Esti Hírlap, 1984. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-02 / 1. szám
SZILVESZTER •SZILVESZTER •SZILVESZTER A televízióban A nyomtatott program szerint a főműsor ezúttal is, mint az év többi szombatján, a Vers mindenkinek című öt perccel kezdődött, csak ezúttal nem egyetlen művész (Papp Zoltán), hanem vele együtt a Kaláka-együttes is előadja a költeményt, amely különben Arany János tréfás verse. Aztán Egy régi dal címmel igazi csemege jön, amely nem csupán azért jó, mert el lehet andalodni egy nagy tehetségű művész előadásában régi slágerek füzérén, hanem azért is, amit hozzágondolunk. S ezúttal nemcsak slágeremlékeinket gondoljuk hozzá, amelyek egyéniek, hanem örömünket is, amely kollektív afelett, hogy Márkus László hosszú betegsége után ismét a miénk, a közönségé. De hogy valóban főműsort néznénk máris? Efelől kételyt ébreszt a Pardon, hogy bocsánat.. című one man-show. Paudits Béla, e show-nak az a bizonyos „one man”-je, kétségkívül ügyesen és kedvesen táncol, énekel, játszik és mókázik. Ám csakugyan ő lenne az, aki máris olyan átütő személyiség, hogy egy költséges önálló show-t megér? Jó néhányan vannak még előtte, akik máris azok, de nemhogy fő-, még mellékműsorban, sőt semmilyen műsorban nem jutnak önálló tévéesthez. Jól indult, de sajnos egyre laposodott a Szuperbola, tehát ennél a résznél is mind türelmetlenebbül vártam, mikor nézhetjük végre a szilveszteri főműsort? A jó alapötletet ugyanis további ötletek, valóban mulatságos szituációk és jellemrajzok garmadájával kellett volna előre vinni, nem ugyanazon a csonton rágódni ötven percen át. S közben még nívó alá is süllyedni azzal,hogy Teng alacsony termetén viccelődtek (?!), ami körülbelül ugyanolyan tréfás dolog, mintha Joseph Luns magasságán humorizálnának. Igaz, hogy a Szuperbola még istenes volt (mert legalább egyre vártuk, hogy megjavul, illetve méltó lesz az indításhoz és humormorzsákat azért mégiscsak adott), az Üdvözlet a tengerpartról című angol burleszkfilmhez képest. Aranyos fickó ez a két Ronnie, szívesen löncsölnék, teáznék s beszélgetnék az időjárásról velük, kár, hogy nevetésre alig-alig tudnak fakasztani. S jött a másfél órás vidám, zenés gálaest egyenesből közvetítve, a Pesti Vigadóból. Ez már teljesen úgy festett a maga sztárparádés felvonulásával, mint amely után már valóban csak a főműsor következhet, de kiderült, hogy csupán a szilveszteri mulatozás következett utána: színészek és vendégek hol Nino R óta Nyolc és fél zenéjére kígyózták körül a nagytermet, hol csárdást meg egyéb táncokat jártak. Maga a gálaműsor különben jó volt. Kiváltképp tetszett például Bessenyei Ferenc golf nadrágban, görlcsapat élén, az Ének az eső pent dalolva. Vagy a Hernádi Judit—Gregor József duó a Sohase mondd sajátos előadásával. Vagy a Ruttkai Éva—Garas Dezső kettős, a Piros Ildikó— Sztankay István duett. De a 4 Tahi Tóth fivértől a Keltai Róbert—Lukáts Andor féle tanártréfáig, Alfonzótól Verebes Istvánig, a közönséghódító Sass Sylviától a négy tévébemondónőt meghódító Huszti Péterig, a Balázs Péter—Szombathy Gyula nőimitátor kettőstől a Körmendi János—Gálvölgyi János kisfiú-duettig minden szereplő megérdemelné felsorolását, ha lenne rá hely. Mindenki aranyos, kedves, vidám és szórakoztató volt, Kerényi Imre rendezése pedig gondoskodott arról, hogy jó tempóban pergett az egész, egyetlen számot sem érezKözhely már, hogy szilveszterkor a televíziót nézzük, de igazán nagy várakozással a rádió óévbúcsúztató kabaréja felé fordulunk. Nos, ma este, immár benne járva az új esztendőben, s végigdolgozva annak első hétköznapját, gondolom, milliókra tehető azok száma, akik pótszilveszterezésként negyed 8-kor a rádiókészülék mellé ülnek. Nem akarok senkit befolyásolni, de a magam részéről megelégedéssel nyugtáztam, hogy a Mogürt színházterméből közvetített program (Marton Frigyes, Farkasházy Tivadar, Kaposy Miklós és Sinkó Péter szerkesztésében), immár az eltelt néhány év hagyományainak megfelelően, igényes és színvonalas volt. Nem könnyű egy olyan , óévet elbúcsúztatok mint amilyen az 1983-as volt, s különösen nehéz ez a feladat, ha olyan elé tekintünk, mint amilyennek az 1984-es esztendő ígérkezik. Ebben a szorításban a Kabarészínház nem fordult az olcsó poénok világa felé, a humor nyelvén maximálisan felvállalta azt a bonyolult helyzetet, amelyben élünk. Remélem, e rövid bevezetővel nem riasztottam el senkit az esti rádiózástól, mert a szilveszteri kabaré szerencsére koránt sem volt olyan teoretikus, mint amilyennek talán ebből a kis bevezetőből tűnik. Verebes István szellemes, de kicsit hosszúra sikeredett kezdő konferansza után Haumann Péter és Inke László szólaltatta meg Farkasházy Tivadar Mit is ír a hogyishívják? című írását. A két zsémbes úr szócsatája rendkívül ötletes, szórakoztató volt. Ezután Moldova György önérzet című írása következett, a szerző előadásában, s ez azért hatott hosszúnak, mert az egyébként három mondatba sűríthető sztori túlméretezetten, s emiatt természetesen hihetetlen módon bukdácsolt a poén felé. Az est egyik telitalálata Szuhay Balázs írása volt a múlt év egyik sajnálatos szenzációjáról, a műkincsrablásról. Mindaz, ami a műsorban a humor nyelvén szólalt meg — kivéve magát a tényt, miszerint a Lánchidat valaki észrevétlenül elemelte —, kísértetiesen emlékeztetett a valóságra, arra, hogy milyen bámulatos könynyedséggel lehetett eltüntetni a hidat, s hogy akik az előkérdésén fáradoznak, mennyire nincsenek hozzászokva az ilyen furcsa „hídlopásokhoz”. Tabi László a hagyományt képviselte ezen a rádiós szilveszteren. A humoristák doyenje nem arra törekedett, hogy minden egyes félmondata harsány kacagást váltson ki, írásátünk unalmasnak, hosszadalmasnak. Talán jobb lett volna valami igazán ötletes, valóban humoros főműsor a sztárparádés gálaest helyett, vagy inkább amellett. De ha eszünkbe jut a tavalyi kétségbeejtő magyar—osztrák szilveszteri tévévállalkozás, mindjárt más színben látjuk az 1983. évit és kiderül róla, hogy ez volt aztán az igazi szilveszteri főműsor! Barabás Tamás nak iróniája késztetett nevetésre, s egyben a mélyben meghúzódó összefüggések fölismerésére. Peterdi Pál Kaktus úr című, kitörő nevetésre fakasztó paródiája olyan tévériportert vett célba, aki már foglalkozott az alkohollal, a bűnnel, az óriáskerékkel, s mindezzel olyan eredményesen, hogy a humoristák szinte csapatosan szálltak rá balfogásaira. A riportert Kern András, a címbéli urat pedig Sinkovits Imre hozta bravúrosan. Szilágyi György korábbi sikereit célozta meg Csujogató és lassú című, a népi mondókák mintájára írott számával, amely a kitűnő Koós Jánosnak köszönhetően önfeledt perceket szerzett. A Sajtóvadászat most is a műsor egyik legkellemesebb része volt, hiszen a valóságnál nagyobb humorista aligha létezik. Önmagát parodizálta a Markos— Nádas kettős, Józsi bácsi című jelenetükben ismét jó néhány olyan poént hoztak, amit baráti élcelődésekben afféle szállóigeként fognak használni azok, akik szeretik ennek az eredeti hangvételű párosnak a humorát. Keserű és nem is annyira nevettető, mint inkább elgondolkoztató volt Soós András Hogy vagy? című monológja, amelyet meghallgatva az ember jószívvel elcsodálkozhat: hogyan bírja a ma hatvan év körüli generáció?! Sas József cirkuszában a dolgok úgy álltak a fejük tetején, hogy éppen ezáltal valahonnan nagyon ismerősnek tűntek, ha jól sejtem: mindennapjainkból. A bohóc szerepét vállaló művész kitűnő előadói teljesítményt produkálva szerzett önfeledt perceket, az optimizmusa ellenére is kissé komollyá sikeredett óévbúcsúztató előtt. És mit írhat végül a kritikus, ha a szilveszterest egy részét a rádió mellett töltötte? Nem csalódott és ha Marton Frigyesek produkciójának vannak is gyengébb pontjai, egészében véve azt a színvonalat hozta a Kabarészínház amit egész évben megszoktunk tőle, s ez azért nagyon jó dolog, mert életünk számos más területéről — legalább is az óévben így volt — ez nem mondható el. Harangozó A rádióban A PATAKIBAN KOMOLYZENEI KLUB Januártól komolyzenei és hanglemezklubot szervez a Pataky István Művelődési Központ és Ifjúsági Ház Várják a komolyzene iránt érdeklődő leendő klubtagok jelentkezését 14 éves kortól. A klub vezetését dr. Bánhegyi Péter operaénekes vállalta. Minden hónap utolsó péntek délután 5 órától tartanak foglalkozást. A tematikát, a konkrét programot a klubtagokkal közösen alakítják ki. TŰZHÁNYÓK GERILLÁI Új Kossuthkönyvek Ma is időszerű antiimperialista mondanivalót hordozó válogatás jelent meg Karl Liebknecht beszédeiből és cikkeiből a Források sorozatban A militarizmus és a háború ellen címmel. A mexikói forradalom 1910—1917 című könyvében Ny. M. Lavrov a forradalom politikatörténetét tekinti át az adott időszakban. Izgalmasan tárgyalja a forradalom legkényesebb kérdését, a munkásmozgalom és a parasztmozgalom fegyveres összecsapását — elsődleges források alapján Ortutay Lovas Gyula a salvadori drámáról írt — A tűzhányók gerillái című könyvében arra keresi a választ, hogy mi az oka az évek óta tartó elkeseredett harcnak és milyen kilátásai vannak. A Tanulmányok a női munkáról című kötet szerzői azt vizsgálják, hogyan is hat a kereső tevékenység a nők családon belüli szerepére, helyzetére. Az 1956—1975 közötti időszakot átfogó Az MSZMP határozatai és dokumentumai eddig megjelent öt kötetéhez Tárgymutató készült, amely nagy segítséget jelent a kötetek használóinak. □ AIR FRANCE-VILLE DE PARIS-DÍJ címmel nemzetközi fotókiállítás nyílik január 6-án, pénteken déli 12 órakor a Budapest Galériában (V., Szabadsajtó út 5.). A tárlatot Féner Tamás, a Magyar Fotóművészek Szövetségének főtitkára nyitja meg, s január 29-ig látogatható. □ KÁRPÁTI JÓZSEF orgonaestjét 1984. január 11-én, szerdán fél 8-kor rendezik meg a Zeneakadémián. Benkő Imre fotóművész munkáiból nyílt kiállítás Feketén, fehérein címmel a Műcsarnokban. Képünkön: a Győri Balett, 1980. című felvétel látható. SZÁZEZER ÉRDEKLŐDŐ Magyar rendezvénysorozat kulturális programja volt. Mintegy száz magyar művész és szakember működött közre az ősz folyamán a nagyszabású munkában. Tizenöt magyar kiállítás (Magyar költészet: Petőfi, Ady, József Attila, Bartók, Kodály, A magyar grafika, Könyvillusztrációk, A kelták Magyarországon, A magyar film története, A magyar mezőgazdaság, A magyar ifjúság élete, Modern textilkiállítás stb.) vándorolt Picardia városaiban. Öt alkalommal lépett fel a Budapest Rézfúvós Együttes, kétszer a Kodály vonósnégyes, a Bocskai táncegyüttes húsz előadást tartott, az Astra Bábegyüttes tizenöt városban szerepelt, a Délibáb együttes két hétig turnézott Észak-Franciaországban. Mintegy harminc filmvetítést és húsz gyermekkönyv-kiállítást szerveztek. Tímár György, Somlyó György és Tóth Éva költők részvételével hat magyar költészeti estet rendeztek. Korniss Péter fotótanfolyamot tartott képeinek kiállítása alkalmából. Varga Zoltán koreográfus magyar népitánc-tanfolyamokat vezetett. Kecskés András nagy sikerű pantomimműsorával turnézott. Gyarmati Kálmán Debrecen megyei jogú város tanácselnök-helyettese a magyar népművelésről, a magyar városok kulturális életéről tartott előadásokat. Az amiens-i egyetemen vitát rendeztek Aczél György Beszélgetések Magyarországról, szocializmusról című kötetéről, a magyar gazdasági életről és kultúrpolitikánkról. — Az idén öt csoportban különböző társadalmi rétegek képviselői — vasutasok, népművelők, ifjúmunkások és iskolai tanulók — utaznak Magyarországra, részben turistaként, részben csereakciók keretében. Oláh Tibor Picardia fővárosa, Amiens polgármesterének díszfogadásával ért véget egy háromhónapos magyar kulturális rendezvénysorozat. A záróünnepségen hazánk nagykövete, dr. Bényi József is részt vett. Ez az Észak-Franciaországban szervezett, 40 városra és három megyére kiterjedő rendezvény az elmúlt évtized egyik legnagyobb magyar BEETHOVEN GODARD-T VÁLASZTOTTA Carmen-invázió Párizsban Valóságos Carmen-invázió van a párizsi mozikban. Már hosszabb ideje nagy sikerrel játsszák a spanyol Carlos Saura művét, aki balettfilmet készített Carmen történetéből. Ezzel egyidejűleg fut a mozikban Peter Brook három változatban készült filmje Carmen tragédiája címmel, s mindegyik változatban mások játsszák a főszerepeket. A francia filmrendezők sem maradhattak ki e nemes versenyből: Jean-Luc Godard Keresztneve Carmen című filmje a velencei fesztiválon Aranyoroszlán-díjat nyert. A film a XX. század Carmenjáról szól, aki egy gengszterbanda tagja, s bankrablás közben csábít el egy rendőrt. A többi Carmen-filmben Georges Bizet munkája csendül fel Godard viszont Beethoven vonósnégyeseit szólaltatja meg, nemcsak kísérő-, aláfestő zeneként, hanem szorosan beépítve a cselekménybe. Amikor az újságírók megkérdezték tőle, hogy miért éppen Beethovent választotta Bizet helyette, Godard így válaszolt: „Nem én választottam Beethovent. Inkább azt mondhatnám, hogy Beethoven választott engem, és én válaszoltam hívására. Amikor 20 éves voltam — ebben a korban vannak a film szereplői is —, sokat hallgattam Beethovent. A tengerparton voltam akkoriban, Bretagne-ban, itt fedeztem fel Beethoven vonósnégyeseit. Carmen nem képzelhető el zene nélkül. Hamlet vagy Antigone igen, de Carmen nem, hiszen a zene szerves részét alkotta Carmen történetének. Bizet a Földközi-tenger zeneszerzője volt. Én elsősorban nem más zenét, hanem más tengert akartam választani: az óceánt a Földközi-tenger helvett.” (dobsa)