Esti Hírlap, 1981. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-01 / 230. szám
• A tegnap bemutatott első rész arra enged következtetni, hogy a regény, megfilmesítések szokásos módját választották a Zokogó Majom szerzői. Bálint Tibor író mellett a regényből készült forgatókönyvet a több részes sorozat rendezője, Várkonyi Gábor is jegyzi, amiből nyilvánvaló, hogy eleve felvállalta filmjéhez a nagy epikában természetes lassú kibontakozást, a részletes kor- és jellemfestést, a több szálon futó cselekmény mozaikszerű szerkesztését. Ilyen esetben az első epizódra kiváltképpen nehéz feladatok hárulnak, mindent, ami később a folytatásokban be fog következni, itt már jelezni kell. Az előkészítés nehézségeivel, az óhatatlanul lefékeződő tempó veszélyével, a figurák bemutatásával járó töredezettséggel helyenként egészen ügyesen birkóztak meg a szerzők. A magyarázó-informáló jeleneteket rendszerint feszesebbre húzott, drámai szituációk váltották fel. Ezek közül a legkifejezőbben Hámori Ildikó és Madaras József kettősei sugallták azt a feszültséget, amelyet a nagy gazdasági világválságot követő évek társadalmi tespedtsége és szociális nyomora az egyén életében napról napra egyre kínzóbban újratermelt. Hámori és Madaras jellemet és sorsot érzékeltető játéka, visszafogottságában beszédes megjelenítő stílusa felhatalmazás arra, hogy már az első rész alapján az általuk megformált két embert érezzük a legérdekesebbnek a történet további eseményeit illetően. Bánsági Ildikó színes egyéniségéből kölcsönzött valamiféle furcsa ragyogást az adakozó kedve miatt mindig szánalmasan pléhre csúszott, könnyű vérű Bőskének. Az állandóan hangoztatott elvágyódásával a bemutatott mikrovilág nyomasztó voltát, a kétségbeejtő tehetetlenséget erősítette fel. A rendező láthatóan igyekezett távoltartani magát a nyomor naturalista képi részletezésétől, ezt az érdemét némileg elhalványítja egy-két tempót lassító elidézés jelentéktelen, színező epizódoknál. Talán az önbizalom hiányának foghatjuk fel viszont a kísérőzene erőszakos alkalmazását. Esetenként ugyan jól érzékeltette a kor hangulatát, de amikor drámainak szánt pillanatokban patetikusan és tolakodóan felerősödött, valósággal agyoncsapta a jelenet képi hatását. (bársony) □ ERDÉLYI ÁGNES előadóművész október nyolcadikén délután háromkor Magyar Múzsa címmel ad műsort a Józsefvárosi Művelődési Ház klubjában. NYITÓHANGVERSENY ELŐTT A ma drámája a zeneművekben Beszélgetés Lehel Györggyel A zenei világhét mai nyitó hangversenyén a Rádió és Televízió énekzenekarát Lehel György vezényli. Bartók Concertója csendül fel, s kortárs zeneművekből is kapunk bemutatót, így hallhatjuk Szöllősy András III. Concertóját is. A Rádió VI-os stúdiójában Bozay-darab próbáján találkoztunk Lehel Györgygyel. — Más hang ez már, mint Bartóké. Az ő zenei harmóniája úgy tetszik, tovább bomlott, fellazult az utódok alkotásaiban. — Miért csodálkozik ezen? Bartók halála után harmincöt évvel más muzsikát kell teremteni, az ihletnek korunk életéből szükséges megszületnie. Új életforma vesz körül bennünket, új nemzedékek nőttek fel, az alkotói szellemiséget másolni nem szabad. A hűséget úgy lehet megőrizni, ha bátran keressük korunk hangját, s úgy lehetünk mégis hűségesek, ha az ő etikus magatartásához ragaszkodunk: emberi példájához, alkotói komolyságához. — Bartók tehát közel áll önhöz. — A kifejezés nem szerencsés. Bartók integráns része életemnek. Zenéje az anyanyelvem: hozzám tartozik, mint a lélegzet, vagy mint a szívem dobogása. — Mai zeneszerzők műveinek bemutatásakor gondolom, a bartóki magvetés új termését kívánja megmutatni. — A kortárs zeneművek megismertetését fontos feladatomnak tartom: a koncertlátogató közönség így kaphat képet az alkotói útkeresésről, elképzelésekről, a zeneszerzők világlátásáról; feleletüket az élet jelenségeire, kihívásaira, örömvillanásaira egyaránt. Nem élünk légüres térben, a ma drámája most és itt pereg, s a válasz a művekben fogalmazódik meg. Nem véletlen, hogy a mai estén Szöllősy-kompozíciót is előadunk, azt a darabot, amely Párizsban a nemzetközi zeneszerzői versenyen díjatt nyert, s megszólaltatjuk a lengyel Stttoslawski Csereversenyét is, amelyet Perényi Miklós játszik majd. — Előfordult már, hogy nem érintette meg belsőleg egy-egy zenemű? — Természetesen. Régi nagy mesterműveknél is megtörtént: rám nehezült ez a furcsa idegenségérzés, amely voltaképpen megmagyarázhatatlan. Ha rezonál az emberben, egyszercsak élni kezd, zengeni, s kitárulkozni kíván a zene. Az előadói művészet varázsa ez: amikor felcsendül a pódiumon a muzsika, soha vissza nem térhetően születik meg, egyszeri varázslattal. Megmásíthatatlanok azok a pillanatok, az újraalkotás ihletettségei. — Ön sokat utazik szerte a világban. Nemcsak a Rádió zenekarával, külön meghívásoknak is eleget tesz, sok együttes vendégkarmestere. Különleges repertoárt állít össze külföldi fellépéseire? — Fél évet majdnem mindig országhatárainkon kívül töltök. Nem megyek üres kézzel: nincs olyan koncertem, amelyen Bartókot ne vezényelnék, hiszen ő úgy magyar, hogy egyben egyetemes: a föld minden népéé is. Figyelembe veszem természetesen az országot, ahová megyek, hiszen a felelősség nem kicsi: a zene erejével kell hidat építeni a nemzetek között. Jó érzés volt tapasztalni: mindenütt, amerre csak jártam, Bartók hangja visszhangra talált: a világ érzékeli, felfogja üzenetét. S ha ezt érzékeli az ember, akkor megnyugvást kap: jól szolgálta Bartókot, s a világnak a legtöbb, amit fekutathatott. Földes Károly ALKOTÓMŰHELY A BOLT FÖLÖTT Készül a grafika Megnyílt a huszonötödik Képcsarnok-bolt, a szentendrei Műhely Galéria. Kísérletezve indul az új intézmény, valami újat próbálnak művészek és a műkereskedelem. Már az is jelzi az újdonságot, hogy amit ebben a galériáiban látunk, azt egy emelettel fölöttünk, a grafikai műhelyben készítik a városban élő-alkotó legkiválóbb művészek. Ezeket a műveket csak itt lehet megvásárolni, és csak ezekből — grafikai nyomatokból, és néhány kisplasztikából — áll a galéria kínálata — mutatja be az új művészeti boltot Baráth Endre, a város pártbizottságának első titkára. — Nemcsak a fizikai térben kerül egymáshoz közelebb művész és kereskedő, hanem az értékesítés folyamatában is. Erről a kereskedelmi szakember, Wein Miklós, a Képcsarnok Vállalat főosztályvezetője így nyilatkozik: — Új üzletünknek ki kell alakítania vevőkörét azokból, akiket a grafika műfaja érdekel, vagy akik a szentendrei művészek alkotásait eddig is figyelemmel kísérték, gyűjtötték. Az egyműfajúságon kívül másban is eltér a galéria az eddigiektől. Több művésztagja van a szakmai zsűrinek, így nagyobb az alkotók beleszólási joga az árazás kérdéseibe is. Az üzlet és műhely közelsége lehetővé teszi, hogy a művész szinte közvetlenül megfigyelje közönsége reagálását, és míg eddig azt sem tudta, hol értékesítik művét, most akár személyesen is megismerheti vásárlóit. Eddigi gyakorlatunktól eltérően, kevesebb, csak harminc nyomatot készítenek a grafikákból, s az árak is magasabbak egy kicsit, mint más üzleteink-Ezen nem csodálkozhatunk, ha a Szentendrei Grafikai Műhely tagjainak névsorát nézzük. Barcsay Jenő, Korniss Dezső, Szántó Piroska, Bálint Endre, Keserű Ilona, Hegyi György és még sok hírneves művészünk grafikáiaz új Mindanglegjobb az új galériának. És várják az érdeklődő műbarátokat, hól válogathatnak üzlet vásárlói, nyian nevüket és alkotásaikat adják Molnár Gabriella ben. Közös programok A Fővárosi Művelődési Ház és a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat októberben öt közös programot rendez. Október 2. Színházterem: 19 órától A Lobogó és a Solaris együttes koncertje. Október 9. Körterem 19 órától: Start Klub, Omega-est. Október 15. Körterem 20 órától: „Pünk Buli”, Lukács János előadása sok diával és zenével, Punk Disco, A Sex Pistols? Clash? Devo, Pil, Ramones és a többiek. Október 20. Színházterem 19 órától: 1. 2. 3. Start. Új hullám zenei bemutató. A KFT és a bajai Fórum együttes koncertje. November 6. Színházterem 19 órától: 1. 2. 3. Start. Az East együttes új lemezének bemutatója. Koncert után beszélgetés az együttessel, lemezárusítás és dedikálás. Hétfő óta tart a Budapesti Műszaki Egyetemen a mozgásszínházak egyhetes nemzetközi találkozója. Képünkön a IV. Tanulmány nevű magyar együttes Arisztophanész Madarak című művét játssza. (MTI Fotó : Benkő Imre felvétele) ÖTBŐL KETTŐBEN DONATELLO DÁVIDJA A magyar film közelmúltban aratott sikerei új, itthon eddig ismeretlen díjakat is hoztak filmművészetünknek. Mint már hírt adtunk róla, Rómában az olasz és külföldi filmeknek évente adományozott Dávid-díjat két kategóriában is magyar alkotás nyerte az idén. Pap Veronika, az Angi Vera főszerepéért a legjobb külföldi női alakítás díját kapta — Catherine Deneuve-vel — Marx József, az Objektív Stúdió vezetője pedig ugyanezért a filmért a legjobb produkciónak járó díjat vehette át. A Donatiello-szobrocska filmművészeti értékét elsősorban története adja. Az elnyeréséért folytatott küzdelemben a magyar filmek — az Angi Vera mellett A ménesgazda is — olyanokat előztek meg, mint Tarkovszkij Sztalker-je, Richard Lester Superman II- je, Carlo Lizzani Fontamara című filmje. A szigorú ítélőbizottság tagjai neves filmrendezők és kritikusok, elnöke Luso Cecchi d’Amico forgatókönyvíró-mő. Munkájának jellemzéséül elég néhány filmcím az olasz film legnagyobb korszakából : Róma nyílt város, Rocco és fivérei, Csoda Milánóban. E rangos nemzetközi mezőnyben filmművészetünket mindig a legjobbak között említették. A hazai filmek, alkotók, színészek az öt kategória közül négyben szerepeltek , s kettőben a fődíjat is elnyerték. JUTALOMJÁTÉK SZÓRAKOZTATNI SZERETNÉNK A Madách-társulat az Egyetemi Színpadon „ ... Nos, az én nevem Lou Daniels, és jó néhányukat ismerem, és önök közül is sokan ismernek engem, azután vannak, akik egymást ismerik. De akit mindenki ismer, az: Scottie Templeton.” Igen, Scottie-t valamennyien ismerjük, vagy legalábbis jó lenne, ha ismernénk. Ő az az ember, akinek életében temérdek foglalkozása volt, de igazi tehetsége a barátsághoz van. HAUMANN Bernard Slade az ő életét pergeti vissza darabjában, amelyet a Madách Kamara Színház társulata holnap mutatbe az Egyetemi Színpadon. Jó szórakozást ígér a játék. Még akkor is, ha az ötvenesztendős Templetont életének éppen egy olyan szakaszában ismerhetjük meg, amikor gyógyíthatatlan beteg. Honnan a cím: a Jutalomjáték? Válaszol erre a prológban egyik barátja, Daniels. Ő mondja el: „miatta vagyunk itt ma este , hogy egy jutalomjátékot rendezzünk a tiszteletére ... Igaz, hogy ez csak színészeknek jár, és Scottie nem volt színész, de egész élete a színház körül forgott. Scottie világ életében nagy komédiás volt”. Egész színházat béreltek ki ennek az amerikai rendező, forgatókönyvíró, szlogenszerző férfinak. A születésnapjára készülnek a szerettei, s velük együtt majd a nézők, akik estéről estére egyben a barátok szerepét is betöltik. Hogy miért érdemes ezt az évfordulót Slade-nek közkinccsé tenni? — Mert Templeton szeret és tud élni. Modellként szolgálhat léhaságával együtt is valamennyiünk számára — mondja Haumann Péter a főszereplő. — Gondolhatnánk, ő az, aki fölöslegesen fecsérelte éveit, s közben valamenynyien — a nézők is biztosan így lesznek vele — szeretnénk hozzá hasonlítani. Filozófiájához tartozik, hogy ha az ember állandóan zsenikkel és tehetségekkel veszi csak körül magát, akkor állandóan unatkozik. SLADE-DARAB Ellenpontként a színen megjelenik a fia, Jud, aki elveti apja könnyedségét, kezdetben tartalmatlannak tartja életét. Később persze rájön, Scottie cselekedeteinek rugójára, s beáll az apját ünneplő barátok közé. — Mint a darab minden szerepét, a magamét is kitűnően megírtnak tartom — kezdi Cseke Péter, vagyis Jud. — Jó lehetőség a bemutatkozásra a Madách Színház társulatában. Mégis furcsa számomra ez a Juddal való találkozás. Az én életem eddig majdnem pontosan úgy alakult, mint ezé a fiúé. Tudom, magánügy, de nekem éppen ezért nagyon fontos, hogy a szerzői, illetve a rendezői utasításoknak megfelelően, híven formáljam meg. A Jutalomjáték szerzője nem ismeretlen a magyar közönség előtt. Jövőre veled ugyanitt című vígjátékát már sokan látták. És Slade ma a világon a legismertebb drámaírók közé tartozik. — Színész volt, így hát pontosan tudja, mit kíván a színpad, s az ember, aki az általa írt szerepeket megformálja — summázza Haumann Péter. — Ez a darab egyébként 1978-ban született, s ugyanabban az esztendőiben be is mutatták a Broadway-n. A főszerepet Jack Lemmon vállalta. Az írásból készült film — ugyancsak Lemmonnal — Oscar-díjat kapott. Miért mutatják be a Jutalomjátékot? Egyszerűen szórakoztatni szeretnék azokat, akik egy-egy estére az Egyetemi Színpadra betérnek. S ha ez sikerül, mondják, eleget tettek annak, amit vállaltak. Így vélekedik a két főszereplőn kívül a Danielst alakító Zenthe Ferenc, valamint Gombos Katalin, Káldi Nóra, Tóth Enikő és Sunyovszky Szilvia is. A rendező Szirtes Tamás. A zenét Victor Máté szerezte. Az előadás létrehozásában fotókkal részt vett Keleti Éva, karikatúrákkal pedig Kaján Tibor. Fazekas Ágnes □ SZABÓ BÉLA festőművész kiállítása ma délután 5 órakor nyílik a veszprémi Dési Huber Teremben. A tárlatot — amely október 15-ig látogatható vasárnap kivételével — Bajczi Gyula, a veszprémi Városi Tanács V. B. elnökhelyettese nyitja meg.