Esztergom, 1925 (30. évfolyam, 1-97. szám)
1925-01-01 / 1. szám
IXX. évfolyam, I. szám.. Ára £ 000 korona. Csütörtök, 1925. Január 1 ESZTERGOM Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 15.000 K. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő:Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajosutca 30. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek a „HUNNIA" könyvnyomdában. mm A jubiláló Palkovics alispánt impozáns módon ünnepelték a megyegyűlésen. — Karcsay főjegyzőt és Trojkó szolgabírót is melegen üdvözölték. — Esztergom-Komárom megye rendkívüli közgyűlése. Esztergom-Komárom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék törvényhatósági bizottsága múlt év december hó 29.-én, hétfőn délelőtt 11 órakor rendkívüli közgyűlést tartott, amelynek hosszú tárgysorozatában szerepelt Palkovics László alispán, Karcsay Miklós főjegyző és Trojkó Béla tatai főszolgabíró üdvözlése abból az alkalomból, hogy 25 esztendeje megye szolgálatában vannak a várÁ. tárgysorozat ezen számának szólt az a szokatlan nagy érdeklődés, amely a megyegyűlésen tapasztalható volt. Nemcsak az egyesített vármegyék törvényhatósági bizottsági tagjai jelentek meg nagy számmal, de Esztergom és Komárom város tisztviselői kara és különböző küldöttségei, a járások jegyzői kara és sokan a községek vezető férfiai közül is sorakoztak az ünneplő törvényhatósági bizottsághoz, hogy úgy zsúfolásig megtelt a nagyterme és a karzat vármegyeház is roskadott az odaszorult közönség súlyalatt. Esztergom-Komárom vármegye oly melegséggel és oly impozáns módon ünnepelte három jubiláló tisztviselőjét és különösen Palkovics László gyülések alispánt, hogy ez a megyetörténetében a ritkaságok közé tartozik. Olyan egyetértés és kölcsönös tisztelet és szeretet nyilvánult meg főispán, alispán és tisztviselői kar között és a vármegye a annyi elismeréssel, megbecsüléssel és szeretettel adózott jubiláns tisztviselőinek, nemnek voltunk annyi felemelő jeletanúi, hogy meggyőződhettünk róla, miszerint a vármegye vezetése jó kezekben van és minden remény megvan a megcsonkított vármegyék jobb jövője iránt és minden biztosítékunk meg van arra nézve, hogy a vármegyék integritása és Magyarország feltámadása felé vivő úton haladunk. Az ünnepi közgyűlést dr. Huszár Aladár főispán nyitotta meg. Palkovics László alispánt a törvényhatósági bizottság nevében Thaly Ferenc bizottsági tag üdvözölte szép beszéddel, amelyben kiemelte, hogy Palkovics Lászlónak rövid idő alatt sikerült megnyernie Komárom vármegye rokonszenvét, tiszteletét és szeretetét is. A 25 fáradságos és küzdelmes év után boldogabb esztendőket kivan, amikor a két csonka vármegye leghőbb vágya, az integer Magyarország be fog teljesedni. Örömmel és lelkesedéssel járult hozzá törvényhatósági bizottság Thaly Ferenc azon indítványához, hogy az édesatyjának, az utolsó magyar alispán táblabírónak, Esztergom első alispánjának, Palkovics Károlynak arcképét festette Palkovics László alispán meg25 éves jubileuma emlékére. Palkovics László alispán az alább következő költői lendületű szép beszédben válaszolt az üdvözlésre : Méltóságos Főispán úr! Tekintetes, Törvényhatósági Bizottság! Alig volt itt a tavasz, máris jött a nyár, nyomában int már az ősz, hogy átlépjünk a hideg, dermesztő télbe . . . Alig volt itt a május, melynek rózsáiból az ifjúnak oly kevés jutott, alig volt itt a nyár, amelyben a férfinak oly kevés virág nyílott, mikor int az ősz ... levelek hullása! S ime, most a mindennapi élet sárguló száraz avarja között kinyílik egy késői virág számára, egy mindennél szebb, színesebb, ragyogóbb : a megbecsülés, a szeretet virága, és én ezt a virágot, mely ma nekem kivirágzott, forró szeretettel tűzöm hálás szivem fölé, hogy megőrizzem, ápoljam, hogy velem maradjon ... a télben is ! . . . Tünő, muló évek! — Egyenként oly gyorsan peregnek le, csak mikor megállunk egy bizonyos határpontnál, hogy visszapillantsunk a befutott útra, akkor látjuk csak, hogy a tünő muló évek száma, a bennök átélt események újra való átérzésével, — mily hosszú időt jelent... A sziv első dobbanása! Apám, Anyám, Testvéreim ! A gyermeki játékok, — mint megannyi poézisai a majdan elkövetkezendő komoly munkának. A naiv képzeleten szárnyaló gyermeki vágyak s velők máris apró csalódások. Az iskola, a tulajdonképeni munka kezdete s vele az első gyermeki gondok, — mint csipkerózsa tövisek, — melynek szúrása fájó ugyan, de múló pillanat csupán . . . Még az első 25 évbe hasít bele maga az igazi élet, a mai 25 év! A küzdelem a létért, a nehéz megpróbáltatások nehéz pillanatai annak, ki küzdelemhez szokva nem volt... De ezek nem tartoznak ide! Ide tartozik azonban az első kenyér, melyet magamnak kell keresnem, amelyet az a vármegye nyújt nekem, hol családom fája élt, küzdött és boldogult ... Ez a kenyér, ez az első kenyér örökre feledhetetlen lesz előttem! — Gyökere soha el nem múló hálámnak, hatványozója annak a ragaszkodásnak és szeretetnek, melyet családom tradíciói révén úgyszólván az anyatejjel szívtam magamba szülővármegyém iránt! S most, 25 éves szolgálatom évfordulóján csak úgy, mint annak kezdetén, most is elsőnek jelenik meg lelki szemeim előtt 81 éves agg atyám képe, az egykori nagy idők kormánybiztosáé, a 61-iki I-ső alispáné — mint ő szokta mondani: — „az utolsó táblabíró", aki először tanított Hazát szeretni s benne a vármegyét . . . Ősz Anyám képe, ki már akkor úgy tudott a Haza során aggódni, mint ha a „MáM-nak minden fájdalmát élte volna át! Megjelenik előttem szelid tekintetű képe első főispánomnak, Kruplanicz Kálmánnak, a szeretve tisztelt kiváló alispánomé, Andrássy Jánosé, ki a most is élő atyai barátommal, bessenyői Szabó Mihály akkori főjegyzővel valának első tanítómestereim s mind a többiek, a régiek, a tiszteletre méltók ! ... Kísérje őket az utód soha el nem múló hálája, soha meg nem szűnő ragaszkodása és szeretete ... ... 25 év !. .. Mennyi elmúlás ! Nyomában mennyi új alkotás s aztán ? Egyszerre összedőlt világ! A gyávaságot leplező diadalorgiák közt, rombadőlt országok, összeomlott trónok, — elhaló vágyak, összetört remények, — s ami nekünk a legrettentőbb: Csonka Magyarország, csonka, szárnyaszegett vármegyékkel!.. . A 25 évből 10 év esik a nagy háborúra s az azt követő még szomorúbb időkre ! . .. A világháború a párkányi járási főszolgabírói székben talál. Az ottani működésem nyomán nyílik meg számomra az alispáni szék. Életem legszebb napja, mikor elfoglalom. Tele alkotási vággyal, még bizakodóan nézek a jövőbe, mert bár még tart a nagy háború, mi bizunk és hiszünk, ... s rá nem egészen két évre kitör az őrjöngök forradalma ! ... Egész multam, szivem, lelkem ellentmond s mégis próbálom kezemben tartani a hatalmat s levezetni a tömeg szenvedélyét, az ellentmondás már késő, de legalább mérséklettel, 2—3 napon át sikerül is, mert a katonaság, — hol először robbant pedig, — mégis hallgat még a szóra! — S aztán jön az tj jelszó: köztársaság, vele a katonatanács. Csendes ember leszek s mentem a közigazgatásból ami még menthető. Árulók akarják befészkelni magukat a városházára is. A szocializmus egyre nagyobb erőre kap, de még távol tudom tartani tőlünk, dacára a nagy nyomásnak. A hadügyminiszter vizsgálatot rendel el ellenem, mint főreakcionátus ellen, ügyem azonban már nem nyer befejezést, mert kitör a kommün s nemsokára rá a vármegye ősi zászlajával együtt magam is földönfutóvá leszek! . .. S ime most ujra itt állok a Tekintetes Törvényhatósági Bizottság előtt s egy vármegye helyett — kettőt adott végzetem! . . . Egy árva megtépett anyának a megmaradt kevésből — két árva gyermeke került gondozásom alá! Az egyiket már rég szivemre öleltem, miközben rajta a testvéren keresztül megtanultam szeretni és becsülni valamennyit. A közös sorsban, a közös fájdalomban, az összefolyt könnyek közt kétszeresen enged föl a szív,—csak természetes tehát, hogy annak kétszeres melegével öleltem magamhoz a legközelebbi testvért — Komárom vármegyét! . . . Egy Istent imádunk, egy hazát szeretünk, egy a dicsőséges múlt, amelyből származunk, egy az út, amelyen járunk és egy a cél, amelyért küzdünk, újra a boldog, büszke Hazában régi megyékben éljen a Nemzet önadta jogán! . .. Mellette el kell törpülnie minden szárnyaló vágynak, mert a rideg való, mely számolni kényszerit a mával csak egy feladatot ismer, egy feladatot ró ránk, a megmaradt országra, népére s vele az egész közigazgatásra s ez a szent kötelesség, a nagy feladat: „restitutio in integrum"! .. . A jogfolytonosság visszaállítása minden vonalon, megerősítése a törvények és tekintély tiszteletének s velük a közigazgatásnak, mint az ország tengelyének olyképen való beágyazása, mely befelé nem tűr harcot, de részrehajlatlan, tehát igazságos szigor mellett a munka becsületét megértést, belátást és szeretetet hirdet. Ezért dolgozni, ha kell küzdeni elsőrendű feladatomnak tartom és vallom a jövőben is! . .. Ezek után pedig Tekintetes Törvényhatósági Bizottság, engedtessék meg nekem, hogy a hála és köszönet szavaival azok felé forduljak, akik a mai napot nekem örökre feledhetetlenné tették. Igaz tisztelettel és ragaszkodással tekintek szeretett Főispánomra, ki annyi hozzáértéssel és megértéssel könnyítette meg eddigi munkámat. nak Méltóságos Főispán Úr! — Vanbizonyos traditiók, melyeknek kölcsönös tudatában szó nélkül is összedobban a sziv és megérti a férfi a férfit, — s ha most mégis olyan jól esik szivemből mondanom Méltóságodnak, hogy számítson reám a főispáni székben s azon kívül is mindenkor búban, bajban, örömben, akkor ennek oka, hogy csordultig van szivem oly érzésekkel, melyek utat kérnek azok szivéhez, hol mindenkor megértésre és ártérzésre találtak és találnak, így köszönöm a hála igaz érzetével Thaly Ferenc megyebizottsági tag urnak hozzám a Törvényhatóság nevében érdememen felül intézett gyönyörű szavaiért, minthogy lelkemből hálás vagyok az egész Törvényhatóságnak együtt és minden egyes tagjának egyenként azért a nagylelkű határozatért, mely fiúi szivemnek oly végtelen jól esett. Bízom a Mindenhatóban, hogy amint erőt adott arra, hogy 25 éven át becsülettel szolgálhattam a vármegyét, úgy a hátralevő véges időben lesz még erőm, akaratom, szívem hozzá, hogy Hol tflthetjük el legkellemesebben a Szilveszter-estét? Aki igazán jól és kellemesen akarja eltölteni IfHynnnti Uáuáha'wU'i menjen családjával vagy társaságival. a mi nanconi/amohAAÍ a Szilveszter-estét és bevárni az újévet, az a i\Ufc|fUIIII I\dVüild £ Ud z^gra reggel 4 órakor. Kisorsolnak "Ifj jJöböCltyGl IdldUU l.