Esztergom, 1906 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1906-07-29 / 30. szám

előtt merik kérdőre vonni az illetékeseket azért, mert keresztény módon mernek tanítani és a romboló istentelenségnek és társadalmi cédaság­nak védelmére nem állanak. Hetykén hirdetik, hogy az ország mai kormányosai »utolsó keresz­tények. « Mutassuk meg, hogy a katholikusok tábora van még akkora, hogy ezek a vakmerők az utolsó keresztény várasába belehalnak. Szentiványi Károly: Szociológia. — Forradalom vagy fejlődés? — III. Bebel 1887-ben a szent-galleni második ülésén ezen erős kifejezést pártgyülés »Aki azt hiszi, hogy a mai képviseleti használja, alkotmá­nyos úton a szocializmus végcéljai elérhetők, vagy nem ismeri azokat, vagy csaló.« És ezek után még találkozhatik sorainkban olyan jámbor lelkületű ember, aki alkotmányos formában véli a szociális kérdést megoldhatónak ? Bebel szerint ez vagy nem ismeri a szocializmus végcéljait, vagy önmagát ámilgatja és másokat meg akar csalni. A szocializmusnak nem kell fejlődés, hanem forradalom. Forradalom Isten el­len; forradalom a fennálló társadalmi keretek ellen. Ma még csak előkészületeket emlegethe­tünk ; ma még csak előcsatározásokról hoz hírt a táviró és telefon s máris inognak a trónok és recsegnek a félelemtől a társadalom megszokott keretei. Mi lesz, ha az előkészület be lesz fejezve és a küzdő felek egymással erősen, kifejlődött harcélben szembe kerülnek ? Hány »Scipio«-nk lesz, ki Hannibált meg­feszítse ? S vájjon a mai korruptiv rendszerek mel­lett egyáltal­ában lehetséges lesz-e, hogy a ki­kényszerített második rámai vérfürdő javunkra billentse a mérleget ? Nagy kétség sorvaszt, mert a modern capuai erkölcs a mi sorainkban dúl és emésztgeti a nem­zeti életerőket. Odaát, ha a nő is a Bebel-féle elmélet sze­rint alakulhat ki, nem rombol többé, hanem ener­giát edz ... a forradalomhoz. Carthago sorsára akarjátok juttatni ezen sok oldalról megnyomorgatott szegény magyar nem­zetet, mely az önvédelmi harcban bámulatra méltó módon harciassá vált és egyébként vitéz pogány rómaiakkal csak súlyos és lealázó feltételek mel­lett tudta megkötni a békét ? Legyen, de gon­doljátok meg, hogy ezzel a legdurvább haza­árulást követitek el. Nem kell tehát a Bebel-féle megnyilatkozá­sok elől meghátrálni, hanem a »nyomorultak« helyzetét a jogos kívánalmak figyelembe véte­lével képviseleti alkotmányos úton kell meg­könnyíteni. Ez a törvényhozók kötelessége. Az egyetemes egyház szintén nem nézi összetett kézzel a fejleményeket, hanem magasz­tos hivatásához mérten kiveszi a »nyomorultak« megmentésének nagy munkájából a maga részét. Azt kívánja csupán tőletek, hogy esztelenül ne vessetek gáncsot nemes munkájának. Ne akarjátok az egyéni szabadságot és a tulajdonnak biztosítását más formában megerősítni, mint ahogy azt az egyház 19 század leforgása alatt a kor kívánalmainak megfelelő módon védő szár­nyai alatt kialakulni engedte. Ne akarjátok a polgári egyenlőséget más zubbonyba rázni, mint amilyen kényelmes öltö­zékkel felruházta azt az isteni Mester ezen mély értelmű megnyilatkozásának szellemében : »Mind­nyájan testvérek vagytok.« Ne hívogassátok vissza az ó­kori szellemet, mely csak szabadokat és rab­szolgákat ismert, ne rajongjatok a középkori fel­fogások iránt sem, melyek szerint a közélet az urak és jobbágyok kasztját ismerte el; ne óhajt­sátok vissza a legközelebb letűnt állapotokat se, mikor még a nemesek és parasztok különbsége szerint igazodtak az emberek: becsüljétek az em­berben az embert, az emberben a tudást és mun­kát ; szeressétek egymást, mert testvérek vagy­tok, ugyanazon mennyei atyának gyermekei. Ez az egyház szava. Ezek után ne csodálkozzatok azon, ha én előttem az nem imponál, hogyha valaki szeren­csésen választotta meg az édes­anyját, mert előt­tem csak azon embernek van értéke, ki valamely irányban tud valamit és dolgozik. Ha ezen elvet állandósítani lehetne, nagyban előbbre vihetnénk a szociális kérdést s elodáznánk talán örök időkre a második rámai vérfürdőt. Akkor a társadalmi életben a közhivatalokat mindenkinek hozzáférhetőbbé tehetnénk. Akkor nem ülnének egyes hivatalokban »végzett földes­urak ;« nem kapkodnák el a tiszteltebb, maga­sabb hivatalokat a szakismeretekben szűkölködő »kurta nemesek« sarjai; nem érvényesülhetne a politikai krakéler, szellemi gigerli, a mohikánság báránybőrébe burkolódzó stréber; érvényesülne a tehetség és munka, mellyel kevesbednék az elé­gedetlenek száma, kik elkeseredésükben felcsap­nak szocialista apostoloknak. Ne legyetek a szenvedők iránt feltűnési viszketegből előzékenyek, hanem­ rokonszenveteket egyedül csak az emberbaráti szeretet irányítsa. A gyöngéd vonzalom a kicsinyek és szegények iránt csak akkor nem lesz sértő és lealázó, ha e nemes érzést magasztos szempontok irányítják, melyek az érdem jutalmát nem itt lenn­e hangya­bolyban, hanem az örökkévalóságban keresik. Mit mondjak az emberi méltóság érzéséről ? Egy neves iróval felelek, ki mondja: »A társa­dalom nagynak tartja a férfit és tiszteli őt. Tisz­teli bölcsőjében, sőt anyja méhében is. A férfiú szintén nagynak tudja magát. Méltóságának élénk érzésével bír. Ép ugy a nő is, néha még jobban. És ez elég, hogy a társadalomban szörnyű vissza­éléseket hárítson el.« Ma az a baj, hogy az em­beri méltóság érzésén erős csorba esett. Ezt a megromlott korszellem által okozott csorbát kell kiköszörülni. A társadalom az eredeti emelkedett­ség és szépség piedesztáljára visszahelyezhető. Akkor forszírozhatják odaát a forradalmat, nem foghat az kitörni, mert az egészséges fejlő­dés a szeretetlen mozgalomnak idejekorán útját állja. K. L. A daktiloszkopia. Az ujabb időben, az analfabéta szerb feje­delem hüvelykujj lenyomata, a­mellyel nevének aláirása helyett az akkori államokmányokat el szokta volt látni, a rendőri szolgálat körében mindinkább fontosabb szerepet kezd játszani s daktiloszkopia néven, egész rendszeres eljárással vétetik igénybe a személyazonosság megítélésé­nél, vagy megállapításánál. És valóban, a hüvelyk, vagy bármely más ujjnak a lenyomata által, sokkal biztosabban álla­pítható meg a személy azonos volta, mint akár­mily pontos személyleírás, vagy bármely más ismertető jelek útján, sőt megbízhatóbban és könnyebben, mint a közvetlen személyi ösmeret­ség révén is. Mert, miként nincs teljesen egymáshoz hasonló ember, akként nincs is teljesen hasonló ujjlenyomat sem, vagyis a bőr felületén a pórusok menete minden embernél más-más alakulatot mu­tat, a­mely alakulatok lenyomásának teljes azonos­sága, a személynek is teljes azonosságát bizonyítja. Ezen segédeszköz segélyével a rendőrség, tagadás esetére, a már egyszer kezei közt volt gonosztevőket, vagy gyanús egyéneket, ha azok oda újból visszakerülnek, könnyen felismerheti s kétségtelen bizonyítékot szolgáltathat a bíróság­nak is személyazonosságukat illetőleg. A legújabb korban a daktiloszkópia e határokon túl nem is terjeszkedik, de nem így a meg­előző időkben, sőt még a legrégibb korban is, nagy elterjedésnek örvendett, az ugyanezen alapon nyugvó tenyér­ből való olvasás, vagy jósolás az illető egyénnek a jövőjére nézve. A modern kor ezt, mint szél­hámosságot félre­lökte, de e tekintetben nem volt egészen igaza e kornak a régi korral szem­ben, mert volt ebben ugyan bizonyos irányú szélhámosság, hanem azért mégis a régiek meg­figyelő tehetsége, a természeti jelenségek gyakor­lati terén, sokszor és ez esetben is, mélyebbre látott, mint a modern kor. A régiek ugyanis már nagyon régen, mert a kézből való jósolást már az egyiptomiak is gyakorolták, észre­vették, hogy minden ember tenyerén és ujján más és más menete van a pórusoknak, vagyis hogy más és más ezeknek az alakulati formája, de egyszersmind azt is észre­vették, hogy e különféleség dacára is, ezek között még­is van valami hasonlóság, vagyis, hogy e különféle alakzatú görbéknek van egy bizonyos csapása, a mely több egyénnél azonos. Ezen azonosság folytán aztán, az azonos görbékkel biró egyéneknél az egyiknek múltját jövendölték a másiknak jövőjére nézve s a jóslat készen volt. Hogy és miként talált e jóslat, az statisz­tikailag kimutatva nem ösmeretes, de hogy hosszú időn által volt gyakorlatban, az a hagyományok és a följegyzések alapján eléggé tudva van s csak a legújabb kor küszöbölte azt ki, de még ez sem birt vele egészen, hiszen még Párizsban is előkelő személyek keresik fel az ilyen, ott épen nem ritka jósnőket. Mennyire bir a régieknek e megfigyelése jogosultsággal arra, hogy abból az egyén jövő­jére nézve következtessünk, a mai, úgynevezett felvilágosodott korban kutatni, talán túl merész­ség, talán nevetséges is, de a daktiloszkópiának sok feltűnő jelensége mégis bátorságot ad nekem arra, hogy e mysztikusnak látszó dolognak a természetes alapokon nyugvó kutatását meg­kíséreljem s a már eddig is tett biztató meg­figyeléseimet tovább folytassam s ezen annyira különbözőnek látszó pórusmenetek közötti azonos­ságot megtalálva, ezt egyelőre az egyének közötti külső hasonlóság, vagy természetes kapcsok be­bizonyítására felhasználjam. Ezekre néve az eddigi megfigyeléseim is vetnek már világot, a­mennyiben már több eset­ben mutatják, hogy ha két egyén hüvelyk­ujjá­nak pórus meneteiből kiválasztott viszonylagos görbék azonosak egymással, akkor azon két egyén külsőleg is hasonló egymáshoz, sőt talál­tam már oly viszonylagos görbéket is, a­melyek az egyének belső hasonlatosságát is látszanak mutatni. Mindezeknek dacára azonban az eddigi csekély számú megfigyelések távolról sem elegen­dők arra nézve, hogy e tekintetben határozott véleményt, vagy ítéletet mondhatnánk, ez irány­ban a vizsgálatoknak és megfigyeléseknek még óriási mennyiségét kell eszközölnünk, míg egy biztos természetes alapot találunk, a­melyre aztán egész rendszerünket ráfektethetjük. Különösen szociál-erkölcsi szempontból te­kintve lenne szükséges a szűkebb körű családok tagjainak ujjlenyomatait nagy mértékben vizsgálat alá venni s ezekből a családhoz való tartozásnak viszonylagos görbéjét feltalálva, döntő érvet adhat­nánk a bíróság kezébe sok oly elválási pereknél, a­hol az esetleges válási oknak pl. a házasság­törésnek meg, vagy meg nem történte a bíróság kezében lévő adatokból határozottan meg nem állapitható, de sőt az apasági kereseteknek is egy kétségbevonhatatlan bizonyítékát szolgáltathatnák ezen ujjnyomatokban kifejezett visszonossági görbék a biróság kezébe. Ezen uton már a daktiloszkópia a rend­őrségtől annak magasabb fórumához, a birósághoz kerülne és szolgáltatna kétségbevonhatlan bizo­nyítékokat a vádlott elitélésére, vagy felmentésére, ami minden bizonnyal óriási haladását jelentené e téren az igazságszolgáltatásnak és még nagyobb előnyt nyújtana az emberiségnek a szociálerkölcsi alap fentartására, amely szintén csak a házas élet tiszta erkölcsén nyugszik leginkább. Majd tovább menve, nincsen kizárva az sem, hogy az ember lelki életének misztériumaiba szintén a daktiloszkópia révén fogunk leginkább bepillanthatni, mert a pórus­menetek görbéinek alakulásairól az embernek nemcsak külső alak­jára, hanem szervezete tökéletességére, izomere­jének fejlettségére,valamint érzék­szerveinek helyes mivoltára is következtethetünk s ezeknek révén érzelmei, indulatai és szenvedélyeinek fokozatai sem lesznek ösmeretlenek előttünk, amelyekből ismét belső jellegére, ügyességére, sőt még ész­tehetségére is vonhatunk következtetéseket, a mennyiben az észtehetség maga is nem annyira az agyvelő mennyisége, mint inkább az érzékek tökéletességétől és azoknak pontos egymáshoz való kapcsolódásától függ, amely tökéletesség s kapcsolódás kulcsát igen könnyen feltalálhatjuk a pórus vonal alakjainak összhangzó tökéletes­ségében, eléggé Mindezeknek révén az egyén belső világa kizárva hogy megismert áll majd előttünk arra nézve, fizikai szervezete, ügyessége, észtehetsége mivoltából annak jövőjére is követ­keztethessünk, hiszen az ember jövője a fennebbi­ekből épül fel tulajdonképen. Ily értelemben véve igazuk lehetett, sőt igazuk lehet még ma is azon jósoknak, kik a tenyér, ujjak, egyáltalában a kéz alakulataiból, vonalaiból s e vonalaknak tökéletesebb vagy kevésbbé tökéletes hajlataiból, görbéiből igye­keztek az emberek jövőjét kiolvasni. Bajt e jóslatoknál csak az okozott, hogy az ezzel foglalkozók, vagy még most is foglal­kozó jósok és jósnők mindig többet mondtak, mint amennyit e pórus menetekből kiolvasni tud­tak, vagy jelenleg is tudnak, amelyek már éppen nem voltak, sőt most sincsenek semminemű össze­köttetésben e viszonossági görbékkel, ami aztán a szélhámosság terére ragadta őket. Megmaradva

Next