Esti Hírlap, 1981. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-01 / 77. szám
• Májusban lesz 82 éves Benamy Sándor, valószínűleg ő most szakmánk nesztora. A múlt század utolsó esztendejében született és abban a korban nőtt fel, cseperedett írástudóvá, amikor az írók még nem találták rangjukon alulinak a hírlapírást. Az újságírók java pedig író is volt egyidejűleg regények, novellák, színművek szerzője, anélkül, hogy emiatt elfordult volna a zsurnalizmustól. Ez az egység érződött Benamy Sándor minden szaván, ez formálta egész karakterét, pályafutását. Újságírói területe nemcsak tematikailag izgalmasan sokszínű, hanem földrajzilag is széles volt, hiszen hosszú ideig egyszerre dolgozott erdélyi és pesti, párizsi és bécsi magyar lapoknál. Miként Életrajz a falon című portréfilmjéből tegnap este kiviláglott, mindig a haladás és a béke érdekében forgatta a tollat, a jó akaratú emberek öszszefogásáért, az elnyomottak és elnyomorítottak fölemeléséért harcolt. Több műfajban okozott szenzációt — még a műfordítás műfajában is. Mert Solohov nagyregényének, a Csendes Donnak első magyarországi megjelenése valóságos irodalmi, politikai és társadalmi szenzáció volt, és ezt az első fordítást Benamy végezte el. Friss, eleven szellemű, fürge gondolkodású, színes tollú, nyughatatlan riporter Benamy Sándor ma is, mint volt egész életében. Ez világosan kiderült tegnap este Kardos István mikrofonja és kamerája előtt. (barabás) DEBRECENIEK PESTEN Zorin Varsói melódia című darabját mutatja be budapesti vendégjátékán a Radnóti Miklós Színpadon április 8-án a Debreceni Csokonai Színház társulata. A darabnak március elején volt a premierje Debrecenben Halasi Imre rendezésében. A fővárosi közönség 8-án két előadásiban is láthatja, délután 6 és este 9 órakor. (MTI) napi szenvedj ,,Ne szenvedj már anynyit...” — mondja hősünknek elvált felesége a film egyik jelenetében. Magam is épp ezt akartam mondani neki, Gaál István új filmje főhősének, amikor az már jó egy órája szenvedett, nyűglődött a filmvásznon. Gaál István filmjének fő alakja alkotó értelmiségi, akit nem hagynak alkotni. Csak őt nem. Éppen őt. Hazajön párisi kiküldetéséből és megtudja, hogy terveit (ipari formatervezőről van szó) egy kollégájának adták átdolgozásra, illetve elvették tőle; ő maga beteg, rémálmok gyötrik, kiveri a víz; ahogy mondani szokás, „kivannak az idegei”. • Hátborzongatónak szánt indítással exponálja a film ezt az idegállapotot, egy visszatérő lidérces álma láthatásával. Az álomban a férfi két vonat ütközője közékerül, verítékben úszva ébred fel. Várjuk tehát azt az iszonyú nagy drámai kutyaszorítót, amelyet e rémálom sugall. Várjuk, várjuk, türelemmel. Eközben a férfi egymástól független jelenetek során sodródik tova — ő betegállományban van, ráér, — ideggyógyimtézetben és Beverly Hills milliomoslégkörbe illő Balaton-parti garden partyn, ellátogat a gyerekkor színhelyére, egy bányásztaidba, látogatás egy asztrológusnál, látogatás egy idegorvosnőnél (rémísztőbb, mint a rémálom, noha épp ellenkezőjének szánták), látogatás a volt feleségnél, egy kis gyógytornászlányinál ... E jelenetek szinte semmiféle relációban nincsenek egymással, az epizódok szereplői többnyire nem bukkannak többé elő. Egyetlen CSEREPEK közös van e jelenetekben: egyikben sem történik semmi, amit cselekménynek nevezhetnénk, vagy akár csakkicsivel is közelebb vinne azokhoz, miért szenved ez az ember. • • És nem is az a fő baj, hogy nem tudjuk meg, miért nem hagyják alkotni, méltatlanul-e, vagy joggal. Hanem az, hogy ez a kérdés nem is érdekel igazán. A főszerepre meghívott, jobb sorsra érdemes Zygmunt Malanowicz ugyan szinte minden filmkockán jelen van, mégsem tudunk meg róla az utolsó percig se többet, mint amennyit az elsőben: passzív nyűglődése semmi kapaszkodót nem ad. Szavai — ha néha megszólal — vakszöveggel fölérő üresjáratok („Csak” „így jött ki a lépés” stb.). Cselekedni pedig? Nemcsak általa, de még vele se történik semmi. Azazhogy mégis! Az utolsó tíz percben hősünk ablakán (!) belép egy munkás, s a házigazda megígéri, hogy baltanyelet tervez neki, majd pedig az utolsó jelenetben segít egy ismeretlen öreg néninek kicipelni cserepes növényeit az esőre... • • A kép kimerevedik. Vége. Hitetlenkedve tápászkodik a néző. Hitetlenkedve: e kiscserkészi jócselekedetek, az ég szerelmére, csak nem az élet megtalált értelmét sugallják? Netán ezek a cselekvés pótlékai?! Hitetlenkedve hogy az alkotó értelmiség fölöslegesség-érzetének létező-égető problémája helyett miért ezzel a magán-nyavalygó, önsajnáltató személyes ügygyel traktálják. És hitetlenkedve — hányadszor! —, hogy miképpkészült el ez a film, hogyan nem látta meg senki azt, ami első pillantásra látható volt: a forgatókönyv gyönge, dialógjai zörögnek a műviségtől, figurái dróton járnak (s így az alakítások értékelhetetlenek), helyzetei statikusak, cselekménye nincs. S hogy hogyan adhatott ki kezéből ilyen ordítóan gyenge filmet Gaál István? Fencsik Flóra a moziban Liri Zygmunt Malanowitz és Horváth Tamás ш тжтм HANGLEMEZ Hasznos szórakozások kevés szülő öröme maradéktalan az iskolaszünetekben. Az időt nem lehet elpazarolni, a gyerek felügyelet nélküli szabad ideje pedig csak számára oly egyértelműen pompás — az anyukák, apukák csak apróbb-nagyobb szorongásokkal hagyják magukra iskolási gyerekeiket. Felmérte ezt a helyzetet a Budapesti Művelődési Központ, amikor április havi programjába iktatta a Szünidei klubot. Az első foglalkozás 6-án délelőtt 10 órakor lesz. Sebestyén András közreműködésével ének, játék, versműsor ad hasznos időtöltési lehetőséget. 7-én, kedden Rajnai Laci bohóckodni tanítja a kicsinyeket, szintén délelőtt 10 órai kezdettel. Szerdán, április 8-án népi játékok, népszokások, papírhajtogatás következik, csütörtökön lesz a „Szünidei matiné”. Pénteken 10 órától játékokat — húsvéti ajándékokat — készíthetnek. Április 11-én, szombaton is 10 órakor kezdődik a műsor: szünidei matiné , kézimunkázás, játékkészítés. E napon délutánra is van program: 4 órakor kezdődik a Cibere királyfi című mesejáték. Színházi kézikönyveinkben kevés elismerés jut Eugene Scribe munkásságának. Vállveregetve emlegetik, hogy a maga idejében szinte egyeduralkodója volt ugyan a párizsi színpadoknak, 400 darabja közül mégiscsak egy maradt máig állva: az Egy pohár víz. Azt azonban a legirodalomcentrikusabb lexikon is levett kalappal jegyzi fel róla, hogy a „jól megcsinált”, biztos hatású darabok szerzője. Ez igazán nem kevés és bizonyára fő oka annak, hogy Egy pohár víz című vígjátékát harminc, húsz, sőt néha tízévenként felújítják, megfilmesítik, rangtévésítik, megzenésítik. Világszerte és nálunk 13. Félix László vendégrendezésében és még mindig Harsányi Zsolt bevált fordításában, a vendég Varga Mátyás díszleteiben, s az ugyancsak vendég Vágó Nelly jelmezeivel ma is szórakoztatóan csillog-villog a darab, kellemesen gördül-pereg a Népszínház SCRIBE A JÓZSEFVÁROSI SZÍNHÁZBAN Szénsavas, üdítő... előadása a Józsefvárosi alább olyan korlátoltan és- Színház színpadán. Jóba, mint három pár angol Három dáma egyszerre testőrcsizma. Hősnői pedig szerelmes egyazon szépség eszükkel, vágyaikkal, szenyes, de buta ifjúba. Még vedélyükrel ujjuk közé hozzá egy félig-meddig pol ’’csavarják az egész világot, s leginkább a férfiakat. Félénk szerelmes, a hatalomtól rettegő, de arra vágyó, kamaszosan heveskedő, felségesen csetlőbotló, jószívű és szívünkbe férkőző királynőt játszik sok humorral, remekül kitalált játékötletekkel Hámori Ildikó. Gúnyos és gonosz, jéghidegen számító és tűzforró szenvedéllyel nő — gyors- és gépírónő ott szerelmes, büszke és megyazlány, egy vérbeli hercegnő és maga a királynő! Melyik az a szív, mely ettől meg nem szakad, az érző kebel, mely ettől felgyorsultan ne pihegne! Százszázalékosan közönségvonzó helyzet ez ma is (és nem is csak a Józsefvárosban), hiszen e hölgy koszorú éppúgy lehetne vezérigazgatónő — vb-elnökés tegnap, mint itt és ma. Nem a kor, s a rang a fontos itt, hanem a két sz betűs szó: a szituáció és a szerelem. Amit át lehet élni, amin izgulni lehet, aminek szurkolni lehet. A feminizmus mai divatja idején nőíróban semakadhat nagyobb feminista Scribenél, akinek férfihőse legtört, hataloméhes és összeomló,kiváló Marlborough hercegnő Szakács Eszter. Méltó párja és ellenfele, elegáns bajvívója az ötfelvonásos, két részben előadott szellemi párharcnak Bolingbroke lordként Fülöp Zsigmond. Szerepről szerepre" fejlődik humorban, jellemábrázolásban Kalocsay Miklós, pompás portré, amit az ostoba, de becsületes Masham hadnagyról, három asszony szerelmi célpontjáról nyújt. Soproni Ági megfelelő Abigail, Burányi László kellemes komornyik. Üdítő, szénsavas, humortól, s önmaga karikírozásától pezsgő pohár víz ez az előadás. Kellemes limonádénak is nevezhető, az pedig olyan ital, amelyre időnként ugyanolyan szükség van, mint vízre. Vörösmarty Mihály nem nézte le Scribe-et. Az 1841-i pesti bemutatóról a többi között így írt: „Óhajtható volna, hogy az újabb franczia színművek ellenségei sok ilyet lássanak, mint e mai darab. S ha elfogulatlanul végig hallgatják, kénytelenek lesznek megvallani, hogy oly élményben részesültek, melyet nem bánnak meg.” Akkor hát fogadjuk be elfogulatlanul, 140 év elmúltával mi is. Barabás Tamás 173 BALETT KOREOGRÁFUSA Milloss Aurél Budapesten Néhány napra, a Bartókünnepségek alkalmából Budapestre érkezett Milloss Aurél, a Rómában élő világhírű magyar koreográfus, aki 1933—1938 között a magyar Operaház balettmestere, táncosa volt. Bartók műveinek táncszínpadra való alkalmazása terén elért eredményeiért dr. Pozsgay Imre miniszter átnyújtotta neki a Bartók-plakettet. Az Ojozorán született művész most 75 éves. Gyermekkorában édesapja sűrűn vitte el táncestekre, balettelőadásokra. A fiatal Millossra mély hatást gyakorolt Vaclav Nizsinszkij, Tamara Karsavina és Isadora Duncan. Egyetemi és zenei tanulmányai után véglegesen a táncot választotta. Váraljai Lábán Rudolfnál, a Németországban működő magyar mesternél szerzett diplomát, majd Harald Kreuzberg utódaként a berlini opera első táncosa lett. Munkásságáról beszélgettünk most vele. — Eddig összesen 173 balett koreográfiáját készítettem el — kezdte. — Közülük harmincat-harmincötöt mindmáig szívesen vállalok. Mostanában római otthonom könyvtárában rendezem régi kritikáimat és saját feljegyzéseimet. Tervem az, hogy hozzákezdek egy vaskos kötet megírásához, mely működésemről és különböző művészekkel való találkozásaimról szólna. MÁSFAJTA BALETT — Már korán rájöttem, hogy Bartók zenevilága módot ad a korábbitól eltérő balettek színpadra vitelére. Úgy éreztem, expresszívet és absztraktot kell nyújtani, nem pedig tisztán „anekdotikus” fajtájút. Ezért aztán megkezdtem meglevő táncjátékán és pantomimján kívül egyéb szimfonikus műveinek színpadra állítását. A sorozat a Concertóval indult a római operaházban, ahol mint koreográfus és balettmester dolgoztam. Ennek a táncjátéknak Az idők küszöbén lett a címe és páratlan sikert aratott. Folytattam a sorozatot Párizsban a Zene húroshangszerekre, ütőkre és celestára című kompozícióval. Ennek a Mystéres címet adtam. A Chaillot palota színpadán került bemutatásra. Megterveztem a mester kétzongorás szonátáját Rio de Janeiro részére, a Táncszvitet pedig Hungarica címmel Róma számára. Mi adta az alapgondolatot mindehhez? Az, hogy Bartókot megkérdeztem egy alkalommal: miért nem komponál újabb táncjátékot? így válaszolt: „Minden szimfonikus muzsikám egy-egy balett !”. Később jöttem rá, hogy igaza volt. Az említett táncjátékokat a világ minden táján színre hozták. — Budapesti munkásságáról mire emlékszik viszsza szívesen? — Elsősorban Kodály Zoltán Kuruc meséjére, Veress A csodafurulyájára, Ránki György A roninok kincse című művére. Nem tudom valamennyit felsorolni ... A MANDARIN — Mire a legbüszkébb? — Arra, hogy 1942-ben, Budapestet megelőzve, én koreografáltam A csodálatos mandarint Milánóban, s magam táncoltam a címszerepet. Ferencsik János dirigálta, akit vendégül hívtak meg. De ugyanígy említhetném egy másik koreográfiámat Bartók II. zongoraversenyéből. Az utóbbit Estro barbarico címmel Rio de Janeiróban játszották először. A fából faragott királyfit a velencei Biennálén a Teatro Fenicéban és a milánói Sennában vittem színpadra. — Más szerzők? — Többször készítettem Liszt-balettet, táncjátékot Stravinsky muzsikájából. A kortárs szerzők közül dolgoztam együtt Petrassival, Casellával és Dallapicolával. — Hazai tapasztalatai? — Néhány, szerencsére még megtalált régi barátommal találkozhattam. Ellátogattam az Állami Balettintézetbe és figyeltem, hogyan tanítják a fiatalokat. Nagy benyomást tett rám a Győri Balett lelkes táncegyüttese, annál is inkább, mert Markó Ivánt tehetséges koreográfusnak tartom... Kristóf Károly □ JAPÁN KÓRUSHANGVERSENY lesz holnap délután 6 órakor a Budapesti Művelődési Központban (XI., Szakasits Árpád út 55.). Urawa város vegyeskarát Keiji Usuki vezényli.