Esti Hírlap, 1986. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1986-10-11 / 239. szám
SIKLÓS Rekonstrukció a belvárosban Átfogó rekonstrukciót végeznek Siklós történelmi belvárosában. A program több tervidőszakot vesz igénybe, a VII. ötéves tervben mintegy százmillió forintot költenek a legdélibb óvárosunk felújítására. Tervszerűen pótolják a belvárosi foghíjakat. A városképbe nem illő, elavult földszintes házakat lebontják és helyükbe a történelmi környezetbe illő, új épületeket emelnek. Siklós legértékesebb műemléke — a város jelképe — a középkori vár. A rekonstrukció során kiszabadítják az erősség falait a ma még rájuk tapadó építményektől, s ennek eredményeként a vár teljes szépségében uralja majd a Tenkes-aljai tájat. ,rutinmegbízatást. És rendszerint hozzátette, cinkos,biztató félmosollyal,márpedig felvenni csak ott lehet, ahol adják. Ha egyikük nem tudott elvállalnivalamit, rendszerint átumbuldálta valamelyik kollégának. Tulajdonképpen szerették egymást, bár nem beszéltek erről sem. Alighanem kinevetik, aki erre rákérdez. És szakmai szolidaritásról, kollegalitásról, a profizmus megbecsüléséről beszélnek inkább. De hát kit érdekel manapság, hogy egy munkahelyen szeretik-e a kollégák egymást? A szeretetet nem firtatta senki. Viszont balhé, komolyabb veszekedés sosem volt köztük. Belső vitáikat kidumálták magukból munka után az Ártitiban, vagy már a heti főosztályértekezleteken, a főnök szobájában, egy-egy üveg konyak mellett, amire alkalmanként összedobták a pénzt. A főnök ilyenkor előadott valami célirányosan példázatszerű anekdotát, a helyettesek egyike (vagy egymás után mindkettő) diplomatikus tapintattal értelmezte az adott helyzetre. Gálra hárult az a feladat, hogy buddhamosollyal valamilyen áthidaló megoldást javasoljon. Aztán megindult a vita, és a személyes indulatok gőzei kifújtak a szakmai kérdések szerepein. A főnök elméleti ember volt. Agyának rekeszeiben hihetetlen mennyiségű adatot, kísérleti eredményt, publikációt, képletet és alkalmazási példát tárolt. De — gyakorlati rutin híján — olykor elvállalt olyan feladatokat is, amiket a többiek szerint nem kellett volna, vagy nem lett volna szabad. A legutóbb olyan berendezés kifejlesztését sózták rá az igazgatóságon, amit nem sokkal az ő kinevezése előtt már elutasított a főosztály. — Megírtuk a jelentésben, hogy legalább öt helyen vehetnénk licencet rá — magyarázta a viharos értekezlet után Gál a főnöknek. — Épp a fele költséggel és ötször kevesebb munkával lehetne megcsinálni. Az egyetértés teljes volt. És azóta a helyzet csak romlott, még jobban lemaradtunk. Ki az istennek adjam ki?! Senkitől sem várhatom, hogy bohócot csináljon magából. Két buddhamosoly nézett egymásra. Egy hatalmas darab, ősz hajú férfi, „védett korban”, túl a hatvanon, és egy alacsony, testes, szőke, szemüveges, alig néhány hónappal negyven előtt. Akár a fia is lehetne. — Vállald el te — javasolta a főnök —, válassz négy embert, akit akarsz. Szép prémiumot kaptok. Meg tudod csinálni. — Meg — préselte ki magából hidegen a fiatalabb buddhamosoly. Már második hónapja kínlódott a munkával. Tudta, hogy a vállalat számára presztízskérdés, hogy házon belül fejlesszék ki a külföldön már sok helyütt alkalmazott berendezést. Tudta, hogy ezt a presztízskérdést most közönségesen átpasszolták a fejlesztési főosztálynak. Tudta, hogy ez kiszúrás. Tudta, hogy műszaki-gazdasági képtelenség. Agyának fogaskerekei üresen forogtak. Dühöngött, elfáradt, letört, újrakezdte. Már legalább ötödször akarta visszaadni a munkát. Bement a főnökhöz, kezében a folyton növekvő paksamétával, letette az íróasztalra, és szárazon célozgatni kezdett Szőts ajánlatára. — Nem megy te oda — mondta buddhamosollyal a főnök. — Egyelőre — nyomta meg a szót Gál. ő is buddhamosollyal. Felmarkolta a papírokat és kilépett. Az irodájában a másik négy várta. „Nna?” — ez ült a szemekben. Gál — legalább ötödször — lecsapta a dokumentációt az asztalára. A dossziék szétszánkáztak. A vállát a füléig húzta föl, és buddhamosolya groteszk, szánalmas-szánakozó, tehetetlen fintorrá gyúródott az arcán. (MTI-fotó: Kozma István) Leninvárosban fél évvel a tervezett határidő előtt elkészül az évi 140 ezer tonna kapacitású lineáris polietiléngyár. A csaknem hat milliárd Ft-os költséggel épült korszerű gyárban még a garanciális méréseket végzik, de már a termelés is megkezdődött. Az idén várhatóan 30 ezer tonna műanyagot készítenek. MSZBT- VETÉLKEDŐ Utazzunk együtt A Magyar—Szovjet Baráti Társaság ismét vetélkedőre invitálja a játékos kedvű felnőtteket és fiatalokat. Az Utazzunk együtt című műveltségi játék a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulóját köszönti. A játékra az MSZBT-tagcsoportok 5 fős csapatainak jelentkezését várják, felkészülésükhöz irodalmat ajánlanak a szervezők. A vetélkedő többfordulós lesz. A háziversenyeket januárban és februárban rendezik, a megyei, budapesti, kerületi versenyek időpontja április, május, a területieké szeptember. Az országos elődöntőt októberre tervezik. Novemberben a döntő résztvevői adnak számot tudásukról; ők — más értékes díjak mellett — közös társasutazáson ismerkedhetnek a Szovjetunióval. KILENCVEN ÉVES A SZABADSÁG -HÍD Címerpajzsokkal, eredeti színben A főváros egységes városrendezését és fejlesztését irányító testület, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa (FKT) 1870. évi megalakulását követően a második állandó dunai átkelőhely építését is tervbe vette. Az előkészítés időszakában meghatározták a mai Margit és Szabadság híd helyét. A kivitelezés sorrendjét hoszszas vita előzte meg. A mai Dimitrov térnél a pesti oldal már kiépült, viszont a budai rész még lakatlan volt. A Margit híd helyén fordított volt a helyzet, a budai hídfőt vette körül lakott terület, és a pesti oldal volt rendezetlen. Az FKT a Margit híd építésére szavazott elsőbbséget, és a kivitelezéssel 1876. április 30-ra készültek el. KÉT ÉV ALATT A főváros kapitalista fejlődésének gyorsuló üteme mind messzebbre helyezte a beépített városhatárt. A kilencvenes évek elején már elkerülhetetlen volt a déli térségben is egy dunai átkelőhely létesítése. A több éve porosodó hídépítés terveit újra elővették, felülvizsgálták, a szükséges módosításokat elvégezték. Az FKT előterjesztése alapján a honatyák az 1893. évi tében már az építésről rendelkeztek. A kivitelezésre vonatkozó tervpályázatot 1893. július 23-án hirdette meg a kereskedelemügyi miniszter. A második díjat nyert Feketeházy János terveit fogadták el, majd 1894. és 1896. között került sor az építési munkákra. A két mederpilléren nyugvó, három nyílású, konzolos, rácstartó szerkezetű vashíd 331,2 m hosszban íveli át a Dunát, az útpálya szélessége 10,7 m. A két pillérről a meder közepe felé benyúló konzolvégeket 47 m-es közbefüggesztett tartóval kapcsolták össze. A középső nyílás 175, a két parti nyílás 78,1 m-es. A híd vasszerkezetét a MÁVAG-ban készítették. A beépített vasszerkezet súlya 6102 tonnát tett ki. A hídpilléreket, pályaburkolatot és a vámszedőházakat — akkor az áthaladásért fizetni kellett — a Gaertner és Zsigmondy építőcég készítette. A Duna-h hidak közül ez volt az első, amelynek terveit, kivitelezését, s a hozzá szükséges anyagokat magyar mérnökök, vállalkozók és gyártók készítették. A hídavatásra a millenniumi ünnepségek keretében 1896 októberében került sor. A megnyitón Ferenc József császár személyesen vett részt, a híd főtartójába egy ezüstszegecset helyezett el, ezzel befejezettnek nyilvánította az építést, és engedélyt adott arra, hogy az új műtárgy a nevét viselje. KÖZÉPEN* * VILLAMOSOK A hídra szélső fekvésben kettős vágányú villamospálya is került, s azon 1898- tól a barna villamos kocsijai közlekedtek. A gyalogosforgalom is jelentős volt, 1897-ben 88 ezer, 1905-ben 107 ezer, 1913-ban 164 ezer volt az áthaladók száma. A két városrész közötti villamosforgalom közel 50 százalékát az I. világháború kezdetén e hídonbonyolították. 1928. szeptember 24-től az 1-es autóbusz útvonalát e hídon vezették keresztül a Gellért térig. A villamosvágányokat 1938. évi felújításuk során hídközépre helyezték. A fővárost érintő II. világháborús harci cselekmények során e hidat 1945. január 17-én felrobbantották. A háborús pusztítás a budapesti Duna-hidak közül itt volt a legkisebb mértékű. A robbantás következtében hátradőlt budai áthidalást és a középső közbefüggesztett tartót 2250 t roncsanyagból építették újjá. Az 1945—1949. között működő Magyar Művészeti Tanács a híd dísztelenítését javasolta. Gerő Ernő indítványára ezt elvetették, mert költségeit az ország akkor nem vállalhatta. A változást az jelentette, hogy a kapuzatokra a régi címerpajzsok nem kerültek vissza. Avatására 1946. augusztus 20-án került sor, mai nevét ekkor kapta. FESTETTEK TÍZEZER NÉGYZETMÉTEREN 1965—1968. között részleges, majd a közelmúltban teljes felújítást végeztek rajta. E munkákat két ütemre bontották. 1980 júniusa és októbere között a közúti pálya és a pályaszint alatti részek felújítását végezték el. Korábban a két végen lévő 600-600 tonnát ellensúly-szerkezetet nem javították, ezeket a budai oldalon alul és felül, a pesti oldalon alul kicserélték. A villamospálya alatti kereszttartók jelentős hosszban korrodálódtak, itt homokfúvással tisztították meg, majd átmázolták a több mint 10 ezer négyzetméter vas felületet. A második ütem munkái 1985 nyarán kezdődtek, ekkor a járdák átépítését és a pályaszint feletti acélszerkezet felújítását végezték. A hidat 1985. október 5-től lezárták a forgalom elől, a BKV ekkor a villamosvágányokat cserélte. 1985. december 15-től a tömegközlekedési járművek 40 km/h sebességgel való áthaladását engedélyezték. Az építők a híd felső szerkezetén a szegecsek állapotát ellenőrizték — szükség esetén cserélték is őket —, majd az egész felső szerkezetet az eredeti zöld színre mázolták. A korábban eltávolított címerek is visszakerültek helyükre. 1986. második negyedévében a sebességkorlátozást feloldották, s a hidat a forgalom számára újra megnyitották. Keller László KEVESEBB MUNKÁVAL, OLCSÓBBAN Szabadalmazott eljárás a talajvíz elvezetésére A VII. ötéves terv időszakában 900 ezer hektáron korszerű eljárásokkal javítják a talaj termőképességét, elejét veszik az eróziónak és a földek vízforgalmát is javítják. Az Agrober szakemberei új, szabadalmaztatott eljárást dolgoztak ki a melioráció egyik legköltségesebb műveletének, a talajvíz szabályozásának megoldására. A szabadalmaztatott eljárás szerint az eddiginél kisebb arányban alkalmaznak nyílt árkokat — amelyek egyébként is csökkentik a termőterületet —, ezeket főleg föld alatti gyűjtőcsatornákkal helyettesítik. Ezekben szinte önműködően áramlik a víz, annak szintje önmagától beáll, ám ha túlságosan nagy a telítődés, akkor önműködően bekapcsol a szivattyútelep, s egy további gyűjtőrendszerbe továbbítja a felesleges vizet. A korszerű eljárással jelentősen csökkenthetik a vízrendezéssel kapcsolatos kiadásokat és a rendszer fenntartása is kevesebb munkát ad a mezőgazdasági nagyüzemeknek. Itt Budapestről... MEDDIG ÉL A VITA? Az új híd és a következő földalatti vonal előkészítése fontos szakaszba érkezett, ezt jelzi a társadalmi vita megélénkülése. Miért oly szenvedélyes, indulatos a nézetkülönbségek, az érdekellentétek összeütközése? A tervezett beruházások nagyon sokba kerülnek, s közvetlenül befolyásolják az egész főváros életét. Növeli az eszmecserék súlyát, hogy ami eddig távoli elképzelés volt, az már időszerű tennivaló. Ha elkezdődik Lágymányoson a híd építése, sürgető lesz a környék fejlesztése is. S a Dél-Buda és a Baross tér közti új metró tervezése megkívánja, hogy eldöntsék, milyen legyen a Kálvin téri állomás, bekapcsolják-e a csepeli vonalat a gyorsvasutak rendszerébe. A viták keletkeznek és elhalnak. S meddig élnek? Minél nagyobb az építkezés jelentősége, annál hosszabb ideig. Azt mondják: pesti sajátosság a sok tanácskozás, fontolgatás. Tévedés. Így van ez mindenütt. Rio de Janeiro hatalmas, tengeröblöt átívelő hídja korunkban 3 év alatt készült el. Vitája 92 évig tartott. A HIRDETÉSEK NEM HAZUDNAK A város szerkezetét megújító változások lassú folyamatok. De hatásukat viszonylag gyorsan és hatásosan kifejezik a hirdetések. Mert a hirdetések nem hazudnak. Ahol emelkednek a lakás- vagy telekárak, ott tükröződik a fejlesztés eredményessége. Korábban a legmagasabb árak Közép-Budán — Rózsadomb—Szabadság-hegy — voltak. Később erősen nőtt a kereslet Dél-Budán is. Most ez látható az észak -budai hegyvidéken. A nagy építkezés, a kibontakozó városrészközpont, az északi közlekedés fejlődése történelmileg rövid idő alatt a szó igazi értelmében megtöbbszörözte a festői lejtők értékét Mátyás-hegy és a békási dombok között. Ezt remélhetően a kereskedelem után észreveszik a művelődési intézmények és a környezetvédelem szakemberei is. RÓZSÁK PEST VÁROSÁNAK Valóban, miért oly kevés a virág Pest házain? Mert tagadhatatlan, csökkent a muskátlis-petúniás erkélyek száma. S ha a kép nem is általános — a parkok rózsái, tulipánjai megfogyatkoztak, de a kiskertek növényzetét a legszebb holland és dél-európai újdonságok gazdagítják — a tévé okkal kezdte el a virágvitát. A legfurcsább, hogy épp a tízemeletes negyedekben, ahol oly sok volt a panasz az építészeti sivárságra, nem törődtek a tervszerű virágosítással. A magyarázat: nagyon sokba kerül. Most tárgyalások folynak, hogyan küldhet a vidék jóval több olcsó rózsát, muskátlit, petúniát Budapestnek, hogy jusson bőven parkba, erkélyre, s a házak falára. Aczél Kovách Tamás 1986. október 11., szombat