Esti Hírlap, 1985. november (30. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-01 / 257. szám

LÁGYMÁNYOSIAK A KERÜLETÜKÉRT Együtt gondolkodnak, együtt cselekednek Tanuszoda, kábeltelvízió­s Lehetőségek, eredmények A csaknem 200 ezer la­kosú XI. kerületet, jellegét tekintve — a Fehérvári és a Budafoki út üzemei ré­vén — ipari és munkás­kerületnek is mondhat­nánk. Vagy akár diákvá­rosnak, hiszen a Műszaki és a Kertészeti Egyetem, az Államigazgatási Főisko­la, valamint a Nemzetkö­zi Előkészítő Intézet hall­gatói itt tanulnak, itt él­nek. Kívülük 16 ezer óvo­dás és bölcsődés teszi a fiatalok kerületévé. Társadalmi összefogás — Ezek a megállapítá­sok külön-külön is, együt­tesen is igazak — mondja dr. Dollenstein István, a kerületi tanács harminc­­nyolc éves elnöke —, de nem hagyható említés nélkül az a 40 ezer ember sem, akik itt élik nyug­díjasérveiket. — Mégis, mire a leg­büszkébbek? — Elsősorban a társadal­mi összefogásra. Arra, ahogy a múlt években a lakosság és a kerület po­litikai és társadalmi szer­vei együtt gondolkoztak és cselekedtek. Ezek a mon­datok talán rózsaszínűnek hatnak egy kívülálló szá­mára, pedig ez az igazság. A múlt öt évben csaknem 170 millió forint volt a társadalmi összefogás érté­ke. Lakossági kezdeménye­zéssel, a közműtársulások útján épült jelentős hosz­­szúságú gáz- és csatorna,, vállalati összefogással a Tétényi úti tanuszoda, egy új lakótelep tettrekész la­kóinak segítségével műkö­dik a Gazdagréten a ká­beltelevízió. Vannak min­den szempontból jól ellá­tott területeink, ugyanak­kor infrastruktúrával szin­te alig rendelkező „külvá­rosok” is. — Ezek szerint jól sike­rült az ötéves terv céljai­nak megvalósítása. — Fő célkitűzésünk a fiatalok és az idős embe­rek helyzetének javítása volt. Sikerült különösebb feszültség nélkül levezetni a demográfiai hullám­ okozta gondokat. Elkészült 48 általános iskolai tante­rem. Ahogy változik a korosztály létszáma, asze­rint használjuk fel a gyer­mekintézményeket. Az óvo­dákból például, ahol nin­csenek kihasználva, idősek napközi otthona vagy ál­talános iskolai tanter­em­ lesz, így hoztuk létre ön­álló épületben a külföldön is ismert Weiner Leó Ze­neiskolát és kerületünk új középiskoláját, a Széche­nyi István Gimnáziumot. A fiatalok szabad idejének hasznos eltöltéséhez vonzó helyek a közösségi házak. Ma már öt működik. A közösségi házak és egyéb intézmények működését, munkájuk koordinálását a Közművelődési Intézmé­nyek Igazgatósága irányít­ja. Az eredmények eléré­séhez — s ezt feltétlenül meg kell említeni — sok segítséget kaptunk a Fő­városi Tanácstól, a kerüle­ti pártbizottságtól, válla­latainktól és szövetkeze­teinktől, s nem utolsósor­ban katonai alakulatoktól. — Mi volt az elmúlt tervidőszak legjelentősebb beruházása? — A Kamaraerdei Ifjú­sági Park, ahol naponta több mint ezer gyerek tá­borozhat, s amely egész év­ben fogadja a kerület és vonzáskörzetének lakóit is idősebbek — Mi a helyzet az idő­sebb lakossággal? — Ami ezt illeti, itt már valamivel szerényebbek az eredmények. Negyvenezer nyugdíjasunk joggal vár több társadalmi figyelmet, gondoskodást. Közülük so­kan kérnek — különböző formában — szociális tá­mogatást. Gyakran egy családon belül többen is. Mivel e célra nem kis anyagi forrás áll rendelke­zésünkre, a legfőbb feladat a megfelelő szervezet lét­rehozása és működtetése. Ezért az időskorúak gon­dozására megalakítottuk az Egyesített Szociális Intéz­ményt, amelynek segítsé­gével a feladatokat átfo­góan igyekszünk megvaló­sítani. Fontosnak tartjuk továbbá az idősek nappa­li ellátásáról és foglalkoz­tatásáról gondoskodó intéz­mények létesítését. Három ilyen idősek napközi ott­hona működik, de ennél is több kellene. — Lakáshelyzet? — Mint máshol, nálunk is ez a legnagyobb gond. Bár a VI. ötéves terv ed­digi időszakában 3700 igényt elégítettünk ki, de még mindig nagy a vára­kozók száma. A tanácsok hatáskörének kiszélesítése­kor kapott új lehetőségek­kel természetesen mi is élünk. A tetőtér-beépítés mellett például megkezd­tük a kis lakótelepek épí­tésének szervezését. A vb a közelmúltban döntött a Solt—Andor—Pajkos utcán által határolt területen épülő 136 lakásos lakóte­lep beruházási programjá­ról. Nemsokára megkez­dődhet a Bartók Béla út 92-94. szám alatti 172 la­kásos tömb építése is. A kerület 61 ezer lakásából több mint 30 ezret az IKV kezel, és a követelmé­nyeknek nagy erőfeszítések árán igyekszik eleget ten­ni. További tervek — Fontos feladatunk — az elmondottakon kívül — az egészségügyi, mindenek­előtt a kórházi ellátás fej­lesztése, de sorolhatnám még miká a tennivalókat. Terveink — amelyeket alaposan átgondoltunk — készen állnak. Igyekeztünk — a realitások talaján ma­radva — a lehető legtöb­bet tenni további gyara­podásunkért. Most folyik a településfejlesztési hozzá­járulás előkészítése, szer­vezése, kialakítása, mű­ködtetése komoly feladatot jelent. Keretében olyan kerületi és regionális he­lyi célokat igyekeztünk megfogalmazni, amelyek felkeltik a lakosság érdek­lődését és biztosítják a tá­mogatást, egyben a kerület fejlődését. (lotó) BÁNYÁSZOK BIZTONSÁGÁÉRT Pszichológiai laboratórium Hallásvizsgáló laboratóriumot és munkapszicholó­giai bázist hoz létre a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat. A célja, a zaj okozta halláskárosodások megakadályo­zása, illetve az ezt szolgáló széles körű­ szűrővizsgálatok bevezetése, így a legkisebb eltérésre is felfigyelhetnek. A hallás károsodása ugyanis nemcsak kellemetlen a dolgozónak, hanem egyben munkájának biztonságát is csökkenti. Ugyancsak a biztonságos munkavégzést szol­gálja a munkapszichológiai bázis, amely eszközeinek alkalmazásával választják majd ki a különböző mun­kahelyekre a legmegfelelőbb embert. Elsősorban a nagy teljesítményű gépek vezetőinek kijelöléséhez „kérdezik meg” a különböző teszteket és műszereket, hiszen náluk a jó reflexek és a koncentrálókészség elengedhetetlen. Szerepe lesz a pszichológiai laboratóriumnak a bánya­mentők kiválasztásában, ellenőrző vizsgálatában, sőt a vezető-utánpótlás kijelölésében is. (MTI) Az idén négy gázaggregátort szállítanak a gázmezőkre a Ganz-MÁVAG és a Budapesti Kőolajipari Gépgyár Ш 94 típusú közös termékéből. A földgázvezetékekben a hat bár nyomást, több mint tízszeresére fokozza, és így felgyorsítja a lelőhelytől a felhasználási területre történő vezetékes szállítást. Jövőre a továbbfejlesztett változatokból még többet adnak át a földgázkitermelő vállalatoknak. (MTI Fotó : Krista Gábor felvi SÜRGET AZ IDŐ Éjszaka is szántanak Befejezéshez közelednek az őszi mezőgazdasági munkák Csongrád megyé­ben. Már csak mintegy 5000 hektáron van lábon a ku­korica és alig 5000 hektá­ron kell elvetni az őszi ka­lászosok magját. Ezekkel a feladatokkal rövid idő alatt végeznek, szántaniva­­ló viszont még bőven akad. A tervezett 110 000 hektár­ból még 40 000 hektáron kell megforgatni a talajt. Mostanában gyakran még nappal is szinte átlát­hatatlan a ködfátyol. Ez sem gátolhatja azonban a nagy teljesítményű trakto­rok munkáját. Erős fényű lámpáikkal világítják be maguk előtt a terepet. Több mint 300 az olyan új típusú traktorok száma, amelyekkel éjszaka is dol­gozhatnak. A kisebb telje­sítményű, régebbi típusú erőgépekkel pedig nyújtott műszakban szántanak. ŐSZI ALBUM "Eljött az őszi rámolás ú­i ideje, a nyári holmik­ra föltehetőleg egy évig nem lesz szükségünk. Lét­rán ágaskodom velük a legfölső polcig, ócska ci­pődobozt mozdítok arrébb, persze, hogy borul a nya­kamba, potyog belőle sza­naszét a sok régi képesla­p. Lemászom, sóhajtok, sze­degetem. Mennyi emlék! Ez az édeskés mosolyú, főkö­­tős kisleány! Rávigyorgok, viszem az írógéphez, címe­zem a nagynénimnek, aki annak idején a bicskanyi­­togató gyerekhumoromat leginkább volt képes elvi­selni. „Ellenálhatatlan kény­szer visz rá, hogy ezt a bájdús lapot elküldjem Neked!” — írom, s kuncog­va várom a választ. Jó, postafordultával. Nincs dátum, se megszólí­tás, és máris kezdődik: „Talán ötéves lehettél, még a mamánál éltem, amikor lehozott Pestről anyád. Sovány voltál és sápadt, a mama boldog zsörtölődéssel vállalta, hogy felhizlal. Aztán, ahogy az lenni szokott, harmadik nap már fülére szorított kézzel menekült kivédhe­tetlen miértjeid elöl, dü­hösen lesöprődtél a nagy­anyai ölből, bedurrant or­rod előtt a kedvenc csa­ládi fényképalbum, és a mama ordította, hogy az a bajszos katona igenis a csipkefodros pólyásbabá­­nak a gyereke, és a nagy kalapos néni napernyője már nincs sehol, punktum! Még a kulcslyukon át is befuvoláztál, hogy miért, mire a mama vöröslő kép­pel közölte, hogy sürgős őszi tennivaló várja a konyhakertben, hogy mi­csoda, azt majd útközben kitalálja, de te­­ nem me­hetsz vele! Ezer dolgom, volt a ki­sebb testvéreddel, vissza­ültettelek a családi album mellé, s te elragadtatva visszhangoztad a kérése­met : — Csak a szememmel nézem! A tűzhely előtt el is fe­ledkeztem rólad, aztán be­­lémhasított a gyanús csönd, gyereknél sose ígér jót... Berohantam hozzád, s a falnak esve bámultam. Minden kép, kitépve, körü­lötted szanaszét hevert, mert kíváncsi voltál, hogy a fényképek alatt nincs-e másik kép? Sajnos, gyanúd igaznak bizonyult, a meg­­rázóan bársonyzöld album talán a papa legénykorából maradt, a szolid családi tablók alatt pajzán fotók lapultak bájdús bajadérok­­ról, nyújtottad felém az egyiket: — Ez a bácsi mit csinál a nénivel? Rohantam csirizért, kap­kodva ragasztottam helyre mindent, úgy igyekezve, hogy a mama rá ne jöjjön semmire. Azt hiszem, si­került a műtét, becsukva a könyvet, téged ültettelek rá nyomatéknek. — Büntetésül itt ma­radsz ! Anyád mindig megérez­te, ha már nem imádtunk annyira. Érted jött, köny­­nyednek vélt hangon újsá­golta, hogy apád már ka­pott állást, tudjátok fizet­ni a házbért, a pénz min­denre elég. S él tűnődve néztem anyád apró cipel­lője talpán a nagy lyukat, meg a rajzlapot, avval volt belülről — az akkori dekon­­junktúrás idők divatja sze­rint — megreparálva. — Írj, ha megérkeztetek — tettem anyád táskájá­ba ezt a képeslapot, ra­gasztáskor ennek már nem leltem helyet. Késett a lap egy fél évszázadot... T­e biztosan ez volt, pon­tosan emlékszem, egyre pontosabban min­den régi dologra. Csak ak­kor vagyok bajban, ha ki­fogy az orvosságom, s megkérek valakit, hogy ugorjon be érte a körzeti orvoshoz. Nem ugrik be, hogy Cavinton, de restel­kedve mondom, hogy tud­ni fogja a doktor, ha any­­nyit mondanak neki, hogy L betűvel kezdődik, s dupla té van a közepén!” G. Szabó Judit MA KEZDŐDIK A BEMUTATÓ Hazai áruk kiállítása „Tégy jót, és beszélj ró­la” — ez a mottója a Pub­lic Relations tevékenység­nek, amelynek alkalmazása ma már mindinkább a ter­melőerő aktivizálását is jelenti. Ennek jegyében nyílik ma délután kiállítás az Országos Piackutató In­tézet Nagymező utcai be­mutatótermében. Célja, hogy felsorakoztassa és ál­tala bizonyítsa: gazdasá­gunkban — közismert gondjaink ellenére — a múlt időszakban is megjelentek olyan ter­mékek, amelyek méltán nemzetközi hírűek. A rendezők egyúttal nem titkolt szándéka, hogy a bemutató révén a magyar fogyasztókban erősítse a honi árukkal szembeni bi­zalmat és a termékek létre­hozóiban pedig a mind jobb minőség elérésére va­ló törekvést. Az Országos Piackutató Intézet munkatársai több száz magyar gyártót keres­tek meg, hogy jelentkezze­nek olyan termékeikkel, amelyek bizonyíthatóan magas nemzetközi színvo­nalat értek el, megkülön­böztető minősítő jelzést vi­selnek, exportteljesítmé­nyük hozzájárult egyensú­lyi helyzetünk javításához. Azok, amelyek jó hírnévre tettek szert nemzetközi piacokon, vagy külföldi rendezvényeken díjakat nyertek, illetve idehaza a fogyasztók körében sike­resnek minősülnek. Végül is az érintett tár­cák szakértői 120 gyártót választottak ki a jelent­kezők közül. Valamennyi produktumai­val egyszersmind kereszt­metszetet ad népgazdasá­gunk egészéről. Az anyag — Büszkeségeink címmel — tematikusan rendszerez­ve három egymást követő kiállításra bontva tekinthe­tő meg. Az első (november 1—8. között) 35 gazdasági egységben gyártott élel­miszeripari termékeket és kozmetikai cikkeket, a második (november 12—19. között) 44 gazdasági egy­ségben készült gép-, villamos- és elektronikai ipari terméket, a harmadik (november 22—29. között) 41 gazdasági egység köny­­nyű- és vegyipari termé­keit sorakoztatja fel. Mint a rendezők a kiállítás megnyitása előtt tájékozta­tásul hangsúlyozták: az effajta fogyasztói-termelői bizalomerősítő kiállításokat a jövőben rendszeressé kí­vánják tenni. (cs. b. j.) 1985. november 1., pontért

Next