Európai Idő, 1994 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-15 / 1. szám
FIGYELŐ-KRÓNIKA EURÓPAI IDŐ 1994/1. Replika A zsák megleli a foltját, szokás mondani. És tényleg. Funar úr a magyarságot ezer év után is barbárnak becéző nyilatkozatára keletről bár, de felhangzott a replika: a románokat szőröstől- bőröstől olasz cigányokként felmagasztaló "liberális" békeszózat. Ami látszólag meghökkentő, hisz mint mondani szokás holló hollónak nem vájja ki a szemét, valójában azonban nem csupán természetes, de végső soron - ha a normalitás perspektívájából nézzük - akár megnyugtatónak is tűnhet. Az anormalitás - jóval kelet-középeurópaibb perspektívájából nézvést azonban egyenesen katasztrofális. Az őrületig feszített nemzeti önimádat logikájából ugyanis szervesen következik, hogy minél nacionalistább valaki, annál jobban utál minden más nációt, a szövetségeseit is. (Gondoljunk Wiesenmeyer budapesti német birodalmi helytartó funaros véleményére a magyarságról 1944-ből.) Zsirinovszkij még szövetséges gyanánt is utálná Funart és viszont, az egymással farkasszemet néző nagynemzeti barikádok mögül fölcsapó kölcsönös érzelmeikre azonban nem igen lehet szó és nevezet. A tragikus a dologban az, hogy e két hazafi minket - ügyükben több mint ártatlan - romániai magyarokat is belehurcibálhat valami olyasmibe, amire szintén nincs szó és nincs nevezet, fölkínálhatják a soha vissza nem térő esélyt, a hősi halált az orosz-román, vagy hogy lojálisak maradjunk, a román-orosz szupremáció fű alá emelő oltárán. De talán joggal reménykedhetünk, hogy a kisnövésű őrültnek mégis több esze van, mint a nagynövésűnek. És maradjunk józanok: azért mégsem tartunk ott, sem idehaza, sem nagy oroszhonban, hogy éppen minősített őrültek kerülhessenek a főhatalomba. Egyelőre nem. S mert hatalomközelben mindkettő mindent megtesz, hogy lejárassa magát, tán megúszhatjuk a dolgot. Persze mindehhez sok-sok szerencse is szükségeltetik. És nem csak szerencse, hiszen Funar és Zsirinovszkij (vagy hogy a big brothen se bántsuk, megfordítva) az az esély, mellyel mindent lehet, csak éppen játszani nem. Még a kárörömbe is belesavanyodhatunk. Bíró Béla ! L......................................................................................................................! Az átmeneti időszak báránykái Retteghettek ez év végén is a forradalom felkentjei, ki ne fusson talpuk alól a hatalom! Mert tessék csak megfigyelni, őuraságaik minden évben december táján egyszerre "emberségessé" válnak, s ez nem is lenne baj. Csakhogy 22-e elmúltán, emberségességük is tovaszáll, mintha nem is lett volna. Nem marad egyéb csupán az ingerültség, merthogy rettegésük nem maradt észrevétlen: a nekifeszülés, mellyel igyekszenek visszaszerezni az időlegesen elveszített pozíciókat, s természetesen a büszke elragadtatás, hogy lám ismét sikerült átverniük bennünket, ismét megúszták... A riadalom természetesen alapvetően érzelmi természetű reakció. Az a mély és bűzös köd, melyből a hatalom csúcsaira felkapaszkodtak, és azok az eszközök, melyekkel e hatalmat megőrzik, azonban igen alkalmasak arra, hogy a nyugalom légkörét árasszák magukból, mely után főnökükkel egyetemben olyannyira sóvárognak. Egyébiránt mindenük megvan amire vágyakozhatnak: pénz, kocsi, utazás, titkárnők és testőrök, ház, reklám és befolyás. Ennek ellenére folytonosan ott láthatjuk a félelmet a tekintetükben. S ez a félelem olyan erős, hogy az első hóval éjszakáikat is elárasztja a lidércnyomás. Ekkor kicsit lazítanak a gyeplőn. Amíg a hullám elvonul. Vajon nem tudnák elvtársuraimék, hogy a történelem soha nem azonos módon és nem naptári idő szerint ismétli önmagát? Hogy az az "utolsó megoldás" ( még egy forradalom) egyelőre fájdalmasan igaz, de alig valószínű lehetőség marad? Minden eshetőségre nézve őuraságaik okosabbnak találták, ha az átmenet báránykáinak vendégbőrét öltik magukra. Iliescu úr gyanúsan erélyes dobszóval csődítette össze újabb tárgyalási fordulóra a parlamenti pártokat Ami azt szeretné hírül adni (persze csupán a javíthatatlan naivak számára), hogy késznek mutatkozik föláldozni a karácsonyi tehénkét (vacardul). A TV is lazított valamicskét a csavaron, s több ellenzékiséget engedett a képernyőre. A Nemzeti Bank szófogadóan meghúzta magát, tartotta az árfolyamot, hogy aztán 22-én este kissé alább nyomja a lejt, s vele az életszínvonalat. Még a katonai ügyészség is erőt vett magán, s a karácsonyfa alá helyezhette a híres Otopeni-i mészárlás dossziéját, áthajítva a döglött kutyát a "független" igazságszolgáltatás udvarára - hátha nekik sikerül ép bőrrel kimenteni a pácból a négy évvel ezelőtti gyilkosokat S miután mindezt megoldották, íme ismét egy ötéves terv utolsó esztendejébe léphetünk. Hogy mi vár ránk, Everac-i képzelőerő nélkül nyilvánvaló: hideg, szegénység, megaláztatás és kétségbeesés. Érdekesebb volna azonban azt tudni, hogy mi vár őrájuk. Mert a parádés mosolyok, a hazug és agresszív szónoklatok, a mind kaotikusabb és logikátlanabb intézkedések dacára, melyeket egy egész népre igyekszenek rákényszeríteni, a nép nem hülyíthető tovább abban a mértékben, melyben szeretnék. Megúszták a bizalmatlansági indítványt, a forradalmárokat, sőt (legalábbis mostanig) azok átkait is túlélték, akik 1989-ben szeretteiket veszítették el, s ma sem tudhatják ki adta ki a tűzparancsot És mégis, soha nem szabadulhatnak meg attól, amitől a leginkább rettegnek: a pillanattól, mikor számot kell majd adniuk. Mikor felelniük kell majd a tetteikért Ez a számonkérés elodázható, de el nem kerülhető. Viszontlátásra kedves elvtársak, a leszámolásnál... (Bogdan Burileanu: Mieluşei în tranziţie, România liberă, 1139. szám.) A román nép megcsúfolása Zsirinovszkij ••• Vladimir Zsirinovszkij odáig merészkedett, hogy a lehető legsértőbb módon gyalázkodjon: "Románia egy mesterséges államalakulat, melyet olasz cigányok laknak, akik területeket raboltak el Bulgáriától, Magyarországtól és Oroszországtól." (...) Egész történelmünk folyamán soha senki nem engedett meg magának ilyen minősíthetetlen sértéseket. Egyetlen, nemzeti létünk és önazonosságunk ellen áskálódó gyilkos sem merészkedett ilyen piszkos gyalázkodásokig. Nem engedtük meg és nem fogjuk megengedni senkinek, hogy nemzeti méltóságunkban sértsen bennünket. Ro ...és Everac Szent karácsony napján a heti TV-vezércikk szerzője vette magának a bátorságot ahhoz, hogy gúnyt űzzön a román népből. Paul Everac először is a kommunista társadalom értékeit méltatta, azért a társadalomét, melynek megvalósított célja az ember iránti gondoskodás volt. Az persze nem csoda, hogy Everac felmagasztalja a szocialista rendszert és társadalmat, hiszen múltja ismeretes, ezúttal is csupán azt bizonyította, hogy a kommunista rohamcsapatok hű katonája maradt. A továbbiakban azonban Everac úr az egyébként is tétova reform és privatizáció ellen fordult. A román nép által a forradalom után választott politikai társadalmi és gazdasági utat kritizálni a román nép és a reform megvalósításán munkálkodó intézmények bántalmazását jelenti... Everac úr veszi magának a bátorságot, hogy vérig sértse az összes társadalmi rétegeket. Illusztrációul íme egy szószerinti idézet: "De ösztöndíjat (az állam) azt adjon, mert ők diákok, otthont adjon mindannyiunknak, mert ők egyetemisták, szubvenciókat adjon, mert irodalmi lapok vagyunk, kenyeret adjon, mert parasztok vagyunk és padláson rejtegetjük a búzácskánkat, fát adjon, miután szétlopkodtuk az erdőket, mezőgazdasági segélyeket adjon, miután feldúltuk az istállókat, széthordtuk a csűröket, öntözőrendszereket, és végül munkahelyet adjon, hiszen állampolgárok vagyunk és versengő mánia, a román nép nem tűrte, és nem fogja eltűrni az ilyen aberrációkat. (...) Vladimir Zsirinovszkij felelőtlen kijelentései, lényegüket tekintve nemzeti biztonságunk ellen elkövetett merénylettel érnek fel. (Declaraţia Guvernului României cu privire la poziţiile aberante, insultătoare, ale lui Vladimir Jirinovski la adresa României şi a poporului român, România liberă, 1141 szám.) sen alapuló neoliberális reformokért küzdöttünk". Ezek a szavak, melyeket a szerző előadásmódja is nyomatékosított a saját népe iránt érzett mélységes megvetés ijesztő bizonyítéka. (Viorel Pascu Batjocorirea poporului român, România liberă, 1143. szám.) A Szilveszteri műsor általános, a fölháborodástól a kiábrándultságig, kétségbeesésig, megütközésig terjedő elégedetlenséget váltott ki. (...) Ez a műsor a szó szoros értelmében fájdalmasan érintette azokat a nézőket, akik TV-nézésre rendezkedtek be. A nézők úgy vélik, hogy ennyire kiábrándító szilveszteri műsort még Ceausescu idejében sem láthattak. Az adást "tiszteletlenség", "szakmai hozzánemértés", "a jó érzés teljes hiánya", "alantasság", "rosszindulat", "faragatlanság" jellemezte. (Serviciul de sondaje al TVR constată: "Programul de revelion a provocat o nemulțumire generală", Evenimentul zilei, 464. szám.) Nézői vélemények: "Everac szilveszteri műsora úgy feldühített, hogy összevertem a feleségemet és a gyerekekeket", "Az őrült bakkecske bolondot járatott velünk ezen az estén", "Egy lágyagyú homoszexuális gúnyt űz egy népből", "A szilveszteri műsor helyett szívesebben végignéztem volna egy parlamenti ülésszakot", "Everacnak olyasmi sikerült, ami még Ceusescunak sem fordult meg a fejében: személyi kultusszá formált szilveszteri mulatság", "Tényleges szórakoztatásként Everac urat láncraverve kell kényszeríteni, hogy a TV alkalmazottainak eljárja a kecske-táncot”. (Obsesia nopţii, Evenimentul zilei, 464. szám) Tessék,te akartál válságkezelő programot! Sztriptíz a diktátor sírján A szombati nap folyamán, Karácsony lévén, bukarestiek százai látogattak el a Ghencea-i temetőbe a Ceausescu házaspár sírjához, a kivégzés negyedik évfordulóján. Déltájban, tátorok sírját virágok, fenyőgallyak és gyertyák tízei borították be, a jelenlevők egy abszolút profán eseménynek lehettek tanúi: egy koldusasszony, akinek egy idegen cigarettát ígért cserébe, "tiltakozásként" meztelenre vetkőzött a síron. A fölháborodott tömeg azonban lehurrogta és elkergette. (...) Figyelemre méltó, hogy a szélnek arról, hogy Nicolae Ceausescu ma is életben van, 1989 decemberében csupán a feleségét gyilkolták meg. (Cristian Cioc. O cerșetoare s-a dezbrăcat pe mormîntul fostului dictator, Evenimentul zilei, 461 szám.) Bűntény a képernyőn ... Ez a műsor egy rémálom volt, elektronikus bűntény, nemzeti arcú lesapás, melynek során az eredetiség az ostobaság tökélyével párosult. (...) A bűnös az, aki Everac urat igazgatói székbe ültette. (Adrian Păunescu: Programul TVR de revelion - o infracţiune mediatizată, Adevărul, 1147. szám.)