Esti Kurir, 1927. február (5. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-01 / 25. szám

4. olda országgyűlés képviselőházát megalakultunk jelentette ki. Mielőtt a Ház törvényhozói munkájához hozzáfogna, kegyeletes szavakkal parentálta el az időközben elhalálozott Neuberger Fe­renc, volt nemzetgyűlési és megválasztott or­szággyűlési képviselők A képviselőház tagjai állva hallgatják végig az elparentálást. Ha­sonlóképpen emlékezik meg az elnök a vá­lasztások ideje alatt elhunyt ,Jászai Samu, volt nemzetgyűlési képviselőről, aki a nem­zetközi munkavédelmi hivatal keretében a genfi tanácskozások során is értékes és hasz­nos tevékenységet fejtett ki.­­ Zsitvay Tibor, elnök ezután a házszabályok szerint javaslatot tesz az időbeosztásra vonat­kozóan. Eszerint a Ház tanácskozásait min­dig hétköznap délelőtt kezdi és a tanácskozási időtartam négy óra. Interpellációs napok­nak, úgy mint a múltban, a szerdát és a szombatot ajánlja. Miután jelentette meg, hogy Mándy Samu a törvényes időn belül fog nyilatkozni, felsőházi tagságát vagy­ mandá­tumát tartja-e meg, megállapította, hogy Mándy Samu e kérdés elintézéséig az ország­gyűlés tanácskozásaiban nem vehet részt. Jelentette továbá, hogy Szabóky Alajos or­szággyűlési képviselő összeférhetetlenségi be­jelentést tett önmaga ellen, mert 1924 máju­sában a kormányzó a Magyar Nemzeti Bank­hoz kormánybiztosul rendelte ki, ezenkívül megbízást kapott az OKH igazgatói teendői­nek ellátására is. Az ügyet átteszik a meg­választandó összeférhetetlenségi bizottsághoz. Az elnök ezzel az ülést felfüggeszti. Az ellenzék a jegyzői létszám szaporítása ellen Zsitvay Tibor elnök felkeltekor újból meg­nyitja az országgyűlés mai ülését. A meg­nyitás után javaslatot tesz a legközelebbi ülés napirendjére vonatkozóan. Az elnök napi­rendi bejelentése után Bethlen István gróf miniszterelnök emelkedik szólásra, aki ma­gáévá teszi az elnök napirendi indítványát és ezzel kapcsolatban javasolja két indítványá­nak napirendre való tűzését. A Az első az or­szággyűlés jegyzői számának hatról tízre való felemelését, másodszor a nemzetgyűlésen már működött bizottságok megválasztását és tag­létszámának megállapítását. Gaál Gusztor magáévá teszi úgy a Száz elnö­kének, mint a miniszterelnök javaslatát, de nincs abban a helyzetben, hogy elfogadja a miniszterelnök javaslatának azt a ré­szét, amelyben a Ház jegyzői számának szaporítását indítványozza. Házelnök múltjából tapasztalta, hogy a most meglévő hat jegyző elég volt. Szerencsétlen és elhibázott gondolatnak tartja azt, hogy akkor, amikor az ország termelő közönsége válsággal küzd, hivatalos szervek és elsősorban a mi­niszterelnök a takarékosság politikáját han­goztatja, akkor ez az országgyűlés azzal kezd­je meg munkáját, hogy fokozza a költséget. A javaslatot nem fogadja el. (Mozgás.) Bethlen István gróf reflektálva Gaál Gasz­ton Szavaira megjegyzi, hogy a régi nemzet­gyűlésen már amúgyis kilenc jegyző teljesí­tett szolgálatot, úgyhogy csak a tizedik jegy­zői szám nóvum. Voltaképpen tehát nem hatról, hanem kilencről emelik fel a jegyzők számát. A jegyzői állásokat eddig a pártok számaránya szerint töltötték be. Ha nem emelnék most a jegyzők számát, akkor a szét­tagolt polgári ellenzék nem juthatna jegyzői álláshoz. (Mozgás.) Szabó Imre: Tessék úgy venni az ellenzéki pártokat, mintha százhúszan lennének. Bethlen István gróf (idegesen): Nekem elég két­ejgyző is! Fábián Béla: Nekem is! Bethlen István: Ha szigorúan vesszük, ak­kor a polgári ellenzéknek nem jutna egyet­len jegyzői állás sem, tehát kéri az ellenzéket, hogy az előzékenységet, amellyel az ellenzék­nek akartak szolgálatot tenni, ne használják fel fegyverként. Farkas István­ elismeri, hogy az ellenzék­nek szoktak egy jegyzői állást juttatni. Az ellenzék azonban erre nézve nem támasztott igényeket, hanem a kormánypárt támasztott erre felemelt igényt. Csatlakozik Gaál Gaszton indítványához. Fábián Béla csatlakozik Gaál Gaszton in­dítványához. Etikailag és esztétikailag lehetet­lennek tartja, hogy egyes képviselők jutalma­zásával kezdődjék meg az országgyűlés mű­ködése akkor, amikor a választások alkalmá­val tett nagy ígéretek, nyugdíjak valorizá­ciója, árvák, rokkantak, özvegyek felsegíté­­sére még semminemű intézkedés nem­ történt. Ishitchi, Kedd, 1927 február 1 Bogya János közbeszól valamit, ami azon­ban a nagy zajban nem érthető. Zsitvay Tibor Bogya Jánost rendreutasítja. Fábián Béla nem fogadja el a miniszterel­nök javaslatát. Zsitvay Tibor ezután szavazásra teszi fel a kérdést. A Ház nagy többsége elfogadja a jegyzői állások szaporítására vonatkozó indít­ványt. A javaslat ellen szavaznak a polgári ellenzék, a szociáldemokrata párt, a pártonkívüliek és az agrárpárt.­tána egyhangúlag elfogadja az országgyűlés a bizottságok felállítására vonatkozó javas­latok Zsitvay Tibor elnök ezután megállapítja a napirendet, amely szerint az országgyűlés február elsején délelőtt tíz órakor tartja ülé­sét, napirendjén szerepel a tanácskozási osz­tályok kisorsolása, a jegyzők választása, a bi­zottságok megválasztása. Az elnök az ülést két órakor bezárta. A felsőház­ mai ülése Délelőtt tizenegy órára tűzték ki a felsőház ülését, de tizenegykor még alig egynéhányan tartózkodtak a folyosón. József főherceg fiá­val, József Ferenc főherceggel elsőnek érke­zik, megjön Albrecht főherceg, majd nem sok­kal később Löw Imánuel. Földig érő selyem fe­kete reverendát öltött magára, fehér nyakken­dővel. Az egyik oldalfolyosó sarkában beszél­get Bernát Gézával, a szegedi Tábla volt elnö­kével és Miklósy hajd­údorogi görögkatolikus püspökkel. Később Burány Gergellyel, a csor­nai premontrei rend főnökével beszélget. Ér­dekes kép. A premontrei rendfőnök a tetőtől talpig fehérben, Löw Imánuel fénylő fekete talárban. Albrecht főherceg Teleki Pállal dis­­kurál, m­íg negyed tizenkét órakor végre meg­kezdődik az ülés. Az ülésterem valamennyi lámpája felgyullad, az elnöki emelvény mégis homályban van. Két égő gyertyát helyeznek az elnöklő Berczelly Jenő korelnök elé. A korelnök jelenti, hogy az igazolóbizott­ság megalakult, elnökévé Csekonich Endre grófot, alelnökévé Radvánszky Albert bárót és jegyzőjéül Némethy Károlyt választotta. A korelnök a következő szavakkal kezdi a­ bizottság jelentésének felolvasását: Tekintetes felsőházi A bizottsági jelentés szerint a névjegyzékbe csak azokat vették fel, akiknek felsőházi jogosultságát kétségte­lenül megállapították. Rámutat a jelentés arra, hogy a törvény sze­rint aktív bíró nem lehet tagja semmiféle politikai egyesületnek. A felsőházi törvény ezt a rendelkezést liberálisan kezeli, mégis visszás helyzetet teremt, ha pél­dául valamelyik törvényszék elnöke tagja a felsőháznak, noha passzív vá­lasztójoga nincsen. Az igazolóbizottságnak ez az észrevétele Hu­szár Aladár törvényszéki elnök megválasz­tására vonatkozik, a bizottság kéri a felső­­házat, hogy Huszár Aladár felsőházi tagságát utasítsák az igazolóbizottság döntése alá. A felsőház egyhangúan elfogadja az iga­­zolóbizottság indítványát, majd megkezdik a felsőház tisztviselői karának megválasztását. Elnökké 179 szavazattal egyhangúan báró Wlassics Gyulát választották meg. Amikor az alelnökségek betöltésére kerül a sor, Dessewffy Aurél országbíró javasolja, hogy a két alelnököt, a háznagyot és a jegy­zőket közös szavazólappal válasszák. A kor­elnök elutasítja az indítványt, mert az érvény­ben lévő főrendiházi szabályok szerint csak a háznagyot­­ és a jegyzőket lehet egyszerre választani. Egyhangúan Wlassich Gyula elnök elfoglalja az elnöki széket Pontban féltizenkettőkor vonul be az ülés­terembe Wlassics Gyula báró, a megválasztott elnök. Fekete selyem díszmagyart visel, kucs­máján hosszú kócsagtollal. Nyakában zöld­­szinti aranyszélű szalag, a magyar polgári ér­demrend nagykeresztjének szalagja. Berczelly korelnök néhány szóval üdvözli W­lassicsot, aki elfoglalja helyét az elnöki székben. — Mélyen át vagyok hatva — kezdte elnöki megnyitóját— s csak az nyugtat meg, hogy a felsőház elnöki székében csak egyetlen szikla­szilárd alapra helyezkedhetem és ez az alap az igazságos pártatlanság. Nem szabad engedni az önkénynek, a pártatlanságnak és az igazságnak érvénye­sülnie kell, akár az alsó- akár a felsőház­ról legyen szó. Az elnök nem engedhet sem a felső, sem az alsó hatalom önkényének, nem támogathatja sem a többséget, sem a kisebbséget. A hamisí­tatlan parlamenti rendszer etikai programja lesz a feladatom. A nemzet a politikai konszo­lidáció terén nevezetes lépést tett, amikor a kétkamarás országgyűlést felállította. Annak idején az ántánt megbízótja, Clark úr, nem járult hozzá a kétkamarás országgyűlés fel­állításához. Az mondotta, nem kell új szervről gondoskodnunk, az ántant csak a legszélesebb választójog alapján összeülő nemzetgyűlést is­meri el. Ilyen körülmények között jött létre a nemzetgyűlés, de nem azért, hogy állandó sze­repet töltsön be a nemzet életében, hanem csupán mint átmeneti intézmény. Már a régi főrendiház tagjai is érezték a főren­diház reformjának szükségességét. Nem doktriner gondolatok és irányok szabják meg a nemzet útját, első közö­sségü­nk, hogy a haladás gondo­latát építsük ki. .A haladás gondolatának azonban simulnia kell a tradícióhoz. A magyar törvényhozásnak a történelmi folytatódás ritmusába kell be­kapcsolódnia. Mert mi lehet a felső kamara célja. A törvényhozó nem kiváltságokkal ren­delkezik, e­z állam és a társadalom összehang­­jának biztosítása a legfontosabb feladata. Nem konfliktusokat kell teremteni, a két ház között, hanem mindig a bölcs eredményeket kell meg­találni. Az ellentéteik fölé emelkedő szuverén ál­lami akaratot kell biztosítani. Külön érdekeket nem lehet szem előtt tartani, a felsőház és az alsóház minden tagjának egy­aránt a nemzeti egyetemesség érdekeit kell szolgálnia. A politikai elveket alá kell rendelni annak az erőnek, amely a nemzeti ideálokban gyökerezik. Ha a felsőház minden tagja ezt az elvet tartja szem előtt, akkor vége lesz az ürességektől kongó deklarációknak. A nemze­tet ért,csapásokat csak akkor tudjuk ellen­súlyozni, hogyha eggyé olvaszt­juk a nemzetet. Kezdjük mi meg magunk a megújhodási munkát. Ebben a munkában az államnak és a törvényhozásnak kell példát mutatni. Alkotmányainkhoz hűek maradunk, osz­tály-, párt- és valláskülönbség nélkül meghajtunk a tradíciók előtt, amelyek a szentkoronához fűznek bennünket. A felsőház feladatai között szerepel a mér­séklés. Nem szabad sohasem elfelejtenünk, hogy a beszélnivaló nem miindig egyenlő a mondanivalóval. A képviselőháznak az a hi­bája, hogy többnyire monológszerű­ szónok­lato­k hangzanak el. Éppen ezért a munkának nagyobb részét bizottságokra akarjuk bízni. Ha a két Ház között konfliktus támad, a két Ház bizottságai ülnek össze együttes ülésre, hogy kiküszöböljük az ellentéteket. Biztosí­tani kell a nívót. Nem felejthetjük el, hogy az ellenzéki felfogás nem­ jelent egyben ellenségeskedést és nem szabad elfelejte­nünk, hogy nem az egyes osztályok, ha­nem csak a nemzet összessége mentheti meg a magyar nemzetet. Hatalmas tapssal köszöntötte a felsőház, Wlassics báró megnyitóját. A választás után Berczelly korelnök enun­­ciál: — Feladatomat végeztem, köszönöm méltó­­ságos nagyjaink kegyességét, helyemet át­adom a felsőhöz megválasztott elnökének. Felkérem gróf Széchényi Bertalan alelnököt, hogy a körjegyzőkkel együtt értesítse meg­választásáról Wlassics Gyula bárót. A felsőhöz tagjai megtapsolták Berczekyt, mire a kor­elnök feláll­ az elnöki emelvényen és többször meghajtja magát. alelnökökké választották gróf Széchényi Bertalant és Thaly Ferencet. A közönség ítélete: Mi, Mindig, Mindenkinél Olcsóbban­­ árusítunk Ez: Tény! Mielőtt bevásárol, győződjék meg árainkról Dsótcsan­MOK Rákóci-né 3T4I Dessewffy Aurél deklarációt olvas fel Dessewffy Aurél szólalt fel ezután: " Örömmel üdvözli a kétkamarás rendszert, mélyen fájlalja azonban hogy a régi főrendi­ház legértékesebb tagjai közül többen nem tagjai a felsőháznak. Nagyon csodálkozik és nagyon sajnálja, hogy a felsőház nélkü­lözi Rákosi Jenőt és Gaál Jenőt. Dessewffy Aurél ezután a felsőház általá­nos figyelme közben a következő deklarációt olvassa fel a volt főrendiház több tagja ne­vében: — Hazafias örömmel üdvözöljük a két­kamarás országgyűlést, a felsőház munkájá­ban teljes épséggel veszünk részt, szükséges­nek tartjuk azonban hangsúlyozni, hogy ezzel a szerepünkkel nem akarunk pre­­judikálnii a magyar alkotmányos király jogainak. Szmrecsányi Lajos egri érsek a következő felszólaló. Minden intézmény alapja — úgy­mond —, csak akkor lehet szilárd, ha magára a nemzetre épült. A nemzetnek mindig az al­kotmányos szervek útján kell nyilvánosságra hoznia a maga akaratát. Ha nem így történik, akkor az akarat nem mehet át a nemzet vér­keringésébe. Üdvözli a felsőház megválasztott elnökét és bízik a teljes alkotmányos rend­ben, hogy a nemzet mindig a királyával egyet­értően fejezze ki kívánságait és a kívánságo­kat ezen az utón juttassa érvényre. Bethlen István gróf miniszterelnök szólalt fel ezután. Dessewffy Aurél gróf deklarációjával szem­ben utal a kormánynak a felsőházi törvény­­javaslat során tett kijelentésére. Nem kíván ismétlésekbe bocsátkozni, csupán kijelenti, hogy a magyar kormány változatlanul fen­­tartja megtett kijelentéseit. Baltazár Dezső a következő szónok. Baltazár Dezső teljesen kormánypárti szelle­mű beszéde során elmondotta, hogy a nemzet­gyűlés kétségtelenül forradalmi idők szárma­zéka volt és mint ideiglenes szervezet, most a kétkamrás országgyűlés váltotta fel. A változás forrásául azonban nem a nemzetgyűlést tartja, hanem a megnyilvánult államakaratot. A demokratikus irányban történt reform­nak le kell vonni további következteté­seit is. A felsőházna­k nem szabad a főrendiház Szél­­emétől teljesen eltekintenie. Ellentétes néze­tek kölcsönös megbecsülésére és a nemzet ér­dekeinek feltétlen szolgálatára van "­szükség A jogfolytonosság tekintetében természetesen még igen sok a tennivaló, fontos azonban,­­hogy a jogfolytonosságot nem szabad szent­ségnek megtenni, amely felette állhat a nemzet érdekeinek. A konszolidáció mai mértékének megteremté­séért nemzeti tisztességadás és hála illeti meg a kormányzót és a kormányt. Most már sorra fog kerülni az 1848. évi XX. t.-e. igazságos végrehajtása is. Békesség ugyanis még a felekezetek között

Next