Esti Kurir, 1925. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1925-01-01 / 1. szám

Csütörtök, 1925 január 115fiKKKm I^f&mí.sxáeK'el*. a £*«$$<5svY xac^oéí ......'....... '-----­ Imíámitá.sc5l& cs kft^ikatúrák a H&c f&lyv&SfÁtféí —• mferjtik­ái«5*%^c?l*lése és i&YCf3®1(5af'k®s^I?a' .. i.— -•^‘vS\5\i\jV)v«----------------------­ Ahc^YAn az «í*áéí­?é lAája. a kijr*wá«Y i&gf&ií A gügyögő gyermeket az érdekli a lóban, hogy négy lába és sörénye van, a nagyvilági hölgyet: karcsú-e a bokája és jól fest-e, ha ő ül a nyergében, a lókereskedőt : egészséges e a foga, a sportembert : van-e kilátása „sicg"-re a Szent István-díjban a pesti polgárt pedig : olcsó-e a húsa a lómészárszékben. A lóval tehát, mint „egyénnel" — ha szabad így mondani — az ábrándjaival és a világnézetével senki sem törődik, ló : ez hol göndörszép sörényt jelent, hol Stefánia üli sétalovaglást hol üzletet, hol alagi „sieg“-et, hol — tormásvirslit. Ennyi élete van kifelé a lónak és ennyi élete van — ha nem több sokoldalúbb és színesebb — az autó­nak, a primadonnának, az államtitkárnak és a miniszternek is, már amennyiféle érdeklődés reflektorfénye esik reá. Az életünk attól függ, mennyi — milyen intenzív és milyen sokoldalú — érdeklődést Indául­ kelteni és amikor már minden érdeklődés kialudt irántunk , megha­lunk. Az életünk tulajdonképen nem más, mint az irántunk való érdeklődés. Ez az ér­deklődés természetesen annál élénkebb, minél nagyobb és izgalmasabb szerepet játszunk az élet színpadán, mert hiszen ilyenkor nemcsak a szerep érdekli a közönséget, hanem annak a pillanatnak a pikantériája is, amikor a nagy nyilvánosságnak megjátszott dráma hősei leve­rik — a függöny mögött — álarcukat és daliá­­siló koturnuszukat. Valaki. Aki attilaikoik . E „hősök* közé kell sorolnunk az ország sorsának intézőit, a politikai színpad főszerep­lőit, a minisztereket is, akik hol főnökök tőlük függ, csölöpek-e, tőlük függ a sorsom, a karrierem —, hol szerencsés vetélytársak — elkeseredetten nekitámadok a parlamentben —, hol szőrösszívű bestiák — nem intézik el kedvezően a kérvényemet —, hol aranyos gavallérok — beprotezsáltak az Opera baletit­karába —, hol meg — nekünk politikai újság­íróknak — nem más a miniszter, mint valaki, aki nyilatkozik. Nem érdekel, milyen problé­mákon rágódik, nem érdekel, mit beszél az ülésteremben, mi a magánvéleménye az élet sorsdöntő dolgairól, fő az, hogy nyilatkozzék, erről vagy arról akármiről, akár csak annyit mondjon: igen vagy nem, — egyetlenegy igen­ből vagy nem-ből már egész csinos kis nyilat­kozatot lehet kikerekíteni, — fő az, hogy meg irhás sara . — Munkatársunknak alkalma volt beszélni a­ miniszter úrral, aki ebben a fontos kérdés­ben a következő rendkívül nagyérdekű nyi­latkozatot tette . Amíg ez a „nyilatkozat” megszületik, az életnek kevés figyelemre méltatott kis darabja, filmjelenete játszódik le néhány pillanat alatt. A fim jelenet címe : Miniszterek a függöny mögött. Akit érdekel az Esti Kurír szabad­­jegyével végignézheti. A lámpák elsötétülnek, a film peregni kezd. £®».k Akkcar *ryilA4k«?síkf Jt® alumt A miniszterelnök szerepét Bethlen István gróf játssza. Nagy és engedelmes párt ura, aki azt még csak megbocsátaná az ellenzéknek, hogy kicsi, de az engedetlenségét sehogysem tartja az ország érdekében valónak. Kissé előrehajlott felsőtesttel, szinte imbolyogva jár a folyosón, de még a párthívei­ is — ők érzik így és panaszkodnak miatta négyszemközött — olyan nagy távolságban tartja magától, hogy megszólítani is alig merik. Ekkora távol­ság államfőt szokott elválasztani az alattvaló­jától. A szegény újságírónak ilyen körülmé­nyek között ritkán terem babér, vagyis minisz­terelnöki nyilatkozat. Bethlen azok közé a ritka politikusok közé tartozik, akik csodálatos­­képen csak akkor nyilatkoznak, ha­­ akarnak és akkor is vigyáznak, hogy egyetlenegy szóval se mondjanak többet, mint amennyi hasznukra van. Ritkán szólja el magát az ülésteremben is. Az idegességét inkább „benyeli", vagy f­el­­cigarettázza. Viharban mélyen hátradől a bár­sonyszékében, olykor jegyez, olykor a baju­szát pödri, az ajkát harapdálja, s ha már sehogy sem bír az idegeivel, kisiet a folyosóra, ahol egyik cigarettáról a másikra gyújt. Ha megszólal, akár a folyosón, akár az ülésterem­ben, biztos, hogy már legyűrte az idegességét és visszafojtott tűzzel, de élesen, sokszor kí­méletlenül fordul szembe az ellenfeleivel. Ha túl van a dolog veszedelmes „nehezén", hirtelen elmosolyodik. Az izgalom erőszakos vissza­­fojtásának reakciója ez a fölényes, derűsnek éppen nem mondható, szinte gépies mosoly. De tud másképen is mosolyogni, szívesebben természetesebben. Ha kiderül az ég a kormány fölött, ha vége felé jár valamelyik ,,súlyosabb“ törvényjavaslat vitája, szívesen eltréfálkozik a folyosón bizalmas embereivel. Karácsony előtt lefotografálták. Amikor észrevette milyen me­rénylet történt ellene, mosolyogva fordult az újságírók felé : — Orvtámadás a parlamentben! A második felvétel előtt belekarolt az ellen­zéki Meskó Zoltánba : — Gyere te is a képre, hadd kompromittál­jalak . .. Ezek azok a derűs miniszterelnöki pillana­tok, amikor még egy-egy interjú lehetősége sincs kizárva. As­sz*sír és utolsó Scitovsz­ky A kormánynak legfiatalabb — a­­kinevezés időpontjától számítva legfiatalabb — tagja Sc­­­tovszky Tibor külügyminiszter. Amikor kine­­veztetésének vasárnapján meglátogattam, be­tegen feküdt nyúluccai lakásán. Szívesen meg­elégedtem volna már külügyminiszternél nyi­latkozattal is, a ritkaszép és fiatal Spilovszkyné azonban nevetve tiltakozott : — Az asszony sohasem nyilatkozhat objek­tíven az uráról. Vagy csupa jót, vagy csupa rosszat mond. Az én esetem természetesen az előbbi volna ... Később mégis megesett rajtam a szíve és beprotezsált az ura betegágyához. Szegény kül­ügyminiszter kénytelen-kelletlenül kötélnek állt, de első év úgy látszik, utolsó nyilatko­zata óta csak a Magyar Távirati Iroda útján ad le interjút a sajtónak, mert mint elárulta nekem : nem akarja, hogy az egymásra félté­­kenykedő újságok­ megnehezüljenek reá. Kül­ügyminiszterhez méltóan diplomatikus állás­foglalás. Tai?sa»,íwi»í VeiS^Y»mínisster A születési évszám — 1885 — Rakovszky Ivánt mutatja a kormány legfiatalabb tagjá­nak. Alacsony termetéből nem lehetne ki­magasló államférfiúi tehetségre következtetni, de én, aki a bélatelepi strandon fürdőruhában is szoktam találkozni vele, ezennel igazolha­tom, hogy trikóban sokkal mutatósabb, kispor­tolt izmai és széles vállai valóságos Tarzant állítanak elénk a parlament folyosóján szinte elvesző kis belügyminiszterben. Jogászkorában újságíróskodott is, és még mindig együttérez egy kicsit a mi külön kis társadalmunkkal, mert sohasem húzódozik attól, hogy a sajtó rendelkezésére álljon. Beiu^ví fereifere Klei­elíí¡«y^ ^szcínár Elődje a belügyminiszteri székben Klebels­­berg Kunó gróf kultuszminiszter volt, aki a vá­lasztási kampány idején valóságos újságíró­­iskolát nyitott Ferenciek tere 9. szám alatti lakásán. Minden reggel kilenc órakor ugyanis szívesen látta­­a jobb- és baloldali lapok poli­tikai rovatvezetőit egy kis belügyi tereferére, amely végeredményben természetesen a kor­mány választási céljait szolgálta. Klebelsberg gróf mint kultuszminiszter sem adta fel a sajtóval való kitűnő összeköttetéseit, amelyek­nek jelenttőségét semm­tésetre sem szabad alá­becsülni. Annyi bizonyos, hogy a kultuszminiszter jobb szeret informálni, mint kilépni a függöny mögül és nyíltan színt vallani. Az információ böredőjű palástjában ugyanis feltűnés nélkül közlekedhetik a szélső­jobb- és szélső baloldal között és baráti előőrsöket állíthat fel maga körül. Ezzel az ügyes taktikával érte el, hogy különböző ügyeiben még a legszélsőbb orgá­numok se foglalnak vele szemben állást. Ha pedig nyilatkozik, papos áhítattal, megfontol­tan és behunyt szemmel beszél, mint aki telje­sen átérzi az interjú pillanatának magasztos­ságát. Élelméit néz&Hiözseeteslen­ a Wsass­iKimiszteri ®sie# sch­ase veti, lic^Y «cj^45ffY^c len vfiina^ Vasa József népjóléti miniszter szintén ked­vence sz interjúéhes újságírónak. Mint mi­­niszterelnökhelyettes még a minisztertanácsok eredményéről is pontosan szokta a hálás sajtót informálni, nyilatkozni pedig úgyszólván nem is tud anélkül, hogy néhány újságírót ne gyűjt­sön maga köré a parlamenti borbély szobájá­ba. És az újságírók nem sajnálják a „népjóléti csacsoarolás fáradságát, mert jól tudják, hogy Vass miniszter a kormány legambíciózusabb és legtehetségesebb t adomázója. Szükség esetén nyilatkozni se restek Ennyit meg a legbonyo­lultabb helyzetről is mond : -- Ügy még sohase volt, hogy sehogyse lett volna... Ebből aztán értsen mindenki annyit, ameny­­nyit akar. Az optimista világnézetre és a sajtó munkájának megbecsülésére minden oka meg­van, mert hiszen 1920-ban­ olyan szorgalmasan közöltük közélelmezési szaknyilatkozatait, hogy senkit sem lepett már meg, amikor augusztus 12-én pap­ létére közélelmezésügyi miniszterré neveztek ki. Ma már vannak, akik őbenne látják a magyar Seipelt. Csáky s mínisztert nem t­e­séli Kanent centekssül A honvédelmi miniszterek sose szoktak „nagy nyilatkozók" lenni. . — A katonaember, — mondotta egyszer Csáky Károly gróf miniszter, — ne beszéljen, hanem cselekedjék. Hogy nem beszél, azt én is igazolni tudom, hogy cselekszik-e, annak megállapítását a tör­ténelemre bízom. Annyi bizonyos, hogy Csáky miniszter a folyosón is csak egyszer került az események középpontjába, amikor meglepő élességgel fordult szembe az „Isten vele, Mi­hály" szerzője, Györfy őrnagy-hadbíró mellett kardoskodó Eckhardttal és Gömbössel. Akik m­éretik az­t Búd János pénzügyminiszter, Pesthy Pál igazságügyminiszter és Mayer János fölmive­­lésügyi miniszter gyakran szokták mondogatni, hogy nagyrabecsülik a sajtót, szeretik az új­ságírókat. Természetesen ki-ki a maga módja szerint. A szűkszavú Búd éppen ellentéte előd­jének, a világfias Korányi bárónak, aki úgy állt bosszút az interjúvoló újságírókon, hogy óráik­­hosszat beszélt, nyilatkozott, míg végre a leg­jobb gyorsírók is kidőltek mellőle. A mai pénz­ügyminiszter mintaképe a szorgalmas, de a po­litikában kissé lámpalázas hivatalnokembernek. Többször kijelentette, hogy képviselőnek csak akkor lép fel, ha jelöltek­sét egyetlenegy disszo­náns hang se zavarja meg. Rossz nyelvek azt mondják, hogy az ellenzék rétsági jelölteit is azért hallgattatták el a közigazgatási hatóságok, mert a jelöltek disszonáns hangja sértette volna a pénzügyminiszter zenei érzékenységét. Pesthy igazságügyminiszter, ha újságíróval kerül szembe, a vidéki úr jovialitásával nyom­ban megkérdi: — Mi újság ? Mi újság ? Ezt úgy h­ívják: váratlan ellenoffenziva, ami annál több sikerrel biztat, mert az offenzívát gyökerében szereli le. Pesthyt egyébként úgy szeretik az újságírók, hogy még a büntetőno­­vella sajtórendelkezéseit is megbocsátanák neki, ha nem terjesztené őket újból a nemzetgyűlés elé. Legőszintébb bámulója az újságírói bohém­­ségnek Mayer földmívelésügyi miniszter, aki órákig el tud mulatni azon, milyen „fránya gyerekek" is vegyünk mi, újságírók. Közben 1 3. oldal természetesen nem zárkózhat el az interjú elöl sem. . . Akit is,s«5» «sejt?«á»elsc a* M­­* á^.frck Az a miniszter, akit nem szeretnek az ujság­­írók: Valkó Lajos kereskedelmi miniszter. Any­i­nyira irtózik az interjútól, hogy azt mondják* ha álmából keltenék f el, akkor se nyilatkozna. Nem és nem. Sőt. Még csak nem is, nem. Még annyit sem hajlandó mondani, hogy nem. Vagy igen. Egyszerűen nem nyilatkozik. Leg­följebb megcsóválja a fejét, de szt is úgy, hogy sem igenlésre, sem tagadásra ne legyen magyarázható. Elődje,­­Irigyeshalmy Lajos leg-­­alább annyit mondott, hogy nem ellensége a kereskedelemnek. Ő még ezt sem tartja szük­ségesnek kijelenteni. Pedig ... Pedig már vannak, akik rosszakaratúan az­­zal vádolják meg, hogy azért nem nyilatkozók, mert nem tud semmit mentségére felhozni. Ezt a vádat illetékes helyen persze „légből kapott koholmánynak" minősítik, ami azonban nem­ gátolja meg az újságírókat abban, hogy időről időre összeesküvést ne szőjjenek a kereske­delmi miniszter ellen. A legújabb terv az, hogy­ minden nap más és más lapban adjanak ko­holt nyilatkozatot a miniszter szájába, akinek" a nap huszonnégy órája sem volna elegendő a cáfolatok meglövegezéséhez. Egyelőre csak azt nem tudják, hogy a legagyafúrtabban ki­gondolt Valkó-nyilatkozat érdekli-e annyira a közönséget, hogy a szerkesztők akár csak egy hasábnyi helyet is szánjanak reá. Majd meg­látjuk. Liuliig J­énes. |Bútor szövetek 1 Pamut la­­ — — -- 45 ezertől | Gobelin la 131 cm széles 130 „ jj Brokátok ......................... 180 » 1 Matracgrádlik nagy választékban a K 45 ezertől 1 a­z összes raktáron lévő áruinknál mélyen leszállított újéil occasiós árak 1 BACK ÉS GERO — és SMOKING 1 M ‘­rköHön'n­k hídfeszítísére H fiSiil BRAUN ELEMÉR! 1 illősül Kérőül Kiírat 13. I. emelet ■ , liptön-tea* 1 világhirír I iizf fát és @zenet| a naptárnál olcsóbban kaphat Atkrap íj -3,-fi-»-ps bármily©n^ ft H-y mennyiségben ^ Megrendelések eszközölhetők a­­ Magyar Alföldi htt­losztályán a Teréz körút 10. II. emeleti wbwi'w:* «v■»».a szueh leosicsai Beszerzése: la Velour 2X3 ----------------- 1,500.000 K la Velour 21/2X3'/2... ......... 2,400.000 K Argaman 3x4 .................- — 11,000.009 K Futószőn­yegek......................... 42.000 K Magyar perzsa nagy választékban Bútorszövet.............................. 90.000 K Bútor ripsz ............................. 0­5.000 K Matrac-grádli ......................... 50.000 K Klein Sándor szönysoltoza isMAa Sm­f

Next