Esztergom, 1925 (30. évfolyam, 1-97. szám)

1925-01-01 / 1. szám

IXX. évfolyam, I. szám.. Ára £ 000 korona. Csütörtök, 1925. Január 1 ESZTERGOM Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 15.000 K. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő:Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos­utca 30. szám alá küldendők. Hirdetések fel­vétetnek a „HUNNIA" könyvnyomdában. mm A jubiláló Palkovics alispánt impozáns módon ünnepelték a megyegyűlésen. — Karcsay főjegyzőt és Trojkó szolgabírót is melegen üdvözölték. — Esztergom-Komárom megye rendkívüli közgyűlése. Esztergom-Komárom közigazga­tásilag egyelőre egyesített vár­megyék törvényhatósági bizottsága múlt év december hó 29.-én, hétfőn délelőtt 11 órakor rendkívüli köz­gyűlést tartott, amelynek hosszú tárgysorozatában szerepelt Palkovics László alispán, Karcsay Miklós fő­jegyző és Trojkó Béla tatai főszolga­bíró üdvözlése abból az alkalomból, hogy 25 esztendeje megye szolgálatában­ vannak a vár­Á. tárgysoro­zat ezen számának szólt az a szo­katlan nagy érdeklődés, amely a megyegyűlésen tapasztalható volt. Nemcsak az egyesített vármegyék törvényhatósági bizottsági tagjai je­lentek meg nagy számmal, de Esz­tergom és Komárom város tiszt­viselői kara és különböző küldött­ségei, a járások jegyzői kara és sokan a községek vezető férfiai közül is sorakoztak az ünneplő törvény­hatósági bizottsághoz, hogy úgy zsú­folásig megtelt a nagyterme és a karzat vármegyeház is roskado­­tt az odaszorult közönség súlya­latt. Esztergom-Komárom vármegye oly melegséggel és oly impozáns módon ünnepelte három jubiláló tisztviselőjét és különösen Palkovics László gyülések alispánt, hogy ez a megye­történetében a ritkaságok közé tartozik. Olyan egyetértés és kölcsönös tisztelet és szeretet nyil­vánult meg főispán, alispán és tisztviselői kar között és a vármegye a annyi elismeréssel, megbecsüléssel és szeretettel adózott jubiláns tisztviselőinek, nemnek voltunk annyi felemelő jele­tanúi, hogy meg­győződhettünk róla, miszerint a vár­megye vezetése jó kezekben van és minden remény megvan a meg­csonkított vármegyék jobb jövője iránt és minden biztosítékunk meg van arra nézve, hogy a vármegyék integritása és Magyarország­­ fel­támadása felé vivő úton haladunk. Az ünnepi közgyűlést dr. Huszár Aladár főispán nyitotta meg. Palkovics László alispánt a törvény­hatósági bizottság nevében Thaly Fe­renc bizottsági tag üdvözölte szép be­széddel, amelyben kiemelte, hogy Pal­kovics Lászlónak rövid idő alatt sike­rült megnyernie Komárom vármegye rokonszenvét, tiszteletét és szeretetét is. A 25 fáradságos és küzdelmes év után boldogabb esztendőket kivan, amikor a két csonka vármegye leghőbb vágya, az integer Magyarország be fog teljesedni. Örömmel és lelkesedéssel járult hozzá törvényhatósági bizottság Thaly Ferenc azon indítványához, hogy az édesatyjának, az utolsó magyar alispán tábla­bírónak, Esztergom első alispánjának, Palkovics Károlynak arcképét festett­e Palkovics László alispán meg­25 éves jubileuma emlékére. Palkovics László alispán az alább következő költői lendületű szép beszéd­ben válaszolt az üdvözlésre : Méltóságos Főispán úr! Tekintetes, Törvényhatósági Bizott­ság! Alig volt itt a tavasz, már­is jött a nyár, nyomában int már az ősz, hogy átlépjünk a hideg, dermesztő télbe . . . Alig volt itt a május, melynek ró­zsáiból az ifjúnak oly kevés jutott, alig volt itt a nyár, amelyben a férfinak oly kevés virág nyílott, mikor int az ősz ... levelek hullása! S ime, most a minden­napi élet sárguló száraz avarja között kinyílik egy késői virág számára, egy mindennél szebb, színesebb, ragyogóbb : a megbecsülés, a szeretet virága, és én ezt a virágot, mely ma nekem ki­virágzott, forró szeretettel tűzöm há­lás szivem fölé, hogy megőrizzem, ápol­jam, hogy velem maradjon ... a tél­ben is ! . . . Tünő, muló évek! — Egyenként oly gyorsan peregnek le, csak mikor megállunk egy bizonyos határpontnál, hogy visszapillantsunk a befutott útra, akkor látjuk csak, hogy a tünő muló évek száma, a bennök átélt események újra való átérzésével, — mily hosszú időt jelent... A sziv első dobbanása! Apám, Anyám, Testvéreim ! A gyermeki játékok, — mint megannyi poézisai a majdan el­következendő komoly munkának. A naiv képzeleten szárnyaló gyermeki vá­gyak s velők máris apró csalódások. Az iskola, a tulajdonképeni munka kezdete s vele az első gyermeki gon­dok, — mint csipkerózsa tövisek, — melynek szúrása fájó ugyan, de múló pillanat csupán . . . Még az első 25 évbe hasít bele maga az igazi élet, a mai 25 év! A küzdelem a létért, a nehéz megpró­báltatások nehéz pillanatai annak, ki küzdelemhez szokva nem volt... De ezek nem tartoznak ide! Ide tartozik azonban az első kenyér, melyet magamnak kell keresnem, a­melyet az a vármegye nyújt nekem, hol családom fája élt, küzdött és bol­dogult ... Ez a kenyér, ez az első kenyér örökre feledhetetlen lesz előttem! — Gyökere soha el nem múló hálámnak, hatványozója annak a ragaszko­dásnak és szeretetnek, melyet csalá­dom tradíciói révén úgyszólván az anyatejjel szívtam magamba szülő­vármegyém iránt! S most, 25 éves szolgálatom évfor­dulóján csak úgy, mint annak kezde­tén, most is elsőnek jelenik meg lelki szemeim előtt 81 éves agg atyám képe, az egykori nagy idők kormánybizto­sáé, a 61-iki I-ső alispáné — mint ő szokta mondani: — „az utolsó tábla­bíró", aki először tanított Hazát sze­retni s benne a vármegyét . . . Ősz Anyám képe, ki már akkor úgy tu­dott a Haza során aggódni, mint ha a „MáM-nak minden fájdalmát élte volna át! Megjelenik előttem szelid tekintetű képe első főispánomnak, Kruplanicz Kálmánnak, a szeretve tisztelt kiváló alispánomé, Andrássy Jánosé, ki a most is élő atyai barátommal, besse­nyői Szabó Mihály akkori főjegyző­vel valának első tanítómestereim s­ mind a többiek, a régiek, a tiszteletre méltók ! ... Kísérje őket az utód soha el nem múló hálája, soha meg nem szűnő ragaszkodása és szeretete ... ... 25 év !. .. Mennyi elmúlás ! Nyomában mennyi új alkotás s az­tán ? Egyszerre összedőlt világ! A gyávaságot leplező diadal­orgiák közt, rombadőlt országok, összeomlott trónok, — elhaló vágyak, összetört remények, — s ami nekünk a leg­rettentőbb: Csonka Magyarország, csonka, szárnyaszegett vármegyék­kel!.. . A 25 évből 10 év esik a nagy há­borúra s az azt követő még szomo­rúbb időkre ! . .. A világháború a párkányi járási főszolgabírói székben talál. Az ottani működésem nyomán nyílik meg számomra az alispáni szék. Életem legszebb napja, mikor elfog­lalom. Tele alkotási vággyal, még bizakodóan nézek a jövőbe, mert bár még tart a nagy háború, mi bizunk és hiszünk, ... s rá nem egészen két évre kitör az őrjöngök forradalma ! ... Egész multam, szivem, lelkem ellent­mond s mégis próbálom kezemben tar­tani a hatalmat s levezetni a tömeg szenvedélyét, az ellentmondás már késő, de legalább mérséklettel, 2—3 napon át sikerül is, mert a katona­ság, — hol először robbant pedig, — mégis hallgat még a szóra! — S az­tán jön az t­j jelszó: köztársaság, vele a katonatanács. Csendes ember leszek s mentem a közigazgatásból ami még menthető. Árulók akarják befészkelni magukat a városházára is. A szocializmus egyre nagyobb erőre kap, de még távol tudom tartani tő­lünk, dacára a nagy nyomásnak. A hadügyminiszter vizsgálatot rendel el ellenem, mint főreakcionátus ellen, ügyem azonban már nem nyer befeje­zést, mert kitör a kommün s nem­sokára rá a vármegye ősi zászlajá­val együtt magam is földönfutóvá leszek! . .. S ime most ujra itt állok a Tekintetes Törvényhatósági Bizottság előtt s egy vármegye helyett — kettőt adott végzetem! . . . Egy árva megtépett anyának a meg­maradt kevésből — két árva gyer­meke került gondozásom alá! Az egyiket már rég szivemre öleltem, mi­közben rajta a testvéren keresztül megtanultam szeretni és becsülni vala­mennyit. A közös sorsban, a közös fájdalomban, az összefolyt könnyek közt kétszeresen enged föl a szív,—­csak természetes tehát, hogy annak kétszeres melegével öleltem magam­hoz a legközelebbi testvért — Komá­rom vármegyét! . . . Egy Istent imádunk, egy hazát szeretünk, egy a dicsőséges múlt, amelyből származunk, egy az út, amelyen járunk és egy a cél, amely­ért küzdünk, újra a boldog, büszke Hazában régi megyékben éljen a Nemzet önadta jogán! . .. Mellette el kell törpülnie minden szárnyaló vágynak, mert a rideg való, mely számolni kényszerit a mával csak egy feladatot ismer, egy feladatot ró ránk, a m­egmaradt országra, népére s vele az egész közigazgatásra s ez a szent kötelesség, a nagy feladat: „restitutio in integrum"! .. . A jogfolytonosság visszaállítása minden vonalon, megerősítése a tör­vények és tekintély tiszteletének s velük a közigazgatásnak, mint az or­szág tengelyének olyképen való be­ágyazása, mely befelé nem tűr har­cot, de részrehajlatlan, tehát igazsá­gos szigor mellett a munka becsüle­tét megértést, belátást és szeretetet hirdet. Ezért dolgozni, ha kell küzdeni elsőrendű feladatomnak tartom és val­lom a jövőben is! . .. Ezek után pedig Tekintetes Törvény­hatósági Bizottság, engedtessék meg nekem, hogy a hála és köszönet szavai­val azok felé forduljak, akik a mai napot nekem örökre feledhetetlenné tették. Igaz tisztelettel és ragaszkodással tekintek szeretett Főispánomra, ki annyi hozzáértéssel és megértéssel könnyítette meg eddigi munkámat. nak Méltóságos Főispán Úr! — Van­bizonyos traditiók, melyeknek kölcsönös tudatában szó nélkül is összedobban a sziv és megérti a férfi a férfit, — s ha most mégis olyan jól esik szivemből mondanom Méltóságod­nak, hogy számítson reám a főispáni székben s azon kívül is mindenkor búban, bajban, örömben, akkor ennek oka, hogy csordultig van szivem oly érzésekkel, melyek utat kérnek azok szivéhez, hol mindenkor megértésre és ártérzésre találtak és találnak, így köszönöm a hála igaz érzetével Thaly Ferenc megyebizottsági tag urnak hozzám a Törvényhatóság nevében érdememen felül intézett gyönyörű szavaiért, minthogy lelkem­ből hálás vagyok az egész Törvény­hatóságnak együtt és minden egyes tagjának egyenként azért a nagylelkű határozatért, mely fiúi szivemnek oly végtelen jól esett. Bízom a Mindenhatóban, hogy amint erőt adott arra, hogy 25 éven át becsü­lettel szolgálhattam a vármegyét, úgy a hátralevő véges időben lesz még erőm, akaratom, szívem hozzá, hogy H­ol tfl­thetjü­k el legkellemesebben a Szilveszter-estét? Aki igazán jól és kellemesen akarja eltölteni IfHynnnti Uáuáha'wU'i menjen családjával vagy társaságival. a mi nanconi/amohAAÍ a Szilveszter-estét és bevárni az újévet, az a i\Ufc|fUIIII I\dVüild £ Ud z^gra reggel 4 órakor. Kisorsolnak "Ifj jJöböCltyGl­ IdldUU l.

Next