Esztergom és Vidéke, 1891 (13. évfolyam, 1-103. szám)
1891-01-01 / 1. szám
ESZTERGOM XIII. ÉVFOLYAM. 1. SZÁM. CSÜTÖRTÖK, 1851. JANUÁR 1. MEIl IKUSUIK I IIV.TIÍNKINT KfcTSIRP VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖKÖN. lei.ül'i'/iítií.ki ÁH i éVia .... ..............................................Ö fit — ki' fél éie.............................................................................................S fit — kr. nt*KrHitért«.....................................................................................I fit no Itt. Egy arám ár« 7 kr.___________________ árosi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: C PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT Im^i hkhIhiiií i eti'/.és illeti" kö'/.leiii«ii V ek ki»ll«ndMt. KIADÓllTVATAL : SZÉCHENYI TÉR 331 • SZÁM, hivatalosan ningiiii liinlelései, a nyiltlérbe N/.áut kti/.remények, el">li'/.el.«Hi pénzek én renlam:Tlieok intézniullik. HIRDETÉSEK: Ü HIVATALOS INHDIÖ'l’l'lLlÖlv 1 szólói 100 szóm - fi t 75 ki. 100 —200 ig . 1 fir 50 ki 800 000 ig . 8 fi t 85 ki ! IJéljegOij 510 kr. MA IÁN-INI KÖLTÉSEK Hiegállapodás szerint legjutánosabban köületnek. M IL'i'TEIt hol a 20 kr. Tizenharmadik évfolyamunk. Esztergom, jam 1. Mai számunkkal belemegyünk a XIII. évfolyamba. Tizenhárom esztendő már nem tűzpróba, hanem az életrevalóság bizonyítéka egy vidéki lap életében. Eddigi tizenkét évfolyamunk Esztergom tizenkét évi történetéhez szállítja az anyagot a szebb jövendő historikusa számára, aki úgy fog visszatekinteni reánk, mint egy jobb kor sokszor meg nem értett, de mindig kitartóan küzdő előcsatáraira. Új korszak előtt állunk. Vasutunk munkában, óriási bányatelepünk Columbus szellemű kutatók vizsgálata alatt, szóban van a budapesti összeköttetés is, városunk szétvonó részei már nem idegenkednek az egyesítés eszméjétől, a különféle társadalmi osztályok közé emelt falak összeomlóban, az összetartozás és összetartás érzelmei uralkodni kezdenek, a közélet iránt való érdeklődés felébredt, mindenki érzi, hogy haladnunk kell, mert visszamaradtunk. Ezt az új és kedvező szellemű áramlatot szolgálni mindenesetre kellemesebb feladat lesz, mint a régi tespedést és veszteglést. Haladjunk és dolgozzunk ! Teljesítse mindenki a maga kötelességét és hivatását teljes szívvel és lélekkel s akkor nem fognak támadni fejlődésünkben áthidalhatlan örvények. Örömmel kezdjük meg az uj évfolyamot, mert érezzük, hogy sokkal érdemesebb eseményeket fogunk megörökíteni mint valaha. Adja Isten! Boldog ujesztendőt! Esztergom, jan. 1. A világ legélénkebb keletű aprópénze ma egy röpte kis gratuláczió, mely több milliárdnyi példányban kering végig az egész földtekén. Mindenki boldog ujesztendőt kíván. Nagyon ritkán nyílik mai napság a boldogság rózsája. Ahol bimbózni kezd, ott gyakran elsorvasztja a nagyravágyás siroccoja. A jólét humuszában pedig ritkán fogamzik meg és inkább kinyílik a kunyhók árnyékában. A kik látták, azok délibábos virágnak tartják a kik megszagolták illatát, azok örökre emlegetik s akik le is tépték és igazán boldogok voltak, azok mesebeli teremtések. Sokkal gyakoribb vendégünk a boldogtalanság. Ez a mi nyugtalan vágyaink múzsája, elégedetlenségünk istennője, nagyravágyásunk nemesise. Mindennap látjuk ezerszer és mindig más kifejezése van. Csak megmérgezett tőrei és véres töviskoszorúi egyformák mindenkor. Boldog újévet kívánunk ! Az a mi vétkünk, hogy csak kivállunk. Ha meg is szereznék mindenki számára a boldog ujesztendőt, akkor verőfényesebb volna barátaink mosolya és redőtlenebb ellenségeink homloka. Szép az Írás, szép a szép a szó, de sokkal szebb a jó cselekedet, nemesebb a jó kívánat teljesítése,sokkal A mi gyülölség, harag, neheztelés, megvetés, rosszindulat és szenvedély mérgezte meg szivünket: temessük azt a múlt esztendő sírjába s kezdjük az évet megtisztult érzelmekkel, megnemesedett gondolatokkal, minden jóra, szépre és igazra iparkordó munkássággal. Akkor azután nem kezdjük csak üres frázissal az uj fejezetet, mikor »boldog ujesztendöt« kívánunk egymásnak. Esztergom Szibériában, Esztergom, jan. 1. A propellerek félteni kezdik gyönge bordáikat, az óriási jégtáblák méltóságos lassúsággal ereszkednek le a ködös Dunán, alig hogy mozog a közepe, a karaj jég már végtelen páncfcélt fagyasztott a partokon. Csikorog a hó, ragyogó zúzmarával virágoznak a fák és mesebeli virágokat tenyésztenek az ablaktáblák. Kemény téli idő járja, odafagy a lehelet a prémre s megeszik a legsötétebb bajuszú és szakáin járókelőket is Elmúlt az első szibériai nap. Egyetlen egy levél vagy hírlap sem érkezett Európából. Hogy mi történik most odaát, a czivilizált világban, azt majd csak holnap .adjuk meg, ha az országúton döczögő postakocsi táltosai ki nem dőlnek valahol s a kocsis oda nem fagy a trombitájához. Tökéletesen el vagyunk szigetelve a világtól. Semmi hír, semmi élet. A kereskedők rossz szemmel nézik a Dunát, mert száz mértföldnyi szélességűvé dagadt s elmossa az orrunk elől az egész világot. Aki Párkányba akar kirándulni, annak előbb Budapestre kell utaznia országúton,szibériai bundában, grönlandi sapkában és ferenczjózsef földi elszántsággal. Budapest huszonnégy órai távolságra esik tőlünk, sokkal messzebbre, mint Konstantinápoly. Bécs már nem is a mi földtekénken van, hanem a Szinuszban. A többi stáczió pedig mesés végtelenségben, hősi feláldozásokat követelő mythoszi távolságban. Nem érdemes most dolgozni, mert a Duna elszigetelt az egész világtól. Úgyse megy el a levelünk, úgyis itt reked a küldeményünk, mert befagytunk a magunk saját külön Hadeszünkbe. így volt már ötezer esztendő előtt is s igy volt itt még ötezer esztendeig, ha be nem vezetnék Szibériánkba az első vasparipákat, az első vasutat, hogy azok végre is kiragadjanak mesebeli elátkozottságunkból. Az, Esztergom sseiekes tárczája. ÚJÉVI HANGULAT. (1891.) Száll az idő sebes szárnyon. Útja végét megtalálnom Engem is visz bűvös álom Szekerén a vágy. Paripáim egyre futnak, Vége még sincs a nagy útnak; Hívhat rózsa-ágy : A tűnő perez pihenni se hagy. Bérezve, völgybe. — rajta! föl, le! Suhan a táj tündökölve, S visszatér uj képet öltve . . . Hunyhatom szemem : Benne élek a varázsban; S bár ezentúl sohse lássam, Jön a táj velem Itt a rajza méla lelkemen. Láthatatlan végtelenbe Mindhiába néz az elme, Hátha tán új nyomra lelne ? Nem talál soha! Hol virulnak örök rózsák: Durva kézzel a valóság Föl nem ér oda, — De fölér az eszme mámora. Jobb tehát, a gondolatnak Paripái hadd ragadnak ! A valórul álmom ad csak képet igazán: Szekeremről nem kelek fel — S napot érzek hunyt szemekkel, Nincsen éjszakám; Repülök a büszke dzél után. Megvan! . . . Ott leng már elébem! A magasban és a mélyben Fogy idő, tér, — látom, érzem: Ott a végtelen! Millió év perezbe törpül, Arany küllő tovagördül Völgyön és hegyen, — A titokba pillant szellemem. Csak mikor te, uj esztendő Vagy pályámat megzökkentő Akkor ébred a merengő, Óli mily zökkenés! Képzelet volt . . . nem repültem, Mozdulatlan helyen ültem . . . Ej van ... a merész Vágy előtt nincs egy parányi rés. Jönnek évek, tűnnek évek: Semmit, semmit el nem érek! Tétovázva áll a lélek A homály előtt. A megoldást nem találom; Meddig való? . . . honnan álom? Sejtem az erőt — S gyarlóságom pókfonálra szőtt. Ahol álltam, ott vagyok ma. Nem haladva, csak forogva. Szédületes gyors motolla játszik csak velem. Körbe, körbe száll az eszme S meg se mocczan, leszögezve, Bűvös szekerem: Az örök ma, az örök jelen. RUDNYÁNSZKY GYULA: Esztergom negyven év előtt. Dunai hajóhíd. III. A dunai érseki hajóhidnak Palugyay Imre után közölt történetét még a következő történelmi becsű adatokkal egészítjük ki: Az 1848-ban felégetett Kopácsy-féle — s az 1851-ben megnyitott Scitovszky-féle öreg dunai hidon kívül épült a szabadságharcz alatt Esztergom és Párkány között még egy ideiglenes jellegű híd is csupán azért, hogy Györgeinek Buda ostromától II. Salló felé siető csapatai gyorsan és biztosan átvonulhassanak a Dunán. A felégetett s a Duna mentén csaknem Váczig szorított lúd alkatrészeinek összeszedése és javítása körül már javában folytak a munkálatok, midőn egy HÓLABDÁK. (Szellemi gorombaságok.) Kiváló előszeretettel tanulmányozom a leányokat, mert ezek köréből kerül ki az a két lény, mely boldoggá vagy boldogtalanná tesz minket: az anya és a feleség. * Hogy gyakran eliszonyodom az eredménytől, az az én hibám, — miért veszek észre mindent!* Minden leánynak van néhány lelki tyúkszeme is, melyre rálépni nem szabad, ha jó barátságban akarunk vele maradni. * A bor úgy látszik azért árt meg oly hamar a nőknek, mert nem bírják el az igazságot.* Minél többet tudunk, annál többet bocsátunk meg másnak, de annál kevesebbet önmagunknak.* A szerelemben éppen megfordítva van. Minél jobban szeretünk, annál többet követelünk s annál kevesebbet bocsátunk meg annak, a kit szeretünk; még egy tekintete is fellázítja vérünket, ha véletlenül másra esett.* Vallás a szerelem is, mert alapja a hit; de a legesztelenebb bálványimádás, mely emberi szivet valaha elfogta. * Nem hallgatok a szív szavára ott, ahol az észnek kell szólania. * Mondják, (mert én még nem tudom,) hogy a nő üressége a férfit rendesen elűzi házi tűzhelyétől. De hű maradhat-e a nő, ha férje mellett valódi élvezeteiből, a szellemiekből ki van zárva, ha leggyöngédebb érzelmeit, legmélyebb gondolatait nem érti meg, s ha férje Ádám Ősapánk nyomán csak gyermekeinek (talán már megint) anyját látja benne ?* A mai divatkórságos világban csak zsebeden keresztül juthatsz a legtöbb nő szivéhez.* Nagyra becsülöm a jó, a mélyen érző szivet, de elfordulok tőle, ha annyira lágy, hogy egyszerre többet akar boldogítani. * Tragikusan mondja a nőről Madách: »Te csak virág légy! drága csecsebecs, haszontalan, de szép, s ez érdemed!« — pedig akkor még nem voltak gigerli leányok. * Az élet értékünk tudata nélkül ábrándozás.* Sokan törekszünk felfelé. Már látom, fel is jutunk az egekbe, — de Pegazusunk a sz. Mihány lova lesz. Dr. H—tt Á—d. Thilia pQ&gyslaban ca mi művésznőink.) (I. Vizvári nő.) Szőke czigányleány, de nem a Carmenek fajából. Keleties vérmérséklet, sanguinikus temperamentuma, hagyományos szenvedélyesség nélkül. Mert vidám, gondtalan,