Esti Hírlap, 1980. június (25. évfolyam, 128-152. szám)

1980-06-13 / 138. szám

Határidő előtt készült el a felújítás Ma délután átadják a Petőfi-hidat Megnövelték az átbocsátó képességet A megújított Petőfi-hidat ma délután, várhatóan fél négy óra után adják át a forgalomnak. A főváros egyik legnagyobb átkelőhe­lyén tavaly májusban kez­dődtek el a munkák. Az építkezést egész idő alatt nagy érdeklődés kísérte. Az építők kiváló munkájának köszönhető, hogy négy és fél hónappal a határidő előtt, újra megindulhat itt a teljes közlekedés. A meg­újítás eredménye, hogy a hídfőknek a hídnál jóval nagyobb az átbocsátóké­pességük. Forgalmi változások • Milyen változások lesz­nek a forgalomban? — Az országban kizáró­lag itt, megengedték, hogy a hídfő harmadik sávjá­ban érkező gépkocsik a hí­don, a villamossínen halad­hassanak, ha ez nem za­varja a villamosok közle­kedését — válaszolta Sípos László, a Közlekedési Fő­­igazgatóság csoportvezető­je.­­ Az intézkedést az tette szükségessé, hogy a következő időben lezárják a Szabadság-hidat, majd később megkezdődik az Árpád-híd szélesítése. Vár­hatóan nő a zsúfoltság a Petőfi-hídon is. A rendel­kezés szerint a harmadik sávon érkező gépkocsiknak elsőbbséget kell adniuk a villamosnak. Ezt biztosítja az előjelző tábla, a burko­lati jel, és a villamosfede­­ző-jelző. A villamospálya használata lehetővé teszi, hogy óránként egy irány­ban 2600 kocsi helyett, mintegy 3200—3300 halad­hasson át. Rendezés a Boráros téren • A Fővárosi Tanács úgy határozott: rendezik a Bo­ráros teret is. A munkák idején hogyan szabályoz­zák a közlekedést? — A Soroksári út felől a gépkocsik a Mester ut­cáról hajthatnak fel a híd­ra. A 3 és fél méternél alacsonyabb járművek a híd alatt, a Bakáts utcán át, a Szamuely vagy a Rá­day utcán is felhajthatnak a hídra. A Közraktár­i utca felől a Bakáts utcán át szintén a ч Szamuely vagy a Ráday utcán át érhető el a híd. MIIIIMMIHMIHIIIM llllll Ml nil III III Mill IIII1MS : MIIHIIMIIIIIMiMlIflMMIMUIIIMMIMHIIIIIMMH IMII III 'MIMI MIMIM MIMIM MM IMII IMIMMIIIMMIMMMIMIIMMI IIIIIIMIIIIMIIIIMIMIIIMMI !lll IMIIM MIIMMIMMI Д mamát rohammentő л hozta a kórházba. Az elkülönítőbe került. Három napig várta a fiát. Hiába. Antal nem jött. Gyermekét mentegette a mama. — Sok a dolga. Talán külföldre kellett utaznia. S dicsérte a 47 éves Tó­nikát mindenkinek, aki csak végighallgatta. — Belső berendező — mesélte. — 1982-ig min­den perce foglalt. Saját iz­musa van. Divatos, sztá­rolt. Európában nincs hoz­zá hasonló. Extra látású. Anyagban, színben, megol­dásban abszolút... Mo­dernebb modern már nem is lehet. A fiatal házbeli szom­szédasszonyka — erőlevest főzött, hozott a néninek — elárulta a nővérkének az imádott, istenített Tóniről az igazságot? — Művészete ravasz­ság ... Sznobok „fejője”. Jómódját az anyjának kö­szönheti. A mama tanít­tatta, külföldre küldte, ki­talpalt minden kedvez­ményt, még az első mun­káit is ő szerezte a drága­­látos alaknak. Mindezért még a köszönet is elma­radt, a hála — Antal hir­deti — mai gondolkodású kultúrembernél maradt marhaság. Egyébként a „fiú” kórházba „elvből” nem jár. Hipochonder. Fél a betegségtől. Úgy képzeli, ő örökké él... Amit vi­szont nem hittem, hogy még az anyjához sem jön be ... Nyavalyás fráter ... Link pozőr... Nyolcvanöt kiló szemét. A mama a negyedik nap meghalt. Az orvosnő telefonált a változatlanul érdektelen Antalnak. Közölte a tragi­kus hírt. A vonal másik végén nem engedték befe­jezni, megállították mon­datát. Közbekérdeztek: — A gyűrűket?... — az informátor válaszolt. — A gyűrűket a főnővértől bár­mikor, reggel nyolctól dél­után négyig átveheti. Hét­köznap. Nyugta ellenében. A beszélgetés — vigasz, részvét mellőzve — men­ten befejeződött. A szfinx­­nyugalmú doktornő le­csapta a kagylót. A kórteremben három órája játszottak már. Vizit után kezdték. Csak ketten voltak. Dobos a tizedik partit bukta. Szu­­hán osztott. Dobos in­dult. Gondolkodva, töp­rengve készült a mon­dásra. A bejelentés azon­ban elmaradt. Dobos felsikoltott, hörgött. Kizu­hant az ágyból. Kezében még mindig ott szorította a kártyát. Szultán az eszméletét vesztett partner fölé hajolt. Kíváncsian. Nézte a másik lapjait. Látta: Dobos négy ászt kapott.., három adu­ja volt... „megfogta az is­ten lábát”. A műtét reggel kilenctől­­ délután öt óráig tar­tott. A modern gyógyászati gépek jelezték, minden, majdnem minden rendben. Csak a vese ... makacsko­­dott, nem működött. Nem tudták később sem megin­dítani. A kórterem­­ajtaját be­csukták. Az ágy köré füg­göny került. Mariska néni már előző­leg émelyítő, köhögtető, könnyeztető karbolkeve­­rékkel törölte fel a pad­lót. Az ágyneműt lehúzták. A párnákat a kitárt ab­lakban a szél szellőztette. Az ágy melletti szek­rényke fiókjából a holmi: bőrtárca, villanyborotva, szivacs, tükör, fésű, fogke­fe, kis tubus Odol—3, mű­anyag pohár, két citrom, zacskónyi porcukor, egy felbontott levél és kis zo­máncozott sportegyesületi jelvény papírzsákba került. Amiről megfeledkeztek: az emeleti frizsiderben zsírpapírba csomagolt öt­dekányi disznósajt is a volt beteg tulajdona. Oxigénsátor védi a cse­­csemőt. * A baba sokat alszik, még többet sír. Egyszer, egyetlenegyszer nevetett is. A létét biztosító, életét erősítő, vért ereibe juttató transzfúziós készülék pi­rosan csillanó csövével ját­szott. László Miklós I IMII MIMIM MIMII MIIIIII MM IIIIIMIMMIMI llllll IMII MM IIIIMMIIIIIMIMIIIIMMIMIM ‘III llllllll MIMIM Mese felnőtteknek nilllHHIÜHHIMtMIIMMIIMIMIIIMIM JIIIIIMtlIllltlIIIIHItlIIIMtUMIIHUIMIIIIIIHIMMIIIIIIIIIIItlII Következik a Szabadság-híd • Mikor zárják le a Sza­badság-hidat?­­ Június 16-án, hétfőre virradó éjjel 0 óra 40 perc­kor kezdődnek el a felújí­tási munkák. A Gellért té­ren és a Dimitrov téren változatlan marad a forga­lom, a hídra azonban nem lehet felhajtani. A gyalo­gosok az egyik járdán, a munkák idején is átmehet­nek a hídon. Változások lesznek a tömegközlekedés­ben. A Kiskörúton a követ­kező időben nem jár vil­lamos. Az Alkotmány utca és a Dimitrov tér között villamospótló buszok szál­lítják az utasokat. Az 1-as busz a Petőfi-hídon köz­lekedik majd. A Fehérvári úti és a Bartók Béla úti villamosok részben a Bat­thyány téren, részben a Moszkva téren érik el a metrót. Az ÖT NAGY GYÁR SEM GYŐZI FŐZNI Gambrinus kedvenc itala A mai tikkasztó, 30 fo­kot közelítő délelőttön mi sem időszerűbb­ az arany­ion habzó, friss söritalról beszélgetni. De még a kalen­dárium is biztat erre: jú­nius 13. van, Antal napja. Dréher Antalt, az első pes­ti sörgyárost idézhetjük, hiszen, ahol ma délelőtt a „sörellátás helyzetéről és aktuális kérdéseiről” a Söripari Vállalatok Tröszt­jének vezérigazgatója Deb­­reczeny István szólt, az ép­pen a hajdani Dréher-gyár, mai nevén: Kőbányai Sör­gyár II. számú telepe. Meg aztán e gyár (II. számú te­lep?) idén 125 éves. Lesz-e a nyáron elég sör?. Mert mind nagyobb a fogyasztás. 1938-ban az 1 főre eső sörmennyiség: 3,8 liter volt.. (Ennek ugyan egyik nyomós oka: bort it­tunk, a bor jóval olcsóbb volt.) Mennyi a sörfo­gyasztás határa? Számítá­sok szerint a felső határ 140—150 liter. Persze nem nálunk (még nem nálunk), hanem a hagyományosan sörivó népeknél. De azért idehaza is igyekszünk. 1970-ben már az 1 főre ju­tó sörporció 58 liter volt, 75-ben 74,6 liter, és tavaly már 86 liter. Európa első számú sörimportőrei va­gyunk. Mit várhatunk a söripartól, mik a terveik? — erről tájékoztattak ma délelőtt a sörfőzés meste­rei. Legalább az induláskor, mint a neves hírességeket, mutassuk be „őt”. Most in­dul a kerti asztalok fel­terítésével a tavaszi sör, kezdődik a sör szezonja. Legalább az induláskor egy kicsit a történelméről. Európában már a nép­­vándorlás előtt ismert volt a sörkészítés. A középkori kolostorok sörfőző fráterei használták először a kom­lót; a „cambarinusok” a mondabeli Gambrinus ki­rályt tartják a sör feltalá­lójának. Budán a közép­korban már minden telkes polgár főz és mér sört. II. Lajos királyunkról tudjuk, mennyire szerette az­­arany­­ló söritalt, egy számadó­könyvben olvashatjuk: „a király úr szája számára” mennyit vásároltak a sör­italból. A nyári estékre, a budai kerti vendéglőre gondolva — sör nélkül Buda?! — idézzük a vízivárosi Jo­hannes Koch mester, a vá­rosi tanácshoz írt beadvá­nyából (hogy valamiféle büntetését elengedjék), ami­kor sörrel akart kedves­kedni imigyen: „Még a söres szamaraknak dukáló éjjeli porciót is megfizet­­ném.” De térjünk vissza a ma délelőtti sörtájékoztatóra, sörprognózisra. A hetvenes években — mondta a ve­zérigazgató , a termelés és az import dinamikus fel­futása ellenére is sokszor üres maradt a korsó, vagy­is „szakadék volt a keres­let és a kínálat közt”. Nem áltat: a 80-as években a kereslet növekedésére szá­mítanak, és ha a gyártó­­kapacitás nem növekszik, akkor ez a szakadék to­vább mélyül. A prognózis­ szerint 1985-ben fejenként 97 liter sört iszunk majd egy évben, 90-ben pedig 105 litert, ami 11 és fél millió hektolitert jelent. Hogyan birkózik meg ez­zel a nagy mennyiséggel a tisztes ipar? A magyar söripar ma öt, európai mércével mérve, nagy sörgyárral büszkél­kedhet. A 4 millió hekto­litert gyártó, az importtal 4,6 milliót értékesítő Kő­bányai Sörgyár földrészünk legnagyobb sörgyárai közé tartozik. A legkisebb a Sop­roni Sörgyár 450 ezer hek­­tós főzésével. A „leg”-ek azonban ne tévesszenek meg. Hiába oly óriási a Kőbányai Sörgyár, ha csak egy van belőle. Az európai átlagos sörgyárak évi ter­melése 200 ezer hektoliter. Viszont nagyon sok van belőlük. Gyárainkhoz 55 sörraktár — sörkirendelt­ség — tartozik az ország minden részében. Söripa­runk mintegy 9 ezer dol­gozója idén 7,8 millió hek­toliter sört gyárt. Ehhez jön még a cseh, lengyel, NDK, osztrák, jugoszláv import, összesen így mint­egy 9 millió hektoliter. A hetvenes években a sör­ipart extenzív módon fej­­lesztették. Felépült a há­ború utáni első új sörgyá­runk, a Borsodi Sörgyár. Tavaly fejeződött be a Nagykanizsai Sörgyár re­konstrukciója. Számtalan technológiai, gyártásfej­lesztési munka során az 1 órára számított sörfőző­kapacitás több mint 25 százalékkal emelkedett. „Ha a gyártókapacitás nem növekszik ...” Tehát beszéljünk a ter­vekről. Ha a sörgyárak elhelyezkedését nézzük, túlcentralizáltságot látunk. Ezért az a sok raktár, ki­­rendeltség. De hát ez a vevőket ellátó, térítő-fuva­rozási rendszer mily nagy költségbe, munkába kerül! Ezen a túlkoncentráltsá­­gon, a növekvő igények ki­elégítésén segít majd az új sörgyárak építése. Mert már vannak ilyen tervek. Kétezerig, két, egyenként másfél millió hektoliteres kapacitású gyár építésével számolnak. Ebben az idő­szakban­­folytatják majd a 125 éves Kőbányai Sör­gyár rekonstrukcióját. A két új sörgyár közül elsőnek az Alföldi Sörgyár beruházását kezdik majd meg. Ez a gyár Szegedtől 45 kilométerre, a Tisza mellett, Szentesen épül majd fel. Az Alföldi Sör­gyár megszületésével a gazdaságos sörellátás szem­pontjából a legnagyobb fehér folt szűnik meg majd hazánk „sörtérképén”. A hetvenes években — mondotta a vezérigazgató — a fogyasztók mennyisé­gi igényeinek kielégítése volt az elsődleges cél. Most már a fő hangsúlyt a ma­gyar sörök minőségének javulása kapja. Kőbányai György MEGJEGYEZZÜK Ha lebecsülik a veszélyt... A­z országos adatok sze­rint az üzemi balese­tek csaknem fele a fiata­lokat — a 30 éven alulia­kat — éri. Ez pedig azt je­lenti, hogy évente fiatal emberek tízezrei sérülnek meg könnyebben vagy rok­kannak meg egész életükre, s több mint százra tehető azoknak a száma, akik nem élik túl figyelmetlenségük következményeit. Hogy miért beszélünk figyelmetlenségről? Nem azért, mintha az üzemi balesetekért csakis a gép mellett dolgozó felelne, csakis az ő gondatlansága idézhetne elő tragédiát. Azok, akiknek a balese­tek okának feltárása a dolguk, éppen ezért min­den körülményt megvizs­gálnak, mielőtt bárkit is hibáztatnának. Ezek az ok­­kutatások pedig azt mutat­ják: ha a gyakorlatlanság­hoz, a munkavédelmi is­meretek hiányához, a ve­szély lebecsülése is hozzá­járul — s mindez a fiata­lok körében a leggyako­ribb —, szinte törvénysze­rű a baleset. Nem pusztán a vetélke­dők divatja indította tehát a Szakszervezetek Buda­pesti Tanácsát, a SZOT If­júsági Bizottságát és a KISZ Budapesti Bizottságát arra, hogy a II. fővárosi szakszervezeti ifjúsági na­pok keretében munkavé­delmi vetélkedőt rendez­zen. A mai versenyen — a döntőn — huszonkét csapat hatvanhat tagja méri össze tudását. Számot kell ad­niuk általános munkavé­delmi ismereteikről, az elektromosság, az anyag­­mozgatás és a vasipar biz­tonságtechnikai tudnivalói­ról, s ismerniük kell az el­sősegélynyújtás és a közle­kedés alapvető szabályait is. I d­e nemcsak ők hatvan­­hatan készültek fel erre a vetélkedőre. Hiszen több mint 200 nevezés ér­kezett, s még a selejtező­kön is több, mint száz csa­pat vett részt. S az a több száz fiatal, aki — ha a já­ték kedvéért is — már megismerte a rá leselkedő veszélyeket, a jövőben minden bizonnyal óvato­sabb lesz munkahelyén. Jó lenne hát minél töb­bet vetélkedni. Hogy újabb százak, újabb ezrek tanul­ják meg önszántukból azt, amire kényszerből nem hajlandók... (g.v. m­.)

Next