­kültek. (G.­­ Sz.) Az arany háromszög rejtélye KORÁN SZÓLALTAK MEG A FEGYVEREK BT-CIPRUS New York, június 13. Ma délután ül össze New Yorkban az ENSZ Bizton­sági Tanácsa, hogy szavaz­zon a Cipruson állomásozó ENSZ békefenntartó erők mandátumának meghosz­­szabbításáról. Várható, hogy a testület jóváhagyja Waldheim ENSZ-főtitkár javaslatát, s december 15- ig meghosszabbítják a kék­sisakosok megbízatását. Robbanás Nyugal-Berlin, június 13. Nagy erejű robbanás ráz­ta meg mára virradóra a nyugat-berlini Kreuzberg kerület tanácsházát. Az épületben jelentős anyagi kár keletkezett. Egy tele­fonáló közölte az DPA hamburgi irodájával, hogy a „Június 2. mozgalom” tagjai követték el a me­rényletet. A szervezet több tagja ellen bírósági eljárás folyik egy nyugat-berlini bíró megölése és egy ma­gas rangú politikus elrablá­sa miatt. DRÁGUL A BENZIN Olasz áremelés Róma, június 13. Olaszországban újabb ben­zináremelés várható: 680 líráról 700-ra emelik egy liter szuperbenzin árát és 685-re a normálét. Egy év leforgása alatt ez lesz a harmadik áremelés a kő­olajszármazékok terén. A JKP ELNÖKÉNEK NYILATKOZATA Bizonytalanság Japánban HOLNAP LESZ OHIRA TEMETÉSE Alig egy nappal Ohira Maszajosi kormányfő és konzervatív pártelnök halá­la után, ma reggel ország­szerte felújította politikai szavazatgyűjtő kampányát a Liberális Demokrata Párt. A június 22-i választá­sok előtt vezető nélkül maradt LDP tisztségvise­lői most mindent meg­tesznek, hogy a tekinté­lyes japán államférfi ha­lálát az ingatag pártegy­ség megszilárdítására és választási győzelem kiví­vására használják fel. Noha az LDP vezérka­rát megosztó bel- és kül­politikai jellegű nézetelté­rések korántsem enyhültek, a párt legfelső berkeiben egy dolgot valamennyien felismertek: a választásokig halaszthatatlanul szüksége­sek a közös erőfeszítések. Japánban bizonytalanság érezhető mind az utód­lást, mind pedig a továb­bi politikai kilátásokat il­letően. Az LDP-ben még a kor­mányfő betegségének kez­detén megalakult „az új vezetők szövetsége”, amely­ben a konzervatívok fiata­labb nemzedékeinek képvi­selői tömörültek a legma­gasabb tisztségek elnyerése céljából. Bár e szövetség­ben vannak mérsékelt po­litikusok is, az alapító sze­mélye már önmagában ag­godalmat keltett. Az ille­tő nem más, mint a szélsőjobboldali nézeteiről ismert Tamaki Kazuo, aki főként a Japán Kommunis­ta Párt vezetőit szemé­lyükben gyalázó­ támadó ki­rohanásaival szerzett kétes hírnevet. Legtöbb hírma­gyarázó azonban nem jó­sol nagy jövőt neki, s va­lószínűbbnek tartják Mi­­jazava volt külügyminisz­ter, a közgazdász Komoto, vagy a jobboldali Nakaszo­­ne egykori hadügyminiszter előtérbe kerülését. Mijamoto Kendzsi, a Ja­pán Kommunista Párt el­nöke az elhunyt miniszter­­elnök házában tett részvét­látogatása alkalmából meg­állapította : a kibékíthetet­len nézeteltérések ellenére Ohira Maszajosi volt az egyetlen liberális demok­rata kormányfő, aki gon­dot fordított arra, hogy külföldi tárgyalásairól is tájékoztassa a Japán Kom­munista Pártot. A JKP-nak, a konzerva­tív vezetők közül, vele volt a legtöbb kapcso­lata. A kommunisták szerettek volna nyílt sisakkal meg­mérkőzni vele a választá­si harcban, mindenekelőtt az amerikai—japán katonai szerződés felbontását köve­telve. Ma délután tartják To­kióban a keresztény Ohira Maszajosi emlékére a gyászmisét, amelyen csak legközelebbi hozzátartozói lehetnek jelen. Az ugyan­csak zártkörű temetésre holnap kerül sor, Ohira hi­­vatalos állami búcsúztatá­sának kérdése változatlanul függőben­­ van. Minthogy ő volt az egyetlen kormány­fő, aki hivatali ideje köz­ben hunyt el, a választá­sok után feltehetően meg­rendezik az állami búcsúz­tatást. (A háború után Ja­pánban eltörölték az álla­mi temetést, s csak egyszer tettek kivételt, Josida Si­­geru volt kormányfő halá­lakor.)

Next