Esti Hírlap, 1988. augusztus (33. évfolyam, 182-206. szám)
1988-08-02 / 182. szám
Augusztus a váltások hónapja a diplomáciában és az egyéb külföldi kiküldetésekben. Letelik a három-négy év és új tudósító kerül a régi helyébe. A réginek, csakúgy, mint az újnak, többnyire családja van, s hát elsősorban azért kell éppen augusztusban váltani, hogy a gyerek szeptemberben már az új iskolában (odakinn a most kezdők, idehaza a visszatérők) kezdhesse tanulmányait. A Magyar Rádió négy munkatársát hívja vissza, illetve küldi ki e hónapban. Moszkvából ezentúl Izbéki Gábor, New Yorkból Bolgár György, Varsóból Nemes Gábor, Párizsból pedig Keleti Miklós hangját fogja hallani az egyre izgalmasabb hangvételű Magyar Rádió, hitem szerint mindinkább növekvő számú hallgatósága. Az Amiről a világ vitatkozik című hétfő esti rendszeres rádióműsor szerkesztője, Szécsi Éva (egykor maga is külföldi tudósító, mégpedig Párizsban), kerekasztalhoz ültette négy útrakész kollégáját, s arra kérte őket, beszéljenek új munkájukról. Ha tartanak valamitől, mitől félnek? Mi a programjuk? Milyen várakozásnak akarnak és milyeneknek nem akarnak eleget tenni? És így tovább. Őszinte válaszokat kapott. Kiderült, akad itt szakmai félsz is (hátha az elődök jobban csinálták, hátha ők nem eléggé informáltak), nyelvi félsz is, de még az életmódbeli félelem, vagyis az életformaváltás okozta aggodalom is idegesíti őket kissé. Abban mindenesetre megegyeztek, hogy a külföldi tudósító ne csak eseménycentrikus legyen. A napi események hű tolmácsolásán túl, adjon napi aktualitást nélkülöző anyagokat is, amelyek azonban jelenségértékűek és ezért többet mutathatnak az adott ország életéből, mint egy bármilyen jelentős, ám mégiscsak naphoz kötött esemény. Többször fölmerült Barát József neve, s ez teljesen érthető, hiszen nála érdekesebb, feltűnőbb és hatásosabb külföldi tudósítói munkát senki sem végzett az utóbbi években, neve szinte egybeforrt a peresztrojkával és a glasznoszttyal. És érdekesek voltak az „új fiúk” vallomásai: új állomáshelyükről mit akarnak hangsúlyozni, mit akarnak mélyebben megláttatni. Mércéjük az, hogy ők maguk mit várnak el saját maguktól, és ez alighanem felülmúl minden külső követelményt. (barabás) PÜSPÖKLADÁNY Történeti játszóház A Magyar Nemzeti Múzeum módszertani tábort rendez augusztus 3. és 12. között Püspökladányban, az Árnyas kempingben. A tábor célja, hogy a 28 résztvevőt felkészítse játszóházi foglalkozások megtartására. A táborban két munkacsoport dolgozik. Az egyik István király korát, a másik a XVII. századi céhek életét dolgozza fel. A tábor résztvevői előadásokat hallgatnak meg, és a csoportfoglalkozásokon a történeti játszóház különféle megoldásaival ismerkednek. A tábor ideje alatt az MNM munkacsoportja megrendezi a Mulatság Mátyás király udvarában című bemutatót is. 2 £sÍrfHi*€i*p> 1988. augusztus 2., kedd * * KEVÉS MÉG HOZZÁ A KEDV Színházi vállalkozások Video és népszórakoztatás a János-hegyen — A tizenkét tanácsi színház az 1987 88-as évadra ugyanannyi pénzt kapott, mint az előzőben — mondja Téri Tibor, a Fővárosi Tanács V. B. művészeti osztályának a munkatársa. A színházak mintegy 350 millió forinttal gazdálkodhattak, csakhogy ez az öszszeg számszerűen hiába ugyanakkora mint tavaly, ma jóval kevesebbet ér. A 15-17 százalékos infláció 5000 millió forintot tett értéktelenné. — A gazdasági nehézségek a mi munkánkat is befolyásolták — tájékoztat Téri Tibor — a közvetlen színházi irányításról, a közvetettre tértünk át. Amikor a pénzhiány várható hatásait a színházak vezetői az év elején jelezték, olyan tanácsot kaptak, hogy vállalkozzanak, adjanak ki például könyvet és hanglemezt , s a nyereséget áramoltassák vissza. Visszatekintve az évadra Téri Tibor szerint a színházakban végül is kicsi a vállalkozási kedv. Jószerivel három színház próbálkozott azzal, hogy némi mellékeshez jusson. A Koltay Gábor vezette Budapesti Művészeti Hetek és Szabadtéri Színpadok leginkább a könyvkiadásban látja a boldogulását. Az Operettszínház és a Vidám Színpad viszont a színházi alaptevékenységben látja a megoldást, pontosabban vállalkozásainak terepét. — Költségeink évente 80 millió forintra rúgnak — mondja Venczel Sándor, az Operettszínház gazdasági igazgatója. — Saját bevételeink közül a legjelentősebb az a 8-10 millió forint, amit külföldi vendégszerepléseinkért kapunk. Ebből az összegből két produkciót tudunk a színre vinni. — Egyébként — jegyezte meg a gazdasági igazgató — a magyar változat már elkészült, s hamarosan lemez lesz ebből is. Venczel Sándor „vérmesebb” vállalkozási tervet is megemlített: meg akarják szerezni a Lehár- és Kálmán-operettek videojogát. Ha ez sikerül, s a vételre valutát is kapnak, akkor sorozatban kívánják a bel- és külföldi piacokon értékesíteni. Az év egyik filmes gazdasági érdekességével kapcsolatos a Vidám Színpad. A Nyitott ablak című új magyar filmben a színház, a filmgyár és a Ramovill pénzén kívül benne van néhány színészé, az operatőré, a rendezőé is. A Vidám Színpad igazgatója, Bodrogi Gyula is érdekelt a film anyagi ügyeiben. Is tervez: — Mifelénk csak annak van értéke, ami sokba kerül és érthetetlen — mondja Bodrogi Gyula. — Az ORFI Kórházzal közösen csinálunk egy színházat a Hild Udvarban, a tervezett 300 ezer forintos nyereséget pedig szeretnénk fölajánlani az egészségügynek. De tervezünk a János-hegyen is népszórakoztatást. Ez sem fog sokaknak tetszeni, mert a vájtfülűek a közönséget az ízléstelenséggel azonosítik, holott rengeteg külföldi és belföldi magyar téblába! Pesten az igényesebb szórakoztatás után kutatva. Rászorulunk . Úgy érzem a Vidám Színpad, repertoárját tekintve nemigen szorul rá a „bizniszre”, nem arról van szó, hogy csupán a vállalkozás kedvéért vállalkoznak? — Hogy rászorul vagy sem? Hát van olyan ember, aki nem szorul rá a pénzre? Az egyik vállalkozik érte, a másik meg elvárja, hogy más vállalkozzon, de a pénzt ő akarja elkölteni. Egyébként pedig az a véleményem, hogy minden vállalkozásból születik, csak lehessen vállalkozni. Gulyás István Hanglemezen A most kezdődő müncheni vendégszereplés újdonsága, hogy a turnéval egy időben az NSZK piacára dobják a Víg özvegy német nyelvű hanglemezét. A tízezer példányban elkészült lemez kétmillió forintba került, ennek a felét az üzlettárs, a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat állta. A lemez a magyar boltokba csak akkor kerül, ha Nyugaton nem tudják eladni. □ LENGYEL KÁROLY festőművész kiállítása nyílik csütörtökön, 4-én délután 5 órakor a móri Laraberg-kastélyban. A tárlatot Peter Sowa, a Rajnavestfáliai Kelet-európai Intézet magyar referense nyitja meg. Lengyel Károly NSZK-ban élő művész munkásságát Düsseldorfban és Észak-Rajna-Vestfáliában ismerik leginkább, s 1971 óta ez az első magyarországi kiállítása. Az egészségügynek — kétszázhetvenezer forintom van a filmben — mondta a neves színész. — Hogy pontos legyek, nem vettem föl előre sem a színészi, sem a produceri gázsimat, tehát meghiteleztem ezt a pénzt. Ahogy nekem kiszámolták, minden százforintos jegyárbevételből 80 fillér a részem A színház egyébként igazi színházi vállalkozásokat Sírlelet és motorkerékpár • GYARAPODTAK A MAGYAR MÚZEUMOK A Budapesti Történeti Múzeum gyűjteményét nemrégiben egy kora népvándorláskori női sír teljes lelete gazdagította. A XVI. kerületben, egy telken bukkant a leleteket tartalmazó sírra a tulajdonos. A Közlekedési Múzeum egy nyugdíjas ajándékával lett gazdagabb: egy MZ TS 250-es motorkerékpárral. E múzeum egyébként elkészítette az első balatoni gőzhajó, a Kisfaludy (1846) és az első balatoni motoros komp (1927) modelljét 1:50 arányban. Ugyancsak elkészült az 1962-ben épült Anapa tolóhajó 1:50-es léptékű modellje. Ez Kukorelli Károly munkája.. A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum könyvtára aukción vásárolt új kötetekkel gyarapodott. Angliából — Földes Lajos ajándékaként — visszakerült Magyarországra Földes Lenke művészeti hagyatéka: a 120 alkotás a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményét gyarapítja. A Művelődési Minisztérium 66 modern kerámiát adott át a Janus Pannonius Múzeum iparművészeti gyűjteményének. Csurrantva-cseppentve, nagy reklámkampány után és szinte észrevétlenül, türelmetlen várakozásokat kielégítve és sokaknak ismeretlenül jönnek a könyvek ... Mintha gát szakadt volna át, mintha bomba robbant volna. Talán a Zsivágóval kezdődött. Aztán előkerült a raktárból Kundera Tréfája, Illyés tanulmánykötete, a Kun Béla-monográfia, megjelent most már nem „kéziratként” Lengyel József Szembesítése, megjelenés előtt áll Sinkó Ervin, Koestler és Orwell, Lukács György egyik magyarul még kiadatlan munkája is. Az Európa Könyvkiadó igazgatója most Szolzsenyicinen gondolkodik . .. Az első reakció az öröm, de talán ugyanilyen erős a veszteség miatti bosszúság is. Mert „egy ölelés örökre elmaradt”. És nem is távoli az asszociáció. Mert elmaradt — el kellett maradjon — a szellemi megtermékenyítés is. Legalábbis, ami a széles közvéleményt illeti. Mert zárt körben azért olvasható volt például a KÖNYVEK - Szembesítés, a Kun Bélakönyv néhány példánya is kézről kézre járt, hogy a „tilalmasabb” terjesztésekről ne is szóljunk. Mert aki nagyon hozzá akart jutni ■— és egyáltalán tudta, kiről miről van szó —, az végül is vagy magyarul, vagy valamilyen idegen nyelven olvashatott Paszternákot, Szolzsenyicint, Koestlert, Orwellt. Feltéve, ha tudta, kikről van szó — írtuk. Azok, akik a hatvanas évek derekán végigolvasták Lengyel József novelláit és kisregényeit, Szolzsenyicin Iván Gyenyiszovicsot, tudták. S kíváncsiak voltak a folytatásra, de az előzményekre is. Viszont az a generáció, amelyik akkoriban született, a későbbiekben sem kereshette azt, amit megismernie sem adatott meg. Az okokról itt nem érdemes szólni, mert annak a politikai élénkülésnek a nyomán, amelynek már többedik hulláma érkezik KÉSÉSBEN Kelet felől, sok minden világossá vált. A következményekről azonban talán igen. Hiszen mindaz, ami ma gátszakadásnak hat, lassan hömpölygő folyamként vagy frissítő zápor gyanánt is elérhetett volna hozzánk. Volt rá vagy húsz éve ... S hogy a hasonlatnál maradjunk: a frissítő zápor vagy akár a csöndes eső szárba szökkenthette volna a magot. Ha el lett volna vetve. ■ ■ Hogy ma végre olvashatjuk Lengyel Józsefet és Kunderát, holnap pedig Koestlert vagy talán megint Szolzsenyicint, annak csak örülni lehet. Az esztétikai élmény nincs időhöz kötve — szerencsére. De ami túl vagy innen van az esztétikán, az igen. A művészetnek természetesen nem elsődleges célja a társadalmi folyamatok elemzése. De ha ez annyira elválaszthatatlan a műtől, mint Lengyel József vagy Koestler esetében, akkor már konstatálnunk kell a veszteséget is. Mert veszteség, hogy nem hathatott a szélesebb közvéleményre Rubasov vagy Lassú Endre. Sokakban indított volna meg az ő alakjuk olyan gondolatsort, tett volna lehetővé olyan felismeréseket, amelyek birtokában már nem nemvált csodaként, hanem törvényszerűen bekövetkező szükségszerűségként hatna az az elementáris megújulás, amelynek most tanúi vagyunk. Vannak, igaz, akik azt mondják, történelmietlen és főleg értelmetlen dolog elmúlt idők utólag megváltoztathatatlan politikai döntései — mert hiszen nem irodalmi megfontolások voltak azok — fölött lamentálni. Igaz is volna ez, ha annyi év után Konrád György könyvei is megjelenhetnének végre. (Hogy akiknek vitájuk van vele, legalább tudják, mivel vitatkoznak ...) Most a keményebb politikai tabukról ne is beszéljünk ... Gyémánt Mariann TEGNAP ÓTA Az érzékek birodalma az Operett vasfüggönyén A pénztárnál rövid sor kígyózott, tumultus nem volt, a Fővárosi Operettszínház jegyszedői, mintha csak a Csárdáskirálynőhöz vagy a Víg özvegyhez kezelték volna a bilétákat. A közönség — többnyire párok érkeztek — kimért volt, mint akik szertartásra jöttek; csak egy fiatalembernek gyűlt meg a baja a belépéssel, mert nem akarta a személyi igazolványát felmutatni. Márpedig iden 18 év alatt tilos a belépés! Aztán némi kis késéssel, a vasfüggönyre kifeszített vászonra, elkezdték vetíteni a képeket, amelyektől e sok vihart látott falak között valószínűleg még a témában járatos bájos lánykák is elpirultak volna. Merthogy mindjárt az elején Kicsi-szán, egy előkelő nyilvánosház-tulajdonos — ide nem bejárnak a vendégek, hanem a lányok járnak ki a vendégekhez — szeretkezik egy tisztességest, egyelőre a saját feleségével. Közben viszont néhány kíváncsi bentlakó kilesi a főnököt, rögvest megállapítva, hogy az aszszonynak miféle testi hibái vannak. Az új lány azonban hamarost megtetszik a főnöknek — és viszont. Nem tudja a férfi, hogy egy érzékeiben a végletekig fölzaklatott nőt kap szeretőül, aki hamarosan már aludni is alig-alig hagyja. S hiába a férfi rendkívüli képességei, a végtelen szeretkezések során a nő mind vadabb és vadabb lesz, s amikor rájönnek arra, hogy fojtogatás közben különös gyönyörökig jutnak el, már sejteni lehet a tragédiát. Szada, a lány, megfojtja szerelmét, majd megfosztja férfiasságától. Mint a végső narrátorszövegből megtudjuk, még napokig bolyongott, mire letartóztatták. Mert a történet valódi; valahogy így esett meg 1936-ban, mint azt védekezésében a rendező, Nagisza Oshima egy bírósági perben el is mondta. (A film 1975-ben készült.) A per valódi tárgya persze bíróságon el nem dönthető: művészet vagy pornográfia Az érzékek birodalma?! A kritika jórésze inkább a művészet mellett voksolt. S igaz, ami igaz: képek, vágások, operatőri munka, világítás, a háttér diszkrét rajza, mind-mind egy kiváló filmkészítő mester keze munkáját mutatja. A színészi játékról ez csupán azért nem mondható el ilyen egyértelműen, mert a férfinak (Tatsuja Fuji) és a lánynak (Eiko Matsuda) is alig van egyéb feladata, mint a szeretkezések élethű előadása. Eiko Matsuda ugyan megteszi még, amit a forgatókönyv megkíván tőle: eljátssza a nőt, aki egyre inkább érzékeinek rabja lesz, s ebbe majdnem a szó szoros értelmében beleőrül. Ennyiben több a mű, mint egy szabvány pornófilm. Azt már csak rendezői halandzsának tudom elfogadni, hogy Abe Szada (ez volt a lány eredeti neve) valódi arcát „a hatalom elhomályosította”, s most ez a mű arra szolgál, hogy az igazi Abe Szadét rehabilitálja. Oshima a legjobb profi rendezők közül való, aki tudja, mivel lehet szórakoztatni a közönséget, s ezt a szóbeli körítést nem nagyon kell komolyan venni. Egyébként egy ponton túl a filmben az ismétlés már nemcsak a tudás, hanem az enyhe unalom anyja is. A Helikon Filmvállalat az Operettszínház müncheni vendégjátéka alatt a majdnem ezerfős teremben forgalmazza Az érzékek birodalmát. A tegnapi, első előadáson mintegy hatvanszázalékos ház volt. Bernáth László ÚJ KÖNYV Aaltulajdonos A Múzsák Közművelődési Kiadó most jelentette meg Sebők János legújabb könyvét, A daltulajdonost, amely a sokak által ismert Dinnyés Józsefről, vagy ha úgy tetszik, „Bob” Dinnyésről szól. Az új kötet koncerttel egybekötött bemutatója pénteken este 7 órakor a József Attila Művelődési Központban (XIII., József Attila tér 4.) lesz.