Esti Hírlap, 1984. október (29. évfolyam, 231-257. szám)
1984-10-01 / 231. szám
Első napok a tanműhelyben: ismerkedés a kohászati öltözékkel, a kupolakemencével és — képünkön — az öntőszerszámokkal. Csepelen, a Kossuth Lajos Ipari Szakközépiskolában, az idén 21-en kezdték meg négyéves tanulmányukat. Elsajátítva többek között a magkészítés, a formakészítés, a precíziós öntés elméleti és gyakorlati tudnivalóit. (MTI Fotó : Fehér József felv.) Információk az államigazgatásnak Információtechnikai GT néven új társaságot alapított az Országos Szakipari Vállalat, az Állami Népességnyilvántartó Hivatal, a Központi Fizikai Kutató Intézet, valamint az ikladi Ipari Műszergyár. A társaság azzal a céllal jött létre, hogy segítse az államigazgatás és a gazdálkodás területén a hazai számítástechnika alkalmazását. A négy intézmény által kötött szerződés értelmében számítástechnikai rendszereket készít és értékesít, beleértve az eszközöket és a programok kidolgozását, a számítógéptermek teljes építészeti és gépészeti kialakítását, a berendezések kezeléséhez szükséges dokumentációk kidolgozását, a felhasználók betanítását, az üzembe helyezést, a garanciális szervizt, valamint a garancián túli rendszerfelügyeletet is. Segítséget nyújt a gazdasági társaság a termelésirányítás, a készletgazdálkodás, az anyagmozgatás és -raktározás teendőiben, továbbá a technológiai és ügyviteli feladatok megoldásában, az államigazgatás területén pedig az információk gépi feldolgozásában. A MŰSZAKI FEJLŐDÉS GYORSÍTÁSÁÉRT Külföldi licencek, hazai hasznosítás A múlt évtizedben mintegy félszáz külföldi licencet vásároltak a hazai vállalatok. Annak ellenére, hogy a licencek felhasználása nem minden esetben volt sikeres, a külföldi szellemi termékek számottevően hozzájárultak a műszaki fejlődés gyorsításához, a külpiaci versenyképesség javításához. A licencvásárlások eredményeként a vállalatok növelték jövedelmezőségüket, viszonylag kevés az olyan szellemi termék, amelyet nem hasznosítottak a termelésben. Arányuk csupán 5-6 százalék. Az esetek többségében a piaci igények téves prognosztizálása, illetve a beruházási források hiánya hiúsította meg a licenc hasznosítását. Kedvezőtlen tendencia, hogy a nyolcvanas években mind kevesebb nagy jelentőségű átfogó műszaki fejlesztést eredményező licencet vásároltak a vállalatok. Manapság elsősorban kisebb, csupán a termelés részfolyamatait korszerűsítő szellemi termékekre futja. Nem segíti a licencvásárlásokat az sem, hogy a hazai engedélyezési eljárás túl hosszadalmas. Emellett a külföldi szellemi termékek alkalmazása rendszerint csak hosszabb távon segíti a fizetési mérleg javítását, a mai nehéz helyzetben pedig nagyon fontos a gyors eredmény. Fontos feladat tehát az összhang megteremtése, mert mai problémáink megoldása mellett mind sürgetőbb az a feladat, hogy hosszabb távra megteremtsük a gyorsabb műszaki előrehaladásnak, a termelési szerkezet korszerűsítésének feltételeit. (MTI) A vasárnapi piac nagyon jellegzetes, különösen délelőtt tíz után, amikor a rendes háziasszony már készíti az ebédet, a férjek meg újságot olvasnak, vagy a tévé előtt nézik a mesefilmet. Mégis nagy a nyüzsgés. Ha jobban megfigyeljük, inkább az árusok járnakkelnek, egymást látogatják, egymással beszélgetnek, de azért vevő is akad, alkudozás is van, árleszállítás, hadd vegyék, hadd vigyék, minél előbb hazamegy az ember. Hogy ruhát, cipőt, körömlakkot, brosszűt vásárolhat vasárnap a piacra látogató a Lehelen — ez nem is újdonság. Van ezenkívül cserepes növény, használt zsebrádió, papucs, selyemkendő és kötöttsapka. És rengeteg paradicsom, paprika. A java része fonynyadt, válogatott — kiválogatott —, de van, aki éppen azért jön ilyenkor. Mint a magányosan élő, de azért lecsót mindig eltérő asszony, aki két szatyorral cipeli naza és főzi be a kiváló ételt. — Én a hideget nem szeretem, a felvágottat utálom, lecsóból teszek el vagy ötven üveggel...,— mondja és hogy éppen vasárnap, hát ráér, ez nemcsak vásárlás, szórakozás. — Tegnap még nem tudtuk, hogy eljegyzés lesz — mosolyog a fiatal fiú és leány —, most kirohantunk, veszünk két csirkét, mama pörköltet főz belőle . .. Így van-e, vagy csak mese — ki ellenőrzi? Vasárnap a Lehelen Tojás — épségben és törve, kosárban és dobozban — alig néznek rá. Piros retek — „ez nem eladó” — mondja mogorván a hatalmas csomagot cipelő —, s hogy miért van ott mégis, miért mutatja magát — titok. Valaki veszi, valaki viszi — tehertaxival. Esetleg viszonteladásra. Süt a nap, szerencsés idő — túrót kínál, frisset a fejkendős asszony. „Vigyen egy kilót” — javasolja, és somira mit lehet belőle csinálni, hasztalan, a vevő csak tizenöt dekát kér, sértődötten méri, legalább tejfelt is ... — próbálkozik, de kosarat kap. — Csirke csak ötvenért — szól a felirat — elszámítottam magam — mondja az árus, hol vannak a vevők, ki tudja. Talán elviszem egy vendéglősnek ... — tűnődik aztán, és borultan néz a meztelen jószágokra. Szóló szőlő, körte, őszibarack — dinnye is itt-on, vonakodva lékelik, vita — az egyiknek édes, a másiknak nem. Járnak még a vasárnap, piacra idős asszonyok — mit kezdjenek a délelőttjükkel? — mogorva agglegények, takarékosak, vidékről felrándulók, akik itt sem tudnak piac nélkül létezni, kíváncsiak a pesti adás-vételre — s a Lehel olyan híres ... Nagymama unokával — „hogy anyád miért engem küldött — dohog —, s még a kezem se akarod megfogni ...” A halárusnál — már mossa a pultot, záráshoz készülődik — egyetlen szomorú ponty. A büfében még javában tart a feketézés, poharazás, itt a legnagyobb a forgalom. Sercegő hurka, kolbász — az árusok is kérik, méretik. — Én azért jövök vasárnap árulni — magyarázza egy asszony —, mert azt hiszem, másnak nincs hozzá kedve. Aztán körülnéz, bánatosan — hány hozzá hasonló indul hajnalonként Pest környékéről. Ha ő volna egyedül, talán olcsóbban adná a leveszöldséget. De így huszonkettőt kér kilójáért. Vegyesen. Bende Ibolya PAVILON TÁNCOSNŐKKEL... Szeszélyes a börpiac Megvan a mennyiség ♦ Járjuk a várost „Cipőkavalkád”, vastag címbetűs sorok az újságban a BNV cipőkiállításáról. Én a nagy világkiállítás, a párizsi nemzetközi börhét nekünk is szóló üzeneteire, feladott kérdéseire gondolok. Úgy érzem, túlzás cipőgyártásunk bemutatójára a kavalkád jelzőt aggatni. HOL A CIPŐ? Ott Párizsban, a Port de Versailles városnyi csarnokaiban igen nagy sikere volt a Tannimpex rendezte magyar bőripari kiállításnak. Merthogy egyedül a mi pavilonunk tatjából, mint egy meghosszabbított hajófedélzetről, húzódott egy dobogó, színpad, amelyen kétóránként humoros, táncos, zenés show-val (az Operettszínház koreográfusának betanításával) mutatták be gyáraink portékáit. Sehol máshol ilyen show nem volt. Ez vonzotta a közönséget. Máshol inkább a bőr, a gépek, az új színek, vonalak. Minden zene nélkül. Egy-egy ilyen műsor után ellepték a pavilont az érdeklődők, majd lassan elfogytak. Ezekben az apályosabb időszakokban is folytak a tárgyalások, a viták, a komolyabb érdeklődések. A bőrről, mely oly érzékeny — mármint az ára —, akár a pénzpiac. Most magas az ár. Ám egy tudós szakvélemény: „A számítások szerint esnie kell.’’ Miért? „Az őszi-téli áru már ki van szállítva. A tavaszi, nyári szezon igen rossz volt, telített a piac. A tavaszi áruhoz jóval kevesebb kell, ekkor például csizma sincs. Tehát az árnak esnie kell.” De nem esik. A bőrpiac szeszélyes és érzékeny. „Telített a piac.” De a statisztikák mást mondanak: több lábbelit adtak el a világon az idén. „De a statisztikák a lábbelit egybeveszik, a textil- és a műbőr cipők mennyisége óriásira nőtt, a fogyasztási szokások megváltoztak.” És nálunk? .,A raktárak tele vannak áruval, némely kereskedelmi vállalatnak nincsen pénze. És a nők mégis naphosszat járják a várost, és nem találnak cipőt maguknak.” Pedig sokkal jobb a cipőellátás, ezt a kiállítások és a kirakatok is bizonyítják, mint öt évvel ezelőtt volt. „De ki emlékszik öt évvel ezelőttre, amikor lejárta a lábát, és nem talált magának megfelelő cipőt?” HIÁNYZIK A VERSENY Csak rövid mondatokban az okokról, gondokról. Mondjuk a szerelékanyag — csatok, díszítések — kérdése. Már gyártjuk, egyes kiállításokon be is mutattuk. „De drágább, mint az import, és nincs olyan választék. Például a divatos nyomógombok. Évekig divat volt, de amíg a hazai ipar hozzálátott a gyártásához, kimegy a divatból. Jövő szezonban csak a sportosnál lesz helye.” A feldolgozóipar így mondja: ki van szolgáltatva a bőrgyártásnak. A kereskedők pedig: körülbelül 22 millió pár a magyar gyárak belföldre készített lábbelijeinek a kapacitása. Nem több a szükséglet, de mert nincs egészséges importverseny, (arra meg talán pénz nincs), ezért a mennyiség megvan, de „telve a raktárak, s járjuk a várost cipőért”. Azért sok derűsebb, jó hírt is feljegyezhettem. Például, hogy a szigetvári gyár a budapesti finombőrök gyárával együttműködési megállapodást kötött: sevróbőrt gyártanak majd a cipősöknek. Tudni kell, hogy a sevró — kecskebőr — az igényes, divatos cipők egyik anyaga. Ezt eddig importáltuk. (Régen volt serrógyártás Újpesten, de az nagyon rég volt.) Félkész állapotban hozzák be, s Újpesten feldolgozzák. Tehát lesz hazai serróból cipő. Most kezdik a gyártását, majd meglátjuk, milyen lesz... EGYÜTTMŰKÖDÉS Saját értékesítési hálózat kellene. Akár a már ismert Innocent-kapcsolat (a minőségi és a szigetváriak vannak benne), együtt termelni és értékesíteni. Ilyen kooperációs együttműködésre — mondják — már kísérletek vannak NSZK- beli és angliai cégekkel. (kőbányai) GYÜMÖLCS, SAVANYÚSÁG Őszi főszezon a konzervgyárakban A konzervgyárakban még tart a főszezon, jelenleg a savanyúság és a gyümölcsök feldolgozása adja a legnagyobb munkát. A Konzervipari Közös Vállalat megítélése szerint öszszességében az év végéig a tervekben rögzített mennyiséget gyáthatják az üzemek, megközelítően mintegy 750 ezer tonnát. Mivel a ke-’,ezőtlen nyári időjárás miatt paradicsomból, paprikából és uborkából kevesebb termett, az üzemek a termékszerkezet módosításával oldják meg a folyamatos feldolgozást. . A nagyobb nyersanyaghányadot igénylő sűrítettparadicsom-készítmény helyett például növelik a kevert cikkek arányát. A korábbi években a gyengébb zöldborsótermés miatt gyakran fordult elő, hogy főzelék helyett az eredetileg tervezettnél több savanyúságot gyártottak a vállalatok, most viszont fordított a nelyzet. Mivel az idén nagyobb mennyiségben fog kihaltak zöldborsót, a savanyított paradicsom, paprika, uborka helyett fokozzák a zöldborsókonzerv és a finomfőzelék előállítását. Káposzta alapanyagú kevert salátából is többet készítenek. Megkezdődött az iparialma-feldolgozás. A sűrítmény igen kapós a külföldi — többek között a japán és a kanadai — vevők körében, üdítőital gyártásához alapanyagként használják fel. A kertekből folyamatosan érkeznek az üzemekbe a szilva- és a körteszállítmányok kompótok, üdítő italok, dzsemek gyártásához. Éremboltunk érmék és plakettek gazdag választékával áll kedves vásárlóink rendelkezésére. Budapesten az V. Tanács krt. 3/a. sz. alatt BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ VÁLLALAT