Esti Hírlap, 1987. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1987-08-01 / 179. szám

­ Ritkán történik meg, hogy a televízió egy drámai produkciója ilyen idősze­rűen kerüljön a közönség elé, mint a tegnap este be­mutatott Szarkofág. Szer­dán a tv-híradóból, csü­törtökön a lapokból érte­sülhettünk, hogy megszüle­tett az ítélet a csernobili reaktorkatasztrófa felelő­seinek ügyében. Péntek es­te pedig láttunk egy tévé­játékot, amelynek írója, Vlagyimir Gubarjev, a ka­tasztrófát követő napokban a helyszínről tudósította a Pravdát az eseményekről. Amit tehát megírt a Szarkofág című darabjá­ban, az nem egyszerűen a katasztrófa „lebontása” emberi tragédiákra, hanem hiteles beszámoló is a tör­téntekről. Illetve, ami miatt különösen megrázó volt ez az inkább szenvedélyes hangú publicisztika, sem­mint hagyományos érte­lemben vett drámai alkotás, tehát a döbbenetes az volt, ahogyan a katasztrófa köz­vetlen átélői kutatják és felidézik az előzményeket, az okokat. Ahogyan a köz­vetlen felelősök mulasztá­sai mellett feltárulnak azok a nagyon messzire vezető okok és összefüggések, amelyek a katasztrófához vezettek. Az igazságnak ez a szenvedélyes keresése és kimondása emelte ezt a da­rabot abba a szférába, ahol az esztétikai mérlegelések másodrendűek az író etikai tartása mögött. A televíziós változat korrekt volt. Mi­­hályfi Imre rendezése ar­ra enged következtetni, hogy a visszafogottság volt a meghatározó rendezői szándék. A tárgyilagosság az érzelmekkel szemben. Ennek következtében aránytalanul steril lett a játék, s még nagyobb hangsúlyt kapott a publi­­cisztikus jelleg. Nem hi­szem, hogy feltétlenül ki kell zárni a szívet akkor, ha mindenekelőtt az elmét akarja megmozgatni egy tévéprodukció, mert régi tapasztalat, hogy a kettő együtt tud igazán működ­ni a művészet hatására. A színészek a rendezői szán­déknak megfelelően hűvö­sek és tárgyilagosak voltak, a Halhatatlan érdekes sze­repében Szakácsi Sándor formált eleven embert, sor­sot és karaktert. (bársony) Művészeti tábor Ma este nyitják meg Mártélyon az országos if­júsági képzőművészeti tá­bort. A Tisza-parti tábor kéthetes munkájában 18 és 35 év közötti amatőr kép­zőművészek vesznek részt; 80 hallgató három téma­kört dolgoz fel. Ezek: az alföldi realizmus; az em­ber és lakóhelye; a víz mint jelenség. A tábor la­kói esténként előadásokat hallgatnak zenéről, építé­szetről, néprajzról és mű­vészettörténetről. AZ IFJÚSÁG NYELVI LELEMÉNYEI „ Tükörtojás” és társai Szende Aladár, a nyelv­­tudomány kandidátusa párbeszédes ismeretterjesz­tőt tartott a rádióban, az­óta pedig előadásokat tart dobogóról az ifjúsági nyelv­ről. Ehhez anyagul szolgált egy zsebszótárnyi kifeje­zés-gyűjtemény e nyelvi rétegből és ezeket minősí­tette. Jeles-kitűnő „osztályza­tot” kaptak azok a szavak, szóképek, amelyek fiatalos frissességükkel, szellemes látásmódjukkal színesítik fiataljaink beszédét, sőt bi­zonyos fokig hatnak a köz­beszédre is, mégpedig elő­nyösen. Ilyenek például a mai technika által ihletett, Illyés Gyula által is dicsért kifejezések, amelyek szin­te láttatják, szemléltetik a mögöttes tartalmat. A rá­kapcsol hangzású szókép felidézi képzeletünkben azt a személyt, aki a kapcsoló­kart teljes sebességre ránt­ja. Közeli rokona a kikap­csolódás is: az összesség óriási gépezetéből kiválik rövid időre az egésznek egy kis kereke, nem akar be­pörögni, egy kis nyugalmat kíván, mielőtt kiborulna. Ez utóbbi is látomást, ví­ziót hordoz. Kerek kókusz Az if­júsági szavak jó ré­sze ötletes, szemléltető fej­lemény. Az említett techni­kai forrásból fakad az ivást jelentő tankol, vagy az ét­kezést idéző betermel kife­jezés. ötletes lefestése egy emberi alaknak, ha azt mondják, hogy a nyakán szép kerek kókusz himbál, frissen nyírt tollazata van, orra pedig porszívónak is beillik, evezői (karjai) tér­dig érnek, térd alatt lécei összeakadnak. Elismerő, de ki tudja, hízelgő-e ha egy lányról azt mondják: Hű, micsoda alvázon billeg ez a csaj! Egy nagyon kicico­­mázott kortársnője köny­­nyen megkaphatja a két­lábú kirakat díszítőjelzőt. A diszkócsajok közé soro­lás némi nyelvi humor és a kevésre becsülés határán mozog. A csók értelmű szájtapasz kifejezés humo­ros hatású, a csápolás pe­dig éles megfigyelésről, le­leményről tanúskodik. Ez a szó szinte láttatja, amint a rockkoncert hallgatói föl­emelt karral verik a rit­must, tapsolnak. Mindez belekerülhet, be­juthat az egész társadalom nyelvébe. Általában inkább frissíti, gazdagítja azt — új­szerű szavakkal —, de kárt is okozhat például a válto­zatokat kiszorító, mindent egyetlen szóval kifejező, járványosan terjedő divat­szavakkal. Ilyen mindenes kifejezések: a buli, szóra­kozási alkalom, móka, munka-botrány satöbbi. A bigyó bármely tárgy, a cucc e tárgyak meghatáro­zott csoportja — az Értel­mező szótár szerint valaki­vel vele levő holmi, cók-mók. Hogy a ciki, a cikizés mi minden és mi minden­nek az ellenkezője volt el­terjedtsége idején, azt sen­ki se tudná pontosan föl­sorolni. Egyszavas mondat­­kliséknek nevezi. Szende az olyan közhelyeket, mint például a nyomás, a tünés, az oké. A jelzők: állati, ba­romi, oltári. A krimik ha­tására: halált, hulla jó, esz­méletlen. A többszavasok szelleme­sek, bár nem barátságosak. Például: Vedd már le a le­mezt! Állítsd takarékra magad! Ezt a dagadtat csak a körorvos tudná megvizsgálni. (Tudniillik olyan kövér, akkora a po­cakja ...) Cikizni lehet va­lakit semmirekellő voltáért is. Valamikor az ilyenekre azt mondták: széltoló, lé­hűtő, pénztáros az ingyen­uszodában. A maiak így hangzanak: fűtő a napnál, sínváltó a reptéren, füstla­pátoló a Keletin. Akiket az utóbbiak jellemeznek, azok csavargó, munkakerülő ele­mek, rétegnyelvük az argó, a jassz-, a csibész-, a tol­vajnyelv. Az argónak ma már nincsen különösebb hatása az ifjúsági nyelvre, funkciója más. Az ifjúsági nyelv ősének mondható a diáknyelv, az iskola világának mókás ve­­tülete szavakban. A tan­tárgyak nevei az elterjedt játékos nyelv szabályai szer­int készülnek (például: ruci, náci, szabi, prémest, pulcsi, dumcsi). A suliban tanulni kell focit, torit, a rendhagyóan képzett mate­kot, bioszt, más nevén dög­tant is. Ha valakit a felel­­tetés réme fenyeget, az igyekszik „terepszínű po­fát vágni”, nehogy a tanár szeme megakadjon rajta. Az osztályzatok közül különösen sok a diáknyelvi neve a bukást jelentő egyesnek. Formája után el­nevezték szalmahúzónak, kampónak, horognak, szi­gonynak. Egyenes volt, a szóképalkotásra mindig kész ifjakat a gyújtás, dá­kó, cölöp, nudli, nádszár nevekre késztette. Aki a végelszámolásnál egyest kapott, megbukott , az leverte a lécet. Ha kettes­re mentett, az átcsúszott a léc alatt. Apó, anyó Becenév jár minden di­áknak, tanárnak. A cica­szerű pofijú kislány ki le­hetne más, mint Mirr- Murr, a hátulról farajló hajú pedig kacsa. Divat néha az osztálytársnőt anyának, a fiút apónak szólítani. A rossz matekos neve gúnyosan: professzor, egy tekintélyes, előredom­borodó pocakú tanár bi­zony tükörtojás . .. Csomna Béla Sárga tengeralattjáró A legendás Syrius együt­tes másfél évtized óta Ausztráliában élő vezetője, Orszáczky Miklós bemutat­ja új együttesét a Sárga tengeralattjáróban, a Tele­vízió könnyűzenei maga­zinjának ma délutáni adá­sában. (Kezdési idő 17 óra 40 perckor, az 1-es csator­nán.) Vincze Viktória egy amerikai kalandfilm fő­szerepét vállalta el, s Flört nevű együttesével a tokiói Yamaha-fesztiválra készül. Riport készült a Rádió 8- as stúdiójában, ahol Gábor S. Pál slágereit Szakcsi La­katos Béla és Lakatos Ab­lakos Dezső dzsesszátdol­­gozásban játssza lemezre. Adamis Annát énekesnő­ként is megismerhetik a nézők. A videoklipek ked­velői Sammantha Fox, a 3+2 együttes, Withney Houston, a Wall of Woodoo és a Bikini együt­tes új klipjeit tekinthetik meg. CA­TECH­ISM­JS Fordította: Mikes Kelemen Egy tudós francia, Fran­­cois-Aimé Pouget volt az úgynevezett Montpellier-i Catechismus szerzője, ame­lyet a XVIII. század ele­jén janzenista elvei miatt betiltottak, azaz katolikus­ellenesnek ítéltek. Mikes Kelemen Rákóczi fejede­lem rodostói könyvtárá­ban bukkant rá Pouget művére, amelyet 1744-ben fordított le. Először. Mint­egy tíz esztendővel ké­sőbb ugyanis átdolgozta a fordítást, végleges formá­ba öntötte kora kiemelke­dő színvonalú katekizmu­sának magyar nyelvű vál­tozatát. A Mikes Kelemen ösz­­szes művei kritikai kiadá­sa immár ötödik részét ér­te meg két kötetben az Akadémiai Kiadó gondo­zásában. A két vaskos kötet egyike a fordítás végleges változatát, a má­sik pedig az első próbálko­zás szövegét tartalmazza. A kettő külön-külön is ér­dekes, de még érdekesebb összevetésük, annak az út­nak a felmérése, amelyet a rodostói író tíz esztendő alatt megtett. „Catechismus formájá­ra való közönséges oktatá­sok — irta fordításának elejére Mikes — , mely­­lyek rövideden meg ma­gyaráztatnak a szent írá­sokból, és Traditiokból, a vallásnak Históriája, és Hit Ágazati, a Keresztyéni tudományok, A szentségek, Imádtságok, Ceremóniák, az Anya-szent-egyháznak rendtartási és szokási.” Mint ebből is kitűnik, Mi­kes szövege, bár nem könnyen olvasható, érthe­tő. Nyelvhasználatának költőisége, és leleménye —‘ amellyel az örökkétartó száműzetésben is a távoli hazát idézte — talentu­mának bizonysága, és annak, hogy Pouget Cate­­chismusát méltó módon tette át a magyar nyelvre. Ezt mutatja a kérdezz-fe­lelek formában való hit­oktatás, vagyis a katekiz­mus bármely szövege, le­gyen szó a böjtről, a hit ellen való vétkekről, az alamizsnáról, vagy a fe­lebaráti szeretetről. Mikes műveinek köz­readásával valódi kultúr­történeti értéket őriz meg a kiadó, olyan műveket, amelyeknek hozzáférhető­sége valódi nemzeti ér­dek. Nem kevés szerepe van ebben a sorozat szerkesztőjének, Hopp La­josnak, és annak, hogy a szépkiállítású köteteket méltányos áron kínálják az olvasóközönségnek. Kállai Katalin T­élapó-lopó garázda macska DARGAY ATTILA ÚJ RAJZFILMJÉRŐL Egész estés animációs filmet forgatnak ismét a Pannónia Filmstúdióban. A János vitéz, a Vuk, a Szaffi után még az idén a mozikba kerül Dargay Attila újabb munkája, Az erdő kapitánya című mo­dern mesefilm. KÖZÖSEN NEPP-PEL — Eredetileg gyerekko­rom olvasmányát, a Szürke Bagoly Két kicsi kódját akartuk megfilmesíteni — mondja Dargay Attila rajz­filmrendező. — A filmöt­let kanadai támogatója, fi­nanszírozója boldog volt, hogy eredeti kanadai iro­dalmat akarunk animálni. Már minden sínen volt, amikor egy vancouveri cég váratlanul megvásárolta a könyv összes jogát... A filmezésről le kellett mon­danunk. A forgatókönyvet sürgősen elástuk. — A kudarc után? ... — Újra összedugtuk fe­jünket Nepp Józseffel, s mivel abszolút gyerekek­nek szóló rajzfilmet akar­tunk forgatni, előszedtük azokat a régi mackóköny­veket, amelyeken mind­annyian növekedtünk. A mackótörténetek azonban túl porosak voltak, a mil­lenniumi idők levegőjét árasztották. Új figurát ta­láltunk ki. Egy kutyát! . . . Egy fáradt, öreg rendőr­kutyát. Nepp Józseffel kö­zösen írtuk meg a film­mesét.­­ A betondzsungel há­zai közé ágyazódó Kerek Erdőben játszódik, ahol Zéró, a garázdálkodó gengszter macska ellopja az erdőlakók Télapóját, s mellékesen el akarja ad­ni az állatok feje fölül az erdőt is. Ekkor színre lép az öreg rendőrkutya és persze a többi szereplő is: Eleméri Ede tizedes a tit­kos bolha, Kanári Rita, a professzor papagája, és sorolhatnám a rajzfigurá­kat szép számmal. Mese­filmünk, mely reméljük modern mese lesz, apró csacskaságokról szól, szó­rakoztató, nevettető szán­dékkal. — Hol tartanak a film gyártásával? — Tavaly februárban fogtunk munkához és ok­tóberben már beszálltak a nagy stábok is, a fiatal filmes tehetségek. Menet közben jelentkeztek a társ­cégek — így egy nyugat­német cég is lekötötte a filmet — és erősítették a vállalkozás gazdasági hát­terét. Filmünk figurái egy­szerűek, és így remélhe­tően gazdaságosak is. Pethő Zsolt komponálja a zenét és egy aranyos melódiát a Dorka nevű mackó-énekes­nőnek, amelybe beledör­­mög Csákányi László ka­pitány hangja is. Közbe­vetve: kevés olyan színé­szünk van, akinek úgy meg lehet rajzolni a hangját, mint Csákányinak. KARÁCSONYI PREMIER — Filmünk hetvenper­­ces lesz, az operatőr, Hen­rik Irén, most állítja ösz­­sze az utolsó tekercseket, már csak a zene- és zö­rejfelvételek vannak hát­ra. Bízunk abban, hogy is­mét sikerült megtalálnunk azt, ami egy mesében örök és időtálló. Nagy izgalom­mal várjuk a gyerekek visszajelzéseit a kará­csonyra tervezett bemutató után. B­éla — BAJOR NAGY ERNŐ: Magyar vers Miamiban Imrével, a költővel va­­­­ló barátságom a ma­gyar népi demokrácia si­­hederkorában kezdődött. Sok részletét már a fele­­dékenység köde teszi ho­mályossá. De sorsának fő­­pilléreire még emlékszem, sokakkal cicázott ugyan­úgy a história... Poétám parasztfiú volt, népi kollé­gista, Veres Péter rajongó. Révai zord varázsából is hatott rá valami. Aztán szülőfalujának sürgősen kulákra volt szüksége, mert különben elszendere­­dett volna a kötelező osz­tályharc. Imre apja-anyja önpusztító szorgalommal dolgozott vagy húsz hol­don. Cselédjük nem volt, kataszteri tiszta jövedel­mük se érte el az „osztály­idegen határt” jelző há­romszázötven aranykoro­nát, de kellett a kulák, hogy legyőzhessék. Így ke­rült a Gál család a kizsák­mányolok listájára. Emberemet, aki előtte való nap még azon kínoz­ta a fejét, hogy Kerék Mi­hály földreformgondolata volt-e jobb vagy rögtön a szövetkezetesítés volna in­dokolt lépés — mint kulák­­fiókát kizsuppolták a kol­légiumból. Sorsának rész­leteit már nem tudnám föleleveníteni. Viszont sej­­telemszerűen emlékszem a személyével kapcsolatos egy-egy — eléggé el nem ítélhető — csínytevésemre. Olyan lapnál dolgoztam akkortájt, amelynek nagy szava volt mindenben. Ki­nyúltam hát a telefonkagy­ló után, és odaszóltam ilyen-olyan intézmények­hez: „Elvtársak, nem tud­nának alkalmazni egy is­kolázott parasztkádert? Né­pi kollégista volt...” Jaj, dehogynem tudnánk ... Ám a szokásos és előírt tájékozódás rendre zátony­ra futtatta jámbor buzgal­mamat. Imre falujának ta­nácsa tudta, mi a teendő­je, a boldog paraszti jö­vendő érdekében haladék­talanul értésére adták a fölvilágosítást kérő sze­mélyzetis osztálynak: új munkatársuk bizony falusi kizsákmányoló csemetéje, így foglalkoztatása nem kívánatos. Úgy emlékszem, utoljára egy gyermekott­hon nevelői állásától ütöt­te el őt az éberség . .. így ötvenhat decemberében pártfogoltam nekivágott a nagyvilágnak, hátha nem szólnak utána. Hosszú ideig nem tud­tam róla semmit. Egyszer csak elbotorkált hozzám egy levele a tengeren túl­ról. Azt írta benne, ke­mény küzdelmek után si­került megfogódzkodnia." Technikus egy szívkórház­ban. Bár mindmáig nem tudom, mi dolga van a szívkórházban a techni­kusnak, földerített a hír." Meg az is, hogy néhány évvel később arról értesül­tem, Imre nem kevés dol­lárért Budapesten járat­hatja orvosegyetemre fiát. Micsoda szerencse! Még a nagyszülők földje utáni kataszteri tiszta jövedel- □ A MANDEL QUAR­TETT és a Magyar harso­na együttes ma délután 5-kor hangversenyt ad a Budapesti Történeti Mú­zeumban. Ez lesz a „Vár­zene” című sorozat záró­koncertje. □ BOTH ESZTER tex­tiltervező iparművész és Kun Éva keramikus mun­káiból kiállítás nyílik augusztus 6-án a Budavári Galériában (I., Úri utca 26—28 ). □ CSEHSZLOVÁK KÉP­ZŐMŰVÉSZEK MAGYAR­­ORSZÁGRÓL címmel kiál­lítás nyílik augusztus 4-én, kedden délelőtt 11 órakor a Csehszlovák Kultúrában (VI., Népköztársaság útja 21.). A tárlatot dr. Jaros­­lav Musilek, a CSKTK igazgatója nyitja meg, be­vezetőt mond Vígh Tamás, a Magyar Képző- és Ipar­művészek Szövetségének elnöke.

Next