Esti Hírlap, 1984. december (29. évfolyam, 283-306. szám)

1984-12-01 / 283. szám

Az MSZMP KB irányelvei a párt XIII. kongresszusára Az irányelvek bevezető része megálla­pítja: szocialista társadalmunk a leg­utóbbi öt esztendőben, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt XII. kongresszusán el­fogadott határozatoknak megfelelően fej­lődött. Népünk munkájának eredménye­ként előbbre léptünk a társadalmi hala­dás útján. Hazánkban a szocialista társadalmi rend, a dolgozó nép hatalma szilárd. A szocialista nemzeti egység erős, a belpoli­tikai helyzet kiegyensúlyozott. Népünk békében, biztonságban él, magáénak vall­ja, támogatja a párt politikáját. Az el­múlt években is gyarapodott az ország, megőriztük legfontosabb vívmányainkat, javítottuk a népgazdaság egyensúlyát. Magasabb fokra emelkedett az állampol­gárok politikai tudata, műveltsége. A Magyar Szocialista Munkáspárt be­tölti társadalomirányító szerepét, felelős­séggel szolgálja a népet, a szocialista ha­zát, a szocializmus, a társadalmi haladás és a béke nemzetközi ügyét. Reálisan mérlegeli a szocialista építőmunka ered­ményeit és gyengeségeit, s a marxizmus— leninizmus alkalmazásával, az ország adottságainak figyelembevételével, min­den felelős társadalmi tényező bevonásá­val, népünk alkotó erejében bízva dol­gozza ki a milliók boldogulását segítő megoldásokat és módszereket. A Központi Bizottság javasolja, hogy a XIII. kongresszus hagyja jóvá az el­végzett munka értékelését, erősítse meg a párt politikai irányvonalát. Az irányelvek ezek után méltatják ha­zánk elmúlt négy évtizedes fejlődését, majd rámutatnak arra, hogy az utóbbi években nehezebbé váltak a szocialista építőmunka feltételei. Az intenzív gaz­dasági fejlődésre való átállás bonyolult feladatai, a fejlődéssel együtt járó ellent­mondások, a nemzetközi helyzet feszült­ségei, a világgazdaságban végbemenő vál­tozások és mindennek következtében a gazdasági növekedés lassulása, az élet­­színvonal stagnálása nagy próbatétel elé állította pártunkat és népünket. A ne­hezebb helyzetben jobban látszanak a társadalmunkban még meglevő indoko­latlan egyenlőtlenségek, a szocialista ér­vekkel ellentétes jelenségek és saját mun­kánk gyengeségei is. A XIII. kongresszus feladata, hogy a párt egész tagságának részvételével, s a hazáért felelősséget vállaló állampolgá­rok közreműködésével kidolgozza a ne­hézségek és az akadályok leküzdésének, a szocialista építés folytatásának világos programját. A következő években az a legfontosabb teendőnk, hogy a társadalmi élet minden területén következetes mun­kával feltárjuk és hasznosítsuk a szocia­lista rendszerben levő hatalmas erőforrá­sokat: népgazdaságunk teljesítőképessé­gének növelésével, a gazdasági fejlő­dés fokozatos élénkítésével megteremt­sük az életszínvonal emelésének, az élet­­körülmények javításának, a társadalmi igazságosság jobb érvényesítésének anya­gi feltételeit; demokratikus intézmé­nyeink fejlesztésével a szocialista célok jegyében tovább erősítsük a nemzeti egy­séget. Növekedett a termelésben és az igaz­gatásban foglalkoztatott alkalmazottak, szakemberek száma. A kisárutermelők, a kisiparosok, a kiskereskedők aránya va­lamelyest emelkedett. Szövetségi politikánk változatlan célja társadalmunk különböző osztályainak és rétegeinek, egész népünknek összefogása a szocialista haza építése érdekében. A nők egyenjogúságának érvényesíté­sében további eredményeket értünk el, de nem lehetünk elégedettek. Fokoznunk kell erőfeszítéseinket, hogy társadalmi és gazdasági eszközökkel könnyítsünk a nők összetett gondjain, a gyermekneveléssel, az anyasággal, a háztartással, a munka­vállalással, a családban elfoglalt szerep­pel és a közéletiséggel együtt járó ter­hein. A nők egyenlő esélyeinek érvénye­sülését szakképzettségük, politikai és ál­talános műveltségük növelésével is elő kell segíteni. A fiatalok nagy részének szakképzett­sége, általános műveltsége magasabb az előző korosztályokénál, s jelentős ré­szüket a munkával szemben tanúsított igényesség, ideológiai és közéleti érdek­lődés jellemzi. Nagy többségük becsüle­tesen tanul, dolgozik, teljesíti honvédelmi kötelezettségét. Sok fiatal elkötelezetten és felelősséggel vállal közéleti tevékeny­séget. Az ifjúság szocialista szellemű neve­lése, az önálló életre való felkészítése az egész társadalom feladata. Fejleszteni kell a fiatalok felelősségérzetét önmaguk sorsáért. A párt történelmi vívmányaink megőrzésére, fejlesztésére és gyarapítá­sára, a szocializmus eredményes építé­sére hívja az ifjúságot. Segíti a fiatalo­kat, hogy felelősen vehessenek részt az ország fejlődését szolgáló feladatok meg­oldásában, több lehetőséget kapjanak tu­dásuk alkalmazására és gyarapítására. Az idősebb — már nyugdíjban levő — nemzedékek a néphatalom kivívásának, a szocializmus megalapozásának és építé­sének részesei voltak. Kötelességünk, hogy figyelemmel kísérjük helyzetüket, s ahol szükséges, könnyítsünk az idős kor­ral járó terheken. A jövőben is arra kell törekedni, hogy a különböző világnézetű, nem vallásos és vallásos dolgozók együtt munkálkodja­nak céljaink eléréséért. Népünk javát szolgálja, hogy az állam és az egyházak viszonya rendezett. A nemzetiségek hazájuknak tekintik a Magyar Népköztársaságot. Fontos szere­pük van a magyarok és a szomszéd né­pek közötti barátság fejlesztésében. Ter­mészetesnek tartjuk és elősegítjük a ve­lük azonos anyanyelvű nemzetekkel épü­lő kapcsolataikat. Hasonlóképpen termé­szetes igénynek tartjuk, hogy a szomszé­dos országok magyar nemzetiségű állam­polgárai is ápolhassák anyanyelvüket, fejleszthessék nemzeti kultúrájukat, s hozzájáruljanak népeink barátságának, országaink együttműködésének erősíté­séhez. A népesedés alakulása nagy fontosságú nemzeti ügy. Összehangolt állami és tár­sadalmi erőfeszítésekkel el kell érni, hogy a népesség csökkenése mérséklődjön, hosszabb távon pedig a száma növeked­jen, a korösszetétel javuljon. Fontos fel­adat népünk egészségi állapotának ja­vítása. A család szerepe meghatározó a gyer­mekekről való gondoskodásban, a fiata­lok nevelésében, a nemzedékek összetar­tásában, a közösségi életmód formálásá­ban. Szükséges azonban, hogy államunk és társadalmunk jobban segítse és védje a család intézményét. Az elmúlt években tovább erősödött szocialista államunk, amelynek a jövő­ben is kiemelkedően fontos feladata a szocialista vívmányok védelme és fej­lesztése, a gazdasági és a kulturális épí­tés szervezése — szögezik le az irány­elvek, sorra véve az országgyűlés, a ta­nácsok tevékenysége, a kormányzati munka további fejlesztésének feladatait. Az irányelvek rámutatnak: folytatni kell a szocialista demokrácia fejlesztését a társadalmi élet minden területén, a dolgozók minél szélesebb körét kell be­vonni a közügyekbe. Minden állampol­gár számára világossá kell tenni, hogy egyéni érdekeinek érvényesítését a köz­érdek szolgálatával és figyelembevételé­vel érheti el. Társadalmi rendszerünk fejlődésének lényeges feltétele, hogy erősítsük az ál­lampolgári fegyelmet, elősegítsük a jo­gok és kötelességek együttes érvényesí­tését. Az állampolgárok nagy többsége tiszteletben tartja a törvényeket, erkölcsi normáink szerint él és dolgozik, teljesíti kötelességét, gyakorolja jogait. Ugyan­akkor szaporodnak a törvénybe ütköző, az erkölcsi normáinkat sértő jelenségek. A párt-, állami és társadalmi szervek — a közvélemény támogatására is építve — határozottan és erélyesen lépjenek fel e negatív jelenségek visszaszorításáért. A­ belügyi szervek a lakosság, az ön­kéntes közreműködők segítségével védik a társadalom rendjét, a közbiztonságot; az ügyészségek és a bíróságok alkotmá­nyos rendeltetésüknek megfelelően tevé­kenykednek. A Magyar Néphadsereg szövetségi rendszerünk keretében, népünk széles körű támogatásával megbízhatóan őrkö­dik hazánk biztonságán, méltó fegyver­társa a Varsói Szerződés hadseregeinek. A Munkásőrség önkéntes szolgálatával példát mutat áldozatkészségből, a szocia­lizmus iránti elkötelezettségből. A nemzetközi helyzet, külpolitikánk A nemzetközi viszonyok alakulását alapvetően a szocializmus és a kapitaliz­mus küzdelme és versenye határozza meg. Ugyanakkor a különböző társadalmi berendezkedésű országok közös érdeke, hogy a két világrendszer küzdelme a bé­kés egymás mellett élés keretei között folyjon. Napjainkban, amikor a világban rendkívül sok tömegpusztító eszköz hal­mozódott fel, a népek közös érdeke a béke megőrzése, a fegyverkezési verseny meg­állítása, a termonukleáris és más tömeg­­pusztító fegyverek betiltása, a leszerelés. Az irányelvek a továbbiakban rámutat­nak arra, hogy az imperialista körök po­litikájának következtében az utóbbi évek­ben a nemzetközi életben felerősödtek a kedvezőtlen irányzatok. Ennek ellenére is megvan a lehetőség az emberiséget fe­nyegető veszélyek elhárítására, aminek legfőbb biztosítéka a Szovjetunió, a szo­cialista közösség ereje és következetes békepolitikája. A világbéke megőrzésé­nek jelentős tényezője a Varsói Szerződés szervezete. A szocialista országok, a békéért síkra szálló néptömegek, a reáli­san gondolkodó polgári politikusok erő­feszítéseinek eredményeként a feszülteb­bé vált világhelyzetben is bízhatunk az enyhüléshez való visszatérésben. A Magyar Népköztársaság a szocialista országok közösségének szilárd tagja. Kül­politikájának a jövőben is legfőbb célja, hogy hozzájáruljon a béke és a társadalmi haladás egyetemes ügyéhez,­ s ezáltal is kedvezőbb nemzetközi feltételeket te­remtsen a szocialista építőmunkához. Ha­zánk számára különösen fontos Európa békéjének és biztonságának megóvása. Arra törekszünk, hogy a nemzetközi tár­gyalásokon igazságos, az összes résztvevő állam népének javát szolgáló megállapo­dásokat érjenek el. Közös elveink, alapvető érdekeink és céljaink azonossága jegyében továbbfej­lesztjük kapcsolatainkat a testvéri szo­cialista országokkal. Különösen fontos — elsőrangú nemzeti érdekünk — a ma­gyar—szovjet barátság elmélyítése. A Szovjetunió ma is és a jövőben is hazánk függetlenségének, szocialista építőmun­kánknak a legbiztosabb nemzetközi tá­masza. A dokumentum kifejezésre juttat­ja, hogy pártunk, népünk szolidáris a fej­lődő országokkal, és támogatja a demok­ratikus, haladó erőket. Hangoztatja, hogy hazánk a fejlett tőkés országokkal a pár­beszéd fenntartására, az együttműködés folytatására törekszik, és a kapcsolatokat a békés egymás mellett élés elveinek szellemében alakítja. Külpolitikai tevékenységünk eredmé­nyességének legfontosabb hazai biztosí­téka népünk támogatása, társadalmi rendszerünk szilárdsága, a szocializmus sikeres építése. Társadalmi és politikai viszonyaink Társadalmi és politikai rendszerünk, a népi hatalom és legfőbb politikai alapja, a munkásosztály és a szövetkezeti pa­rasztság szövetsége szilárd. Szövetségi politikánkat folytatva megőriztük és fej­lesztettük a szocialista nemzeti egységet. Szélesedett a szocialista demokrácia. Társadalmi rendszerünk alapja a ter­melőeszközök szocialista — állami és szö­vetkezeti — tulajdona. Szocialista rend­szerünk erősítése megköveteli a társadal­mi tulajdon gyarapítását, fokozott védel­mét és előnyeinek teljesebb kihasználá­sát. Államunk elismeri és védi a munká­val, a törvényes úton szerzett személyi tulajdont. A társadalom alapvető osztályainak és rétegeinek közeledési folyamata nagy­mértékben előrehaladt. Az életszínvonal, a műveltség, az életmód területein azon­ban még számottevő különbségek van­nak társadalmunkban, s ezek csökken­téséért a jövőben is következetesen mun­kálkodni kell. A munkásosztály társadalmunk vezető ereje. Politikai elkötelezettsége, aktivi­tása és helytállása meghatározó társa­dalmunk stabilitása és fejlődése szem­pontjából, fokozni kell a munkások be­vonását a közéletbe, a vállalatok irányí­tásába. A szövetkezeti parasztság a munkásosz­tály szilárd szövetségese. Helyzetében, összetételében és gondolkodásmódjában minőségi változások következtek be. Ked­vező irányban változik a paraszti élet­mód. Az értelmiség egyre fontosabb szerepet tölt be társadalmunkban; növelni kell az értelmiségi munka társadalmi megbecsü­lését, s elő kell segíteni az értelmiség közéleti aktivitásának és alkotókészségé­nek, nagyobb mértékű kibontakozását. A gazdasági építőmunka / A népgazdaság az elmúlt években a XII. kongresszuson meghatározott gazda­ságpolitikai irányvonalnak megfelelően fejlődött. Ez dolgozó népünk szorgalmá­nak, tehetségének, áldozatvállalásának, valamint a párt-, állami és társadalmi szervek együttes erőfeszítésének jelentős eredménye. A gazdasági építőmunka külső feltételei a számbavehetőnél is kedvezőtlenebbül alakultak. A nyolcvanas években tovább tart a tőkés világgazdaság válsága. A magyar gazdaság számára is vesztesé­geket okoz a gazdasági protekcionizmus és diszkrimináció erősödése. A nemzet­közi pénzügyi válság, a kamatlábak lé­nyeges emelkedése, az ismétlődő csere­arány-veszteségek nagymértékben meg­növelték terheinket, és veszélyeztették fizetőképességünket. Az elmúlt öt esztendő gazdálkodását végigkísérte az a küzdelem, melyet az ország külgazdasági egyensúlyának javí­tásáért, fizetőképességünk megőrzéséért folytattunk. Az erőfeszítések eredmény­nyel jártak. A párt­ és az állami vezetés az elmúlt években eredményesen irányította az or­szág gazdasági életét. A XII. kongresszu­son kitűzött legfőbb gazdaságpolitikai célok teljesülnek. Népgazdaságunk szi­lárdnak, teherbírónak, működőképesnek bizonyult, egyensúlya javult. Bővültek és korszerűsödtek a szocializmus anyagi­műszaki alapjai, gyarapodott a nemzeti vagyon. A termelékenység a nemzeti jö­vedelmet meghaladó ütemben növeke­dett. Csökkent a fajlagos anyag- és ener­giafelhasználás, a termeléshez felhasz­nált import. A népgazdaság jobban iga­zodott az intenzív gazdasági fejlődés kö­vetelményeihez, a gazdálkodás rugalma­sabbá vált. Az ipar termelése bővült, a termelé­kenység dinamikusan nőtt, a termelés szerkezete korszerűsödött. A szűkösebb behozatali lehetőségek ellenére az ipar zömében kielégítette a belső igényeket, és mind szocialista, mind tőkés viszony­latban bővítette a kivitelt. A nemzetközi versenyképesség javulásához, a műszaki színvonal jelentős emeléséhez azonban még nem sikerült megteremteni a szük­séges feltételeket. A mezőgazdaság nemzetközi mércével mérve is jó eredményeket ért el. A ga­bonatermesztés hozamait tekintve, a vi­lág élvonalába kerültünk. Az ágazat ki­elégítette a lakosság igényeit, és jelentő­sen hozzájárult a külső egyensúly javí­tásához. A nemzeti jövedelem növekedése né­mileg elmaradt a tervezettől. Ezért csak a belföldi felhasználás visszafogásával lehetett a fizetőképességet fenntartani, a külgazdasági egyensúlyt javítani. A be­ruházások szükséges csökkentése szűkí­tette a népgazdaság technikai fejlesztés

Next