Esti Hírlap, 1981. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-01 / 77. szám

Észrevételek, viták, javaslatok Készülnek az új kollektív szerződések Ma már senki sem vitat- újabb öt esztendőre meg­­jó, hogy a kollektív szerzőt hosszabbítsák, s a szüksé­­gések gondos előkészítése- módosításokkal együtt tól is függ, hogyan oldjuk- hirdess­ük ki, meg gazdasági feladatain- A módosítással kapcso­lat, miként fejlődik a dél­­latos munkákat az ágazgozók élet- és munkakö­rülménye. A vállalatoknál, intézményeknél a Munka Törvénykönyve rendelkezé­sei alapján 1908 óta kötik e szerződéseket. Az azóta eltelt több mint egy évti­­­zed tapasztalatai azt mu­tatják, sikerrel birkóztak meg e feladattal. Erről ta­núskodnak a beszámolók is, amelyeket most nem csupán a múlt esztendő, hanem a múlt tervidőszak idején érvényben levő kol­lektív szerződések alapján tartanak. Országszerte és így a fő­városban is április 30-ig kell a szakszervezeteknek számot adniuk arról, vég­­rehaj­tották-e azt, amit szerződésbe foglaltak — tájékoztattak erről a szak­­szervezetek Budapesti Ta­nácsánál. A népgazdaság és a dol­gozók érdekeit szolgáló újabb egy, illetve öt évre szóló kollektív szerződé­seket június 30-ig kell megkötni. A tervezetet — ez a sza­bály — mindenütt meg­kapják a bizalmiak, rajtuk keresztül bocsátják vitára. Az ezekhez fűzött észrevé­teleket, javaslatokat a szakszervezeti bizottságok tárgyalják meg, ennek alapján módosítják, ha kell a már leírtakat és ezután fogadják csak el a bizalmi testületek. A kész anyag azután ismét a dolgozók kezébe kerül. Mindenkinek saját érdeke, hogy megis­merje vállalatának kollektív szerződését, így tisztában lehet majd jogaival és kö­telességeivel. Szükség van erre azért is, mert a jogok nem ismerése senkit nem mentesít az esetleges fele­lősségre vonás alól, lehetőség nyílik most ar­ra, hogy a rendelkezések átfogó felülvizsgálata alap­ján­ a már érvényben levő szabályokat a vállalatok zati miniszter fogja ösz­­sze, s a szakszervezettel egyetértésben irányel­vekkel segíti mindenütt. Az irányelvek már ismer­tek, hiszen február 15-ig napvilágot láttak. A céljuk, hogy elősegítsék: a szerző­dések rendelkezései össz­hangban legyenek a nép­­gazdasági és ágazati célok­kal, szolgálják az adott vállalatok tevékenységét. Előfordul, hogy a rendelke­zések gyűjteménye nehezen áttekinthető, bonyolult szö­vegű, ez nehezíti a megér­tést a végrehajtást. A mó­dosításnál, az új szerződé­sek megkötésénél a válla­latok kerüljék el ezt. Csak­ úgy születhetnek okos, jó kollektív szerződé­sek, ha készítésükkor egye­bek között áttekintik, indo­kolt esetben módosítják a munkaidő beosztásával kapcsolatos szabályokat. Ha most először nemcsak az éves módosí­tásokban, hanem az öt­éves szerződésben is le­fektetik a jogsegélyszol­gálatokra vonatkozó in­tézkedéseket. Ezek csupán példák. A tel­jes felsorolás hosszabb ter­jedelmet igényelne. A lé­nyeg az, hogy körültekin­tően készüljenek fel a nem­sokára érvényre lépő új rendelkezések, hogy a dol­gozók alakítsák, ismerjék ezeket. (fazekas) Gondolkodik? Megmunkáló központ Esz­tergomból. A Szerszám­gépipari Művek esztergo­mi gyára korszerűsíti ter­mékeit. Az idén 88 NC mikrokompu­terrel irányí­tott megmunkáló közpon­tot gyártanak. Termékeik több mint 90 százalékát exportálják. Itatják a homokot Az öntözéshez készítik elő az esőztető berendezé­seket Bács-Kiskun megyé­ben. Az ország legkorsze­rűbb öntözőegységeivel ellátott Duna és Tisza menti mezőgazdasági üze­mek ezt a technikai előnyt az idén is kihasználják. Bajától Tassig. 40 ezer hektár szántóföldön így bármikor mesterséges csa­padékkal permetezhetik a növényeket, s a Tisza mentén is több ezer hek­tár zöldségtermő területet öntözhetnek. A vízszolgál­tatók is felkészültek az idényre, felújították, ki­tisztították az öntözőcsa­tornákat. Az önjáró esőz­tető berendezések már a földeken várják az indí­tást, a gyorsan szomjazó homokos termőföldeken azonban már sok helyütt öntözik a friss vetést.­­ TISZTASÁGI ŐRJÁRATON Félcipő a szökőkútban Kötetnyi akta • Bogártanya a pincében Pincék, folyosók, udva­rok, parkolók, kapualjak, üzleti raktárak­, utcai bó­dék — ezek voltak a cél­pontjai annak a tisztasági őrjáratnak, amelyet dr. Kis Klára állami közegészség­ügyi és járványügyi fel­ügyelő Schumann Ervin fő­hadnaggyal, a Budapesti Rendőr-főkapitányság mun­katársával együtt végzett. Ezúttal az újságíró is hoz­zájuk szegődött, s feltárul­tak előtte a kívülről olykor rendezettnek mutatkozó pesti házak titkai. Követ­kezzen néhány példa. Bajza utca 56. A frissen tatarozott, nyolc évtizedes épület belső udvara a be­szűrődő napsütésben szinte patyolattisztának látszik. Csak az egyik sarokban pú­­pozódik szemétdomb — egész három száraz falevél, papír, üres doboz — töri meg a látszatot. Az­ udvar közepén álló egykori szökő­kúthoz már egészen közel ^XXXX XXXXXXNXNXVXXX\XXV4\XVV4V4N\\\ ,44\\\\\\\\\\\\V\\\\\V v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V NNVNVNNXNNNVWNNVV­ V v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ CVNMy “«анил a jJUUWMIW, kell menni, hogy meghök­­kenjen a látogató: a sű­rű, poshadt, bákanyálas vízből egy pár félcipő kan­dikál ki. A ház egyik lakója azon­ban nem ezért tett bejelen­tést a közegészségügyi és járványügyi hatóságnak. Hanem azért, mert az alag­sori helyiségekben minden elképzelhető és elképzelhe­tetlen hulladékot otthagy­tak az építők. Rongyok, fes­ték­esd­obozok, kábelek, ke­rékpárgumik, törmelékek lepik be a helyiséget, re­mek búvóhely bogaraknak, patkányoknak. A Rákóczi út és a Nyár utca sarkán álló közértbe éppen kenyeret szállítanak. Állunk, nézzük ... A porral, piszokkal szennyezett be­járaton át, a földön csúsz­tatva hordják be a kenyér­rel teli műanyag ládákat. Az egyik szállító szája sar­kában cigaretta ég — sze­rencsés esetben nem a cipők tetején landol a hamu. Az üzlet egyik alkalmazottja éppen most tartja alkal­masnak a pillanatot, hogy­­­z a szemetet a bejárat mel­y­e­letti kukába öntse, nyal. A pincében szinte ki­­vehetetlen összevisszaság­ban rongyok, papírok, roz­zant bútorok. És üvegek, ételmaradékok, felismerhe­­tetlen eredetű hulladékok: ezek az utcára nyíló abla­kokon át juthattak be. „Tilos bármiféle szeme­tet, vagy lim-lomot iderak­­nii.” Mint a rossz viccekben, ez alatt a felirat alatt a Szalai utca 3-ban irdatlan szemétkupac. Kiszáradt ka­rácsonyfa, sitt, egykori vi­rágtartó, műanyag zacskó, papír... Vele átellenben fahulladék, amelynek tete­jét virgács díszíti. S vannak itt rozsdás gáztűzhelyek, szellőzőberende­zés-alkat­részek is. Meg egy ősrégi hűtőszekrény. Lépcső vezet innen a pincébe — fölötte a piszoktól felismerhetetlen színű műanyag hullámle­­mez. Az egyik beugróban fazekak, dobozok, kimust­rált centrifugák. A házfel­ügyelő sem tudja felsorolni mindazokat a zugokat, ahol a használhatatlanná vált bútorok, tűzhelyek, mosó­gépek megbújnak. Még a tetőteraszra is jutott belő­lük ... Az ellenőrök mindenhol ^ j­j olvadt üveghez, acélhoz ha- £ i Galambtörténet i ' 1j jj? épül a morzsa, méteres fj ■’ ívben, landol a zúzott­ig kő-sétaúton. Színre, méret­­é­re hajszálra a kövekhez ha­­j­sonló, csoda, ahogy az iga- 1j zit, a kenyérdarabkát csal- 1j­hatatlanul elkapja az első 1j odaérkező galamb. De már­­f is ott a többi. A második­­ falatért már megharcol,­­ marakszik az egész éhes­­ falka. Egyikük kering, to­­­­pog, idétlenül oldalaz, a ij zsákmányt elorzó szemte­lj­­en verébre támad. Az ki- ig tér, fürgén, elegánsan. Cső­­r­rében az apró testéhez mér­eten hatalmas falattal odébb­­i rebben. 1j A morzsák röpülnek, 'j Haragos hím intézkedik, ro- 1j hangor, tekintélynek kép­­­­­zeli magát, semmi kétség. % Ha a pad felé totyog, hátá­­r­ban a nappal, mintha csak 1, maga előtt tolná az árnyé­­­­kát, ha meg oldalt fordul, 1j úgy tetszik, versenyt fut 1j vele. Most egész közel me­­£ részk­edik az adakozóhoz, £ figyel, a föld felé csap cső­­s­rével, szeme oldalt vág, s $ noha nincs oka — két íj gyors szárnycsapás — már- 1j is odébbáll riadtan. A féle­­­­lem fölfalta a bizalmat. ^ — Mért eteti őket? Mond-I ja meg, mi a fenének? — a 1, kalapos férfinak rekedt, j száraz a hangja. — Olyan ij sok van magának? 1j Társa — közös padon ül­­£ nek —, az állatbarát krőzus,­­ szintén nyugdíjasforma. A szendvicsről, ott a kezében, a szalvétaburok banánhéj módjára félig-kétharmad­­részben lehántva, a­z A'í két­­ galamb ott terem máris. 6 — Na, mire vár? Éhesek íj a vadállatai, nem látja? íj A kalap az úton. Gazdá-_ ... . . ia nem siet győzelmet av Tovább megyünk. A Mu­­ja nem siet, győzelmet, _ a­­­ze,­m körút 13.ban a lép. kétségtelen hatást, szándé-í­kum norm is-van a lep- , az ellenprok mmaem­oi­ka szerint kiélvezi száz szá­í­zonel egy szétszedett kaly- jegyzőkönyvet vesznek fel. Galékio Percek telnek írni , ha romjaiba atkozunk. Az Határoznak majd penzbir-A zsíros-kopottas fejfedő. .­. udvart utan a házfelügye- Sagról, azonnali intézkedés­meg az előbbi sokk - ró­( 1° “““* nemreg tokán- rol. Mint mar annyiszor — Szívesen megkínálom! maldárijesztő Nem mer le­­­tottak, mégis a rozzant po- Hiszen ezek az orjaratoik — Ne fárasszon már! szállni fel valamennyi, csu-í­ rolón ијјп^ vastagon áll a havonta ismétlődnek. S az Van nekem mit ennem! De ez a sok dög itt, ez beteg­séget terjeszt! — Mutató­ujjával a galambok felé JJem*~tórja * ~ '1 esi vázának földi maradvá- (gyémánt) bök - Maga meg eteti AzUn egyikük _ akar.\ ° e}~ , . ... . . va? véletlen? — kiold egy 1 W M ■ гТ~’­ bombát. Kínálja magát at, - Eteteim Nekik is einzig él Mérete, kontúrjal kell! - Mas elve nincs de is tévedés terh­eM(«t.* keH-e jobb es több valója- Azofc ш don ius ban? Es újabb darabkat tor { { döbbenten nézik. a kenyérből. Morzsolja, ro- A sze­ndvicses eszmét elsö.í­rtu­­k $ Másik csapat erősítés, _ £ papírzsebkendőt ! egesz deszanthadosztaly er- parOTK­So?? — Arcán mo-\ kezik, bevetesre készen. ^ ég megbocsátá$.­­ — Menjen a fenébe!% Mondtam, hogy ne etesse­­ őket! — és arcán undor,­­ amint a bombakárosult ka- ı lapot saját zsebkendővel £ tisztogatja. Az ajánlatot ! nem köszöni meg, egyelőre­­ nem békü­l. A viharvert pa- ^ pirdardbkát dü­hödten ma­­ga elé vágja, valahová, kalap előbbi helyére, madarak félreértik. Egy feketerigó is előkerül valahonnan. Félénken né­zi, micsoda kenyérharc! — A galamb betegséget terjeszt! — már sziszeg a gyűlölet a kalaposból. Válasz nincs, röpül a morzsa. — És ölik egymást! Vér­szomjas dögök. A hétszent­ségit magának! Aztán kifogy az érvből, kalapját hirtelen mozdulat­tal a madarak közé vágja. Azok, akár a repeszszilán­­kok, szanaszét röpülnek. Társa ráhajtja a szalvétát a maradék kenyérre. Só­hajt, a napba néz, belül szemhéjának reflexszerűen leszaladt redőnyén vibráló, képlékeny, kiömlő lávához, sokat iik, borúnak vége. Münz András Számítógép a fűzödében Tizenöt százalékkal nőtt a Duna Cipőgyár fűződéjé­ben a termelékenység azóta, amióta számítógép­pel irányítják a termelést. A nagyüzemi cipőgyártás­nak korábban már csak­nem minden fázisában megteremtették a munka­szervezés korszerű mód­szereit, a cipőfelsőrészek igényes tüzödei műveletei­hez azonban az addig al­kalmazott megoldások nem váltak be. Az eddigi tapasztalatok azt igazol­ják, hogy a számítógépes gyártásirányítással a tü­zödei munka is megfelelő hatékonysággal szervez­hető. Új fény, új hangulat. Állólámpa 2080 Ft-ért 70.!

Next