Ethnographia • 88. évfolyam (1977)

Tanulmányok - Paládi-Kovács Attila: A gömöri magyar pásztorkodás. 392—411

Paládi-Kovács Attila A gömöri magyar pásztorkodás A gömöri pásztorkodás múltját, különösen a juhászat és a vlach juhászok XVI XVII. századi történetét sokkal behatóbban feltárták, mint XIX —XX. századi alakulását. MIKLOSICH, F. úttörő tanulmánya­­ nyomán a Kárpátok vlach pásztorkodásával kapcsolatos település- és népiségtörténeti, továbbá a nyelvészeti és az etnográfiai irodalom egyre terebélyesedett és széles nemzet­közi érdeklődést váltott ki. Ebben a kérdéskörben a magyar tudományosság nemcsak azért volt érdekelt kezdettől fogva, mert az Északi-Kárpátok terü­letileg kötődött a történeti Magyarországhoz. Sokkal inkább azért, mert a tizedmentességet élvező vlach juhászok között a szlovák és ukrán nemzeti­ségűeken kívül magyarok is számosan voltak, s a vlach pásztorkodás hatást gyakorolt magyar tájak juhtartására is. TAGÁNYI Károly már a XIX. század végén felhívta a figyelmet arra, hogy a gömöri vlachok között olyan pásztor­családok nevét örökítették meg a XVI—XVII. századi összeírások, mint a Farkas, Sándor, Varga, Gencsy, Gyenes, Imre, Lőrinc stb. . Az Északi-Kárpátokban honos szlovák és lengyel „költözködő pásztor­kodás" magyar kapcsolatait, a pásztorterminológia jelentős magyar eredetű rétegét KNIEZSA István tárta fel. Választ keresett arra a kérdésre, hogy a juhász, a szállás, a bojtár, a gazda, a rovás, a fokos, a bunkós, az áldomás, a csapás, a vágás, az irtás és a többi magyar eredetű szó, hol és mikor került a szlovák, az ukrán, a morva és a lengyel pásztorok szókincsébe.­­ Tekintettel arra, hogy a költözködő pásztorkodás a Szepességben mutat­ható ki legkorábban, századokkal a vlachok XV. századi megjelenése előtt, az Északi-Kárpátok középkori pásztorkodása nem lehet román eredetű. Miután nem köthető a szepesi szász városok német etnikumához sem, KNIEZSA valószínűnek tekintette a pásztorélet magyar eredetét a Tátraalján. Feltevését arra alapozta, hogy a XI—XII. században Gömörből áttelepített határőrök, az ún. szepesi tízlándzsások a magyar pásztorkodás téli-nyári szállásváltó rendjét vihették magukkal. Lehetségesnek tartotta, hogy egyes gömöri magyar nemzetségek, már a gyepűk északabbra helyezése előtt is rendszeresen jártak nyájaikkal a szepesi nyári legelőkre.­­ A gömöri vlach pásztorok történetét ILA Bálint munkái világították meg. Bevándorlásuk a Sajó és a Garam felső szakaszát övező területre a XV. század végén kezdődött, földesúri támogatással. Előbb a Felső-Garam völgyet száll­ták meg, de a XVI. század közepe után a Krasznahorka, Csetnek és Murány körül levő falvakban már szinte csak vlachok találhatók. 5 A főleg ukránokat, kisebb számban szlovákokat és magyarokat magában foglaló pásztorréteget 1 MIKLOSICH, F. 1885. 2 TAGÁNYI Károly 1897. 95. 3 KNIEZSA István 1934. 64. 4 KNIEZSA István 1934. 70—71. 5 ILA Bálint 1957.

Next