Esztergom és Vidéke, 1882 (4. évfolyam, 1-104. szám)
1882-05-04 / 36. szám
Városi és megyei érdekeink közlönye. Megjelenik hetenkint kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: geriNCZ-UTCZA LJC., HIRDETÉSEK. ELŐFIZETÉSI ÁR: hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. HIVATALOS HIRDETÉSEK: MAGÁN HIRDETÉSEK egész évre ....................................................6 frt — kr. KIADÓHIVATAL: 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr.megállapodás szerint lehető leg 100-tól 200-ig . 1 „ 50 „ jutányosabban közültetnek. fél évre . SZECHENYI-TER 35”, 200-tól 300-ig . 2 „ 25 „ # ---negyedévre .................................................... 1 * nO „ hová a hivatalos s a magán hirdetések a nyilttérbe szállt köz-Bélyegdíj 30 kr-NYILTTÉR sora 20 kr. Egyes számára 7 kr. kemények, előfizetési pénzek és reclamálások intézendők. ---- .— Az újdonságok. Nem fognk <*-aal újat mondani, ha kifejezést adok azon véleményemnek, miszerint a hírlap olvasó közönség túlnyomó többsége csak az ujdonsági rovatot méltatja legtöbbre s azokból szerzi meg magának a szellemi táplálékot. Már hogy kinek minő szellemi táplálékra van szüksége és hogy honnan, miként szerezze azt be, azt ezúttal fölöslegesnek találom szellőztetni, —csak újdonságokkal, mint anyaggal óhajtok egy kicsit foglalkozni. Rendesen azt kívánjuk a hírlapírótól, hogy az újdonsági rovat legyen gazdag, gazdag mondom és nemcsak jól vezetett. Szeretjük tudni kivel, hol, miért, mi történt? Tetszik ha pikáns híreket olvasunk a megcsalt férjről, a rászedett szeladonról, a hűtlen színésznőről, a kaczér rovarnőről, a szerelmes színészről stb. érdekel az öngyilkossági esetek mindenike, a tolvajlás, csalás ezer változata . . . stb. stb. Mi az újdonsági rovat? A társadalmi élet gyakran igen hű tüköre. Volt és van alkalmam több vidék hírlapját olvasni s miután figyelemmel szeretek mindent olvasni, sőt gondolkozni is az olvasottak felől, úgy vettem észre, sőt tapasztaltam is, hogy azon képzeteim — amelyeket valamely általam nem ismert város társadalmi viszonyairól alkottam a hírlapokban közzétett újdonságok után, midőn azokkal tényleg megismerkedhettem, a valónak csak nem teljesen megfeleltek. És így van. Az ujdonsági rovatból kitűnik minden város társas élete. És az a kép amit a lapok adnak a magyar társadalmi életről, olyan szánalomra méltóan szomorúak s olyan kevés vigasztalót adnak. Hogy lopás, sikkasztás, botrány stb. 1 történik mindenütt, azt természetesnek találom. „Szagáról ismerem meg az állatember minden bűneit!“ mondja a költő, s e mondatban sok van, ami megmagyaráz mindent ami történik. De feltűnő az, hogy a társas élet nyilatkozatainak túlnyomó része, nem a lelkes ember, de az állatember tetteire vall. — Ha nézzük a vidék hírlapjait alig találunk elvétve azokban nyomaira annak, hogy egy város vagy vidéke, az emberiség nagy és magasztos czéljaiért küzd, hogy nagy lelkek nagy eszméit igyekszik valósítani, hogy felvilágosodás századához mérten, igyekszik az avult társadalmi eszméket kiküszöbölni, a fonák nézeteket megtagadni, szóval teremteni egy teljesen egészséges társadalmat, hol a jog és kötelesség érzeteim, az egyén, tetteiben legyen ember, olyan, kifolyó minőnek szeretjük őt álmodni. Nincs sehol egészséges közvélemény; mindenütt beteges, kicsinyes érdekek nyomultak előtérbe ; az egyén elkallódik a tömkelegben a társadalom a korba illő nézetei lebilincselik a had haladást, — a jó harcra hiú szatörekvés. — csak egy van meg: a posvány, a bűn terjedése, melynek kigőzölgése, megmételyezi a levegőt s ezer és ezer áldozatot szed . . . Az ujdonsági rovatok hosszas megfigyelése ezt bizonyítja. Mikor lesz vájjon másképen ? Az „Esztergom és Vidéke" tárcsája Dal. Csalfa ábránd látományt Játszottak velem A valóra, józanságra későn ébredtem. Még nem későn, mindig jókor ! Mert csak az boldog, kit halálig enyelegve Ábránd ringatott. V. S. Bella. A fecskéhez. (Anakreon.) Hajnali dalos kis csacska, Ki ott zengsz a faágon, Piczi szárnyad egyszeribe Büntetésből levágom. De tán jobb lesz ha nyelvedet Kimetszem a tövéből .. . Mért zavartad ki kedvesem Álmaid !•> öléből ?! (Görögből) Fekt Ferencz: Tavaszi ibolyák. A virágnak megtiltani nem lehet, Hogy ne nyíljék ha megjó a kikelet. Petőfi. I. Megénekelték biz már azt százszorszázezerszer avatott és kontár lantosok absurd képekben, nyakatekert hasonlatok ízléstelen bombasztokban. Ilyenkor a jámés bor bogarak látható passzióval szeretik adni a vad génjét, ki durvaságból erényt csinál, s azt hiszi, hogy rendkívül eredeti dolgot művel, ha jobbra balra fintor arczokat vág, s poétikus czigánykerekeket hányva ront a múzsa szekere után. Szegény jámbor fűzfa-poéták ! Hiszen már annyit fitették-verték őket agyba-főbe, indignált lantosok, kik a poézis elémberedett páráira nagyúri megvetéssel néznek alá, hogy ha lenne bennük csak egy parányi maliczia, belátnák végre, hogy a költészet nem áll abból, ha fűzfa dorombjával egy-két trágár hangot ad, helyet kér magának a Parnassuson, ha pongyolán állít be a közönség elé, s fennen dicsekszik azzal, hogy mosdani felejtett. Szegény jó Petőfi. Hiába álltál felettük, mint egy Apolló, fénysugárral fejed körül, s tegezedben rettenetes nyilakkal; hiába néztél le reájuknagyúri megvetéssel, hiába kiáltál indignitással reátok . . . . . Ragadj ekét vagy kaptafát, S vágd a földhöz hitvány dorombodat! Hazánkban a szarvas állomány vidékenként nagyon különböző, úgy a mennyiség, mint a minőségban nagy városok közelében, tekintetébel úgy a tej, mint a hús a legkeresettebb s legjobban fizetett élelmi czikkek közé tartozik, jelentékeny mérvben észlelhető a tejelő és hizlalásra alkalmas szarvasmarhák keresettsége s minthogy ily helyzetben nagymérvű nyers productióra vagyunk képesítettek, minden termelőnek oda kell törekedni, hogy a nyers terményeket, ez esetben a tejet, mint ilyet, minden mesterséges eszközlések nélkül — miután csak ekkor fizeti ki magát az üzlet legjobban —értékesíthesse s hogy sem a befektetési költséggel, sem a riskó lehetőségével ne kelljen termelvényeit drágítékának nyirkos limlomán keresztül milliónyi fiatal fűszál tör magának utat a neki melegedő nap felé. Az égboltozatot az angyalkák szépen megmosták kékítőben, és kivasalták olyan simára, hogy azon nem látszik bizony a legkisebb felhőtánczocska sem. A nap lángoló arcza a megelégedés mosolyával tekint az ébredő természetre, s örülni látszik hatalmas teremtő erejének. A magány dalnoka az édes csalogány megjött, és az illatos hárslombok árnyas rejtekében a szerelem nyelvén beszélget a déli kék ég forró tájainak bűvölő szépségeiről. Újra fakad a bimbó, rügyet hajt az ág, hímes a mező. A haraszt puha, ruganyos, mint valami sima bársonyszőnyeg. A sarjadó fű között fehérükt az aprószemű fűvirág, odább a sárga kökörcsin üti föl tulipánszerű szirmát, aztán a halvány libatop s körbe-körbe a kígyóhagyma kék virága. És szárnyra kél az a kellemes zsibongás, mely mint az ébredő természet bölcsődala, halkan, el-ellágyuló zsongással tölti be a tájbérezés völgyét. Tarka képek mosolyognak feléd mindenfelől, egy-egy nyájas idyllel, mely egyszerű bájával leköt, megigéz. Örüljünk a megújuló természetnek, gyönyörködjünk mindabban, mit az ifjú kikelet nyújt. Vidáman nézzük a gyep bársonyát, a jégen vígan szállongó fecskéket, az ibolyát, a még ritka pagonyt, a lágyas zsongó habokat, miket karcsú csolnakok szelnek alá, s a vizgyöngyöket, melyek apró gyémántokként villognak a nap fényében.l Nyílt levél Tekintetes Szerkesztő úr ! A legújabban Párkányban kiütött tűzvész alkalmával, képviselve volt a vész helyén a tűzoltó-egyesületek egyike csakhogy nem az esztergomi, hanem a párkányi polgárság által egyáltalán nem pártfogolt megyei. A megbotránkozásnak igen éles kifejezéseit hallva, szabad legyen e kérdéshez kissé a nyilvánosság előtt hozzászállani, s tisztelettel kérni tekintetességedet hogy e soroknak helyet adni kegyeskedjék. Legelső ízben, midőn az önkéntes tűzoltó egyesület megalakult, csekélységem volt szintén egyike azoknak ki a pártoló tagok gyűjtésével megbizatott, legelsőbben is Párkányba menve onnan 35 polgárnak készségesen nyújtott anyagi támogatásra kötelező nyilatkozatát hozatam át, a mezőváros ezenkívül 50 frt, takarékpénztár lelkes igazatósága meglehetős összeggel ígérték támogatni az egyesületet. Mi lett mondhatom ez aránylag páratlan, lelkesedett pártfogásra a felelet ? Az, hogy az alakulás után az ott kiütött s a vészt jelző kongatásra időt lövetve, másnap Esztergom város erélyes kapitánya maga elé idéztetett s előttem a büntető codexnek a vaklárma jelzésre vonatkozó §-át komoly arczczal olvasta fel s azon esetben, ha külvárosoknak, vagy Párkányban tűz ütne ki, a jelzsét, tanácsi határozat folytán eltiltotta, hanem megengedte azt, hogy hasonló esetben az egyesület tagjaihoz a szolgát használjuk értesítésre. A versláz ilyetén foka már gyógyíthatlan, s tavasszal terem a sok fűzfa-poéta, mint gomba az enyhe eső után; boldogboldogtalan dalra csikordul. Ma holnap elmondhatjuk a miatyánk végén: — Uram ! ments meg minket — a fűzfa-poétáktól. Holdsugár, iroha, rózsa, liliom, napsugár, villám, zivatar, szellő, fülemile, csalogánydal, harmat-gyöngy, stb., mind oly épületes dolgok, mik bőséges anyagot szolgáltatnak a múzsalinak, ki búsan ül szobájában, s szemeit majd a ruha fogason függő térdig sáros fehér nadrágán legelteti, majd pedig az előtte fekvő üres papírlapra függeszti. A kikelet igéző bájairól kívánna költeményt írni, de hasztalan rágja tollát hajnal óta, nem tudja magasra szárnyaltatni képzelődésének világra jöni konokul vonakodó rimes gyermekeit. Nagyon is vékony ihlete az óda szárnyalását hiába silány verssé törpül biz’ az, s okos kísérli ; eszmék helyett zugó és csörtető frázisokat foglal nem épen nagyon hangzatos rímekbe. Ha költőnek születtem volna, én is megkisérleném ódát írni a kikelet bájairól; de miután a múzsa feledett homlokon csókolni, hivatottabb tolra bízom azt, s megelégszem a szivemet elárasztó érzelmeket, miket bennem a természet újjászületése támaszt, e nehány röpke szóban kifejezésre juttatni: — Itt a tavasz ! II. A szőke Duna hátát pánczélozó jégkérget elűzte a verőfényes napsugár, a sziget fáinak rügyeit s a virágok himbáit kicsalta az éltető meleg, az ősz levélhulla-Most másodízben volt tűz Párkányban. Másodízben lett annak jelzése eltiltva. És az egyesület fecskendője itthon pihent, tagjai másodszor voltak a vész átálmodására kárhoztatva. De szabad legyen tisztelettel kérdenem : Ki rendelkezik az egyesület felett? mert hisz itt, a városi hatóság minden tagja parancsnok ; ki van kötelezve a jelzés megadására vész esetén ? mert oly hathatós anyagi támogatás mellett mint melyben az egyesületet Párkány mezőváros lelkes polgársága részesíti, a segély adás elmaradása az egyesület részéről lelketlen. Különben Ítéljen a nagyközönség. Moravek Károly, egyesületi tag. Gazdasági levél. o